Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-11-19 / 24. szám
Felsőbányái Hírlap. Itt azonban nem azt akartam mondani, hogy csak ezután lesznek képzett kertészeink, mert hazánkban most is igen sok képzett kertész van. Ezt bizonyítják a különféle kiállítások is. A további fejlődés a kultusz-, a földművelési minisztériumok és a községek együttes működésétől van feltételezve, úgy, hogy legalább minden nagyobb községben legyen egy kertészeti állomás szervezve, mely által úgy a község, mint az iskola ebbeli szükségletei legyenek kielégítve. A diszitö növények kultiválása hazánkban nem áll a legutolsó helyen, és mégis ahelyett, hogy annak szemlélése az ifjúságot nemesebb érzelmekre hangolná, hidegen, közönyösen hagyja. Hát az csak onnan van, hogy az ifjúság nincs abban az irányban nevelve. Mert noha a természet egy nyitott könyv, melyben rendkívül sok szép, nemes és hasznos van beírva, de melyből természetesen csak az tud olvasni, a ki azt tanulta. Hogy lehet tehát kívánni, hogy valaki valamely könyvből olvasson, ha annak betűit sem ismeri. Minthogy pedig a természet könyve nagyon hasonlít a chinai Írásmódhoz, a hol t. i. minden fogalomnak külön-külön jegye van; tehát az olvasás-tanulás nagyon sok időt (mondhatni egy egész ember-életet) vesz igénybe; azért nagyon korán kell hozzáfogni és nagy kitartással tanítani és tanulni. Ha valamely nemzet nevelését gondosan kell eszközö’ni, akkor a magyar nemzetét százszorosán nagyobb gondban kell részesíteni, mivel ezt kis száma és a világon magában-állósága eléggé megokolja. A többi nagy nemzetek és nemzetiségek között csak akkor lesz biztos jövője, ha a nemzet minden paránya, gazdagja úgy, mint szegénye a valódi műveltség lehető legmagasabb fokán fog állani. A valódi műveltség pedig abban áll, miszerint az ember az állati igazságon (természeti ösztönön) felül emelkedve, a valódi szépet és nemeset fölismerve s annak hódolva, a fensöbb igazságok szerint intézi életét. Mert minél igazságosabbak lesznek az emberek, különösen azok, a kik exponált állásban vannak, annál inkább számíthatnak mások tiszteletére és becsülésére. Ellenkezőleg az igazságtalan emberek csak megvetést érdemelnek. És ebben van a legnagyobb büntetésük. Másoknak imponálni csak a tiszta erkölcsű, igazságszeretö embereknek lehet. Tomasovszky Imre. főkép az intéző körök becses figyelmét — eszménk megtestesítése által inkább egy uj jövedelem-forrást akarunk megnyitni a községeknek; oly biztos alap létesítését czélozzuk, melyet a tudományra háramló nagymérvű haszon mellett a községek minden legkisebb koczká- zat nélkül könnyen megteremthetnek maguknak. Vegyük figyelembe ugyanis, hogy ha a községek lakossága a létesítendő múzeumok eszméje, czélja s hasznos volta felől kellőkép kitanittatik, könnyen meg fogja érteni, hogy a néha haszontalan lim-lomnak vélt leleteknek is van értékök, beesők; hogy ezekért is kaphatnak több vagy kevesebb jutalmat, s ha valamelyikük valódi reális értékű kincset vagy szakértő tudós meghatározása szerint műbecs- csel biró régiséget talál s azt hiven bejelenti, mindenesetre többet fog kapni érte, mint ameny- nyivel eddig Abrahám, Izsák vagy Jákob kiszúrta szemöket: bizonynyal már csak a nagyobb nyereség reményében is tömegesen fogja a nép a leleteket a községi elüljáróknak átadni, kik az átadó nevét nyilvántartási jegyzékbe vezetve, megbízható szavatosságot nyújthatnak arra nézve, hogy az illető az értéknek megfelelő arányla- gos jutalmát meg fogja kapni; sőt csekélyebb értékű leletekért egy-két fillért vagy gyermekeiknek egy-két aczéltollat vagy egyéb írószert azonnal is lehetne adni, mely czélra a legszegényebb község is képes lenne egy-két koronát felvenni költségvetésébe, ami a községi vagyonkezelés egyensúlyát semmi esetre sem zavarná meg. S ha azután a községi elülj áróság a leletekről a vármegye hatóságának jelentést tesz s annak idején az összegyűjtött leleteket — az értékesebbeket azonnal — oda beküldi, ez a szükséghez képest szakértő által megvizsgált egyes tárgyakat saját központi múzeuma részére megtartja, más vidéki város múzeumának, eshe- tőleg az országos nemzeti vagy valamely külföldi múzeumnak eladja, annak befolyandó vételára a község javára folyna be, mely ösz- szegnek egy meghatározandó része a találót illetné. Szükségesnek találjuk azonban itt még megjegyezni, hogy a leletekre vonatkozólag ez idő szerint még érvényben levő törvény rendelkezéséhez képest a tulajdonképeni talált kincsek fogalma alá eső leletek kívül esnek tervezetünk keretén; azokra nézve az eddigi törvényes gyakorlat a törvényhozás további intézkedéséig tiszteletben tartandó. Ezekben óhajtottuk körvonalozni a hatósági felügyelet alá helyezendő községi múzeumok létesítésének módozatait; ezekben kívántuk kimutatni, hogy egyedül a jelzett módon lehetne megmenteni a tudomány számára a különben könnyen veszendőbe menő régiségi leleteket s fokozni azok tudományos értékét azáltal, hogy — ami eddig a sok kézen keresztülment leletek legtöbbjénél alig volt lehetséges — azok lelhelye kétségtelenül hiteles pontossággal lenne megállapítható. Ha gyönge szavunk képes lesz felkölteni az illetékes intéző körök figyelmét: egy hatalmas lépéssel közelebb jutottunk eszménk hőn óhajtott diadalához! pac:ek Béla. Alakítsunk községi múzeumokat, in. Sajnos, a legtöbb község már is nyög a terhes pótadó súlya alatt; vannak községek, melyek állami adójok 50—60—100, sőt még magasabb százalékát képező községi pótadó utján kénytelenek háztartásuk folyton-folyvást fokozatosan szaporodó kiadásait fedezni, s ezen kiadások szaporítása mindenesetre ellenhatást idézne elő, épen az elérni szándékolt eredményt koczkáztatná. Nos! mi tehát mindenekelőtt kijelentjük — s fölkérjük azokat, akik a czikkünk homlokára irt jelszót netalán kétkedő gunymosolylyal olvasták: szíveskedjenek tudomásul venni, hogy mi a múlt idők fenmaradt becses emtéktárgyait első sorban a tudománynak akarjuk megmenteni ; mi nem szétszórni, hanem — igenis, mint fönnebb előadtuk — épen összegyűjteni óhajt- j uk a tudományos buvárlatok ma még nagyon is szétszórtan heverő értékes anyagát, s ezen czélért még anyagi áldozatot is kellene hoznunk ; de mi ezen czélt a községek megterhel- tetése nélkül akarjuk elérni, úgy, hogy — és erre különösen felkérjük az olvasóközönség, de Rövid válasz — cz--nek. Múlt számunkban azon óhajának szíveskedett kifejezést adni, hogy a »Felsőbányái Hírlap* hetilappá alakíttatnék át. Erre nézve a következő rövid észrevételt vagyok bátor tenni: Bármiként látjuk, tapasztaljuk is azt, hogy kivált a helybeli közönség igényeit, várakozását mennyire nem képes kielégíteni egy kéthetenként megjelenő lap, a mikor nem egy itt előfordult eseményt 10—12 nap múlva olvas az, ki előtt történvén, talán már el is felejtette egyikét s másikát: mindamellett kénytelenek vagyunk ezt jobb időre elhagyni. Méltóztassék elhinni, hogy bármily szerény hetilap legyen is az, nagyobb szellemi, anyagi támogatásban kell annak részesülni, mint az jelen viszonyok s körülmények között itt várható volna. E kis lapot pártolják itt azok, kiket Felsőbányához az ismeretség, a rokonság, a patriotizmus köt, kik innen szakadtak el az ország különböző részébe. Helyben járatják, olvassák azok, kik becsületből, puszta jóakaratu figyelemből nem vonják el pár forintjokat ennek élhetésétől. Jelenleg ugyan a kiadóval kötött szóbeli szerződés értelmében úgy áll a dolog, hogy ha Felsőbányán egyetlen egy előfizetője nem lenne is: a lap existál mindaddig, mig a szerkesztésre való hajlandóság meg van, mig a kedv ki nem hiil, az akarat meg nem törik. De kérdés, hogy a külpártolók egyike s másika nem sokalná-e meg a nagyobb előfizetési dijat? Kérdés, a mit nyernénk a réven, nem vesz- tenők-e el a vámon ? Pedig ennyi előfizető a dologi kiadások fedezésére mégis kell. Igaz, erről hamarosan meg lehetne győződni, meg lehetne tudni, kik vetnék alá magukat a nagyobb előfizetésnek. Mert az, hogy 1—2 előfizető, nem lévén szája ize szerinti egyik s másik czikk, boszuságában visszaküldi időnkint a lapot, éppen semmit se számit, jól tudván, hogy a mi egyiknek csömört okoz, annál jobb étvágyat csinál a másiknak, mint ez most is történt. Két előfizető visszaküldte a lapot, ugyde megrendelte a kettő helyett 4 újonnan, tehát az anyagi proficzit mégis kettő. Csakhogy egy hetilaphoz szellemi támogatás is nagyobb kell, mint a milyenben részesül a Felsőbányái Hírlap. — Minél több oldalról jön a pártolás, annál változatosabb lehet a lap is, a mikor aztán nagyon természetesen az olvasók kívánalmainak is inkább megfelelhet. Van aztán még egy akadálya a hetilappá átalakításnak s ez az, hogy nem helyben van a nyomda. Én részemről iya év óta ezt tartom a lap szerkesztésében a legeslegnagyobb kellemetlenségnek, nehézségnek. Annyi idő óta soha egyetlen szám lezárásánál nem lehettem jelen. Korrektúra nincs. Teljesen a kiadóra kell bízni. Szerencse, hogy —- hízelgés nélkül mondva — a kiadó járatos, eléggé avatott e dolgokban. De mégis nincs rendjén igy a dolog. A körülményeknél fogva a vasárnap megjelenő lapszám kéziratait csütörtökön, esetleg 1—2 apróbb közleményt pénteken nyomdába kell küldeni. Azalatt jön egyik s másikra nézve módosítás, úgy alakulnak a dolgok, hogy már nem felel meg valami a megjelenés idejében a valóságnak. A szerkesztő nem látja az összeállított lapot, könnyen elfelejti, hogy mi is ment nyomdába. Megtörténik, akkor értesül a szerkesztő egyik s másik apróbb közlemény módosításának szükségességéről, mikor fizikai lehetetlenség rajta változtatni már csak azért is, mert szerkesztő s kiadó nem egy városban laknak. Ezért van a múlt szám egyik hírében is eleje és vége közt ellenmondás. Egyebekről nem is szólva, ezek aggályaim a lap hetilappá átalakítására nézve. Különben a jóakaratu érdeklődést köszönve, vagyok Felsőbányán, 1899. nov. 19. n. l. Különfélék. Személyi hírek. Pap Mihály miniszteri osztálytanácsos és Nagy Gábor pénzügyi titkár f. hó 7-én városunkban voltak az itteni adózási viszonyok tanulmányozása végett. Nagy Lász'Ó vármegyénk alispánjának 10 éves jubileumát közelebb üli meg Szatmármegye. A jubileumra nagyban készül a megye. Korcsolyázó egylet van alakulóban a tél közeledtén. Veress József főmérnök e czélra bekerített helyen, az u. n. »Rost-tér«-en csináltatja a korcsolyázásra alkalmas pályát. Az aláírási felhívás az egészségre is hasznos, amellett kedves téli időtöltésre alkalmas egyesület megalakulására nézve most van folyamatban. A f. hó 14-iki értekezlet megállapodásához képpjst családi, személyi és pártoló-tagsági dijak lesznek 2 Irt, 1 frt és 60 krjávaf A hasznos egyesület érdekében felhívjuk közönségünk jóakaratu figyelmét. Postavizsgálat. Melcher Károly posta- és távírda-biztos november 6-án vizsgálta meg a helyi postát. Mindent rendben talált. Radó Bertalan, az első magyar ált. biztositó társulat titkára itt járt, hogy a peczérlak leégése által a biztositó társulat részéről kifizetendő kárt megállapítsa. Fogyasztási adópótlék. Nagybánya és Felsőbánya városoknak a belügyminisztérium hús, bor és szeszfogyasztási adópótlék szedését engedélyezte. Gyászünnepély Erzsébet királynéért. A helybeli róm. kath. iskola boldogult Erzsébet királyné emlékére f hó 20-án d. e. isk. ünnepélyt tart. Az ünnepélyes gyászmise 9 órakor veszi kezdetét, ez után pedig az isk. ünnepély tartatik meg. Lesz ének, szavalat, Magyar László pedig felolvas. Ez ünnepélyre a t. szülök és tanügybará- tok szívesen láttatnak.
