Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-02-25 / 4. szám
"V"_ é'vfol'ya.in. 4_ szám. 1900. február S6« TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: FelsŐbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Minden a lap szellemi ré^f|ítiÍíAát^|zlemények és előfizetések Felsőbányái a a szerkesztőhöz küldendők. Előfizetési ára : Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. Nyilttér soronkint 20 filter. A Felsőbánya-Kerületi Temetkezési Egyesület. Ezen a czimen a közérdeket előmozdítani hivatott egyesület van alakulófélben városunkban, a melynek czélja nemcsak az lenne, hogy tagjainak halál esetén a vallásos és tisztességes temetkezés biztosittassék, hanem hogy Felsőbánya város és az ezt környező 16 község lakóinak egy egylet keretén belül leendő csoportosítása által kö/.öttük az egyetértést és kölcsönös barátságos viszonyt megeró'sitse és megszilárdítsa. Az egylet területéül 16 község, illetve ennek tizennyolcz-ezernyi lakossága terveztetvén, hasonló megyénkbeli egyletek között első helyet foglalna el úgy czélja, mint hivatása tekintetében. Temetkezési egyesület megalakításnál három tényezőt szokás tekintetbe venni: az egyleti tagok számát, a tag halálakor kifizetendő' összege t és a tag halálakor a többi tag által befizetendő járulékokat. E három tényező közül egyik mindig állandó, a másik kettő változó. Megszabott tagszámmal működő egyletek hazánkban nincsenek, csupán külföldön működnek ilyen, nagy alaptőkével biró egyletek, melyekbe csak egy tag elhalálozása után léphet be annak helyébe uj tag. Temetkezési egyleteknél legszokásosabb az, hogy a tagok száma ingadozó és a másik két tényező közül egyik állandó. Az egyleti vagyon gyűjtésének mindkét esetben van módja. Ha a halálesetnél kifizetendő összeg az állandó tényező, ekkor a tagok létszámához viszonyított minimumig nem szabad leszállítani a tagok által befizetendő krajezáro- kat. Pl. ily rendszer szerint gyűjtöttek tisztességes tartaléktökét a nagybányai és felsőbányái róm. kath. plébániáknál fennálló egyletek. Ha a halál esetén a tagok által befizetendő összeg a változatlan tényező, akkor a tagok számának szaporodásához képest kell alábbszállitani azon százalékot, a mely a tag halálánál kifizettetik, mint előleg, a beszedendő összegből. Pl. 20 kraj- czáros befizetésnél 800 tag mellett befolyik 160 frt, 75%-os jutalék mellett az elhalt tagnak ebből 120 frt fizettetik ki; mig 1000-re szaporodván a tagok, 70%-os jutalék mellett a befolyó 200 írtból az elhalt tagnak 140 frt fizettetik ki; tehát ha a tagok számának szaporodtával alább is szállittatik a kifizetendő °/o, az elhalt tagokra eső jutalék mégis mindig növekszik az egylet vagyonát növelő megmaradt ösz- szeggel arányban. Ezen utóbbi rendszerű egyletek a leggyakoriabbak és ilyen értelemben alakul meg a felsőbányái temetkezési egylet is, a melybe belépni a helybeli róm. kát. plébániánál fennálló temetkezési egylet 360 taggal és a laczfalusi gör. kath. plébániánál fennálló temetkezési egylet 90 taggal hajlandó lévén, ez által az egylet már megalakulásakor a legszebb jövőnek néz elé. Tervezett alapszabály szerint az egylet 400 taggal 20 kr. befizetési dijakkal és a befolyó összeg 75%-át képező, azaz minden 100 tag után 15 frtot tevő halotti jutalékkal lép életbe, ami a tagok szaporodásával meglehetős magas temetési segélyösszeget képez, pl. 1000 tag után 150 forintot. Ha a tag 20 krajezáronkint 200 halott után 40 frtot befizetett, további befizetési kötelezettségei megszűnnek és halála esetén a tagok akkori létszámához képest részesül jutalékban. Nemcsak a szegényebb sorsú, de még a középosztályhoz tartozó embernek is jólesik, ha a családjában felmerült halálesetnél nélkülözhetetlen költségeket ily könnyű módon fedezheti; másfelől mikor városunk és a környező 16 községnek külömböző ajkú és nemzetiségű lakóit egy egylet keretén belül barátságosan egyesülni látjuk, kívánjuk nekik kitűzött nemes czéljok véghezvitelére a legjobb sikert. Alapszabályait legközelebb ismertetjük. Felhívás a rend. tan. városok, valamint a nagy-és kisközségek tisztviselői, kezelő- és segédszemélyzetéhez !*) Az államosítás eszméje mintegy 14 év óta kecsegteti a községi tisztviselőket, értve a r. t. városok tisztviselőit is, mint a kik széles e hazá*) E lapunkhoz is elküldött felhívást szóról-szóra közöljük. Itt nálunk van ugyan a városi tisztviselőknek nyugdíjjogosultságuk, ezért sok részben az itteni viszonyokra nem vonatkozik ennek tartalma. — De mert a városi tisztviselők nyugdijszabályzata nálunk sem egyezik mindenben az állami hivatalnokok e nemű törvényével: kívánatos volna módosítás utján annak keretébe illeszkednie. Helyén valónak látjuk már ezért is a kérdéses »Felhívást« lapunk olvasóival is megismertetni. Szerk. & TARCZA. ®L“ % Hadgyakorlaton. Irta : Égi) Mihály. Ott állottunk hosszú, megbámulandó glédába sorakozva, a széles kaszárnyaudvaron. Szent Kleofás, milyen karaván! A kaczkiás, deli lobogós ingujju csikós mellett savanyu arczczal, hosszú hunezutkáját sodor- gatva, lapult meg a kaftános lengyel zsidó, mig a glace-keztyüs, czvikkeres komoly arczu öreg rezervista mellett büszkélkedve álldogált szennyes szinü daróczruhájában Janó, a drótos tót, vigyorgó szemekkel nézve a mellette állóra, mintha mondaná: Zén is katona vágyom, nem csák a zur! A valódi uraságoktól levetett ruha mellett a legnagyobb egyetértésben megfért a falusi pitykés mándli; az ezer ránezra vasalt, bő patyolat gatya; egy-egy nagyobb világos szinü posztódarab, melyhez véletlenül ezer meg ezer dirib- darabból álló nadrágot varrtak s a Váczi-utcza legelegánsaob üzletének mesteri szabású Ferencz- József-kabátja. A tisztek kardcsörtetve járnak a front előtt, gúnyos mosolylyal tekintgetve a czivil bagázsra, mig az X. lábú, fehérre sikált asztaloknál nagy- hasú, zupás őrmesterek serczegtették a tollat, beosztva a »masszát« az egyes századokhoz. Egyszerre felharsan a kürt érczes, csengő hangja, egy nagy, harcsabajuszu őrmester elkiáltja magát: hopták ! — mire elnémulnak az ajkak s mindenki vigyázva lesi, hogy mikor kiáltják az ő nevét. A felolvasottakat azután kompániák szerint számon veszi egy-egy manipuláns altiszt s viszi őket egyenesen a magazinba öltöztetni. Kilenczedik kompánia, olvasá tovább a harcsabajuszu őrmester, infanterista Hirsch Náczi! — Hier! kiáltott vissza egy alacsony, köp- czös, elhízott rezervista s döczögös léptekkel sietett a kijelölt helyre. — Ferflugter Ksrl, mekkora hasa van, dör- mögte mérgesen a kilenczedik század kapitánya. — Infanterista Öreg Kerekes Péter! — Ehun vagyok ia, hier, szuszogta egy gömbölyű, piros arczu mándlis atyafi, kinek pot- roha még a Hirsch Nácziét is fölülmúlta. A kapitány szótlanul tekintett öreg Kerekes Péterre, de összeránczolt vastag szemöldökjei alól szemei oly baljóslatulag villogtak ki, hogy én merész gömbölydedségemre gondolva, önkéntelenül is sóhajtozni kezdtem: jaj, csak valahogyan most ne kiáltsa az én nevemet! —- Infanterista Schneider Szepl’! olvasta tovább az őrmester. —- Hér! — kiáltott valaki a hátsó sorokból svábos dialektussal. Amint megláttam Schneider Szepl’ simára borotvált arczát aki kövérsége folytán szinte hömpölygött a kilenczedik kompánia felé, a hideg verejtékn kiütött homlokomon. —- Őrmester ! rikácsold kardjára ütve, magán- kivüi a kapitány, hát hízókat liferál nekem ? Mit ? Hát mészáros-meiszter vagyok én? Mi ? Fix Laudon tausend Donnerwetter und noch ei’mal!! i Az őrmester ötölt, hatolt s remegő hangon olvasta tovább a névsort. — Gefreiter Sárkány Gergely ! — Hier, susogtam alig hallhatóan; éreztem, hogy a vér fejembe tódul s lábaim gyökeret vernek. —- Sárkány Gergely! ismétlő hangosabban. — Hi . . i . . ier, kiáltám, akárcsak mintha a vérpadra szólítanának. — No hát miért nem mozdul, talán majd karonfogva vezessem, mint egy fehércselédet, rivalgott, fel sem tekintve a listából. Isten neki, gondolám, jöjjön aminek jönni kell, s a hasamat amennyire lehetett be s a czilinderemet szememre huzva, megindultam. Amint megláttak, az őrmester lesütötte szemeit s a kapitány összecsapta a két kezét: — Jessus, aber das ist doch zu viel! orditá kidüledt szemekkel s ropogósán szedte-vedtézve úgy elrohant, mintha látni sem akarna többé bennünket. Az őrmester, amint sejtette, hogy már eléggé tisztes távolban lehet, bütykös hüvelykujjával válla felett hátrafelé, a kapitány irányában egyet- kettőt bökve, szellemeskedni kezdett: — Egy kapitány, aki megszalad a kompániájától ! Azután ránk nézett nagy szánakozva s úgy odavetöleg megjegyzé, hogy úgy nézünk ki, mint egy kombinált disz-ezug. Jók leszünk a konyhában vagy majd a nagy hadgyakorlaton üstöket súrolni. Valóban, ha még infanterista Pavlicsek Janót is, a magas, vékony, hórihorgas Janót is magunk közé veszem, daczára annak, hogy gömbölyded- ségem is rudas volt a dologban, be kellett ismernem, hogy igy, egymás mellett, remekül, felségesen nézhettünk ki. A hatás még csak akkor volt teljes, midőn holmi Königrátznél meg Custozzánál ki mustrált ruhákkal adjusztiroztak bennünket. Már az első kirukkolásnál hiressé tettük a kilenczedik kompániát, ugyannyira, hogy kapitányunkat e hírességtől a guta kerülgette. És neki ilyen kompániát kell a legfőbb hadúr elé, a hadgyakorlatokra vezetni! Szörnyűség ! Fájó szívvel mondhatom, fájó szívvel, már csak a felebbvalók iránt táplált köteles tiszteletnél fogva is, hogy mig mi édes álomba ringa-
