Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-12-03 / 25. szám
Felsőbányaí Hírlap Kedves barátom! Ennek kezdeményezése- s keresztülvitelére Téged szemeltelek ki, hozzád fordulok tehát, s appellálván elismert nemes szived fórumához, felkérlek, hogy a városi tisztikar fizetésének korszerű rendezésére az eddig is tapasztalt buzgóságodhoz képest törekedni igyekezzél. De engedj meg, ha egy hibádat leplezem le s ha őszinteségem nem bánt, úgy hogy mások meg ne hallják, csak megsúgom. Te egy kissé szeles vagy, de ezt a szót csak úgy értelmezd, mint a hogy még nálunk tájszólással értelmezik: »hamari;« fontos ügyben ne hamarkodj, olvasd át ezen nyilt soraimat nyugodtan, fektesd fel a benne felhozott alapigazságokat, kérdezd meg a benned lakozó legfőbb ítélő bírótól — saját lelkiismeretedtől — hogy a kor magaslatán áll-e a város tisztikara? képes-e betölteni munkakörét lelkiismeretesen? kérdezd meg: helyénvalö-é, hogy egyesek rendezett fizetéssel jutalmazva, mások pedig rendezetlen fizetéssel, talán épen szorgalmuk jutalmául, büntetve legvenek?Ha lelkiismereted az első kérdéseket igazaknak, az utóbbit pedig helytelennek találná, ne késlekedj, bontsd ki a haladás trikolorját, mégpedig tetteidből merített azon jelige alatt, hogy: »Felebarátunkon segíteni magasztos feladat, de az igazságot egyenlően mérlegelni polgári s elengedhetetlen kötelesség.« Bár köztudomású dolog, hogy városunk képviselő-testületének vannak többen, hozzád hasonlóan, nemesen gondolkozó tagjai is, s hogy ennek daczára bizalmam velük szemben mégis feléd irányult, ennek találd magyarázatát abban, hogy minket egymáshoz a csaknem 10 éves bizalmas barátságnak köteléke fűz s hogy én Tégedet: 1- ör igen agilis képviselőnek ismerlek, ki bár a közügyekben gyakran előforduló ellentétekből származó érzékenységek miatt nekem bizalmasan mondottad, hogy közügyeinkben részt nem veszesz, de kinek ez elhatározásodat keresztül vinni mindez ideig nem sikerült, mert hiszen minden üléseinken, hol jó tettek gyakorlásáról van szó, most is — a minek rendkívül örvendek — jelen vagy. 2- or. Mert magasztos papi állásodban fennen hirdeted, hogy »méltó a munkás a maga bérére.« 3- or. Te lapunknak szerkesztője s igy a nagy nyilvánosság embere vagy, háromféle módod is" van tehát arra, hogy a jog és méltányosság a már mutatkozó kezdethez képest mindenkivel szemben a meglevő korlátok között egyenlően gyakoroltassák. Ezen, reád nézve quasi kötelesség alól még elismert szerénységedre tekintettel sem menthetlek fel, mert hiszen ha a méltányosságot véded Péterrel szemben, csak hozzád illő férfias következetességgel jársz el, ha ugyanazt — az egyenlő jogalapon álló — PáUal szem ben is védelmezed. Tehát ne várd a további kezdeményező lépést, ne várd a tiszti-kartól, mert ez már a rendezéssel — mint tudod — többször előhozakodott, ennek a rosszul díjazott tiszti-karnak is van önérzete, mely a hosszas „süvegelés“-t, parolázást állásával összeegyeztethetőnek nem tartja. De ne várd különösen tőlem; hisz tudod, hogy ideges, szívbajos vagyok, minden beszéd, minden, a nyilvánosságnak kibocsátott nyilatkozatom idegességem csak fokozza. A munkám bére után eddig élvezett jóllétem felől ugyan nyugodtan is hunyhatnám le szemeimet; de hát élnem kell, mert családom, gyermekeim vannak, kiknek jóllétéről gondoskodni, mint neked, úgy nekem is magasztos feladatom ; óhajtanám családom sorsát életemben tisztességes, de ideggyötrő munkám után biztos nyugdíjalapra számítva, tehát jogalapon rendezni, nem pedig őket váratlanul bekövetkezhető halálom esetére a sokszor változékony emberi könyörületességre bízni. igaz barátod: Nyisztor István városi tanácsos. íme, kedves Barátom! előttem kifejezett óhajodra szóról-szóra jön nag/fontosságu becses leveled. Nem maradt ki oly kifejezés sem, mi ellen szerénységemnek tiltakoznia kell. Válaszomat meggondolni s fontolni törekszem. Ha élünk, a jövő számban jön, addig is szives üdvözlettel vagyok. Szerlc. Városi közgyűlés. Városi rendkívüli közgyűlés volt a múlt hó 21-én, melyen Nyisztor István h. polgármester elnöklete alatt a következők voltak jelen: Spá- czay Gyula jegyző, Prohászka Antal rendőrkapitány, Pap Márton számvevő, Kovács Pál erdő- tiszt, Háder Ferencz pénztárnok, Bernovics Emil ellenőr, dr. Csausz Károly v. főorvos, Lendeczki János, Zazula Béla, Rettegi Károly, Kerekes Sándor, Nagy Lajos, Konczvald András, id. Hajdú Sándor, Dobay János, Delhányi Zsigmond, Máriás György, Adámcsik Péter, Lévay Károly, Smillár Mihály, Túri Ferencz, Tersztyánszki Ferencz, Szigyártó József képviselők, Krausz Gyula városi állatorvos. Elnök a gyűlést megnyitja s a mai gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Zazula Béla, Tury Ferencz és Adámcsik Péter képviselőket kérte fel, a jegyzőkönyv hitelesítésének idejét m. hó 24-ére tűzte ki. Napirendre térve, elnök előadja, hogy első tárgyul a folyó évi október hó 31-én megválasztott állatorvos. eskületétele tűzetett ki s felhívja Krausz GyuH személyesen jelenlevő megválasztott állatorvost, hogy az 1886. évi XXII. t. ez. 85. §-ában előirt esküt tegye le, ki is azt után- mondva, a tiszti-esküt letette. A képviselő-testület az eskületételt tudomásul véve, az állatorvos fizetését és javadalmait ez időtől kiutalni határozza s utasítja számvevő utján pénztárt, hogy nevezett állatorvosnak évi 400 frt fizetését 80 frt lakbér és 48 köbméter tüzifajárandóságát a tiszti illetmények módjára nov. 21-től szabályszerű nyugtájára fizesse ki. Olvastatott Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának 681—1899. bjkvi számú határozata, melylyel Felsőbánya város bányakárpótlási ügyének sikeres megoldásában eljáró egyének megjutalmazására hozott 71—1898. sz. képviselő testületi határozatot Miskolczy Márton tisztiügyész felebbezése elutasításával jóváhagyta Tudomásul vétetett. Szatmárvármegye alispánja 21263—1899. számú rendeletével megküldi a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek a községi köz-dülőut hálózatok végleges, pontos megállapítása ügyében kelt 14179—1899. sz. leiratát. Tudomásul vétetik s Felsőbánya város területén jelenben fennálló közutak, dülö-utak, ut czákról elkészített magyarázó vázlatrajz jóváhagyási záradékkal elláttatni s a vett rendeletre a nagym. kereskedelemügyi in. kir. miniszterhez felterjesztés végett alispánhoz beterjesztetni határoztatok, egyben a képviselő-testület határozatiig kimondja, hogy ez idő szerint a meglevő utakból kihagyni avagy újakat felvenni szükségesnek nem tart. Nagym. belügyminiszternek 103,568/1899. III. sz. leirata, melylyel ifj. Bakó Jánosnak a Fe- rencz-iugolda czéljaira átengedett 200 négyszögöl terület eladása ügyében hozott 22/1899. számú közgyűlési határozat elleni fellebbezését elutasítja. Tudomásul vétetett. özv. Lévay Mihályné felsőbányái lakos kérelme, melyben gyermekei részére árvapótlék, illetve kegydij megállapítását s kiutalását leéri. A képviselőtestületi közgyűlés a bizottsági vélemény mellőzésével a kérelemnek felhozott Emlékbeszéd. Gyászos emlékünnepet ülünk ma, midőn hazafias kegyelettel megemlékezünk elhunyt dicső királynénkról, a magyarok védő angyaláról névnapjának évfordulóján. Körülbelül 14 hónappal ezelőtt, elszorult szív vei, a fájdalom keserűségével fogadtuk a mélyen lesújtó hirt, hogy Erzsébet királyné ő felsége, drága hazánk nagyasszonya meghalt. Megkondultak a harangok és rémesen hirdették, hogy nincs már a magyarnak királynéja. Minden kongásuk egy tőrdöfés volt a magyar szivében, Siratja őt a nemzet s kesereg a legelső magyar asszony gyászos elhunyta felett. A drága tetemet letették a sötét rideg sírboltba. Egymás mellett pihen már most a fiú és édes anya, A magyar nemzet a szomorúságtól mélyen meghatva > tekint fel az égre, hol az ő jóságos alakja megjelenik a nemzet képzeletében s biztatólag int, mintha csak mondaná: bízzál, hu magyar! Messze, idegen országban ringott bölcsője. Országunkat nem ismerte, nyelvünket nem érté. Midőn, mint uralkodónö hozzánk jött, azonnal megszerette a magyar nemzetet, s mindent elkövetett, hogy mihamarabb elsajátíthassa an nak zengzetes nyelvét is. Es ki parancsolta ezt neki, ki kényszeritette rá ? Jóságos szive. Az a benső sugallat, hogy Magyarország királynéjának magyarul tudnia kötelesség. Az a meggyőződés, hogy a magyar sebet, fájdalmat csak magyarul lehet enyhíteni; a magyar bubánatot csak magyar j szóval lehet érzéketlenné tenni. Pedig még akkor nem volt magyar királyné, csak osztrák császárné! A merre vezetett életének ösvénye, mindkét oldalon megnyíltak a szeretet virágai. Illatuk mindenkit boldogított, s a tövisből csak az ő angyali jóságu szivének jutott bőségesen. Ha igaz-e, hogy a gondviselés nagyon szereti azokat, kiket meglátogat fájdalommal és megpróbáltatással, valóban nagyon szerethették a mi jóságos királynénkat odafent, a mennyeknek országában. Megrendítő halála bánatot és mély szomorúságot keltett egy nemzet szivében; mig ö némán tűrt és szenvedett. Ha lapozgatjátok életének történetét, megtanulhatjátok belőle a türelme':, megadást és a szeretetet és még igen sok szép vonással találkozhattok, melyek hu képét adják az ö fenkölt Llkületének, nemes alakjának és egész valójának. A csodálatos finomságú léleknek első megnyilatkozása egy kegyelmi tény volt. A fényes j esküvőt követő napokban megjelent egy királyi kézirat, mely 400 politikai fogolynak teljesen, s j s körülbelül 300-nak részben elengedte hátralevő j büntetését. Megnevezzem-e, ki volt a szeretet béke-közvetitó angyala?! Azt hiszem, felesleges, mivel magatok is igen könnyen kitalálhatjátok. Gyűlölte a zajt, kerülte a fényt és nem szeretett állami ügyekkel foglalkozni. Gyöngéd költői lelke irtózott a politikai cselszövényektől s noha külseje s gondolkodása egyaránt fejedelmi volt, nem szeretett uralkodni. Fia halála óta pedig lemondott teljesen a nyilvános szereplésről is és j csak a legfontosabb perczekben foglalta el helyét j a trónon. És mégis az ö fenkölt nemes alakja ! nemtő gyanánt ragyog történelmünk lapjain, mivel j hazánk történelmében nagy politikai szerepe van. ' Nemzetünk védője, pártfogója volt mindenkor, j Megismerte és megszerette a magyar nemzetet. Nehéz időkben a magyarok szószólója volt ö, ki a nemzetnek örömében és gyászában egyaránt osztozott. Engesztelő és áldó kezeit kitárta a király és nemzet között; létrejött a kiegyezés. Életének legszentebb vágyát érte el akkor, midőn a király és nemzet kibékült egymással és mint Ausztria császárnéja, Magyarország koronás királynéja lett. A béke meg lévén pecsételve, elzárkózott az állami ügyektől : de azért volt abban is bizonyos politika és pedig mmes politika, hogy legjobban Magyarországban szeretett tartózkodni hü magyarjai között, s hogy : Gödöllőt, a kies nyári kastélyt, állandó tartózkodási helyévé tette. De nem szabad felejtenünk azt sem, hogy személyesen tette le koszorúját Deák Fe- reneznek, a haza bölcsének koporsójára és a ravatal zsámolyán hosszasan könyezve imádkozott és gyászolta a nemzettel. Megjelent gróf Andrássy Gyula volt miniszterelnök ravatalánál is és legutóbb, gyásza daczára, ott volt ezredéves ünnepélyünkön. A magyarok iránti vonzalmát mi sem jellemzi hivebben, mint a következő történet. Nagy Gábor volt . . . Azt mondták az uralkodónőnek, hogy Olaszországban különösen rosszul mennek a császár dolgai. Erzsébet, — akkoron császárné — szivére tette kezét és azt mondá : „Ha a császár dolgai O.aszországbán rosszul mennek, az nekem nagyon fáj; de ha Magyar- országon mennek a dolgok rosszul, az engemet megöl.“ A königréczi szerencsétlen csata után a poroszok már-már Bécset fenyegették s a császárnénak leányával és kisfiával menekülni kellett. Azt gondoljátok talán, hogy bezárkózott valami bevehetetlen várba, vagy elrejtőzött ismeretlen helyre ?! Nem. Azaz, hogy mégis; csakugyan elrejtőzött egy bevehetetlen erős várba, a magyar nemzet oltalmába, a nemzet szivébe, szeretetébe, Magyarországban vonta meg magát, fővárosunk egyik csendes ligetében. . . . Nagy örömre viradt fel a magyar nemzet
