Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-12-02 / 24. szám
V. é-vfol-ya-xn.24. szám.--------------------------------j y • 19 00- deczember S_ // FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztésig: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4- K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyílt tér soronként 20 fillér. Három szóval A múlt hónap 2TPán egy kis alkotmányos tornajáték folyt le városunkban, ekkor volt ugyanis a megyei bizottsági tag választás. Mint előre jeleztük volt, a pálmáért két jelölt szállott a porondra: dr. Sereghy Béla tiszti ügyész és Nagy Lajos református leikész; előbbi gyó'zött három szótöbbséggel. Tartozunk az igazság érdekében azzal a kijelentéssel, hogy a választás a törvény által megszabott korlátok között folyt le. Ezt a tényt szinte dicséret gyanánt regisztráljuk . .. Azonban nem hagyhatjuk szó nélkül dr. Sereghy Béla jelölését, nem azért, mintha a személy ellen lenne kifogásunk, hiszen joggal mondhatjuk, hogy öt még jóformán nem is ismerjük, aminthogy néhány hét alatt valakit megismerni nem is lehet. Jelölése ellen tehát nem is egyéni, hanem elvi szempontból emelünk kifogást. Eltekintünk most attól, hogy hivatalnok ember miképen szolgálhatja a vármegyén városunk polgárságának érdekeit, és csupán azon tény kons- tatálására szorítkozunk, hogy minő következtetést vonhat le magának dr. Sereghy Béla jelöléséből és megválasztásából a mi viszonyainkkal ismeretlen közönség. E következtetés pedig városunk lakosságára nézve hízelgőnek épen nem mondható. Mert vájjon nem hallgatólagos elitélése- e az Felsőbánya város polgárságának, amelynek tagjai között a szellemi élet munkásai is tekintélyes számmal szerepelnek, polgárai között számosán vannak, akiknek alkotmányos érzéke felöl egy szempillantásig sem lehetünk kétségben, midőn vele szemben egy nagy mértékben bizalmi állásra oly egyén jelöltetik, ki a polgárság szívverését érezni még nem tudja, érdekeit, törekvéseit nem ismeri, mert nem ismerheti? Vájjon nem az van-e ezzel mondva, hogy polgáraink között nem volt olyan található, ki megválasztatása esetén ezen bizalmi állásban helyét emberül betöltötte volna? Avagy talán azok előtt, kik dr. Sereghy nevét forgalomba hozták, magasabb szempontok lebegtek és azon magasabb szempontok érdekében tették, amit tettek? Ha igy van a dolog, akkor ezen magasabb szempontok felöl Felsőbánya város polgár- ságánakjönérzete felvilágosítást kiván! Es hogy városunk polgársága kellően tudta mérlegelni ezen választásnak súlyát, kitűnik abból, hogy a helybeli szavazatok többsége, amint ez magán nyilatkozatokból tudva van, a két jelölt közöl arra adatott, akinek a város közügyeivel foglalkozni már eddig is alkalma volt. Ezzel megmutatta a választó közönség, hogy van helyes érzéke alkotmányos jogának gyakorlására nézve. Becses tanulság ez a jövőre! Voltak azonban olyanok is, kik jogukkal élni nem akartak, bár elvileg szint vallottak is. Kevesen voltak, igaz, de ezeknek visszavonulása az eredményre nézve döntő hatású volt. Ebből megtanulhatjuk, hogy egy embernek sem szabad ily esetben kicsinyleni a maga jelentőségét, mert sokszor egyetlen szavazattól függ valaminek a sorsa, egy szavazat dönt esetleg oly elvi jelentőségű ügyben, mely évek múlva is éreztetni fogja a maga jótékony vagy káros hatását. Hogy semminemű választási aktus nem alkalmas a mi társadalmi életünkben oly sokszor szükségesnek hangoztatott béke és egyetértés ápolására, az bizonyos. De az is bizonyos, hogy ha egyesek lelkében marad is vissza némi keserűség a csalódás nyomán, az csakhamar el fog enyészni azon tudatban, hogy az elért eredmény természetes utón jött létre és arra erőszakos tényezők befolyást nem gyakoroltak. ..r. . .r... A hitelszövetkezetekről. (Befejező közlemény.) Hogy a hitelszövetkezetek eszméje mily gyorsan hatott és mily gyorsan terjedt el a nép között, ennek fényes tanúsága az a statisztika, melyet annak föllendüléséről nemrégiben közrebocsátottak. Mig 1889-ben 54 összeköttetésben álló szövetkezet volt 9507 taggal, addig 1897. évben már 379 szövetkezet virágzik 86,509 taggal! Üzletrész volt 1889. évben 22.366, melynek értéke 631,180 forint. — E mennyiség 1897-ben 163.513 üzletrészre 4,441.620 forinttal emelkedett. Központi kölcsönt 1889-ben 439.787 forintot, mig j ellenben 1897-ben 6,354.163 forintot adtak. És e számok mind a szegény földbirtokos- osztály anyagi helyzetének örvendetes javulását . jelentik. Ott, ahol a szövetkezet megkezdi áldást- j hozó tevékenységét, kipusztul az uzsora, tömörülnek a kisebbek szétforgácsolt erői, s a derék föld- mivelö népet visszaadják rendeltetésének, mely öt az anyagi bukás örvényéből kimenti. A szövetkezeti tevékenységnek hatalmas lendületet adott a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről megalkotott 1898. évi XXIII. törvény- czikk és az uj országos központ létesítése. Ez országos központ 319 uj szövetkezetei alakított, | s a régi központtól idáig átlépett régebbi szövetkezetekkel együtt 1899. év végével 712 szőve t- | kezetet számlál kebelében 135,275 taggal, 272,008 I üzletrészszel, 14,540.687 korona értékben. Hogy a nagyközönség a szövetkezetek tervezetével közelebbről megismerkedjék, nem látjuk érdektelennek rövidesen felsorolni azon különleges intézkedéseket és kedvezményeket, amelyek a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről megalkotott törvényben foglaltatnak. Egyik lényeges előfeltétele a szövetkezetek alakulásának a hatóság ellenörködése, ameny- nyiben a szövetkezetek csakis közigazgatási hatóság, nyilvános testületek (gazdasági egyletek, iparkamarák stb.) vagy az országos központi hitel- szövetkezet közreműködésével alakulhatnak. E hatósági ellenőrzés a szövetkezeti tagok összes érdekeinek megóvása tekintetéből rendkívüli nagy fontossággal bir, s már ezen nagy előnyeinél fogva is megérdemli a közönség osztatlan bizalmát. rr Őszi hangok. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Szürke, ködös párázat ül A haldokló őszi tájon. Sárga a lomb; hull a levél . . Madár nem dalol az ágon. A nyáron itt erdő- s bérezrői Visszhangozott a madárdal. Most néma csend, gyász, hervadás: Az élet küzd a halállal. Hideg szellő repül tova, Sírva a hervadás felett. A fűszálon harmat ragyog . . Avagy talán madár könyek? Mig a fák koronáiról A levelek leperegnek: A természet haldoklásán Én meghatva elmerengek. Lábam alatt száraz avar, Moh, fű, virág, mind megaszva: Álmodoznak uj életről, Hogy kikelnek majd tavaszra. . Oly szomorú a természet, Akár csak a lelkem. De itt újra tavasz lesz még, De éltemben több nem . . . Uj tavasz jön, viruló lesz Fű, fa, bokor, minden . . . De itt örök hervadás van A szenvedő sziben. . . . Madárdal fog hangzani még A kizöldűlt tájon; Csak én nekem nem tér vissza Eltűnt ifjúságom. Csak én nekem nincs reményen Uj életre, másra. — — Nem kél soha ki az a mag, Mely mélyre van ásva! Pap Márton. Velenczei képek — Irta: Géza. — Sokat hallottam beszélni már Páris árnyas boulevardjairól, Nápoly kék egéről, London óriási forgalmáról, Turin méterrudal kimért utczáiról, Madrid bikaviadalairól, Kiev templomairól, Konstantinápoly karcsú minarettjeiről, Berlin palotasorairól, de talán mi sem gyakorolt rám nagyobb vonzerőt, mint a »tenger tündére,« a tenger bájos menyasszonya: Velencze, a maga sajátszerü építkezésével, lagúnáival, a pompás Márkus-térrel, nagyszerű üveggyáraival. Régi ódon palotáinak szürkesége, az egytöl- egyig feketére festett s a vizen lomhán tovasikló gondolák egész raja, a nép nyomorúsága, az egész városon elomló halotti csend, mind mintha azt a fényes múltat gyászolná, mikor Velencze nagy volt, hatalmát országok rettegték s hajói délnek, keletnek mesés kincseit szállították a gazdag városukba. Most a jó velenczeiek is, mint sok más hanyatló nemzet, a régi dicsőségen tengődnek; megnyitja nagyszerű palotáit az idegeneknek, melyeknek ura most a mindenható olasz állam és azok bámulják a szokatlan fényt, melylyel a régiek körül voltak véve; a pompás márványozásokat, hisz itt a márvány legnagyobb cul- tusa, Paolo Veronese remek freskóit, melyek daczolnak az idő mindent megviselő vasfogával; a szebbnél szebb mozaikokat, amelyek tündérien ékesítik a szent Márk-templomot, Palazzo Dúcaiét és sok más díszes palotát. Nem tudom elképzelni azokat a rengeteg őserdőket, melyeket kipusztitottak a velenczeiek, hogy azokra építsék a vízben úszó várost. Csak az ősi Rialto hídjának két támoszlopa, 12000 hatalmas tölgyfa-ezölöpre van építve. Ezt a várost sínyli Istria. és Dalmáczia, ezért a városért kopár a Karst. És ha két hidoszlop ennyi fát emésztett fel, mit mondjak a város szivére, a tágas Márkus- térre s a palotákra: egy egész rengeteg a viz alatt. Önkéntelenül mondtam a város szivének a Márkus-teret, hisz a velenczeiek mind megfordulnak e helyen, ide vonzzák őket ősi hagyományaik, történelműk, a templom, a Doge-palota, a keres-
