Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-05-06 / 9. szám
Felsőbányái Hírlap. Az enyim s tied közt különbséget tenni nem akarók, a lopás, a tolvajlás, bizonyára mondják a legújabb javaslatot tervezők — Elhiszem. Fájdalommal látja itt is mindenki azt az arczátlanságot, melylyel sokan a más tulajdonának szentségét tiszteletben nem tarják. De nem igy volt-e a mező-őrök idejében. Nem volt-e akkor is akármennyi ? Az ismert lovas, szamaras gazdák nem legeltették-e a más rétjein állataikat? A gyümölcs-tolvajok nem űztek aljas munkákat? Nem megtörtént-e, hogy a tulajdonos és nem a mezö-ör kapott szilva- tolvajláson. egész hátikosárral szedve s vive a szilvát olyanok, kikről addig méltán azt gondoltuk, hogy becsületes munkával és nem orzással keresik kenyerüket. Tehát ha igy is, úgy is lopnak s igy sincs, úgy sincs aki a kárért feleljen, akkor jobb ha nincs mezö-ör, legalább a nekik adott dij megmarad a rét-birtokos zsebében. S talán még kevesebb a bosszúság, ha igy éri egyiket s másikat a kár. Igaz, hogy a tolvaj népség igy szabadabban jár s kél. De úgyis kiszagolták azok a mezőőröket, hogy ők azok járásával ellenkező irányban dolgozzanak. Aztán esetleg a tulajdonos is nyakon csípheti a gaz emberteleneket. Csak aztán meg kell büntetni a tolvajokat, a szándékosan másoknak kárt tevőket. Baj, hogy törvényeink se védik eléggé a sértett feleket, aztán a végrehajtás is inkább enyhe, mint szigorú. Azután annyi csak egy ilyen kis városban is a gazember, hogy a legjobb akarat mellett sem tud az arra hivatott minden körülmények közt igazságot tenni. Nézetem szerint — ha rajtunk áll, hogy ezt a mező-őrséget fentartsuk, vagy elejtsük — meg kell néznünk, lehet-e e téren a jogos kívánalomnak eleget tenni vagy sem? Lehet-e felelősséget kívánni a mező-őröktől vagy nem? E kérdésekre én nemmel felelek. Már talajunk dombos, egyenetlen volta miatt nagyon nehéz ennek betekintése. Ide nagyon sok embert kellene állandóan munkában tartani, hogy képesek legyenek feladatuknak megfelelni. Az annyi költségbe kerülne, hogy távolról sem állana arányban az évi jövedelemmel. Még akkor is, ha hivatásuk magaslatán álló lelkiismeretesen dolguk után néző embereket lehetne kapni, akkor sem lehetne a kívánalomnak megfelelni. Ugyan ki volna az, ki a károkért a tulajdonosoknak jót álljon ? Ezek a károk meghaladják az örök fizetését. A tervezett javaslatban a szolgálati idő 6 hóra terjedne. Ez igy nem sokat ér. A legtöbb réten ott marad télen is a répa egy része. Gyümölcsfákban is tesznek kárt a tolvajok télen is. Egyáltalában volt alkalmunk meggyőződni a mezőőrs ég eredménytelenségéről, ne akarjuk tehát ily hamar megváltoztatni tavaly hozott határozatunkat. Többé s kevésbbé minden munkakört lehet ellenőrizni, a mező-őrök dolgára nincs ember, ki képes legyen vigyázni. A gazda ! kárára, a mező-őrök jó hírnevének koczkára- tételére a tolvajok rendesen más utón jártak, hol a mező-őrök velők találkozhattak volna. így volt a múltban, igy lenne a jövőben. Különben aki nem hiszi, próbálja meg. Szabályrendelete Felsőbánya sz. kir. rendezett tanácsú városnak az iskolai rend védelme tárgyában. 1. §. Amennyiben súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekmény nem forog fenn, kihágást követ el és 40 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő: a) ki valamely nyilvános iskola tanhelyiségébe a tanítás ideje alatt engedetem nélkül bemegy és a tanítást az által, hogy onnét az illető tanár, tanító vagy helyettesének felhívására azonnal nem távozik, vagy szándékosan bármely más módon megzavarja; b) aki az iskola bármely helyiségében a tanulók előtt erkölcstelen vagy oly kifejezést használ, illetve oly magaviseletét tanúsít, mely a tanári vagy tanítói tekintélyt sérti vagy kisebbíti. 2. §. Kihágást követ el és 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a szülő, gyám vagy a tanulóra felügyeletet gyakorló más személv, aki a tanulóra vonatkozó tanítói intézkedést tudva meghiusitja, vagy a tanitványt az ily intézkedés iránti engedetlenségre rábírja. 3. §. A pénzbüntetés a községi iskolaalap javára, községi iskola nemléteiében a sérelmezett felekezeti tanító iskolaalap javára fordítandó és behajthatatlanság esetén az 1879. évi VI. t.-cz. 22., 29 és 30. §-a szerint elzárásra változtatandó át. 4. §. A jelen szabályrendeletbe ütköző kihágások elbírálására illetékes hatóság első fokban a rendőrkapitány, másod fokban az alispán, harmad fokban a m. kir. belügyminiszter. A büntetési eljárás az ügyre nézve érdekelt tanár vagy tanító feljelentésére az illető tanintézeti igazgatóság felhatalmazása folytán indítható meg. 5. §. Ezen szabályrendelet jóváhagyás és szabályszerű kihirdetés után fog életbe lépni. Kelt Felsőbányán, 1898. szeptember hó 3-án tartott rendes közgyűlésből. Spáczai Gyula Farkas Jenő v. jegyző. polgármester. E szabályrendelet a m. kir. belügyminiszter által 1837/V. sz. a. 1900 évi márczius hó 12-én jóváhagyatott. Különfélék. A nemzet halottja. Megrendítő hir futotta be a villany szárnyain a művelt világot: Munkácsy Mihály, a világhírű festő-művész, nemzetünk büszkesége, a »Krisztus Pilátus előtt,« a »Krisztus a keresztfán,« az »Ecce Homo,« a »Honfoglalás« és számtalan más remek mű alkotója, lelkének a megfeszített szellemi munka folytán történt elhomályosulása s közel 3 évi szellemi haldoklás után folyó 1-én az endenichi elmegyógyintézetben örökre behunyta szemeit. Elévülhetetlen érdemeit, melyekkel a magyar névnek az egész világ előtt dicsőséget szerzett, az országgyűlés azzal méltányolja, hogy őt a a nemzet halottjának nyilvánítván, nemzeti költségen temetteti el Budapesten. Hullájának hazaszállittatásával a közoktatásügyi miniszter Zsilinszky Mihály államtitkárt bízta meg, ki — hogy a nagy halott hamvai az enyészettől örök időkre megóvassanak, a hullát be fogja bal- zsamoztatni. Minket szatmármegyeieket azon nevezetes élettörténeti mozzanat köt a nagy mester emlékéhez, hogy s művész-világ most elhunyt fejedelme a festő-ecsetet — habár csak mint Marossy nagykárolyi asztalos inasa — minálunk vette kezébe legelőször s csak azután ment Békés-Csabára geni-jét felismertetni. Kinevezés. Köztiszteletben és becsülésben álló rendőrkapitányunk Prohászk i Antal Lúgosra neveztetett ki rendörkapitánynyá. Gratulálunk ezen, mindenesetre előléptetés-számba menő kinevezéshez, habár fájdalmasan fogunk megválni az önzetlen szivü jóbaráttól, nehezen fogjuk nélkülözni az erélyes és munkás tisstvise- löt, ki különben influenzája miatt csak később foglalhatja el uj hivatalát. Eljegyzés. Klimkó Sándor kataszteri mérnök ápril 22-én jegyezte el Pap István helybeli gör. kath. esperes-lelkész kedves és müveit leányát, Anna kisasszonyt. özv. Gergely Károlyné Nagybányáról e hó 3-án jövendőbeli lakóhelyére Máramarosszigetre utazott; a tiszteletnek és szeretetnek nagy mérve nyilatkozott meg a távozó iránt, a vasútnál díszes csokorral tisztelték meg, többen el is kisérték. Megbízás. Nagybányaváros tanácsa az ügyforgalom gyorsítása czéljából Remington iró-gépet hozatott, annak kezelésével Fáy Irma kisasszonyt bízta meg, aki a gépkezelésből Budapesten vizsgázott. veszedelmesebb helyre: a szivébe jutott; ott aztán csinált olyan kalamajkát, hogy én magam megsajnáltam szegénykét. Csak az bosszantott, hogy még akkor sem tudtam megszeretni, mikor láttam, hogy szenved — gyötrődik. Persze hogy a lelkiismeretemmel gyűlt meg megint a bajom, — mert ő röktön el kezdett dorgálózni, feddözni, hogy ez mind énmiattam van. én vagyok az, a ki a gyönyörű virágszálat elhervasztottam, boldogtalanná tettem. Nem lett volna szabad ő vele szépeket beszélni, — jobb lett volna vissza vonulni — legjobb lett volna sohsem menni hozzá- jok (a kisasszonyékhoz.) Hogy is ne! Mondám a tanító urnák. Hát .ízért teremtett volna engem a mindenható, hogy én a szép lányokkal még csak szót se válthassak ? Szeruök lángsugarán ne melegedjem ? ajkok kedves zenéjén el ne anda- lodjam? Olyan nincs tanító ur kérem aláson/ Ehhez jogom van, sőt többhöz is van jogom ; de mivel önnel feleselni nem tanácsos, elhallgatok. — így— Egy szállító levél! zavar fel gondolataimból a kis szőke képű postás, A szállító levelet átveszem; örömmel pillantottam meg a feladó nevét, mert az a kisasszony édes mamája volt. Gondolám, hogy valami kellemes emléktárgygyal fognak meglepni {.nyugtalanul vártam az órát, mikor a pakkot felbonthatom, s tartalmát megismerhetem. Itthon volt végre a kis ferslág (ha hirtele- nében jobb szó jutna eszembe, azzal czimezném) asztalomon. Négyszegletű, csinos kis alkotás. De amint megemelintettem, oly könnyű volt, hogy reményem kétséggé változott s rosszat sejtettem. Megrázom. Tartalma kopog. Hozzáfogtam a fel- feszitéséhez, ami sikerült is egy kis áldozattal. A peniczilusom nagy kése ketté tört. (Szó szerint beteljesedett, hogy ebbe bele tört a bicskám.( Mi volt a ferslágban? (még se n jutott jobb szó eszembe.) Egy csomó szerelmes vers, egy emlékkönyv s a kisasszonynak előttem megfoghatatlan tartalmú levele. A szerelmes verseket én írtam, de nem a szóban forgó kisasszonyhoz, akibe sohasem voltam szerelmes (noha tőlem telhetőleg igyekeztem az lenni,) hanem egy gyönyörű, kedves angyalhoz, akinek a lépteit titkon kisértem híven, akit ha csak megláttam is, boldognak érezém magamat; akitől nem tudok megválni sohasem, a kinek mind e mai napig még a nevét sem tudom. Neveztem én őt most Juliskának, majd Rózának, majd Ilonkának, majd meg Piroskának, amelyik leány név épen ajkamra jött, de hogy őt hogyan is hívják, azt nem tudom. A szerelmes versekből szabad legyen egy- párt bemutatni: I. Mi lenne a földből, ha Te rózsám Eltűnnél róla ? Délibáb nélkül, egy végtelen, Kopár, bús róna. És én belőlem ugyan mi lenne ? Utas e rónán, Ki szomjtól égnék, s égő szomjamat El nem olthatnám ! . . II. Az én szerelmem énekes pacsirta Ifjúságom zöld tavaszán, Hozzád repül a tiszta, kék magasba, Szép kedvesem, szőke leány! Ha ott előtted elzengte énekét, Fészkébe száll ismét vissza, Hogy édes anyja: szivem, gyermekét Uj dalokra megtanítsa. III. Nem ott születtél, hol a pompa, fény Ragyogta volna bölcsődet körül. Mégis szemednek derült szép egén Világot érő gyémánt- tündököl. Ártatlan lelked egy világot ér; Egy világra vet áldó sugarat. E világ szivem. Kettőnk közt a tér Eloszlik-e? vagv mindig megmarad? Ámde elcg legyen a szerelmes versekből ennyi. Az emlékkönyvet a kisasszonynak én vettem még diákkoromban. A kisasszony levelét ő maga irta, de amint a jegyzetben vagy utó-iratban apró betűkkel feljegyezve látom, az édes mamája diktálta. Természetes, hogy ez a pakk nem idézett fel bennem édes érzelmeket, bosszankodtam, hogy az én szerelmes verseimet miképen magyarázta magára az a kisasszony, aki előtt szerelemről, ' boldogságról én sohse szóltam s aki nem is szőke
