Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-10-22 / 22. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁG! ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

Szerkesztőség: Felsőbányán.

MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP.

Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán.

Előfizetési ára : Egész évre 2 frt. — Fel évre i írt. — Egyes számok io krért j

kaphatók.

Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányáin a szerkesztőhöz küldendők.

Nyiltiér soronkint io kr.

A városi főorvos-választás.

Folyó hó 17-ére volt kitűzve a városi főorvos-választás.

Egy-egy tisztviselői állás betöltése körül alig volt nagyobb érdeklődés, mint éppen most, a városi főorvosi hivatalnál.

Már akkor mindjárt megindult a mozgalom, mikor derék főorvosunk beadta nyugdíjaztatási kérvényét. Azóta mind lázasabb tevékenység mutatkozott a választásra hivatott képviselőtestület egyes tagjainál. A jelekből Ítélve erős küzdelemre volt kilátás. Két számbavehetö jelölt volt, — miután dr. Berks Aurél nagyon későn határozta el magát a pályázat beadására, — dr. Kollár Lajos körorvos és dr. Csausz Károly alorvos emberei tömörültek mind jobban-jobban.

Összeszámítva a szavazatokat, mindenki látta, hogy a győzelem dr. Kolláré lesz, s igy nagyon természetes, hogy az ö pártja nyugodtan érezte magát.

Egytől félt, — jóelőre e párt, —- hogy valami módon kihagyják a jelöltek közül dr. Kollárt a már ismeretes fogás alapján. Ezt már előre rebesgették egyesek De a többség ezt hinni nem akarta. Nem! Mert nem akarta fel se tételezni a nagyon tisztelt választási elnök felöl, hogy ilyenbe bele megy, hogy igy egy nagy párt minden jogos óhajának — a kétségbeesettek e végső eszközhöz, utolsó szalmaszálhoz nyúlásával — véget vessen. Azt mondják: »nem fú a szél zugatlan«, élt mégis gyanúval a dr. Kollár-párt. Ezért nagy küldöttséggel kért« fel megyei alispán urat, tekintse a többség kívánságát, tekintse e párt által képviselt városi szegényebb lakosok óhaját: valamikép ne engedje dr. Kollárt a jelöltek közül kihagyni. Már a ; küldöttségnek adott válasz sejtetni engedte, hányat ütött az óra, mert az a kitérő válasz, hogy az alispán ur mindig a város javát akarca eddig s akarja ezután is, tehát e választásnál is a város érdeke lebeg szeme előtt: nem elégíthette ki az ezt kétségbe vonni nem akarókat s egyszerre láttuk, hogy ez csak megkerülése a dolognak. Mi abban a szent meggyőződésben vagyunk, kik itt a viszonyokat, lehet: még a nagyságos alispán urnái is jobban ismerjük, hogy a város érdeke a dr. Kollár Lajos megválasztatását kívánta volna.

De ugyan miért is a népnek választási j jogot adni, ha az a maga javát úgyse tudja ?

A küldöttség kedvezőtlen hangulatát ! meg jobban növelte aztán a választási el- | nők ur kandidáló bizottsági tagok kijelölése. Már ekkor csak a vak nem látta, m;

! az alispán ur akarata s igy hányadán vagyunk.

Megtörtént a kijelölés. Jelöltek kettőt Első helyen egy teljesen ismeretlent, második helyen ur. Csailszt s punktum. Erie annyira zavarba jött az egész választó nagy közönség, hogy még a kijelölt emberei sem tudtak egy hang éljent mondani kezdetben, csak aztán, mikor már a nagy rész elhagyta megütközésében a termet, volt egy-két gyenge éljen s igy el lehet mondani, hogy e választás ritka egyhangúsággal történt.

Nem kételkedünk : a nagyon tisztelt alispán ür is látta azt a mély megilletödést, mely a jelölés eredményének kinyilvánítása után történt. Az az ünnepélyes komolyság, az a meglepetés, miért történt? Mi volt az

oka, hogy még a dr. Csausz embereibe is berekedt a hang.

Hát az a választó közönség, mely méltó felháborodásának ily tisztességes utón adott 1 kifejezést, nyugodtságát úgy megőrizve, mint müveit emberektől várható, méltóztas- sék megítélni, ezt érdemelte ? ?

Mi volt az oka, hogy a zsúfolásig megtelt terem egyszerre üresse lett? Alig j maradt ott 12 —13 ember az 55 -60-ból s ezek is inkább csak a városi hivatalnokok, s azok jelenlétében kellett választási elnök urnák a választási aktust befejezni. Ugyan mit is tehettünk volna egyebet, mint a tisztességes visszavonulást. Hiszen ha az alispán ur nem akart »pictus masculus* lenni, talán annak a 30 -35 választónak is kell annyi önérzetének lenni, hogy ilyen esetben levonja a következtetést magának. Méltóztassék nyugodtan lenni, szeretjük még mi is városunkat, akarjuk is ennek j javát munkálni, kivált ha ilyen kedvetlen- j ségek nem zavarnák buzgólkodni kívánó j lelkünket.

Mint halljuk, a dr. Kollár Lajos nem jelöltetése azért történt, mert ellene valami fegyelmi vizsgálat volt. Ez meg majd a megfelebbezésnél tisztáztatni fog, vájjon áll—e fegyelmi vizsgálat alatt dr. Kollár, vagy nem. A kiket érdekel, azoknak megmondjuk addig is, hogy nem áll

Nem jelölték hát az egyik pályázót, a nagyobb rész emberét. Megtanultuk ebből, hogy alkotmányosdit játszani igy is lehet. Megtanultuk, hogy a kit be akarnak a hatalom emberei valamely állásra ültetni, úgy lehet legkönnyebben, ha nem engedik : kitenni a választás esélyének, nem engedik erősnek látszó ellenfelével megbirkózni.

=«| TÁRCZA. ||«= t=rHPi^i

Damjanich utolsó imádsága kivégeztetése előtt.

1849. október 5-ről 6-ra.*)

(Az eredeti német szövegből szószerint fordítva.)

Mindenségnek uralkodója! hozzád emelem könyörgésemet! megerősítettél engem a nőmtőli elválásom borzasztó órájában, erősíts meg engem továbbra is óh atyám! hogy a kemény próbát — a megbecstelenítő csúfos halált erőteljesen és férfiasait megállhassam. Hallgasd meg jóságos Istenem ájtatos könyörgésemet ! Harczokban és viadalokban Te vezéreltél engem óh atyám, helyt állani és egynémely kétséges ütközetből oltalmazó kezed által sértetlen kilépni engedtél engem ; dicsőítve legyen neved örökké!

Oltalmazd meg Mindenható Isten az én különben is szerenesétlen hazámat további szerencsétlenségtől; — hajlítsd enyheségre az uralkodó szivét a hátramaradó baj társak iránt és vezérelje bölcsességed az ö akaratját a nép ík javára.

Adj erőt óh atyám! szegény Emíliámnak,

’) E gyönyörű, Istenben bízó, hazáért a vérpadon is lángoló nagy lélekről tanúskodó imádságot dr. Berksz Aurél orvos ur küldte be közlés végett. Közöljük, hadd legyen itt s megörökítve.

hogy nekem adott szavát : »Sorsát alázattal és hitének segélyével elviselni« — beválthassa.

Áld meg Aradot, áld meg a szegény és szerencsétlenségbe döntött Magyarországot,

Ismered Uram szivemet, lépéseim mindenike ismeretes előtted, ítélj el kegyesen engemet azok szerint és engedd, hogy a túlvilágon kegyes fel- vétetésben részesüljek. Ámen,

Emíliámnak vigaszul.

Liliputi.

(Rajz.)

A napokban egyik barátom.iái voltam. A kis fiacskáját olyan 10—12 évesnek látszó kis leány csucsujgatta. Azt kérdem tőle: „Hát már ez a kis leány a pesztra ?“

— Nem leány az, hanem asszony.

— Lehetetlen !

— De igen.

Erre elneveti magát a leánynak nézett asszony és azt mondja :

— Régen volt az kérem, mikor még én leány voltam, ezelőtt mintegy tiz éve.

—- Hát hány éves maga ?

— 28.

— De ha akkor látott volna a tekintetes ur, akkor még kisebb voltam ám, csak akkora, mint az Erzsiké.

Erzsiké a barátom kis leánya, mindössze hat éves.

Csendes mosolylyal szemléltem a kicsi teremtést, miközben a következő érdekes adatokat : hallottam felőle :

Ezelőtt körülbelül tiz évvel valami czirkusz- társaság s vele egy törpe kis ember járt itten, i Az e nber valóságos törpe volt, bátran mutogathatta volna valami élelmes impresszárió. Egy | este a pénztárnál meglátott a kis ember egy j kis leányt s igy gondolkozott magában:

— Nini! Ezt az isten is nekem teremtette. És megkérdezte tőle :

— - Hány éves lelkem ?

— 18.

A leánynak is aféle motoszkált a fejében, hogy az a piczi ember éppen ő hozzá van szabva, mert az előadás után szívesen beleegyezett, hogy hazakisérje. Es ezzel sorsuk meg lett pecsételve. A kis ember megkérte a kis leányt és ] a kis leány elrebegte a boldogító ,,igen“-t. Boldogságuknak már csak a vallásbeli különbség állott útjában, mivel a vőlegény Mózes vallását követte, azonban, hogy ez gát ne legyen közöt- ! tűk, áttért a menyasszony egyházának kebelébe.

így nem volt más hátra, mint az esküvő. Sokan í egybesereglettek, hogy azt megnézzék. A vőle- ! gény szertartásos, komoly magaviseletével, a menyasszony hosszú uszálylyal ellátott ruhájában érdekes alakok lehettek. Midőn az egyházból karonfogva, mint férj és feleség kiléptek, a szokásnak hódolva, nászúira keltek. Csakhogy ez a nász-utazás nálok egyszersmind kenyérkereső foglalkozás is volt. Bejárták Budapestet, Bécset,

! Berlint, Párist szóval Európa nevezetesebb váró-