Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-07-01 / 13. szám
I "V". évfolyam. 1S_ szám. 1900. jTali // FELSŐBÁNYÁI HIRL TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szer kész ttiség: Felsó'bá nyán. R iadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára : Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. Minden a lap szellemi részét 'illető közlemények és elő fizetések Felsőbányája a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttcr soronkint 20 fillér. A beszámolás ideje. Bevégződtek ez évűén is az iskolai vizsgálatok az alsóbb s felsőbb tanintézetekben. Egy iskolai év lelket fárasztó munkája után tanerők s növendékek élvezik a lelket felfissitő nyugalmat. Örök igazság: »munka után édes a nyugalom.« Boldog, ki nyugodtan nézhet eltöltött idejére vissza. Boldog a tanár s tanító, ki belső megelégedéssel érezi, hogy egy eltöltött évben újból erőt, szorgalmat, tehetséget adott neki Isten, hogy nehéz, fárasztó munkájával hasznos szolgálatot tehessen az emberiségnek, a hazának s egyháznak hasznára válandó tagokat igyekezett nevelni. Boldog a gyermek, az ifjú, ki a reá bízott lelki talentumokkal híven sáfárkodott, szorgalmas tanulásával, jó magaviseletével megszerezte érette örömmel áldozott, dolgozott jó szüleinek is a legédesebb örömet s a mellett a maga jövő boldogulásának alapjait vetegetni tőle telhetőleg iparkodott. Boldog a szüle, ki a reá, gondjaira Tűzött gyermekek szellemi kimüvelődésére ez évben is meghozta az áldozatot. Egyesek műveltségében rejlik a nemzet jövő boldogulásának egyik legnagyobb kincse, azért a gyermekei tanítását elhanyagoló szüle nemcsak önmaga gyermeke ellen vétkezik, de bűnt követ el a haza ellen is. Régen megmondotta Jozseás próféta: »Elvész a nép, mely tudomány nélkül való.« Üdvözölnünk kell azért országos törvényeink minden oly intézkedését, mely a népnevelés fellendítésére irányul. 6 —12 éves gyermekeink mindennapi rendes iskoláztatásáról, valamint a 12-15 éves növendékek ismétlő oktatásának kötelező voltáról már az 1868-ik évi XXXVIII. t.-ez.intézkedik. E most véget ért iskolai év kezdetén pedig az u. n. gazdasági ismétlő iskolák szervez- tettek országos törvény alapján, s itt Felsőbányán is megnyílt a>. mind a fiuk, mind a leányok részére. Hogy a 6 évre t rjedö rendes iskoláztatás mellett nem nagy hatásköre marad az ismétlő iskolának, éppen oly bizonyos, mint az, hogy a rendes 6 évre terjedő iskoláztatás hiányait, mulasztásait a legjobb ismétlő iskola sem pótolja. Aztán amely gyermek szüleinek — legyen az akár fiú, akár leány — odahaza egy kis gazdálkodása van, a gyermek igen könnyen belejön a gyümölcs-tenyésztés, nemesítés vagy pedig a konyhakertészet nemes mesterségébe, mig ha a gyermeknek sem kedve nincs az efelére, sem a gyakorolhatásra bővebb tere hiányzik, az iskolai tanítás e téren is meddőén marad. Ezen gondolatok mellett azonban figyelnünk kell arra, hogy mind az ismétlő, mind a gazdasági ismétlő oktatásra vonatkozó törvényt ahhoz értő, a nép szellemi s anyagi javát szivökön hordozó férfiak tervezték, hozták létre, maga ez a körülmény elég garantia arra nézve, hogy ezt a törvényt is a köteles tiszteleten kivül bizalommal fogadjuk, mint olyant, melynek létrehozásának alapja a nép java, boldogulása. Itt városunkban a gazdasági ismétlő iskola, főleg pedig a leányok ismétlő oktatása, mint uj intézmény, ezen véget ért iskolai évben némi idegenkedéssel fogadtatott, semmi esetre se azon melegséggel, pártolással, melylyel kellene üdvözölni minden olyan dolgot, mely magának az aziránt közönyös népnek érdekében annak javára történt. Az első év mondhatlan lanyhán ment. Járt, akijárt; feljelentés alig volt a mulasztók ellen ; büntetés tudtommal egy sem. Jövőre ez igy nem mehet. Ha a törvény törvény, annak szellemének eleget kell tenni. Mindenik felekezet iskolai igazgatója számon kéri 2 hetenkint, legfölebb havon- kint mind a fiú, mind a leány mulasztókat s azokat a polgármesteri hivatalhoz átteszi, ki aztán az intés megtörténte után a hanyagokat büntetés alá veszi. Nemcsak a szüle, de az ezen 12—15 éves korú leány cselédet tartó gazda is — még ha kötelezve nem volna reá — elengedheti hetenkint 2-szer az ilyen gyermeket az azt törvényileg kötelezett ismétlő iskolába, hogy ott tanuljon, okuljon. Bőven megtenni az ilyen hasznos irányú nevelés a maga gyümölcsét még akkor is, ha netalán kezdetben azt nem látjuk is. Ezen mulasztás a jövőre sarkalja mindazokat nagyobb tevékenységre, kiknek e tekintetben bárminemű kötelességeink vannak. A rendes iskoláztatásról már megnyugtatóbban szólhatunk. Nem ismerem mindé- mk hitfelekezet iskolába járóinak, vagy tán iskolázatlan gyermekeinek számát. A református tankötelesek szám-arányából következtetést vonok a többire is, s az eredmény kedvező. Ez egyházban egy-két család van, aki sehogy se akar beleilleszkedni a mai társadalmi, közművelődési követelményekbe, gyermekeik aztán iskolázatlanul nőinek fel a maguk anyagi s szellemi kárára, a társadalom átkára. Elég szégyenére azon városnak is, mely tagjainak kell, hogy nevezze az ilyeneket. Vajha magukba szállnának az ilyen szülők s ne igyekeznének alvó lelkiismeretűket elhallgattatni azon, vétkes mulasztásaikat éppen nem menthető kifgásokkal, hogy őket sem taníttatta senki. Minél jobban érezik az ilyenek szellemi szegénységük nagy voltát, annál jobban kell, hogy érezzék szülei kötelmüket s legalább a jó nevelést ne tagadják meg gyermekeiktől. Az iskolai év vége a számadás ideje minden szülőre. Vajha megnyugtató lelkiismeret lenne e részben minden illetőnek része, s ne volna kénytelen senki annak vádoló szemrehányását érezni. jy & —9.a.TARCZA. p Egy lányka ravatalánál. Láttam őt, a kínok gyermekét, Dúlt kebellel, mint a puszta rom, Láttam: egy lidércz — a fájdalom — Mint szivá ki minden vér-erét. Ámde benne üdvöt nem talált, Mert az élet nem szerette őt, Nászajándokul a szemfedőt S vőlegényül hozta a halált. S a halál nem késedelinezett, — S mert ez gyógyít, kire rálehelt: Végre benne mégis nyugtot lelt S vele bátran szorított kezet. Paczck Béla. A tolvaj és a rágalmazó.*) Kit a sors és élet üldözött S irt szivére semmiben se lelt, Részvevő szót, részvevő kebelt Nem talált az emberek között. Osztályrészül kinek kin jutott, Láttam őt e tenger kin alatt, S bár alatta szive megszakadt, Panaszkodni, sírni nem tudott. Vértanúként tűrt és szenvedett, S vértanúként — bár bakója volt — Szerété a kőszivü bakót, Szerété a zsarnok életet. — Összehasonlítás. — Az ember minden szellemi és testi adományait kétféle, t. i. jó és rossz módon használhatja. így a nyelvet is. A végtelenül bölcs Teremtő, sokféle lelki és testi jelességekkel felékesitve, az embert tette a föld urává. Szellemét felruházta észszel, értelemmel és az akarat szabadságával s testét, csodálandó módon berendezve, különféle működésre képesítette. *) E csinos kis eszmefuttatást a nagybányai községi népoktatási tanintézetek idei »Krtesitőjé«-ből vettük át s a kedves Írónő utólagos szives engedelme reményében közöljük. Szerk. Valamint a léleknek legnemesebb erői és képességei, ha az ember Teremtőjének szándékát félreértve, azokkal visszaél, káros követ- kezményüek úgy kiszámíthatatlan: kárt és veszedelmet okozhat az ember testi adományainak rossz felhasználásával is. Ezek között igen fontos szerepet játszik a nyelv. Amilyen mérhetetlen áldást terjeszthet az ember nyelvének üdvös használatával, annál borzasztóbb e kis testrészecske, ha őrizetlen, fékezetlen, a gonoszt szolgálja. Jótékony a nyelv, amennyiben az ember általa azon helyzetbe jut, hogy gondolatait, érzelmeit, óhajtásait másokkal közölheti. Sivár és örömtelen volna életünk a beszéd nélkül, nemcsak, de nélküle sötétségben és tudatlanságban sóhajtoznánk. Nélküle sokat nem ismernénk és értenénk, ami az életet széppé, kellemessé teszi. Művészet és tudomány idegen volna reánk nézve. Beszédképesség nélkül talán sejtelmünk sem volna Isten ismeretéről és méltó imádásáról. A nyelv, a beszéd ké- pesssé teszi az embert ismereteket szerezni, szellemét tudományokkal gazdagítani. Megtanítja őt Teremtőjét megismerni, és módot nyújt azt méltó és őt megillető módon tisztelni. A beszéd az életnek jó és rossz körülményeiben nagy kincse az embernek, valamint
