Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-06-03 / 11. szám
Felsőbányái Hírlap. le »gyűlölt« öcscsét, mint most, amikor, mint sátán, fühöz-fához folyamodik, hogy igy s amúgy j eltegye lábaló! a szülei örökségre jogot formáló' »utált« testvért«? Avagy nem sokkal bünösebb igy, hogy annyi embert kevert a testvérgyilkosság büriéoe ? Nem szégyenlette az Isten nélküli gazember egy műveletlen juhásza előtt még csak megpendíteni is e dolgot ? Hová lett az emberi érzés belőle? Belevitt: az aljas kisértőnek felült szegény embert a börtönbe, hogy aztán, mint ; tettesnek, kötelet tétessen nyakába. Tudta, hogy egy szegény G gyermekes apának mit tesz kétezer forintot Ígérni, hogy ezzel a csáb-törrel bizton beviszi a kelepczébe. Nagy bűnt követett el, bizonyos, Zsoldics is, ellent kellett volna állani mindenáron a kisértőnek, s igy reászolgált néhány ' évi fogházra ö is. De ha a gyarló, az erőtlen embert nézzük; veszszük az ö alacsony műveltségi fokát, a kísértő nagyságát; nézzük a viszonyt, melyben a felbujtó és tettes volt; nézzük, hogy a gőgös urnák testvére volt az áldozat, ennek pedig senk je, vagy ha mérlegelni tudja e szót: felebarátja, emberbarátja ; ha mondom ezt a sok enyhítő körülményt veszszük Zsoldicscsal szemben : igen nagy a különbség a két ember bűne közt. De ez a bíróság dolga. Tudta: mit s miért cselekszik. Csak a közerkölcsiség szempotjából szólunk pár szó e testvérgyilkossághoz, mely méltán felrázta az egész országot, de kivált Szatmár- megyét, hol a gyászos szereplőket sokan ismerték s ismerik. Az egész körülmény rendkívüli, mihez foghatót mégnem is hallottunk. Itt a gyilkos nem úgy tesz, mint hajdan Kain, aki kiment a mezőre s megölte ártatlan testvérét Ábelt s aztán elrejtőzött az Ur elöl. Ennek a testvérgyilkosnak nincs Istene, ő tehát nem is fél az Úrtól. Csak a földi biráktól tart. Itt hallotta, hogy akinek keze nem ont köz- ' vetlen ember vért, arra nem oly su'yos büntetés várakozik, mint a tettesre. Nem akarja tehát maga megölni öcscsét, ki vagyonszomjának utjá- j ban állani látszik. Neki urnák kell lennie, urnák született, igy gondolkozik emberi társadalmunknak e sötét alakja. Végleg elfojtott lelkiismeret- i ben áhítozik a vagyonra, hogy lehessen miből j mutatni, nagyzolni, a nagy urat adni. Ebben telt el 28 évi ifjúi élete. Csillogni, ámítani a világot, ez nemtelen czélja jövőre. Mit tegyen tehát? A tekintélyes vagyonból pár ezer forint vérdijat adni könnyen lehet, igy számit a lelketlen. Van egy szegény rokon, ki éhezik, alkalmas lesz ez médiumnak. Terveznek hétröl-hétre. Nem sikerül a gaztett. A szegény ártat’an testvér jár ide s oda, azt hiszi, testvér s rokon közt van, ahol csak javát akarják, ahol szeretettel időzik. Nem is sejti, hogy vérengző hiénák közt van, ahol élete eilen leselkednek. Ez a körülmény az, mely Papp Bélát minden gondolkozás nélkül érdemessé tette a legnagyobb büntetés elvételére. Az éj sötétében remegő testvér örvend, hogy j egy ismerős — Zsoldics — van mellette, s az gyilkolja meg orv támadással. Ez a szerencsétlen megkísértett ember csak médium. Ebben megszólalt a jobb érzés többször, mikor urát le akarta beszélni az aljas cselszövényröl, mignem diadalmaskodott a bűn a kísértő gyenge lelke felett. E bűn is nagyobb mértékben nehezedik Papp Bélára, mint Zsoldics lelkére. Sajnálatra méltók a hozzátartozók. A földig ! sújtott szülök, az ártatlan kis gyermek s a hitves. ellenséggel. Nero, Traján, Decius, Diokletian s más kegyetlen római császárok minden kigondolható üldözéseit kell kiállani. Nem rettenti a Krisztustól lelkesített apostolokat, nem a későbbi hiveket az agyonkövezés, nem a máglya, nem rettenti semmi. Jöjjön aminek jönni kell, nyugodtan mondják: »Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert az Istennek hatalma minden hívőknek idvességére. Vették a vigasztaló Szentlelket a tanítványok és a későbbi századok mártírjai. Ez oszlatta el a bu, bánat sötét fellegét, erősítette a gyengéket, bátorította a félénkeket, oktatta a tudatlanokat. Óh! vajha reánk is leszállana e Pünköst jeles napján, hogy aztán mindvégig velünk maradna a vigasztalás Szentlelke ! Leszállóit az apostolokra az igazságnak isteni lelke. Ezzel felövezve, ettől segélve küzdöttek a tévelygés, a sötétség, az önzés s minden bűn ellen a hosszú századok folyamán azok a nagy jellemek, kik megszállva az igazság jó vezérlő szellemétől, az emberiség érdekében har- czoltak a jóért, a nemesért. Vajha hozzánk is eljönne ma s itt maradna Mind méltók volnának arra, hogy érettök könyörületesek legyenek az illetékes bírák. Azonban szomorú végzetök, hogy a reájok tekintés nem állhat útjában a földi igazságszolgáltatásnak. De mi öröme is lenne a szülőknek itt e földön magát Lhetetlenn tett rósz fiók örökös fegyházbanlételének tudatában. Leikök még talán jobban megnyugodhatik, ha az ártatlan gyermeket meggyilkoltatott fiók méltó büntetése elvételét tudjak. Ha azon tudatban halhatnak majdan meg, hogy a földi igazságszolgáltatást kiállott fiók iránt talán kegyelmesebb lesz az Eg. A bűnös kis fia majdan jó magaviseletével, gondo: anyai, rokoni szeretet vezetése mellett felküzdi magát, hogy ne mondhassa soha senki: »ez Papp Bélának fia.« De lássuk csak: mi volt Papp Béla rettenetes bűnének alapja, forrása? A léha, könnyelmű, Isten-nélküli, dologtalan élet mellett az urhatnámság. E bűnnel — ha nem is ily sötét alakban — nem egyedül áll. E biinre soknak van hajlama már a gyermekkorban. Sok gyermeket lehet hallani, hogy szeret dicsekedni szüleinek gazdagságával. Ha ez a hajiam növekedik, önként fejlődik ki a dologtalanság, a pazarlással kezet fogva. A pazarlás, tétlenség aztán a további bűnöknek melegágya. Az ilyen fellengö ember előtt nincs semmi szent, mit neki Isten ? Nincs lelkiismerete, nincs lelke, előtte nincs az a gonoszság, mely kivihetetlennek látszanék. A testvérgyilkosság e gyászos példája legyen azért a szülőkre tanító iskola gyermekeik neveltetésére nézve. Emberi nemünk boldogságának egyik főkövetelménye, hogy Isten félelmében éljünk s járjunk. Ha Papp Béla nyomorult henczegésében nem mondja unokatestvérének vagy Zsoldicsnak, hogy a i énz az Isten, ma nem állana az akasztófa előtt. Egyik bűn szüli a másikat. A vallástalan- ságot sokan nem tartják bűnnek, pedig ez az alapja mindennek. Aki a mindent látó Istenben bízik, az nem is gondol a földi igazságszolgál- tatástóli félelemre. Az, aki Istenben bízni nem akar, kimondom bátran, annak már bizonyosan van valami titkon ápolt bűne, el akarja altatni lelkiismeretét, azért jólesik megnyugtatni magát a mindenttudó Istenben nem-bizásával. — Sok templom-kerülő emberről is mondhatni azt, miért nem szereti ő a predikácziót hallgatni. Nem azért, hogy ö többet tud, mint az a pap, nem azért, hogy ö úgy is jó ember, hogy az reá nem tartozik. Planem azért, mert titkon melengetett bűnei vannak s azok egyikét s másikát hallja ott emlegetni s jobb lelkiismerete azo,£ elhagyására ösztönözné, de az erősebb kisértönek nem áll ellent. Az egyik erkölcstelen életet el, a másik rut önző, anyagimádó, a harmadik tán rosszat nem. de bizonyára jót sem tesz. S igy a többi. Szülők, szülök! neveljétek gyermekeiteket Istenesen, valláserkölcsiségben. Ez alapja boldogságotoknak, üdve, java a hazának, emberi társadalmunknak. Különfélék. E lap olvasóinak és pártolóinak boldog ünneplést óhajtunk! Esküvő. Soltész Elemér nagybányai lelkész és Zsigmond Róza k. a. május hó 26-án esküdaz az igazságnak lelke, mely az első Pünköst ünnepétől máig annyi dicsőt teremtett! A hitnek, a reménynek, a szeretetnek lelke szállott le a tanítványokra, ezzel müveitek csodát, kik bejárták a világ akkor ismert részeit az evangélium terjesztése érdekében. Aki ezen isteni lélekből ma is vesz, aki érti, érezi az embernek rendeltetését, czélját, a Krisztusnak hive, hűséges tanítványa. Nem valamely egyházszervezet ad kiváltságot arra, hogy magát valaki »egyedül idvezitö« jellegűnek tekintse. Ahol Krisztus van, ott az üdv, viszont ahol a Krisztus nincs, ott nincs eklézsia, nincs üdv. Krisztus adta magát érettünk Ö áldozta fel magát az emberiség bűnéért. O lett Istentől szentség, igazság s váltság. O Ígérte meg a Szentlelket, ő általa békáit ki az ég s föld, Isten és ember közötti békeségnek ö lett megteremtője. Fussunk azért életutunkon a czél felé, nézvén a hit elkezdőjére s bevégzőjére, a mi Urunk Jézus Krisztusra. Vigasztaljon, világosítson, erősítsen, megszenteljen, megáldjon a Szentlélek Ur Isten ! N. L. tek egymásnak örök hűséget Hajdu-Szoboszlón. Nagybányáról résztvettek a szeretve tisztelt lelkész esküvőjén Torday Imre, Géressy János és Gergely György. Az ifjú párt a nagybányai minden szép s jóért lelkesülő hölgyek, az egyház presbyteriuma és Nagybánya művelt társadalma fogadta a szépen feldíszített, virágfüzérekkel körülvett lelkészi lakban. A nagy ; közönség nevében Gálffv Pál meleg, lelkes szavakkal üdvözölte. Gondoskodva volt gazdagon felteritett asztalról is. Ebédet tiszteletűkre Torday Imréné ő nagysága adott, ki férjével együtt mindig ott van, hol Nagybánya város jó hírnevéről van szó, főleg az ottani ref. egyház nagyon sokat köszönhet a páratlan ügyességű rendezőknek. Ezek után jólesik itt is kifejezést adni azon jó kívánságnak, hogy az i ifjú lelkészi párt a jó Isten áldja meg minden javával. Teljes megelégedés, szeretet fűzze egymáshoz a szeretetből egyesülteket évek hosszú során! Lehessenek Isten kegyelme mellett javára annak az előkelő egyháznak is, mely buzgó munkálkodásukhoz annyi szép reményt fűz. Nem könnyű feladatuk. Óly lelkészi pár után foglalták el a helyet, kik mindketten tes- testül-lelkestül szeretett egyházoké voltak. De mert mindketten oly lelkészi családban születtek, hol a magas műveltség mellett az egyház szent ügyei iránt lángoló buzgóságot sziVtak születésüktől fogva magukba, e mellett a szellemi erő teljével megáldva folytathatják a megkezdett munkát. Isten áldja az egyházat, áldja a lelkészi párt! Bittsánszky Ede nyug. miniszteri tanácsos és Neubauer Ferencz kerületi föbányatanácsos, bányaigazgató ö felsége által kihallgatáson fogadtatott. Előbbi kitüntetését, utóbbi előléptetését köszönte meg. Halálhír. O szinte részvéttel értesültünk a szamosvölgyi vasút nyugalmazott számtisztjének : Barabás Károlynak legközelebb hosszas szenvedés után a kolozsvári Ferencz József tud. egyetem elmegyógyászati koródáján 51-éves korában történt elhunytáról. Mint gyászjelentése is kifejezi: egész életében szenvedés és megpróbáltatás volt osztályrésze. A nyugalmat, mit az életben hasztalan keresett, adja meg neki I a sir! — A magyarláposi ev. ref lelkipásztor: Barabás Samu, a kitűnő egyházi szónok, a remek | tollú iró és a köztiszteletben s becsülésben álló [ társadalmi férfiú édes testvérét gyászolja a megboldogultban, kinek hült tetemei múlt hó 30-dikán helyeztettek örök nyugalomra Kolozsvárott nagyszámú közönség jelenlétében. Bakcsy Kornél ur, lapunk kitűnő munkatársa, a hivatott szépirodalmi iró, kinek csák nemrég közöltük »Edith« czimü feltűnést keltett egyik kedves beszélyét, mint örömmel értesülünk: legközelebb belépvén a Kassán megjelenő »Felsőmagyarország« czimü politikai napilap szerkesztőségébe, annak belmunkatársává lett. Üdvözöljük a politikai hírlapirodalom mezején az ifjú irót, csak aztán ki ne ölje a rideg politika a költészet szelíd múzsája iránti szerelmet is kebléből! A helybeli róm. kath. elemi fiú- és leányiskolában s az ezzel kapcsolatos óvodában az év- j záró vizsgálatok a következő sorrendben fognak megtartatni: Jun. 16-án az V. VI fiu-osztályoan, jjn. 18-án a III. és IV. fiú-osztályban, jun. 19-én a II. fiu-osztályban. jun. 20-án az I. fiu-osztályban, jun. 20-án d. u. gyónás, jun. 21-én (Szent Alajos napján) áldozás, jun. 22-én vizsga az óvodában, jun. 23-án az V. VI. leány-osztályban, jun. 25-én a III. és IV. leány-osztályban, jun. 26-án a II. leányosztályban, jun. 27-én az I. osztályban,jun. 29. hálaadó istentisztelet, az érdemsorozatok felolvasása. A vizsgálatok reggel fél 9 órakor kezdődnek, melyekre a t. szülök és t. tanügybarátok tisztelettel meghivatnak. E'elsöbánya, 1900. máj. 20. A róm. kath. elemi iskola igazgatósága, 25 éves találkozó. Dr. Miskolczy Sándor, Pável János, dr. Munkácsy Pál, Komáromy István, Nagy Sándor és Szabó Lajos aláírással 25 éves találkozóra Máramaros-Szigetre hívják folyó évi junius 17-re azon tanulótársakat, kik az érettségi vizsgát 1875 junius havában Máramaros-Szigeten tették le. A névsorban a meghívottak közt e lap szerkesztője is ott van, I ki midőn a megtisztelő meghívást kedves köszö- j nettel veszi, a történeti hűség kedvéért kénytelen kijelenteni, hogy ő nevezett érdemes férfiaknál egy osztályával lejjebb járt, s mint ilyen, körülményeire tekintettel 1875. év szeptember havában püspöki engedélyivel tette le az érettségi vizsgát, s valószínűleg azért került a névsorba, mert a nevezett évben végezte ő is a gymnasiumi tanfolyamot, úgy mint az akkori 1 VIII. osztálybeliek. — A meghívás igy szól:
