Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-12-03 / 25. szám
I’NTY évfolyam. 25. szám. 1899. október 3_ ff r FELSŐBÁNYÁI HII TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányáin a szerkesztőhöz küldendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára : Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. — Egyes számok 10 krért- kaphatók.- gi... ........ ......................_ _ ............. ... . .. ___.____ ____________^______ Ny ilttér soro?ikint 10 kr. ........... .................... Levél a szerkesztőhöz. Felsőbánya, 1899. nov. 29. Nagy tiszteletit Szerkesztő Ur! Kedves barátom ! Közéletünkben legutóbb lefolyt eseményekre visszapillantani akarván, felkérlek, hogy ezen hozzád intézett nyílt soraimnak becses lapodban helyt adni, azt közzé tenni s az abban kifejezett kérésemet teljesíteni szíveskedjél. Szinte látom, mily meglepetés lesz reád nézve, hogy soraimat hozzád a nyilvánosság belevonásával intézem, — de hát kénytelen vagyok vele, mert az ember életében fordulnak elő a méltánytalanul érzett mellőzés- és eljárásnak oly esetei is, midőn az azok okozta keserűséggel a sajgó szív többé nem bir, s a nagy nyilvánosságra is szüksége van, hogy annak megnyugtató Ítélete felől tájékozást nyerhessen. Ennek előre bocsátása után a dologra terek. Mint a városi képviselők egyik lelkes munkásának, azt hiszem, élénk emlékezetedben van, hogy Csirik József érdemes állatorvost Felsőbánya szab. kir. város képviselő testületé az érvényben levő nyugdijszabály értelmében 240 frt évi nyugdíj élvezete mellett nyugalomba helyezte ; hiszem, arra is emlékszel, hogy Csirik József a képviselő testülettől nyugdijára vonatkozólag hozott határozatának módosítását, vagyis a tényleges szolgálata alkalmával élvezett lakpénz és fajárandóságának éltefogytáig leendő folyósítását kérte; s a kép- vis - testület kérelmének 85-éves életkorára s igy érdemére tekintettel — bárha kérelme a nvugdijszabályzattal ellentétes is volt, — helyt adott s lakpénzét fajárandóságával utalványozta. Emlékezetedben van az is, hogy az adótiszti, illetve végrehajtói állás megüresedett s betöltésre vár; — midőn a pályázati hirdetménynek kibocsátásáról volt szó, — a képviselő testület a szervezeti szabályban az adótisztvégrehajtó részére 480 írtban megállapított javadalmazást keveslette, s azt 120 frt évi fizetési pótlékkal kiegészítve, a fizetést évi 600 írtban állapította meg — eljárását azzal indokolván, hogy a mai viszonyok között 480 írtért tisztességes s szolgálatkész ember a megüresedett állásra nem lesz kapható. E hó 20-án történt s legélénkebben kell emlékezned reá, hogy néhai Lévay Mihály volt városi tanácsos özvegyének, helyesebben Mihály és Endre gyermekeinek a képviselő testület indítványodra 50—50 frt nevelési pótlékot állapított meg, — bárha nevezetteknek a nyugdij- szabályzat értelmében ehhez törvényes igényük nem volt. Ezen fentebb ismertetett ügyekben a határozatok meghozatalánál Te, kedves barátom, mint nemesen gondolkozó tényező, mindenütt előljárfál. E nemesen gondolkozó tényeiddel szemben távol áll tőlem, hogy azokat helytelenítsem, hogy a megszavazott nyugdíj, felemelt fizetés vagy folyósított nevelési pótlék utalványozásának megszüntetésére törekedjem vagy hogy azokat irigy szemmel nézzem, mert hisz igazán fekete lélek lakoznék abban az emberben, ki egy 85-éves tehetetlen aggtól a módosított nyugdijt, egy megválasztandó, esetleg családos tisztviselőtől a felemelt fizetést s végre egy, a nyugdijat nélkülöző s gyermekei sorsát melegen szivén viselő özvegytől a csakugyan utolsó segélyt, a nevelési pótlékot is irigyelné. Ezek előre bocsátása után joggal kérdezheted, mi lehet az elősoroltakkal czélom? A czélom csak az, hogy elmondjam, miként a város képviselő-testülete szervezeti és nyugdíjszabályzatot alkotott, s ezt alkotta a^ért, hogy azok egyes rendelkezéseit meg is tartsa, — vagy pedig ha ezek rendelkezéseitől — méltányosan indokolt esetekben — egyesek érdekében eltér, azt a méltányosságot hasonló körülmények között mááokkal szemben is meg- felelőleg alkalmazza; ez azonban, kedves barátom! — sajnos — de nem történik igy; eseteket említek fel. Városunkban egymásutánt sorrendben elhalt három tisztviselő özvegyének, névszerint: Nyisztor Sándorné volt városi számvevő özvegyének, Puskás Antalné volt v. kapitány özvegyének és Báthy Sándorné volt v. ellenőr özvegyének esetét sorolom fel, kikkel szemben a fentebb körvonalozott méltányossági eljárás megfelelőleg nem lett alkalmazva; ugyanis: Nyisztor Sándor elhalálozása után özvegye gyermekeivel együtt 233 frt 44 kr évi nyugdíjban részesült, pedig többet ! érdemelt volna, mert néhai férje, kiről önérzettel mondhatom el, hogy atyám volt, a képviselő-testületnek 7—188Ö. kgy. sz. a. hozott határozatából kitetszőleg egyike volt a szakmájában legjártasabb, legpontosabb s legszorgalmasabb tisztviselőknek, de hát hiába, a nyugdíjnak felemelését a] nyugdijszabály nem engedte. Puskás Antal még életében nyugdíj áztatott; ez is kérte tényleges szolgálatában élvezett lakpénzének és tüziíajárandóságának meghagyását, de hát a képviselő-terület a nyugdijszabályra támaszkodva, e kérelmet is megtagadta, pedig e tisztviselő is állását híven, lelkiismeretesen s leqjobb tudomása szerint töltötte be, s mi több, még azzal is, amit ma Csirik Józsefnél érdemül tudnak be, a magas kort szintén elérte, mert 75 évet élt, hogy épen a 85 évet be nem tölthette, az nem rajta múlt; pedig köztudomású dolog, hogy egészségét — nagy családjára tekintettel — mindentől a legnagyobb óvatosság s körültekintéssel védelmezte. Báthy Sándorné a képviselő-testület által nyugdijából részletenkint visszatartott néhány forintnak — nagy családjára való tekintettel — visszautalását kérte, de kérelmét a képviselő- testület, hasonlólag a nyugdijszabályra támaszkodva, elutasította. Pedig, ha a méltányos eljárásnak valahol helve úgy a három özvegynél valóban helye volt; mert Nyisztor Sándor után 12, Puskás Ántal után 7, Báthy Sándor után 7 gyermek maradt, kikkel a magyar faj számban s erőben gyarapodott, de az özvegyek vagyoni állása a gyermekek neveltetésével tetemesen csökkent. Csak özv. Nyisztor Sándorné állapotát említem fel, mert ehhez, mint a család tagjának, jogom van, hogy nevezett özvegy 4 kiskorú gyermekének szerény neveltetéséi 4000 frt kölcsönpénzzel eszközölte; a másik két özvegynek terheit nyilvánosságra hozni nincs jogom, de azt hiszem, őket sem sértem meg, ha azt állítom: hogy az' anyám állapotához közel járnak. E három özvegynek árván maradt gyermekei a nyugdijszabály értelmében, tehát törvényes alapon, személyenkint 26—13 frt közt váltakozó évi nevelési pótlékban részesültek, Lévay Mihályné gyermekei pedig, kiket a nevelési pótlék a nyugdijszabályzat szerint nem illet meg, egyenkint 50—50 írtban részesültek, tehát jobban jártak, mint azok, kiknek törvényes igényük volt, pedig az igazsághoz híven azt is felemlítem— ha ugyan azért valami gyanúsításnak kitéve nem leszek, hogy Lévay Mihályné vagyoni állása már csak gyermekeinek elhelyezése tekintetéből is sokkai kedvezőbb a három özvegy bármelyikénél, az igazságnak tehát ilyetén mérlegelése, hogy ideges állapotomban sokat ne mondjak : még hazánk e végvidékén is, ahol ugyan az ezüst-árcsökkenés nagy, — lega- j lább is specziális. Az adótiszt-végrehajtó fizetésének felemelésénél azt tapasztaltam, hogy minden megüresedett állás betöltésénél, miként azt a közelmúlt is következetesen bizonyítja, a képviselőtestület a fizetést felemeli, mig a régi tisztviselők fizetése rendezésének kérdése elől kitér. Már pedig, kérdem, kedves barátom! össze- egyeztethetőnek tartod-e a méltányossággal, hogy más állást ne említsek, csak a városi tanácsosi vagyis saját állásomat, hogy akkor, | midőn, mellesleg mondva, a szervezeti szabály sze- 1 rint helyettes polgármester is vagyok, nekem 700, az adóvégrehajtónak pedig 6Ó0 frt évi fizetése legyen? Kérdem, összeegyeztethetőnek tartod-e a i méltányossággal, hogy nálunk tisztifizetések van- í nak évi 4—500 írttal szervezve akkor, midőn az államnál hivatalszolgák részesülnek hasonló javadalmazásokban, pedig a társadalom más igényekkel lép fel a tisztviselővel s mással a hivatalszolgával szemben. Tudod-e, hogy ily javadalmazásból családos embernek megélni s abból gyermekeket neveltetni a mai viszonyok között, midőn egy gyermeknek neveltetése évenkint 3—400 írtba kerül, teljesen lehetetlen. E tarthatatlan állapot- I ban nemcsak én, de tiszttársaim is szenvednek, mert hiszen tudod, hogy nekiek is vannak gyermekeik, kiknek eltartása s neveltetése nyomasztó gondjukat képezi. Lásd, kedves barátom, e gyarló díjazás oka annak, hogy intelligencziánk apad, hogy e város szülöttei: a Szmikkek, Gáborok, Koncz- valdok stb., kiket szeretünk magunkénak nevezni, szülővárosunkból eltávoztak tehetségüknek méltányosan díjazott állást keresni. Maholnap oda jutunk, hogy a tiszti állásokra idegen városok szülötteit kell alkalmaznunk, mert | városi szülött jelentkezni nem fog. A képviselő-testületnek a szabályzatoktól i eltérő határozatait nem nehézményezem, mert hisz azokhoz a méltányos humanitás alapján ; magam is hozzájárulok, de csakis azon esetben, ha a méltányos humanitás minden érdekelttel j szemben egyenlően lesz alkalmazva. Nézetem szerint a dolog úgy áll: vagy van pénz a szükséges fedezetre vagy nincsen, j ha van pénz, úgy fizetését és nyugdiját minde- j nik tisztviselőnek rendezni kell, ha pedig nincsen pénz, úgy minden nagylelkűség felesleges, mert a legnemesebb jóakaratnak is a hatalmas »nincsen pénz« argumentum előtt meg kell hajolnia; de hogy egyesek részére van pénz, egyesek részére nincsen, egyik élvezze a felemelt fizetést, a másik pedig szintén ideggyötrő munkája mellett évekig nyomorogjon: no hát én még ilyen osztó-igazságnak a föld kerekségén létezését nem ismerem el. Kutattam az ellentétes határozatok okát s annak jöttem nyomára, hogy Nyisztor Sándorné, Puskás Antalné és Báthy Sándorné nyugdíjazása a régebbi időben történt, ellenben a Csirik József nyugdíjazása, a leendő végrehajtó fizetésének felemelése, nemkülönben a Lévay Mihályné gyermekei nevelési pótlékának folyósítása a legutóbbi idők eredménye. A képviselő-testületnek mai tagjait, miként te, kedves barátom! a legutóbbi közgyűlésen mint helyénvalót felhoztad, nem a rideg $-ok alkalmazása, hanem a méltányosság vezeti, ebből azt következtetem, hogy a szervezeti és nyugdíj-szabályok, a mennyiben ezekkel szemben méltányossági okokból egyesek érdekében már eddig is eltérések történtek, módosítást kívánnak, a tiszti fizetések rendezését a képviselők is szükségesnek látják, azonban a kezdeményező lépést megtenni: egyeseket szerény- | ségük tilt, de csak a gyújtó szikrára vár, hogy 1 annak mielőbb eleget tehessen.
