Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-04-22 / 8. szám
"V- évfolyam. 8_ szám. 1900- Április 2S. TÁRSADALMI. KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMD LAP. Szerkesztőség: FelsŐbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára : Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányáia a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronki?it 20 fillér. Az eperfa és a selyembogár. Ha figyelemmel kisérjük földmivelési miniszterünknek a közgazdaság minden egyes ágában országszerte kifejtett nagymérvű tevékenységét és a szegény nép javát ezélzó áldozatkészségét, lehetetlen, hogy eme kiváló államférfi irányában meg ne dobbanjon szivünkben a hálás elismerésnek érzete. Miként napról-napra örömmel tapasztalhatjuk, nem kerüli ki figyelmét a legaprólékosabbnak látszó iparág felkarolása sem, ott, ahol az némi jövedelemmel kecsegteti a munkától, fáradságtól nem irtózó lakosokat. Alkalmat nyújt: kevés fáradsággal, csekély vagy épen semmi költséggel elsajátítani a tisztességes kereset módját, — a gazdaság minden egyes ágában — az ország népének hasznára s jóllétének emelésére s biztosítására. Ki hitte volna, hogy Felsóbánya város közönsége abban a kitüntető figyelemben részesüljön, hogy maga a miniszter figyelmeztesse a város közönségét az eperfa ültetésére s ennek kapcsán a selyemhernyó tenyésztésére is, ami anyagi befektetést épenséggel nem, csupán egy kis fáradságot igényel, de ennek ellenében nem megvetendő jövedelmet biztosit. Valószínűleg belátta azt, hogy sok irányban megkezdett működésűnk csak szalmatüz fellángolása volt s czélt nem érhettünk, ami egyébiránt bizonyára fontos okokban találja magyarázatát; népünk a bányák hanyatlása folytán csak tengődik, nyomorog; nincs vasutunk, iparunk, kereskedelmünk; nincsenek gyáraink (mint más valamirevaló városokban, sőt községekben), melyek a nép jobb megélhetését biztosíthatnák ; nincs egyetlen vállalatunk sem, sőt annak létesítését ezélzó törekvéseink is gátló akadályként a hallatTÁRCZA. ||« Leszámolás. Mit ér nekem már ez az élet, Ha lelkemnek nincs meg nyugalma?! Mit ér minden további küzdés, Ha bennem a szív meg van halva?! Add meg hát a kegyelem-döfést, Ki minden kincsem elraboltad ; Temess el, hadd sirassanak meg, Mint sírjában nyugovó holtat. Mert én elestem a csatában, — En teveled tovább nem küzdők ; Ki ellened volt, mind legyőzted, — En vagyok az utolsó köztök. * * * Hah! mi volt ez? — minő láz-álom Uz otromba játékot vélem ? Talán szegény zsibbadt szivemből Agyamba tódult minden vérem? Hogy én békét kérjek a kéztől, Mely éngem oly gonoszul megvert?! Hogy én könnyelműen kiejtsem Kezemből a felfogott fegyvert ?! lan közönyöss g zátonyáloa ütköznek. Míg más életrevaló község kölcsönök utján ipar- vállalatokba bocsátkozik a kilátásba helyezett haszon elérése reményében, mi készpénzünket 4V2°/o-os záloglevelekben elhelyezni igen kényelmesnek és eléggé jövedelmezőnek találjak. Ily körülmények közt j tehát csak magunkra vessünk, ha nem haladunk lépést a hasonrangu városokkal, hanem visszafelé fejlődünk és csak a régi múltak dicsőségéből s emlékeiből táplálkozunk. Rámutatott tehát a kegyelmes minisz • tér ur egy oly mellek-keresetforrásra, mely- j nél semmi pénzbeli befektetés nem szük- ! séges, csupán egy kevés utánjárás, s elrendelte faiskolánknak eperfákkal leendő nagyobb mérvű beültetését, felajánlván ingyenesen a szükséges facsemetéket, hogy ezzel kapcsolatosan a selyemhernyó-tenyész- ! tés a szegény nép javára és érdekében meghonosodjék. A városi közgyűlés — ahelyett, hogy kész örömmel elfogadta volna a feléje nyújtott segitö-jobbot — egyszerűen kimondotta azt, hogy városunk talaj- és éghajlati viszonyainál fogva nem alkalmas sem az eperfák előállítására, sem a selyemhernyók tenyésztésére. Nincs szándékomban senkinek jóhiszeműségét kétségbevonni, sőt felteszem az intéző körök minden egyes tagjáról, hogy a közügy java és érdeke vezeti minden ténykedésében. De bocsánat! eme meghozott határozatban bizonyos jóhiszemű tévedést vélek felfedezni, ami valószínűleg az okszerű selyt mhernyó- tenyésztés kellő ismeretének felületessegéből származhatik. Én állítani merem, hogy az eperfa nálunk, igenis, diszlik; állítom továbbá, hogy a selyemhernyó nálunk haszonnal tenyészthető. Ezt bizonyára tudta a nagymélt. földNem ! habár a pokloknak minden Ördöge czinkosoddá válik : Én küzdeni fogok teveled Az utolsó »leszámolásiig ! Pat ki B J zsef. Tengeri levél.*) San-Francisco, 1900. jan. 3. Kedves öcsém! Kevés idővel rendelkezem, tehát sietve Írok. Utolsó soraidat 1898-ban kaptam Barcelonában, amelyre Antwerpenből feleltem, de mivel választ nem kaptam reá, vagy egy évvel ezelőtt Japánból azaz Nagasakyból újra irtani, amint látom azonban, arra sem reflektáltál. Most még egyszer megpróbálom, talán ezen levelemre elhatározod magad egypár sornak kanyargására. Mi épen a tegnap este érkeztünk meg ide San-Franciskóba s még ki sem pihenhetjük magunkat, már is indulnunk kell. Ma kapott egy rendeletet a parancsnokunk, hogy azonnal hagyjuk el a kikötőt és teljes erővel siessünk a Csendes- Oczeánon át Délafrikába »Cape-Torvu-ba«. Még folytatódik ugyan a rendelet, de azt már csak kint a nyilt oczeánon lehet felbontani s Így még arról mit sem tudunk. *) Egyik munkatársunk szívességéből közöljük ezen igazán érdekes levelet, melyet, úgy hiszszük, lapunknak tisztelt előfizetői és barátai élvezettel fognak olvasni. Szerk. mivelesi miniszter ur is, midőn a szóló szabályrendeletet városunk hatóságához megküldötte, mert tudomással kell vala bírnia arról a szegszárdi m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség évi jelentéséből, hogy a múlt évben Felsőbányáról körülbelül 9 —10 klgr. nyers selyem-gubó szolgáltatott be a szegszárdi állami selyem- tenyésztő intézet felügyelőségéhez beváltás végett. Nem tagadom, én is azon nézetben voltam, hogy a selyemhernyók, a mi változó éghajlati viszonyainkat tekintve, sikerrel nem értékesűhetök. De a tapasztalás-szerzés vágya a kísérlet alkalmazására késztetett, azon hiszemben, hátha sikerülend ! legalább valamelyes hasznot elérni népünk i érdekében. Szegszárdról 10 gr. selymérpetét hozattam s a kikelt hernyókat tanítványaim között kellő magyarázat megadása után kiosztottam. Jóllehet a kiosztott hernyóknak alig egy csekély hányada szolgáltatott kész gubót (mivel nagyobb része a hiányos ! gondozás folytán megsemmisült) a kezelésem alatt levő csekély maradványból mégis körülbelül 8 kgr. I-ső minőségű és 2 kgr. II-od minőségű gubó lett beváltás végett beküld ve, kilónkint 1 frt., illetve 70 korona kifizetési ár ellenében. Annyi igaz, hogy czélom nem 33 nap, hanem 6 hét múlva lett elérve, mert hernyóim bizonyos kezelési okokból fejlődéáökben visszamaradtak. Nem helyes tehát azon feltevés, hogy az éghajlati viszonyok lehetetlenné teszik a selyem- hernyó tenyésztését, mert a hőmérséklet a hőmérő segélyével kellő fokra előállítható, s igy megszűnik az éghajlati viszonyokból eredő akadály; valamint téves az a feltevés is, hogy minálunk az eperfák nem diszknek. Ott pedig, hol az eperfák diszknek, Annyit azonban hallottunk itt, hogy az angolok háborúba keveredtek Dél-Afrikában a boerokkal s igy valószínűnek tartjuk, hogy azért küldenek oda, hogy felügyeljünk az esetleg arra menő kereskedelmi hajóinkra. Milyen csodálatos látod a világ sorja! Alig két éve jártam azon a vidéken ,.1’ort Natal“-bun egy nagy kereskedelmi hajóval, ki hitte volna, hogy nemsokára csaták szinterei lesznek a praetoriai síkságok. Különben itt meg vannak győződve arról, hogy néhány hónap alatt vége lessz a háborúnak, hacsak valamelyik nagyhatalom közbe nem lép. Szegény boerok ugyan ki fognak kapni alaposan Angliától; nem képzeled, micsoda ereje van s milyen tiszteletben tartják erre mindenütt Angliát. Micsodák a boerok az angolokhoz képest, micsoda Fraetoria és Oranje Angliához? Annyi mint egy szúnyog egy elefánthoz. Még a zuluk, meg a kofferek is az angolok pártján vannak, úgy hallottuk. Pedig veszedelmes emberek ezek, főkép a zuluk, a legsunyibb s vérengzöbb vadak az összes benszülöttek közt. Szeretném, ha látnál egyet. Milyen jó blatt, kivált mikor fel van eziezomázva. Én még most is nevetek, mikor eszembe jut az az idő, mikor ott voltam köztök. Ha volna időm meg türelmem hozzá, leírnám egypár kalandomat, de igy szóval elbeszélem neked, ha hazamegyek. Hát igy állván a dolog, mi csak épen addig maradunk itt, amig szenet és vizet rakodunk s igy azt hiszem, hogy holnap ilyenkor már útban leszünk Cape Town felé. Még három óra szabad időm van s ezt arra akarom felhasználni, hogy
