Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-03-25 / 6. szám
V. évfolyam. G_ száLxn. 1900. márczius S5. FELSŐBÁNYA! HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányái a a szerkesztőhöz küldendők. Előfizetési ára : Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. Nyilttér soronkint 20 fillér. Hegedűs Sándor miniszter Szatmáron. A magyar kereskedelemügyi miniszter Hegedűs Sándor Szatmáron volt e hó 16~án. Az ottani ev. ref. főgymnasium fentartó- testülete főfelügyelőjéül választotta meg a minisztert, s ö ez állását most fogadta el a 16-iki fentartó testületi közgyűlésen, nagy tehetségéhez méltó beszéd kíséretében. A szatmári ev. ref. ^fogymnasium — ely hajdan az erdélyi fejedelmek korában fénykorát élte, mely az azutántidöben any- nyi viszontagságon, *ki^khrjlr ment át, most is erdélyi embert^jf^ÍK^ljpa*főfelügyelői állásra, s megtalálta azt hegedűs Sándor személyében, ki most is súlyos betegségéből felépülése első napjaiban időt szakított magának, hogy elfoglalja állását azon helyek egyikén, melyeket a hagyományszerü protestáns hithüség, buzgóság, lelkesültség tartott fenn, oltalmazott minden viharok ellen. Megszokott dolog az, hiszen másként nem is lehet, hogy a magas polczon levők, a nagy intelligentiával, széles körű müvelt- séggel rendelkező kiváló férfiak hithüségtöl áthatottak; ismeretes Hegedűs Sándor miniszter erről az oldaláról is, hiszen ezért ragadta el félévvel előbb Debreczenben is az ott levő nagy sokaságot; szűnni alig akaró taps követte magvas beszédét, miután mintegy tüntetésszerüleg hangsúlyozta, hogy hova sülyed az emberiség, ha vallása nincs, ha Istenének hátat fordít. Szatmáron is ha végignézett valaki a hallgató közönségen, hány materialista, rationálista, avagy atheista esett bámulatba, mikor a magas rangjához mérten igen szerény helyen állását elfoglaló miniszter kijelentette, hogy megválasztatását nem any- nyira megtiszteltetésnek veszi, mint inkább annak, hogy neki kötelességét itt is teljesíteni kell. O — úgymond — a gyakorlat embere. Egész életén keresztül anyagi dolgokkal foglalkozott, de munkája köbben mindig erezte azt, hogy az anyagiakkal fog- j lalkozás közben is kell az erkölcsi erőt keresni. Ezt az erkölcsi erőt mindig az egyháztól, a vallástól kérte s kapta. Elfoglalom tehát most ez állást, mondá, és hogy kötelességemet teljesíteni igerem. Isten engem úgy segélyen. Mindenütt, a fentartó testület közgyűlésén éppen úgy, mint a banqüet- ten, kitűnt elragadó beszédeiben a hithü vallásos szellem. wmé1'éppen a protestáns egy- házaMian fmti szükség ily kiváló világi pa-p.q^ka, melyeknek ős keresztyéni szervezete, tw presbyteri rendszer szerint nincs valami kiváltságos papi osztálya, hanem az i egyetemes papság elve van kimondva, sok kicsi tehetséggel megáldott, de magáról sokat képzelt embernek jó lenne azért az ilyen Hegedüs-féle jelenetet minél többször hallgatni s meggyőződni árról, hogy a műveltséggel egyenlően kell haladni a vallásos, istenies érzelemnek is. Igen, mert okosság kell ahhoz is, hogy belássa valaki, miszerint az élet oly sok ellentétes érdekei, a földi élet oly sok bajai közt, csak az égiekbeni hit, csak az isteni igazságszolgáltatás az7 mi megnyugtathatja a vihartól zaklatott kedélyeket. Egyedül a vallás az, mely az emberi társadalom rendjét a borzasztó forrongástól megóvja. Ugyan mi lenne az emberből, ha itt mindenki Isten nélküli volna? Erre adjanak feleletet a magunkat túl okosoknak tartott oktalanok. De nem folytatom már e kesergést. ] Jól esik tudni, látni a leverő érzések közepette is, hogy voltak, vannak s hiszszük: lesznek a jövőben is, kik a sokaktól gyermeki gondatlansággal veszélyeztetetc hajót, a keresztyén anyaszentegyház hajóját, megmentik az elsülyedéstől, oda állanak annak kormányára, kik a kételkedőknek azt mondják, mit egykor idvezitö Jézusunk mondott a megrémült tanítványoknak: »Mit féltek óh kicsinyhitüek?« _ gy—s. A fővárosi 1848—49-i Kossuth- muzeumról. Az 1848—-49-i hős honvédeink, vértanúink és Kossuth-atyánk emléktárgyainak múzeuma legszebb temploma a nemzeti kegyeletnek és és legjobb iskolája a szent hazaszeretetnek. Háromezernél több emléktárgy: sok száz olajfestésü csatakép és arczkép, több ezerre menő nyomtatott képek és proklamácziók, az ellenségtől elvett zászlók, honvédruhák, Kossuthnak csaknem összes turini bútorai, a világ minden részéből összegyűjtött, ezernél többféle Kossuth-kép ek, kéziratok stb. képezik a budapesti 1848—49. emlékek gazdag múzeumát. Ennek a hazafias intézménynek a pénzügyminisztérium okmánybélyeg-mentességet engedélyezett és a kereskedelmi minisztérium megengedte a muzeum kiadmányainak szétküldéséhez a hirlapbélyegek használását. A fővárosi 1848—49-i múzeumunknak, a magyar hazafiság, vitézség és vértanuság valódi templomának föntartói a muzeum könyv-, hang- jegy és képkiadványainknak állandó vevői. A fővárosi 1848—49-i múzeumunk megalapítása óta a legbecsesebb és legérdekesebb kiadmánya e múzeumnak most jelenik meg. Az emberiség díszének, a magyar nemzet megváltójának, a mi dicső Kossuth-atyánknak 1848—49-i arczképét adja ki a fővárosi 1848—49-i muzeum. hazánk jobbjainak ajánlván ezt a remek fényképutánzatu leghívebb életnagyságu arczképét. Barabás, Marasztoni és több jeles művész- rajzolók litografálták 1849-ben Kossuthnak életnagyságu képét, azonban ezek a ma már csak ritkán látható képek nem élethüek, E képekből még halvány fogalmat sem nyerhetünk arról, hogy minő nagyszerű, felséges és rokonszenves arcza volt Kossuthnak. A mi most kiadott képünk Kossuthnak számos egykorú Daguerreotypjai és fényképei nyomán készült nagy-asszonyunk: Kossuth nővérének útmutatása és Kossuth Ferencznek, valamint több jeles festőművészeinknek közreműködése mellett. Több évi utánjárás és sok áldozatok árán most kiadott képünk Kossuthnak egyetlen legtökéletesebb életnagyságu képe. E remek és nagybecsű képnek múzeumunk érdekében való megvételét melegen ajánljuk hazafiság tekintetében legjobb községeink, kaszinóink, TARCZA. í«= Dl' Jókai Mór verselése az 50-es években.*) — Közli: Jékly Károly. — Éljen egész világszerte Jellasicsnak hires tette, Az Istennek bő áldása Kamarillát látogassa, Örvendezzen nagy hírnévnek A sárga-fekete színnek S Windischgräcznek hősisége Éljen vitéz harczi népe Hires magyar dicsőség Legyen gúny és nevetség 1 Szálljon magyarok rátok Szégyen, gyalázat, átok! A magyarok nemzete — — Veszszen emlékezete — Ássa sírját magának Magyarok táborának.--Ima 1900. márczius 15-án. Te benned örül a mi szivünk, s te benned örvendez a mi lelkünk, imádandó nagy Isten! összegyűltünk itt szent házadban e nap reggelén, *) Ezen verset a censor, koszorús költőnk vállait megveregetve, megdicsérte s készséggeLengedte élczlapjában való kiadatását, azonban ha úgy olvasta volna, mint beavatott barátai olvasták: t.i. keresztben, megütötte volna ő nagyságát a lapos guta. dicséretedről beszél a mi szánk a hálaadásnak e szent hajlékában. Tőled van atyánk mindenünk, tőled életünk, a test és lélek adományai mind tőled vannak. Ajkunk rebegése, a lélek gondolata téged áld, téged magasztal. A lelket felfrissítő, a testet megpihen tető éj után most is felvirasztottál minket : az édes álmot elűzvén szemünkről, földünkre uj napot hoztál, s ime mi felsiettünk szent házadba, hogy a pihentető éj nyugalmáért hálát adjunk s további áldásidért hozzád folyamodjunk. Kihez is mennünk mi több kegyelmet kérni? mint hozzád, kinek mint jóságod, úgy hatalmad határtalan, a gyarló ember kérését — ha jónak látod — megadni kész is, mindenható is vagy. Mint az életet, e hazát is te adtad nekünk atyánk! Te nyitod fel itt az öröm forrását, te vezetsz a keserűség babyloni vizéhez. Te vezérelted ide a meszsze Ázsiában hazájukat hagyó bujdosó magyarokat, mint egykor hosszas vándorlás után az ígéret földére juttattad a sok küzdelmen átment Izraelt. Annyi századon át te voltál védelmezője a balsors csapásaitól üldözött magyar nemzetnek. Te adtál ennek annyi, a lélek minden tehetségeivel megáldott hősöket, kik ezer veszély, ezer ellenség közt mind e napig megvédték, kik ennek szellemi s anyagi jólétén munkálva, lelkünk utolsó dobbanásáig küzdöttek, s vérük áz- tatá a földet, hogy mi, a késő utódok, szabad hazában szabadon élő gyermekek, a cjrága hon virulásának örvendhessünk. Szent oltár nekünk e haza, melynek szentelt földjéről minden nap jó illatú áldozatként emelkedik szivünk hálája feléd, népek nagy Istene, jó atyánk ! De vannak napok, melyek szivünket hathatósabban dobogtatják, a mikor különösebb érzések járják át a sziv minden redöit s rezgésbe hozzák annak minden húrjait. Ilyen kedves napot derítettél ma, reánk. Eszünkbe juttattad ez által nekünk azt, hogy volt egykor, volt ezelőtt 52 évvel egy márczius 15-ike, mikor a sokáig rabigát hordozott nép lerázta a szolgaság igáját magáról! Ki adta a lelkesítő szót, ha nem te — a költőnek, hogy felrázza az alvó nemzetet? Ki adta a lelkesítő szót: »Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés válaszszatok.« Ugyan mit választott volna a szabadságért hevülő lélek, ha nem a szabadságot ? Hiszen, ha nem mozdulhat helyéből a lánczra vert rab, nem repülhetett a kötözött lélek, a fogva tartott szellem sem. Ugye, jó atyánk! Te adsz a madárnak szárnyakat, hogy repüljön arra, a merre vágya, ösztöne viszi ? Te adtál a képedet viselő embernek is szabad akaratot. Lehetséges-e azért
