Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-04-09 / 8. szám

Felsőbánya i Hírlap

Uj zenemű. A »Nyíregyháza« czimü társadalmi lapnak márcz. 23-iki számából vesszük át a következő sorokat. »Leány álom« Ez a c/.ime egy dallamos, talp alá való mazurkának, amelyet Riszdorfer Anna kisasszony, az ismert zongora művésznő szerzett. A »Leány álom« nem első kísérlete a kisasszonynak a zeneirodalom terén, mert csak nem régiben adta ki »Enilla« czimü bájos keringöjét, amelyet a fővárosi sajtó egyhangú elismeréssel és lelkesedéssel méltatott. A nagy népszerűségre teljes igényt tartó mü Sza- boné Nogál Janka úrnőnek, a kiváló beszé'y Írónőnek van ajánlva. Olvasó közönségünk figyelmét annál készségesebben hívjuk fel ezen uj tánczda- rabra, mert finomsága, gyönyörű dallamossága mellett szinte szokatlanul pompás táncz zene. A mü május elsejére jelenik meg.

Jótékonyság. Pemp Antal t. kanonok, esperes plébános Felsőbányán, az aggpapok alajá- nak gyarapítására 629 frt 77 krt adományozott,

Weisz Albert nagybányai porczellán kereskedő mai számunkban közölt hirdetésére felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmét.

A BUDAPEST“ elterjedésének a titka.

Köztudomású, hogy a „BUDAPEST“ képes politikai napilap a legelterjedtebb újságja az országnak. Naponként 50—60 ezer példányban, nagyob események alkalmával pedig nyolcz- van-kilenczven ezer példányban jelenik meg. Sokan találgatják: mi ennek a titka. Megmondjuk A „BUDAPEST“ nem ereszt hosszú lére semmit, hanem rövid tömörséggel beszéli el a napi eseményeket. E miatt aztán az olyanok is, akiknek nincs sok idejük az olvasásra, szívesen a kezükbe veszik, s anélkül hogy idejöket fecsérelnék, csakhamar értesülnek belőle mindenről. Épp azért, főleg most a nyári időszak beköszöntésekor gazdáknak, iparosoknak, szóval azoknak, kiknek teendőjük megszaporodott, a legajánlatosabb újság: a „BUDAPEST“. A „BUDAPEST“ irányáról talán fölösleges is megemlékezni. Közismeretü, hogy egyik legrégibb és legkitartóbb harczosa a megdicsőült Kossuth Lajos 48-as elveinek; az is ismeretes, hogy vezérczikkeit orsz. képviselők, neves publiczisták, mint Kossuth Ferencz, Hentaller Lajos, Horváth Adám, Szederkényi Nándor, Gracza György stb. írják. Tárczarovata élénk és változatos ; hírei frissek, illusztrácziói a napi eseményekre vonatkozók. Egy szóval, egy oly jó újság, amely méltán számot tarthat a közkedveltségre. Előfizetési ára egy hónapra 1 frt, negyedévre 3 frt, félévre 6 írt, s egész évre 12 frt. Mutatványszámokat kívánatra bárki ingyen kap. Az előfizetések a „BUDAPEST“ kiadóhivatalához, (Budapest, IV., Sarkantyus- utcza 3. sz. a.), küldendők.

Honvéd-szobor emlék Selmeczbányán. Mint értesülünk Selmeczbánya város lelkes közönsége egy monumentális honvéd-szobor felállítását vette

tervbe a szabadságharcz hőseinek emlékére, A gyűjtések ez irányban már nagyban folynak. Az ügyet Ocsovai Ocsovszky Vilmosné Selmeczbánya volt polgármesterének özvegye vette kezébe több dicső honleány vezetésével. Midőn e hirt közreadjuk pártolólag foglalunk á'lást a nemes eszme mellett. Ki lelkesül a hazaszeretetnek a magasztos megnyilatkozásán járuljon hozzá fillérjeivel. Az adományok Ocsovai Ocsovszky Vilmosné úrnő, vagy a városi pénztár czimére Selmeczbányára küldendők. Az adományokat hirlapilag nyugtázzák. A felhívás szövege a következő : Felhív s a haza honleányaihoz s hazafias érzelmű férfiúihoz ! A megemlékezésnek hálás szava kifogyhatatlan lenne felsorolni mindazt, mi apáink érdeme, mert egy ezredév nagy szó a nemzet történetében. A magyar nemzet egy ezredéve, hogy fennáll s egy ezredév leforgása alatt nem egyszer fényes tanujelét adta annak, hogy életképes. Ha pillanatra csüggedés is szállta meg, vagy romboló orkánként röppent rajt’ keresztül a megsemmisülés vészteljes angyala, szabadérzetében mindannyiszor rendületlenül állt meg. Az 1848—49-iki szabadságharcz is lángbetükkel van beírva a magyar nemzet történetébe; le van Írva, meg van örökítve, mint egy olyan korszak, mint az egyetemes világtörténelem színpadán lezajlott olyan fényes dráma, melyben az önkényes uralom bilincsei alatt sinlódö s már-már bukásának szélén álló nemzet, eszméinek fáklyavivöi életének árán, szabadságát kivívta. A szabadságharcz lezajlásának dicsteljes történetét azonban nemcsak a holt betű hirdeti, de hirdeti a dal, hirdeti a lant s hirdeti fennen hangon minden magyar szív, mely hazájáért, a nemzeti eszmékért, a testvériségért és szabadságért halni kész. Midőn azonban nemzetünknek eme örökké emlékezetes s fényesen lezajlott korszakáról beszélünk, képzeletünkben mintegy elvonulni látjuk a félistenek seregét. Mert ezeké az érdem ! A veressipkások voltak azok, a magyar nemzet 48-as honvédéi, kik feltűntek, csaknem varázsütésre, mintegy a haza Istenének vészteljesen hivó szavára, hogy küzdjenek, hogy harczoljanak s kivívva szabadságot, vérükkel áztatva a kiizdteret, mint martyrok, névtelenül hulljanak a porba ... A haza már-inár veszve volt s el volt vetve a koczka a magyar nemzet sorsa felett is. Midőn azonban az erőteljes nemzet már bukását vélte, mert porba hullottak vezetői, bitófán függtek legjobbjai s idegen földön, mintegy hontalanul bujdostak gyermekei, — azt az utat, mely egészen a pallosig, a bitófa lépcsőjéig vezetett, vérükkel áztatták a névtelen hősök, s a haza mentve lön. Ezért a magyar nemzetnek legigazibb hősei, legfenségesebb alakjai : a szabadságharcz vértanúi, kik elsők voltak a harczban, de elsők voltak a halálban is, hogy elpusztuljanak egy kicsinyke földért, a hazáért s egy eszméért a szabadságért! S ezért is minden homokszeme a magyar hazának csak a múlt idők

kiált: barátom! ne hagyj itt elveszni, szánj meg, ölj meg . . . hisz a halál csak jót tesz velem.

— Barátja, kit utólszor megpillantott, könnyet törül le arczárói és rohan tovább. De ő nem ereszti, görcsösen kapaszkodik térdeibe, — lehúzza magához a földre s hörgő hangon kéri:

— ha megszabadulsz e halál tusából, e gyürücs- két vidd jegyesemnek. Mond meg neki, tartsa meg emlékemet, én nevével haltam meg . . . !

Ö ott maradt, — mi rohantunk előre!

A nap söté’en hanyatlott le. Gyászba borult az ég, könnyezett. Siratta az elhullott hősöket, kik a szabadságért haltak meg. Ej borult a hazára, szabadság meghalt, sírba temette az árulás. A zászló ott hever a porban rongyosan, megtépetten, rudját most is görcs lsen szorítja az öreg zászlótartó. Dús aratás volt itt a halálnak !

A hős oroszlánok lánczra verve, csak fogaikat csattogtatják. Sziveikben bosszú lángja ég, nem oltja el a büzhödt viz, melyet a porkoláb hoz minden harmadnap a sötét börtönbe.

Börtönbe kerültünk mi is. Hosszú két évig nem láttuk feljönni a napot, — pacsirta dal helyett csak a bilincs zörgését hallottuk. — De végre mégis megnyíltak az erős zárak. Jó szive volt egyik porkolábnak s egy sötét éjen, uttalan utakon, ezer veszély közt b ztos helyre jütánk. Oh, mily édes a szabadság! nem csodálom, ha meghal a csalogány kalitkába zárva.

A pillanat tehát közéig . . . átadhatom a kedvesnek a kedves üzenetét. Óh, mily szelíden simulok majd ujjára, hisz úgy szeretem mindakettöt! Megmondom neki, hogy az ö nevével halt meg.

Én szive fölött voltam hallottam, mit dobogott a szerető szív . . . !

Egy szép őszi estén egy sirhalomnál álltunk. Zöld pázsit takarta a szomorú hantot. Oly jól illettek a piros sirvirágok a zöld szőnyeg közé. A szomorú fűz szelíden borult a sir fölé, — a füz-lomb között párjavesztett vadgalamb búgott, — odalenn és egy párjavesztett galamb alussza csendes álmát: a sírva nevető menyasszony . . .

Tehát nélkülem temették a sírba. Nem adhattam át a kedves bucsucsókját! Szegénynek szive repedt meg, mikor meghallotta, hogy meghalt a kedves a szabadsággal együtt.

így a hü barát ujján maradtam : fájó emléke a szomorú múltnak. Most a hü barát egyetlen fia jelzi vélem, végetlen szerelmét; ismét egy szerető kedves ujján vagyok, aki mosolygó arczu menyasszony.

íme, a rege! Ugye jó tündérkék, szeretni fogjuk a mosolygó arczu menyasszonyt ? nem engedjük, hogy valaha bánata legyen ? !

A viz hirtelen megnyilik, a jó tündérkék eltűnnek az ezüst habokban .... én fölébredtem, szemem még most is könnyezik !

— Ilon! hisz a mosolygó arczu menyasszony’ te vagy.

Hisz ez az álom a te gyürücskéd története. Nem emlékszel ? a jó nagymama e történetet egy téli estén a kandalló mellett regélte . . . ?!

Szomorú álom, boldog ébredés !

dicső nagyságáról beszél s minden halma egy- egy sirdomb, mely alatt a hazáért, a szabadságért elvérzett hősök, a haza nemtöinek vérével megszentelt porai nyugszanak! S ha a 48-as honvédek nevéhez múltúnknak dicsősége tapad, karoljuk fel erőnkhöz képest azt a magasztos eszmét, melyet Selmeczbánya város lelkes közönsége magáévá tett s járuljunk hozzá fillérjeinkkel, midőn a háladatos utókor eme hősök emlékének Selmeczbányán szobrot kíván emelni. Nem lesz ez az emlék a géniuszok, a nemtők üres és mitsem mondó csuportozatává, de szent és felséges, megnyilatkozásában a közönség hazaszeretetének ! Özv. Ocsovai Ocsovszky Vilmosné Selmecz-Bélabánya sz. kir. városok volt polgár- mesterének özvegye.

Nagybányai hirek

Turman Olivér kir. tanácsos polgár- mester e hó 8-án, vagyis tegnap töltötte be hivataloskodásának tizedik esztendejét. A képviselet, ez alkalomból délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, melyre az ünnepeltet küldöttség hívta meg. A Gellért Endre elnök- ( lete alatt tartott gyűlésen Km. Pap Sándor kir. táblabiró, városi képviselő hosszabb beszédben méltatta Turman kiváltó érdemeit s a 10 évre visszatekintve, azt eseményekben és alkotásokban gazdagnak konstatálta. Gellért Endre a tisztikar nevében üdvözölte a polgármestert s átnyújtotta neki a tisztikar által szerzett diszes albumot, mely minden egyes tisztviselőnek arczképét tartalmazza. Turman rövid beszédben köszönte meg a nemes város kitüntetését s a tiz év eredményeit visszahárította a tisztikarra és a derék képviseletre, melynek támogatása nélkül ő semmit se alkothatott volna. Ezután egyes küldöttségek tisztelegtek a polgár- mester hivatalos szobájában. Este bankett volt a polgári olvasókörben, melyen mintegy 200-an vettek részt. Szívesen nyújtjuk át az elismerés pálmaágát az érdemes főtisztviselőnek s kívánjuk, hogy a decennium után a »negyedszázados« is elkövetkezzék!

A kaszinó husvét másodnapi hangversenye

igen jól sikerült, hogy mennyire népes volt ez estély, elég arra annyit megemlíteni, hogy jótékony czélra tisztán 80 forintot jövedelmezett. A szereplők egytől egyig nagy tetszést és sürü tapsokat arattak. A részletes műsor következő volt: Fesca. Andante és Finale. Hegedű, viola, gordonka és zongorára. Előadták: Schönherr Antalné, Schönherr Sándor, Pethe Endre és Wajna Miklós. Ének, zongorakisérettel, előadta : Szőke Bála. 1. Dvórák. Slavische Tanze, 2. Raff Tarantelle, zongorán négy kézre, előadták : Stoll Mariska és Edith. Liszt F. La Rossi gnol, zongorán játszotta: VáradiErzsiké. Mendelsonn, nászinduló, előadták zongorán: Schönherr Antalné és Hoffmann Arpadné. Hegedűn és gordonkán : Schönherr Sándor és Wajna Miklós.

Kunhegyi Miklós kitűnő szintársulata csekély pártolás mellett játszik. Úgy látszik a szezon nincs jól megválasztva, a szép, meleg tavaszi napok nem kedveznek Thalia papjainak.

Közgyűlés volt április 5-én, melyen a Rózsa-féle ház megvétele mellett 50-en szavaztak, holott az összes képviselők abszolút többsége 56-ot tesz ki. A jogászok már most erősen törik a fejüket a községi törvény 110. §-a felett, hogy a jelenlévők abszolút többsége, vagy az összes képviselőké kell hogy igen-nel szavazzon. — Az ügy valószínűleg felebbezés alá kerül.

A sertésvész elleni való védekezés.

Útmutatás községi elöljárók és sertéstartó gazdák részére.

Három év előtt, 1895-ben Magyarországon a sertések között egy addig nálunk alig ismert ragadós betegség lépett fel: a sertésvész. Már ezelőtt is előfordult, hogy a sertések tömegesen megbetegedtek, nagy részük el is pusztult. Ezt az elhullást azonban egy másik ragadós betegség okozta: a sertésorbáncz, melyet jól meg kell különböztetni a sertésvésztől. A sertésorbáncz mint bizonyos fertőzött talajhoz kötött betegség szokott jelentkezni, mig a sertésvész mindig csak ragály ozás utján terjed. A sertésorbáncz ellen oltással is védekezhetünk, de az igy beoltott sertések még mindig megbetegedhetnek sertésvészben, másfelől pedig újabban a sertésvész ellen is beoltják az egész-