Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-04-08 / 7. szám
Felsőbányái Hírlap, Jézus, Pilátus és a Nép. A keresztyén világ nagy ünnephez készül. A világtörténetben páratlan drámának mondhatni előjátéka a mai nap, a Virágvasárnap. Ekkor lépnek előtérbe azok az alakok, kik ezt az időt 19 század óta nevezetessé tették. A szentséget, ártatlanságot, tehát az igaz ügyet képviseli az Ur Jézus Krisztus. Az igaz ügyet alattomos, ravasz utón ma is megbuktatni kész, alkalmazkodni, itt is ott is szépet, jót mutatni akaró gonosz lelkeket ki képviselhetné méltóbban, mint Pilátus. Es az a jámbor, jóhiszemű nép várja a jót, várja régen hordozott nyomorának megszűntét, mikor látja, hogy számításában csalódott, nincs aki levegye a súlyos rabbilincset, nem nézi az ártatlanságot, nem tekint arra a végtelen áldásra, mit vele a jó Mester közölt, nem ügyel arra, hogy mennyi jót tenne még, ha az ármány útjába" nem állana, nem néz, nem tekint, nem ügyel semmire; nemcsak, hanem kezet fog a gonoszokkal, kezet a hatalmasokkal, s minden imádkozás nélkül, felbőszültén orditja: Feszítsétek meg! Jézus él ma is. Pilátus se halt meg. A könnyen félrevezethető nép is megvan. Jézus képviseli a jó s az igaz ügyet. - Támaszra, előmozdítóra lenne szüksége. Akad 1—2, ki őszinte részvéttel, jóakarattal áll mellette, mint hajdan a Jézus sorsában résztvevő kegyes asszonyok, vagy mint a hűségesebb, bátrabb tanítványok, de a kevesek mellett ott vannak az érdekeiket féltő, veszélyeztetve gondoló hatalmasok, ezek mellé áll aztán Pilátus, nem is egy, hanem több is, mert e jellemvonás sok emberre reáragadt, ezek szeretnének jóknak tartatni, nem mernek azért se itt, se ott szint vallani. Gondolják, hátha sikerül az ügyes kézmosás, akkor az se, ez se haragszik. Mindenütt teszem a szépet. Mai időben íődolog az alkalmazkodási képesség, igy mondják az ilyenek. így gondolta ezt annak idején Pilátus is. Félt a római császár esetleges haragjától. Tartott a papi fejedelmek dühétől, nemkülönben a néptől. Fent és lent egyaránt rettegésben tartották. Ezért nem volt bátorsága megmenteni az ártatlant. Az ide s oda hajlongó, a szépet és jót adni mindenütt akadó embert ma is Pilátusnak nevezik. Azt hiszem; e megtiszteltetés annyi idő után ma sem hízelgő senkire, nem is fog az lenni soha. De ha e jellemtől irtózunk, vigyázzunk, hogy ama népből valók legyünk, mely nem látva érdekei munkálását, oly könnyen engedte megfeszittetni a jónak, a nemesnek képviselőjét: Jézust. Hányszor történik, hogy a nép felkap valakit, maga sem tudja miért, hinti az elismerés, a kitüntetés virágait, hangoztatja a magasztalás hozsánnáit, mert látja, hallja, hogy mások is azt teszik, s akit ma igy magasztalt, holnap már ismét egész indokolatlan hátat fordít imén t kedvelt emberének, s torkaszakadtá- ból kiáltja a feszitsdmeg-et. Gondoljuk meg, hogy szánalomra méltó, lesújtó Ítélet van az ilyenek számára az Ur Jézus amaz imájában: »Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek/i Ez ima, mig Jézust isteni fenségében tükrözi vissza, addig ember-testvéreit nagy gyarlóságában tünteti fel. Előttünk vannak im a sötét alakok. Előttünk van a dicső kép. Menjünk a világosság ragyogó égi fénve után, kövessük minden erővel, a lélek minden tehetségével az ég szülöttjét, az égiek dicső keresőjét, a Jézust. L. Városi közgyűlés. Felsőbánya sz. kir. város képviselő-testü- lete márczius hó 22-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Farkas Jenő polgármester el- j nöklete alatt jelenvoltak: Spáczay Gyula v. j jegyző, Nvisztor István tanácsos, Prohászka Antal r.-kapitány, Pap Márton számvevő, Kovács I Pál erdőtiszt, Háder Ferencz pénztárnok, dr. Szokol Pál, Szüts illés, Pemp Antal, Hajdú Lajos, Maksay Lajos, Nagy , Lajos, Kerekes Sándor, Delhánvi Zsigmond, Adámcsik Péter, Lévay Károly, Papp István, Münnich Sándor, Szalay László, TersztyánSzky Ferencz, Zazula Béla városi képviselők. Elnök üdvözölve a megjelenteket, napirendre térés előtt bejelenti, hogy a 78 -1898. számú közgyűlési határozat rendelkezéséhez képest az ezen határozattal díszpolgárul megválasztott Gábor József képviselő arczképe megfestetett s az a közgyűlési teremben kifüggesztve lett; ugyancsak a díszpolgári oklevél is kész van s közszemlére lett kitéve egyesek általi megtekinthetés végett. Indítványozza, hogy ezen oklevél átadására képviselő- testület saját kebeléből küldöttséget nevezzen ki. Az oklevél átadására Süssner Ferencz, Nagy Lajos és Papp István képviselők küldetnek ki, illetve kéretnek fel. Ezek után elnök a gyűlést megnyitja s a mai gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Del- hányi Zsigmond, Lévay Károly és Szalay László képviselőket jelöli ki s a jegyzőkönyv hitelesítésére márcz. 28-ik napjának d. u. 3 óráját tűzi ki. Olvastatott Eger város 800—1900. számú átirata az olasz-borok vámjának felemelése czéljából a m. kir. kormányhoz intézendő felirat tárgyában. A bizottság véleményével megegyezőleg a felolvasott átiratban felhozott indokokkal támogatott kérelmet intézni a m. kir. kormányhoz a képviseleti közgyűlés egyhangúlag elhatározza, annak illetékes helyre felterjesztésével a tanácsot megbízza. Olvastatott Szatmár megye törvényhatósági bizottságának 1279—1899. sz. határozata, melylyel Felsőbánya város házi-pénztára s egyéb alapjaira vonatkozólag közzétett 1900-ik évi költség-előirányzatát jóváhagyja. — Tudomásul vétetett. Olvastatott Szatmár vármegye törvény- hatóságának 1413—1899. sz. határozata, melylyel Felsőbánya rend. tan. város 1900-ik évi községi közmunka költségvetési előirányzatát jóváhagyja. — Tudomásul vétetett. Szatmár vármegye alispánja 4373—1900. számú rendelettel megküldi a nmélt. m. kir. belügyminiszter urnák 111,172. számú leiratát, melylyel Felsőbánya város fogyasztási adópótlék szedése tárgyában alkotott szabályrendeletét jóváhagyja. — Tudomásul vétetett. Dr. Csausz Károly kérelme, melyben a főorvos és alorvos helyettesítésért szokásos fél fizetést kiutalni kéri; az erre vonatkozó bizottsági véleménynyel megegyezőleg a képviseleti közgyűlés a kérelemnek helyt ad s kérelmezőnek az 1899. évi augusztus hó 1-től 1899. évi novemberi hó 1-ig történt főorvosi helyettesítésért a főorvosi fizetés felét, havon- | kint 50 koronát, 1899. november 1-től pedig az alorvosi helyettesítésért úgy a múltra, mint jövőre az alorvosi fizetés felét, vagyis havon- kint 33 korona 32 fillért megállapít s havi részletekben kiutalja. Dr. Szokol Pál képviselő az orvosi dijak megállapításánál indítványozza, hogy a képviselő-testület emlékezzék meg azon tevékeny s a város főorvosi állásában oly : hosszú időn keresztül nemcsak a város, de általában a közegészségügy érdekében hasznos munkásságot kifejtett dr. Wagner Sándor városi főorvos érdemeiről; csak tisztviselője iránti kötelességét, kegyeletét rója le a képviselőtestület, ha a nevezett érdemeit s emlékét jegyzőkönyvileg is megörökíti. Az indítvány egyhangú elfogadásával a képviselő-testület amidőn dr. Wagner Sándor városi főorvos elhalálozása felett legőszintébb mély sajnálatának s fájdalmának ez utón is kifejezést ad, a páratlan tevékenységű, puritán jellemű, a vidéken is ismert nevű, közkedveltségnek örvendett várossi főorvosa emlékét, ki oly hosszas időn át lelkiismeretes odaadással és buzgósággal tölté be hivatását s a szenvedő emberiség érdekében érvényesítette kiváló nagy tehetségét, jegyzőkönyvileg is megörökíteni egyhangúlag elhatározta s erről családját értesíti. Kovács Olivér rendőr-tollnok kérelme 200 korona segély kiutalása iránt s a gazdasági pénzügyi bizottság véleménye. A bizottság véleményével megegyezőleg, tekintettel, hogy kérelmezőnek a felhívott indokok beigazolása szerint hivatalos eljárásából kifolyólag merültek — És meg mert szólítani?! .... — Mondtam már, ne szakíts félbe Laczi. . . Találkoztam vele s ö azt kérte tőlem, küldjem el neki emlékül azt a kis arczképemet, melyet (ismeretségünknek elején kapott tőlem emlékül, de én visszavettem. — És te el akarod küldeni? Neki? Akkor, mikor már csak egy pár nap választ el az eljegyzéstől? Ugyan Edit, ne bolondozz ! Mire való e komédia?.-- Már édes Laczikám, nevezd ezt komédiának, de én megígértem és megteszem! — Megteszed? Hogy eldicsekedjék vele, hogy most kapta tőled, hogy mutogassa fünek- fának, hogy jegyesednek a fülébe. . . . — Hallgass Laczi! Sándort rosszul ösmered, ha ilyesmiket feltételezel róla. Különben ha nem akarod .............. — No-no Edit, ne haragudj, hiszen hát ha akarod én nem bánom, csupán figyelmeztetni akartalak. Edit megsimogatta a fiú fejét. — Hiszen tudom én Laczikám, hogy te szeretsz engem, láthatod, én is csak benned bízom egyedül, A fiú kivette Edit kezéből a levelet. — Ebben van az arczkép? — Igen, ezt kellene valahogy kezéhez juttatni. — Tudod, hol lakik? — Hiszen ha tudnám, én is elküldeném. — Hát én hogy tudjam meg, duzzogott a fiú. — Ugyan ne mondd ezt, hisz neked a fél város majdnem ösmerősöd, valaki csak fogja tudni, hol lakik Bakó Sándor. —- Igazad van Edit, majd csak megkapom. De azt előre is kijelentem, hogy én semmi felelősséget nem vállalok e bizarr ötletért. — Jó, jó édes Laczikám, csak járj el szerencsével, addig is nesze egy kis utravaló. Ezzel odacsucsoritotta száját s Laczi egy czuppanó csókot nyomva ajkára, vidáman fütyö- részve távozott el. III. Másnap izgatottan várta, azt hitte, megtud felőle valamit. De Laczi nem mutatkozott sem másnap, sem harmadnap, még azután sem. Edit türelm: tetőpontra hágott, még vőlegényével szemben sem tudott a régi nyájassággal lenni. Rettentő harcz dúlt a gőgös leány szivében. Szeretett volna tudni arról az emberről valamit, amivel palástolhatná izgatottságát. Eddig nem is gondolt reá, csak néha, futólag, de mióta találkoztak ott a Margitszigeten, mióta szemébe mondotta, hogy szereti, azóta nincs tőle nyugalma. — Talán belátta önönhibáját, vagy megsajnálta őt! Ki tudja? Végre egy nap előkerült Laczi, de mintha megváltozott volna. Alig várta Edit, hrgy észrevétlenül egyedül lehessen vele, akkor aztán vallatni kezdte. — Elküldted a levelet ? — Nem ! felelte röviden Laczi. — Nem! Hogyan?! — Hát úgy, hogy személyesen adtam át. — Személyesen ? — No igen, találkoztam vele. — Beszélj, beszélj Laczikám, hogy történt, mit mondott? — Nem mondott biz az csak annyit, hogy köszönöm. — S nem bontotta fel, nem volt meglepetve ? — Nem ám egy cseppet sem, oly közönyösen tette tárczájába, mintha azt mondta volna: itt egy ügydarab. A leány hitetlenül nézett a fiúra. — Hanem tudod mit mondok én neked Edit, folytatta Laczi. Eddig nem ösmertem Sándort, de most azt mondom, hogy ö tetőtől talpig derék ember, sokkal különb, mint az a hen- czegö Steiner. És ha nem haragszol, még azt is , hozzáteszem, hogy ha én neked lettem volna, bizony nem hagytam volna ott sem az apámért, I de még azokért a milliókért sem! Erre választ sem várva, otthagyta s kiment a szobából. Edit meglepetve, mereven bámult maga elé. Fülében még egyre csilingeltek kuzin- jának, annak a tacskónak szavai, de úgy érezte, mintha egy nagyon is értelmes ember mondotta volna. Mit is tett ö ? Elcsábittatta magát az apjától, ki telibeszélte a fejét ragyogó képekről, gyémántokról, királynői életről, hódolásokról és ő engedte magát vezettetni. Mély álomba, a hiú nagyravágyás észfosztó álmába esett s tett mindent öntudatlanul, mint a holdkóros, ragyogó álomképét bámulva szüntelen. Ott hagyott egy igazán szerető, daliás férjet, összetörte egy kis család boldogságát, szétrombolt egy boldog tűzhelyet, és miért ? Mert az csak egyszerű szegény hivatalnok ember volt, ki maga két kezére van utalva, ki nem képes ama nagyravágyó álmokat betölteni, csak egy kis puha, meleg fészket adni, mit úgy hívnak, hogy otthon. Ebéd után egy levelet kapott asztalán, pár szóból állott csak, de eleget, sokat mondott: Nagyságos asszonyom! Legyen boldogabb jövendő élete, mint az eddigi volt. Bakó Sándor. Apróra szakgatta a levelet, úgy dobálta be egyenkint íróasztala fiókjába. Aztán felöltczködött. Valami úgy húzta szivét ki oda a Margitszigetre, hol ő vele találkozott. Szinte akaratlanul ment a kikötőbe, odatámaszkodott a hajó karfájához, forró agyának oly jólesett az a hüs szellő, mely a budai hegyek felöl áradt. Nem csalódott. Csakugyan a szigeten volt Sándor, látta jól, csak ö nem akarta észrevenni. Egyszer szembe kerültek egymással. Úgy várta, hogy megszólítsa, hogy megfogja kezét, mint a múltkor; de nem, elhaladt mellette, még csak nem is köszönt. Edit remegni kezdett. Lopva hátratekintett, ■ de a férfi haladt, ment tovább. Küzdött magával
