Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-03-11 / 5. szám
V. é-vfolysun.. 5_ szám. 1900. xn_á.3?czixxs 11 TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányáia a szerkesztőhöz küldendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára : Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. Nyilttér soronkint 20 ftllér. Boldogulásunk némely eszközei. Országok és községek, társadalom és egyesek mindenkor boldogságra törekedtek. A boldogságot azonban kevesen érték el, mert vagy nem bírtak a kereséshez szükséges eszközökkel, vagy a boldogságról téves fogalommal bírván, azt ott keresték, a hol az~fel nem található. Némelyek a boldogságot a földi kincseknek, a pénznek bírásában vélik feltalálhatni, pedig rég meg van Írva: »a pénz egyedül nem boldogít.« Ha van mégis valami csekély boldogság a pénz fogalmával összekötve, az inkább a pénz szerzésében, mint annak bírásában áll. Mások a boldogságot eszményi czélok keresésében vélik feltalálhatni. A boldogság szerintem azon édes érzetben található, mely a lelke t eltölti, midőn az ember Isten, embertársai és önmaga iránti kötelmeit teljesítvén, hivatásának megfelelt és igy lelkiismerete nyugodt, vagyis midőn önérzetes lelke önmagával megelégedett és szemét a szerencse veröfénye el nem vakítja, sem pedig lelke a sors csapásai alatt össze nem roskad. Hogy tehát az ember boldog lehessen, szüksége van helyes ismeretekre, hogy a boldogságot megismerhesse, nemes, tiszta szívre, hogy azt szeresse és erős akaratra, hogy azt valóban fel is találhassa. A helyes ismereteket, a nemes vágyakat és erős akaratot, melyek a boldogság elnyerésére képesítenek, a nevelés ébreszti, fejleszti és állandósítja bennünk. Nagy és fontos feladat tehát a nevelés, a nép nevelése. Legtöbben a népnevelés alatt az iskolai nevelést értik, pedig ez a népnevelésnek csak egyik része. Az embernevelésnek három faktora van: első a szülői ház, második az iskola és harmadik — az élet. E három faktornak nevelése csak úgy helyes és teljes, ha mindhárom nevelőnek nevelése öntudatos és összhangzatos. Ha a szülői ház rosszul nevelt, az iskola alig képes a hibát kiköszörülni. Ha a szülői ház és iskola egybehangzóan jól nevelt, könnyű a haladás az élet iskolájában. Ha a szülői ház nevelése fogyatékos, mert kevéssé öntudatos; ha az iskolai nevelés hiányos, mert kevés ideig tartott: a törvénynek és társadalomnak kötelessége a felnőttek oktatásáról gondoskodni, hogy a hiányok, mennyire lehet, pótoltassanak és a fogyacékosságok helyrehozassanak. Sok helyen belátták a vázolt elvek fontosságát és iparkodtak a felnőttek oktatását intenzivebbé tenni népkönyvtárak, közművelődési egyletek és önképző körök felállításával. De min látunk ? azok nem mindenütt váltak be, vagyis nem mindenütt feleltek meg az alkotók intentióinak és a jobbak reményének, mert sok könyvtárba becsúszott oly munka, melynek czimét bátran fel lehetne ragasztani mérges szereket tartalmazó üvegekre. A közművelődési egyletek némelyike korteshivatal lett, az ön- j képző körök többje pedig arra szolgál, hogy alkotójuk és vezetőjük azok vállán fel- emelkedbessék, Jog és törvény kellene tehát, hogy a nevezett egyleteket, köröket és társulatokat eredeti rendeltetésének visszaadja, hisz azoknak a felnőttek oktatásában nagy szerepűk van, különösen ma, midőn az erkölcsök tanitó-helyei, a templomok, az üresfejü hitetleneket majmoló divatozás folytán mindinkább üresek. Mindenütt hangoztatjuk a nép boldo- gitása végett, hogy »kenyeret a népnek.« Szerintem van ennél fontosabb dolog, amely ugyan a kenyéradást nem előzi meg, de evvel egy csapáson jár, ez; pedig : a takarékosságra és a mértékletességre oktatás és szoktatás. Hisz a nagyobb kereset értelmetlen nép kezében csak élesebbre fent kés, melylyel könnyebben megsebesíti' önmagát és felebarátját; csak súly az, mely önmagát és családját mélyebbre rántja az ingoványba, melynek neve erkölcsi sülyedés, mig a mértékletesség takarékosságra, a takarékosság anyagi, erkölcsi és szellemi gyarapodásra és igy nemzeti jóllétre és igy boldogságra is vezet. Alakítsanak tehát társadalmunk intéző, vezető férfiai egy egyletet, melynek alaptőkéje nemes ambidó, részvényei pedig keresztény emberszeretet. —■ Ez egylet lenne szerintem a mértékletességi egylet, mely a várost és egyeseket megrövidítené ugyan pár száz forint jövedelemben, de emelné az anyagi és erkölcsi közvagyont és megszüntetné a népek inneni elvándorlását ; ez utóbbit megakadályozni talán hazafiul kötelesség is. Dixi et salvavi animam meam. y ^ „Felsőbánya-keriileti temetkezési egylet“ alapszabályai. 1 §. A felsőbánya-kerületi temetkezési egylet az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 223—224. $-ai alapján mint szövetkezet alakult meg. 2. §. Czélja: aj hogy a tagok halála esetén a temetési költség fedezésére köteles utódok azonnali pénzsegélyben részesüljenek, és igy bj minden tagnak halála esetére a vallásos és tisztességes e1 temetés biztosittassék. 3. §. A szövetkezet ezége: „Felsőbánya- kerületi temetkezési egylet.“ Az igazgatóság a ezéget úgy jegyzi, hogy az előbbi ezég alá az elnök és egy igazgatósági tag a nevét aláirja. Szóbeli nyilatkozatnál két k TARCZA. 3P =^3S Physioo-morale Inventarium. Költői, de nem költött modorban felvéve a túri kath. pap birtokáról. — Közli: Jékly Károly. — Házam előtt gyepkanapém Rozzant s vége felé jár, Majd feltöltöm esztendőre Ha itt kap a jövő nyár. — Síremlék, mert széle, hossza Sirformára alakult. Télen-nyáron gyeptől, hótól S az időtől meglapult. »Monumentum monet mensem« Bölcsen szól szent Ágoston, Mert bármennyi házat bírjunk, Csak itt vagyunk mü otthon. Napkelettel fekszik szembe, S délig mind a nap süti, Aztán enyém, mikor hevét Lakom árnya elüti. Minthogy nincsen barometrum Puszta lakom ablakán, Megérzem a jövő esőt Két kutyafám rossz szagán: Mert e pár fa áll istrázsát Fűlepte két végibe, Mely hogy széjjel ne terjedjen, Nyírom ágát rendibe. Ennek tövén több ezrekből Álló népfaj létezik, Mely között nincs tagosítás, Mégis mind megegyezik. Nincs közöttök elnök, főnök-, Nincs törvényszék, se zsandár, Mit kell tenni, mit nem tenni Ott intésre egy se vár. Lótnák, futnak, munkálkodnak A hangyaboly ezrei, Mint egy számos s jól rendezett Ország dolgos népei. Ilyen a jó családanya, Ireg, foiog, jár, nem ül, Nyughatatlan vizsgaszemmel Benéz, intéz, kiterül. Mint a hangya so’ sem áll meg, Mindegyre tesz valamit, Künn is, benn is űzi, fűzi Házi tarka gondjait. Ezen tömött társaságnak jelszava: a honipar, A szent könyv is igy utal rá: »Nézd a hangyát, mint kapar.« És te mered munkátlanul Enni napi kenyered És remélni; hogy az eget Dologtalan elnyered ? * * * Ide, akik renyhén töltitek a napot Estig strázsáljátok a pálinkás-csapot. Hát csuda-e. aztán, hogy elszegényedtek, S rongyban szennyben járnac éhes gyermeketek? Józan munkásságnak ti megszököttjei, Nézzétek a hangyát, föld henye férgei! Tudjátok meg, hogy itt a munka födolog, Az élet jóléte e tengelyen forog. Rest! ha akarsz enni kenyérrel szalonát, Hulljon verejtéked munka közt nyáron át. •* * * Itt van dohánytáblám, mint egy Zöldre festett szép terem, Mihent feljön az áldott nap, A méh-tábor ott terem, Mosdója a virág-harmat, . S e harmatgyöngy tükre lett, És e virág szép kelyhéből Kikelt a szép toilett. Itt száll, dong, zeng a vig tábor, Szed, válogat jó korán Méznek valót a virágok Rózsaszínű bíborán. Keser, fanyar bár e virág, Melyen a méh szédeleg. De mérges is, mégis abból Készül a mézegyveleg. — És e fürge kis napszámos Legyen távol, vagy közel, Utcza, házszám s más jegy nélkül Kosara, nem téved el. — Oh nagy Isten! téged dicsér Teremtményid ezere!
