Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-29 / 3. szám
Felsőbányái Hírlap. mindama törekvéseket, melyek kiváltképen a népet igyekeznek egy testté tömöríteni ipari és gazdasági tekintetben a szövetkezés által. Régi panasz, mely mindig uj marad, hogy nem győzzük fizetni a nagy adót. Ez igaz, de részben magunk vagyunk okai, mert ha olykor-olykor alkalom kínálkozik is valami újabb eszme megvalósítása által könnyíteni terheinken, Pató Pálként készen vagyunk rá a felelettel : »ejh, ráérünk arra még. * Ilyen újabb eszme vettetett fel most is a nem rég elhangzott tejgazdasági felolvasások alkalmával, vajha ez eszme ne lenne csupán kiáltó szó a pusztában, hanem testet öltve, teremné meg mihamarabb áldásos gyümölcseit. Azt mondják némelyek, hogy városunk lakosságának nem érdemes a mezógazdassággal foglalko ni, mivel nincsenek hozzá alkalmas termőföldek. A mezőgazdaság nem csupán a kenyér-adó és ipari növények termeléséből áll, ezekkel nálunk nem is lehet valami nagy haszonnal foglalkozni, legfeljebb a házi szükségletek fedezésére. Hanem van a mezőgazdaságnak két ága, a melyekkel már igenis, foglalkozhatunk, még pedig nem megvetendő haszonnal, ezek: a rétmüvelés szénatermelés czéljából és a gyümölcstermelés. Ezekkel karöltve jár, támogatja sikerüket a szarvasmarha tenyésztés. A szarvasmarha tenyésztés fellendítését czélozza pedig az azonnal felkezelhető anyagi haszon mellett a tejgazdasági szövetkezet. Miért kell tejszövetkezetet alkotnunk? Azért, mert külöm- ben nem tudjuk értékesíteni a kitermelt tejmennyiséget, e nélkül pedig apad a szarvasmarha állomány, hitványabbak lesznek réteink, nem gyümölcsöznek kellőleg gyümölcsfáink a trágya hiánya miatt. A tejszövetkezetnek egyik nagyfontosságu áldása az is, hogy a nép helyett takarékoskodik annak javára. Mert vájjon akinek egy tehene van és naponkint 2 liter tejet árusit el a piaczon, mikor lát abból egy összegben nehány forintot ? Ellenben a tejszövetkezettől minden hónapban pontosan, egy összegben kapja meg a beszállított tej árát, avval pedig már csak inkább lehet valamit kezdeni, mint naponkint 8-10 kraj- czárral. A tejszövetkezet, hogy mü-kifejezéssel éljek, az 1-2 tehénnel rendelkező kis gazdának biztosítja a nagy üzem előnyeit. Vagyis : alkalmat nyújt a tejnek vajjá, sajttá való feldolgozására, még pedig gyári utón, mi által a termékek értéke növekedik, a termelt áruczikkek nagyobb tömege által lehetővé teszi a nagyobb czégekkel való egyenes üzleti összeköttetést, mi által ismét csak az áruczikk értéke emelkedik, mivel nem a közvetítők, hanem magok a szövetkezet tagjai nyerik azon összegeket is, amelyek máskülömben közvetítési kiadások gyanánt az egyesekre nézve mint kidobott pénz szerepelnének. A tejszövetkezetek megalakulásának, mint minden uj dolognak, legnagyobb akadálya a bizalmatlanság. Azonban, ha megismerjük az alapszabályokat a bizalmatlanság önként elenyészik, mivel ezekből kitűnik, hogy úgy az igazgatásban, mint a pénz ellenőrzésében minden tag részt vesz. Itt tehát egymás érdekeit támogatják a tagok, nyerészkedésnek helye nincs. Épen ezért nem is lehet tag, csupán az, aki tehenet bocsát a szövetkezet rendelkezésére. Ha a tér megengedné, szólanék itt még egyéb szövetkezetekről is. Azonban azt még sem állhatom meg, hogy ne hívjam fel az érdekeltek figyelmét legalább a tojásnak a szövetkezet üzleti összeköttetései folytán való eladásara. Most pedig hadd magyarázzák magok a tények a tejszövetkezetek hasznos és áldásos voltát. Jobbaháza, sopronmegyci kis község, mely mintegy 7-800 lelket számlál, 1897 nyarán porrá égett. Néhai Nagy Vincze, volt országos tejgazdasági felügyelő felkereste a csapás által sújtottakat, hogy némi pénzbeli segélylyel könnyítsen rajtok Azonban a segélyt megköszönték, de el nem fogadták, okul adván, hogy épen maradt tejgazdaságuk felszereléseivel együtt, valamint tejszövetkézetük, mely alapítását főként Nagy Vincze buzgó fáradozásainak köszöni ; majd talpra állanak ők ezek támogatása mellett maguk is. íme, ilyen anyagi és erkölcsi erőt adott e kicsiny falu lakosainak a tejszövetkezet. És ez a szövetkezet harmadik évi fennállása mellett úgy megizmosodott, hogy ma már a thea- vajat Bécsbe szállítja, melylyel már egyenes üzleti összeköttetésben áll. Alsok-Sarkad somogyinegyei községben különös értelemben vett tejgazdaságról szó sem lehetett, mert nem volt piacza. Az egyes gazdák által termelt vajat a csurgói piaczon adta el. Azonban innen is kiszorította egy horvátországi uradalom. Ekkor megalakították a tejszövetkezetet, melynek hasznos működé ;e csakhamar szembetűnő módon nyilvánult. Kitűnt, hogy városi piaczuk 230-250 liter tejet vásárolt tőlük naponkint, holott ők 1200-1300 litert termeltek, ezen piacz 4000 frtot adott nekik évenkint, most pedig a szövetkezet megalakulása által szerzett uj piaczukon bevesznek a tejből évenkint 20-25000 frtot. Most pedig lássuk az országos tejgazdasági felügyelőség által a Magyarországban alakult tejszövetkezetek működéséről beszerzett statisztikai adatokat. A számok nem csalnak Az 1897—ik évben volt hazánkban 29 tejszövetkezet? egész éven át azonban csak 14 működött. Bevételök volt 318.786 frt, holott a megalakulás előtt e szövetkezetek községei alig vettek be 1600 frtot a tejért és annák termékeiért. íme, kell-é ennél hangosabban kiáltó példa ? Szükséges-é tehát a tejszövetkezet?! A tejszövetkezet megalakulásának legnagyobb akadálya volna városunkban a legelő hiánya, azonban e felől is megnyugodhatnak, legalább részben az érdekeltek, amennyiben a polgármester úrtól nyert.értesítés szerint a nagym. földmivelési miniszter úr a fővölgyben a Zazar jobb partján mintegy 470 holdat bocsátott legelő gyanánt a gazdaközönség rendelkezésére, mely már a ránk jövő tavaszszal használatba vehető lesz, ezenkívül az eddigi legelők is megmaradnak. Ez azonban csak az első lépés. Ha a földmivelési ministe- rium a tejszövetkezet megalakulásáról értesülni fog, hatásköréből kifolyólag úgy fog intézkedni, hogy a szövetkezet működésében a legelő hiánya miatt akadályozva nelegyen még akkor sem, ha a marhaállomány tetemesen szaporodik. Tehát csak előre ! Alakítsuk meg a tejszövetkezetet s ne féljünk, mert felülről mindig hathatósan fognak támogatni bennünket! Most pedig, mielőtt ismertetésemet befejezném, kötelességemnek tartom jelezni, hogy a tejgazdaságra vonatkozó adatokat, melyeket itt felhasználtam Magyar László felolvasásából vettem. Lehet, hogy talán valamely fontos dologra nem terjeszkedtem ki eléggé, másat pedig esetleg fihogy a papa meg ne lássa, aztán viselje magát nyugodtan, mig én módot találok a papát eltávolítani. E szavak röppentek ki gyors egymásutánban a szép szőke hajú s nefelejts szemű Mariska eper ajkáról. Meg kell vallani, hogy csinos leány! Karcsú termete, aranyszőke haja s olyan ábrándos kék szeme van, hogy a ki abba egyszer hosszabban bepillantott, az nem bírta többé levenni tekintetét róla, az meg volt igézve. — Hát még ha picziny lábacskáit látta, melyek kíváncsian kandikáltak ki nem egészen hosszú ruhája fodrai közzül, melyek előtt még Hamupipőke czipőcskéi is szégyent vallottak volna. S hogy ez alak még tökéletesebb legyen, nem hiányzottak arczárói az észbontó szerelem- gödröcskék sem. Szép volt Mariska, mint a hajnali csillag üde és kellemes, mint a tavasz. Elég volt egyszer látni a fiatal embernek, hogy megszeresse őt. Lett volna udvarlója elég. —’Hisz bomlott utána a fiatalság! Ámde ott volt mellette mindig rettenetes papája ki árqus szemekkel őrködött felette s ki szigorú, mogorva tekintetekkel igyekezett az udvarlókat távol tartani. A szép leány papája ezen túlságos gondoskodását nem vette szívesen. Hiszen ő is fiatal volt, szívesen elbeszélgetett volna az epekedő gavallérokkal, kik vágyva vágytak utána, — s azon ürügy alatt, hogy szivart vásárolnak, — el-el látogattak Tóbiás papa üzletébe. A delej azonban a Mari kék szeme volt. Sokat nem beszélhettek a szép leánynyal, mert a papa rideg »tetszik még valami?« kérdésével értetvén, tudtokra adta, hogy a lányhoz semmi közök. Szóval Tóbiás papa féltette Mariskát mindenkitől. De legjobban féltette ama kacskaringós bajuszu barna fiatal embertől, ki naponta eljá- rogatott Mariék ablaka előtt, s olyan epedő pillanlásókat vetett rá, melyektől Mari 16 éves szive csakhamar lángot fogott. A fiatalok között titkon forró szerelem fejlődött. Most csak arról kellett gondolkozniok, mi módon játszhassák ki a papa éber figyelmét, hol találkozzanak, hogyan beszélgessenek egymással? hisz annyi mondani valója van mindkettőnek ! Oh de a papa, a krokodil szivü papa! Szegény Mariska busult. Pistának be kellett érni egy vágygyal teljes szempillantással. De az epekedés szerelmeseknek nem elég — gondolta Mariska. — Leleményesnek kell lenni! A szerelmesek leleményesek, Mari szerelmes volt, — következésképpen leleményes is. Pistával találkoznia kell a papa jelenléte nélkül, az alkalom nem sokáig késett. A szerelmesek megértették egymást. A bizalmas egvüttlét másnap 3 órára lett kitűzve. Holnap a papa nem lesz itthon. A legjobb alkalom. »Holnap!« — holnap ütni fog | számára a boldogság órája, »Holnap« —be sokat fejezett ki előtte e rövid szó. Te boldogságomat rejtő holnap várva várlak oh jöjj ! — A merész ifjú félve gondolta : holnap talán .... talán.... egy édes ölelés . . . egy forró csók a legszebb ajkakról. Mariska is örömmel eltelve várta. A papa holnap egy teljes órán át távol lesz. Az országházban olyan dolgok történnek, melyek felett érdemes vitát folytatni — még Tu- biás papának is, a klubban politika nézeteit csupán itt nyilváníthatja szive szerint elvtársai között, leány ehez nem ért. Várták hát a holnapot mindhárman kü- lömböző érzelmek között, mig végre egy örökkévalóságnak tetsző idő után megérkezett a kitűzött három óra! Tóbiás papa mit sem sejtve — ez egyszer csupán, — Mariskára bízta nemcsak a szivarok, de a lisztes zsákok kezelését is, gondolván, hogy kár nem esik egyikben sem. O jó hazafi, s mint ilyen szivén hordozza az ország dolgait. Felöltötte ünneplő fekete kabátját, s a helyzet komolyságához illően, méltóságteljes léptekkel távozott, Marira bízván mindent, mi nem ünnepélyes, még a kaszát őrző nagy faliszekrény kulcsát is. Alig, hogy a papa távozott, Pista lépett be, szintén ünneplő fekete ruhában. Rá nézve is ünnep volt e nap. Boldogságtól eltelve, — kéz a kézben
