Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-11-19 / 24. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkeszltiség: FelsSbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányám a szerkesztőhöz küldendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára : Egész évre 2 frt. — Eél évre I frt. — Egyes számok io krért kaphatók. Nyilttér soronkint 10 kr. Egy szívben egymással Nem ellenkezhetnek. Tudod, mi a virág? A földnek jósága. Tudod, mi a jóság? A lélek virága.« A kertészet a köznevelésben. Végtelenül jól esik hallani a legmagasabb helyekről oly nyilatkozatokat és terveket, a melyek végrehajtásától függ nemzetünk fölvirágzása. így midőn egyik főhelyről a kertészetnek a nemzetgazdászatban való fontosságát hangsúlyozzák : egy más főhelyről pedig ugyanabban az időben a nevelendő ifjúságban az aestheticai érzetet magasabb és intensivebb fokban kifejleszteni nemcsak kívánatosnak, de szükségesnek is találják s mindezeket a munkaprogrammba is fölveszik. Első tekintetre nem tűnik fel, hogy mindezeknek mily óriási és emellett mily áldásos következményei lehetnek az életben, ha azok lelkiismeretesen és precize keresztülvitetnek. Az aestheticai érzet a velejáró többi érzettel együtt alapja a valódi civilisationak és humauismusnak; mert csak ezen keresztül és általa jutunk a valódi igazság fölismeréséhez; vagyis minél fogékonyabb az emberi lélek a szép és nemes iránt, szükségképen annál igazságosabb is lesz. A mi a a polgári erényeknek az alapja. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy valamint van valódi arany és talmi arany, úgy van valódi és nem valódi szépészeti azon - képpen van valódi (magasabb, eszményi) igazság és van hamis (állati, vagy érzéki) igazság, t. i. azon cselekmény, a mely pusztán (minden egyebet kizárva) csak a cselekvő individuumra (egyedre) kívánatos, hasznos és jóleső, állati igazságon alapszik. A tudományos képzés magában véve még nem képes az embert a valódi, vagyis az eszményi igazság érzetére vezérelni; mert ha az igy volna, akkor minden tanult ember egyszersmind igazságszerető is lenne , holott a tapasztalás azt mutatja, hogy a kevésbbé tanult vagy épen tanulatlan emberek közt, ha máskép az aestheticai érzete ki van fejlesztve, aránylag sokkal több igazságszeretö van, mint a tanultak között; különösen a kik őstermeléssel (földművelés, kertészet stb.) foglalkoznak, t. i. a kik folyton a természettel érintkeznek, a hol minden okozat bizonyos okra vezethető vissza; a hol lépten-nyomon megmásithat- lan igazságokkal kell találkozniok. De a mai társadalomnak nagyobb része az állati érzet (önzés) ködös köréből nem képes kibontakozni, kiemelkedni ama fensöbb, tiszta légkörű régióba, a hol az eszményi igazság honol; a hol az ember egyes egyedül valódi emberré lesz, tehát megkülönbözteti magát a többi állattól. Ennélfogva azon nagy tévedések, hibák és bűnök, a melyek a mai társadalmon rákfeneként rágódnak, mind innen származnak. De a t olvasó kérdezni fogja, mi köze van a kertészetnek az aestheticai neveléshez? Egy kis türelmet s mindjárt látni fogjuk, hogy nagyon is sok; hogy a két fogalom nem is oly heterogén, hanem hogy az két édes testvér, a melyek egymást támogatva, kiegészítve, csodákat művelhetnek Tagadhatatlan, hogy hazánkban a legifjabb (no meg egy kissé ^idősebb) gene- ratió megdöbbentően vásott s felig-meddig romlott, a mely a szép és nemes iránt alig bir némi érzékkel. Ezt mindnyájan tudjuk, de kiváltképp azok, a kik tanítással foglalkoznak. Ezt látva és tudva a közoktatásügyi miniszter, a bajon akkép vél segíteni, hogy az, iskoláknál képtárak felállításával akarja a szép és nemes iránt való érzetet az ifjúságban fölkelteni s ápolni. Nagyon nevezetes és tiszteletre méltó elhatározás az,mert a Bach-kormány óta e téren alig történt valami. A Bach-féle rósz és nem a mi viszonyainknak megfelelő szemléltető képeket felváltotta a magyar kormány nem sokkal jobb képekkel, a melyek bizony nem igen váltak nagy dicséretére a művészetnek. S igy az ifjúságnál az aestheticai érzet nem hogy fejlődött, erős- bödött volna általok, hanem ellenkezőleg: satnyult, romlott. Innen a következmények. Különben is a tanítási és nevelési rendszerben ezen czél nem volt preczizirozva s igy nagyobb gond nem is fordittacott rá. Máskép fog állani a dolog a művészi kivitelű képek szemléltetése s a tárgy kellő ápolása és gondozása mellett. Tehát a kezdeményező szakminiszternek a nemzet e korszakalkotó intézkedéséért nagy hálára lesz lekötelezve. Azonban az aestheticai érzet a szemléltető képek segélyével csak bizonyos tárgyaknál (pl. a történelem) és csak bizonyos fokig fejleszthető. Ámbár nincs tantárgy, a melynél vagy a mely segélyével nem lehetne a gyermek szépérzetét fejleszteni; mindazáltal a legalkalmasabbak a szép művészeten kívül: a zene, az ének, a rajz és mindenek fölött maga a természet növényvilágával. Hogyha tehát a kultuszminiszter az egyik tényezőt, a szépmüvészetet nevelési és tanítási eszközül a tanrendszerbe bevezeti, akkor, hogy czélját tökéletesebben és teljesebben elérje, csatolja hozzá még a kertészetet is, vagyis kapcsolja össze a saját működését a földművelésügyi miniszterével. Midőn erre bátorkodom a két szak- miniszter magas figyelmét fölhívni, nem vindikálom magamnak azt, hogy uj eszmét mondottam. Minden időnek, minden kornak, minden nemzetnek meg voltak a maga — természettől átihlett, fenkölt szellemű —- férfiai. A mieink közöl hogy csak egyet em - litsek (Petőfit), mily nemesen és mélyen érző szívről tesz tanúságot e pár verse: »Szeresd a virágot És ne féltsd szivedet, Mert ki ezt szereti, Rósz ember nem lehet. íme, e pár sorban annyi van elmondva, hogy köteteket lehetne arról Írni. A növények az emberi szív- és lélekre való nemesítő hatását a müveit népek mii- rég fölismerték. — A tanintézetek, nyilvános épületek és magánházak úgy vannak építve, hogy azok környékét növényekkel lehessen díszíteni. És ezek nemcsak egészség- ügyi, hanem aestheticai szempontból is úgy vannak berendezve, hogy minden ember gyönyörűséget és élvezetet találhasson bennük. Azt mondotta egy természettudós: »Mutasd meg a házadat és annak környékét, s megmondom ki vagy.« Hogy pedig ama czélt elérhessék, a szép iránt való érzetet már gyermek korától fogva fejlesztik. E gondos ápolás nélkül éppen oly hidegen hagyná ott is az embereket, mint azt minálunk szomorúan kell tapasztalnunk, t. i hogy az ifjúság abban leli örömét, ha a fáradsággal és költséggel létesített ültetvényeket megrongálhatja, a fákat összefaricsgálhatja, a virágokat összetépheti s a füvet összetaposhatja. A müveit nyugaton (de még itt sem általánosan) a növények iránti szeretetet már az óvodákban kezdik a gyermek szivébe csepegtetni s ezt folytatják az egyetemig. Például Gothában a Fröbel-féle intézet valóságos park; künn a legszebb fák, bokrok s virágok; bent a termekben sok virágasztalka friss és válogatott virágokkal. A gyermekek már itt kezdik nemcsak nevét, hanem gondozását is játszva megismerni; szóval: mint édes testvérek együtt, egymás oldala mellett fejlődnek, nőinek. Berlinben, ha az egyetem udvarába lépünk, az Ízléses berendezés látásán megdöbben a szivünk s önkénytelenül eszünkbe jut a biblia azon mondása:. . . »vesd le saruidat, mert azon hely, ahol állasz, szent.« Ha ily érzelmek közt lép be a tanuló az iskolába, akkor már maga az intézet külső berendezése rendkívül képzöleg hat a minden iránt fogékony ifjúság szivére és lelkére. Az itt nyert finom és nemes benyomásokat és képzeteket aztán átviszi az életbe is. Sarnen-ben és környékén (Schwaiz) á ház elejét az utczatól puszpánggal beültetett s idomitott eleven-keritéssel s közte egy vagy több kápolnaszerü alakítással szokás disziteni. Itt is, de kivált Franczia- ország némely vidékein, a család minden nevezetesebb eseményét gyümölcs- vagy díszfa-ültetéssel szokás megörökíteni. Hazánkban a czél felé vezető első lépés már megtörtént, t. i. akkor, a midőn a földművelésügyi miniszter az első országos kertész-képző iskolát Budán fölállította, a hol a kor követelményeinek megfelelő ker- I tészeket képeznek. A virág s az erény Két atyafi-gyermek,
