Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-10-08 / 21. szám

Felsőbányái Hírlap.

*

mikor Nagybányán először volt nyomda, j Huzly Károly Mármaros-Szigetről költözött ide egy kis kézi sajtóval és még kisebb reménynyel, hogy itt megélhessen. Ez időtájt olvasta szóló az egyetemes magyar encziklopediában Knauz Nándor esztergomi áldozár azon rövid megjegyzését, hogy Asszonypataka ma ismeretlen helyiség Szat- mármegyében. Most e helyiség nem létezik, sőt neve sem, ha csak a mostani Borpatak, Közpatak és Szinérpatak nevű puszták valamelyike alatt nem rejlik.

Ezen Nagybányára nézve valóban szégyenletes, és ismert magyar tudósaink egyikétől egy nagyobb irodalmi műben megjelent feljegyzés miatt felháborító tudatlanság indította szólót arra, hogy Huzly nyom - dászt rábírja egy hetilapnak a kiadására, és azonnal felhívást nyomatott a közönséghez egy a lapnak megalapítása és még 1875-ik év második felében megindítása érdekében tartandó értekezletre.

Az értekezlet aug. 20-án az indítványt általános lelkesedéssel magáévá tevén, azonnal aláírási iveket nyújtott az előfizetésre, s miután ez által a lap anyagi költségei fedezve lettek, minden tétovázás nélkül a lap szept. 28-án megindittatott, daczára azon közbe- j jött akadálynak, miszerint szólónak tudtára adatott, hogy hivatalos állásánál fogva, mint törvényszéki biró a szerkesztőséget ne vállalja el De ez akadály is meg lön kerülve, mert Maár József fiatal ügyvéd szóló biztatására a szerkesztést névleg elvállalta és a megígért munkaerővel a lapot életbe léptette.

Azóta 25 év folyt le. Ez időköznek évfordulója napját ünnepeljük, és ez alkalomból üdvözlöm mond szóló poharat

emelve — Önöket tisztelt munkatársak! Üdvözlöm azon szolidáritás nevében, melynek csodálatos összetartó ereje bár szervileg nem kötelezett egyének, hanem a hasznos ismeretek terjesztése iránt buzgólkodó önkéntes szellemi szövetségben álló munkatársak értelmi és lelki műveltségében, és gyökeres hazafiui érzelműkben rejlik. Tartsunk össze továbbra is! Poharamat ürítem az önök jólétére, a szerkesztő és kiadónak egészségére. (Hosszas éljenzések közt pohár kocz- czintás mindenfelé.)

Az üdvözlő táviratokat ismételt éljenzések köztRévész János szerkesztő olvasta fel. |

Majd a megélénkült társalgást és zenét tneg-meg szakította a szellemes pohárköszöntők hosszú sora.

Ezek közt említjük a nagybányai polgármester Gellert Endre közfigyelemmel hallgatott köszöntését. Tartalomban változatos, de érdekes köszöntőt mondottak: Farkas Jenő polgármester, Nagy Lajos szerkesztő, Szokol Pál, Vida Aladár, dr. Olsavszky Viktor,- Stoll Bela, Molnár Mihály, Szellemy Géza, Vagányi Kálmán, Torday Imre; névsorát sem tudnók feljegyezni az egymásután következő és ismétlő köszöntéseknek, melyek az Ízletes vacsora alatt felváltva tartották a társaságot. Simon Aurél miszttótfalusi lakos közben szavalt is, azután ismét zene mellett folyt a vidám társalgás és köszöntés az emlékezetes nap és maga után vont események és személyek indítói üdvözlésére.

Jandrisics János

1837—1899.

A műit számban megemlítettük röviden, hogy Jandrisics János szatmári rótn. kath. apát- p.lebános meghalt.

Egy oly kiváló emberről mint a boldogult nem lehet, hogy ha csak nehány' szobán is, mi is meg ne emlékezzünk;

Bár a nem régen még szép testben, szép lélekkel biró kitűnő papról mindenki tudta már, hogy felgyógyulásához semmi remény, még is megdöbbentett mind ínkit ama elterjedt hir szept. 21-én: meghalt Jandrisics, a kedves, a rokonszenves ember stb. stb.

Azok közül való volt O, kit mindenki szeretett, a ki vele csak egyszer is bőszéit.

Egyházéiban, városában, a társadalomban kifejtett tevékenységeiről nem szólok,,hiszen azok méltánylására képtelen is vagyok, itt arra tér sincs. Csak egy-két vonást említsünk tehát.

Méltóságos külseje, deli szép alakja önként magára vonta mindenkinek figyelmét. Kedves modora, megnyerő társalgása ellenállhatatlanná tette a rokonszenvet iránta. S ehez számítva ér- czes tiszta hangját: a szónoki siker biztosítva.

Nagy műveltsége, tudományos készültsége méltán emelhette egyházának legkiválóbbjai közé s mint a ki egyháza tanainak buzgó lelkes hirdetése mellett a Krisztus tudományának szószékén s társadalomnak hive s követője volt: megnyerte nemcsak hitsorsosái rajongásig menő sze- retetét, tiszteletét, de e tisztelet, e szeretetböl mindenki valláskülönbség nélkül követelte a maga részét. Igazán nem tudhatni, ki sajnálta Szatmá- ron jobban Jandrisics János elvesztét. Szerette éltében mindenki, sajnálta halálával mindenki.

Immár sajnálta nem Jandrisicsot, kire a halál megváltás volt s ki szenvedései után s árán

Urához ment, hanem sajnálta maga magát, hogy elveszett annak reménye is, hogy szeretetének áldását élvezhesse valaha ez életben. Megszűnt erre a remény, mert hiszen halál előtt az Istenben bizó mindig reményi abban, ki a sir széléről is visszahozza az életre a nyomorultat.

De bár megszűnt is dobogni az emberbaráti szeretettől lüktetett kebel: Nem halt meg a lélek, él, munkálkodik az tovább. Élsz te is nemes s jó lélek, élsz a téged tiszteltek lelkében is, kik reád mindig kegyelettel gondolnak s áldva emlegetnek.

Levelezés.

Felsőbánya, 1899. okt. 4.

Tekintetes Szerkesztő ur !

A »Felsőbányái Hírlap« legutolsó, azaz 20, számában megjelent »Főorvos választás előtt« czimü bevezető czikknek ama pontjára, mely a rendezett tanácsú városok orvosainak, — nevezetesen pedig a városi főorvos minősítéséről szól, óhajtok egy erre vonatkozó belügyminiszteri körrendeletre utalni. A feutnevezett czikk többek közt ugyanis azt mondja: »A városi főorvosi állás betöltésénél tisztiorvosi vizsgálat is kívántatik « Ezen állítás tisztázása végett legyen szabad a »Gyógyászat« czimü orvosi szaklapnak 1897. évi 48, számában megjelent körrendeletre hivatkoznom, mely igy szól:

Körrendelet a rendezett tanácsú városi or - vosok minősitvénye tárgyában. Ismételten kételyek merültek fel arra nézve, hogy vájjon rendezett tanácsú városok orvosai tiszti orvosoknak tekintendők-e s ennélfogva megkövetelendő-e ily állások betöltésénél a pályázóktól az 1883: t.-cz. 9. §-ának 7-ik bekezdésében előirt köztörvéayható- sági orvosi minősitvény; t. i. tiszti orvosi vizsga letétele vagy sem. Minden további kétely eloszlatása és jövőben való miheztartás végett szükségesnek találom ezennel kinyilatkoztatni, hogy a rendezett tanácsú városok azon orvosai, a kik mint elsőfokú közegészségi hatóságok szakközegei az 187(5. évi XIV. t -ez. 155. §-ának 4-ik bekezdése szerint járási orvosi teendőket végeznek s igy köztörvényhatósági orvosi működési körrel vannak felruházva, tiszti orvosoknak tekintendők és ennélfogva a tiszti orvosi vizsga letételére kötelezettek. Egynél több orvossal biró rendezett tanácsú városok oly orvosai azonban,

] a kik városi szervezési szabályrendeletben szorosan körülirt oly működési körrel bírnak, a mely j a községi vagy körorvos hivatalos teendőinek felel meg és a kik köztörvényhatósági orvosi teendők végzésére nem hivatottak: a köztisztviselők minősítéséről szóló fentebb idézett törvény- j czikkben előirt minősitvény megszerzése, t. i. tisztiorvosi vizsga letétele nélkül is alkalmazhatók. Budapesten, 1897. évi október hó 29-én. Petczel, s. k.e

Ezekben kívántam a dolog érdeméhez hozzászólni s a városi főorvosi állás betöltésénél megkívánt minősítést a fentidézett körrendelet által nemileg megvilágítani.

annyi napjait élte át, de a jólét mellett a hanyatlástól, a megaláztatástól sem kímélted meg.

Te intézted úgy ennek történetét, hogy szabadságának kivívásáért fegyvert fogott a nemzet; azért a szabadságért, melynek érzetét, melynek vágyát s az után való törekvést nemcsak a hasonlatosságodra teremtett emberi lélekbe, de még az oktalan teremtményekbe is beoltottad.

Világosság sötétséggel, szabadságért lángoló lelket zsarnoksággal állítottad szembe jó atyánk! A maga jogát, igazát védő nemzetnek küzdenie kellett az önkény, a hatalom minden kegyetlenségeivel s a küzdelemben a nemzet leveretett.

Elhullottak a jók, az igazak közzül sokan elestek. S hányán lettek rabok azok közzül, kik szeretett hazájuk szabadságáért áldozták fel életük nyugalmát, övéik boldogságát!

Hányán maradtak a csatamezőn, kik küzdöttek, szenvedtek, hogy majdan a szabad hazában örvendhessenek tovább az életnek ?

Hányán bujdostak el idegenbe, hányán küldettek gyászos száműzetésbe, kik elveszítvén hazájukat, a hazáért nem kaptak többé hazát, mert érezték a távol földön a költő szavainak igazságát:

»A nagy. világon e kívül Nincsen számodra hely,

Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned s halnod kell.«

Hányán végeztettek ki erőszakkal, kik félre értettek s mint ilyenek, felségárulás bűnében kiáltattak vétkeseknek.

Oh nagy Ég! te tudod, mi történt éppen ma 50 esztendeje magyar hazánk egyik alföldi városában Ar adon ? Tizenhárom hős tábornok lelte ott gyászos halálát, kivégezték, felakasztották mind a tizenhármat.

Kegyelettel áll meg ma sírjuk felett a nemzeti hála. Megemlékezünk mi is e hazában hazát talált gyermekeid -azokról, ki a mi javunkért, jövőnkért kiizde, a küzdelemben elesve vérzettek el. Merjük-e tőled kérdezni, — minden világok kormányzójának urától — miért engedted meg e kegyetlenséget ? Miért vetted el ily utón a nemzettől jogait, igazait, védő hőseit? Miért kellett nekik a halál e gyalázatos nemével múlni ki? Miért kellett a múltat s jövendőt megbünhődött népnek e borzasztó napot megérnie ?

De miért kérdjük ezt te tőled? Tudjuk, hogy te kebled egyetlenének sem kedveztél. Az üdvözítő Ur Jézus Krisztusnak, a szentnek, az ártatlannak is fel kellett áldozni magát az emberiség nagy bűnéért, a válság nagy munkájának elvégzéséért. Ama hősöknek is az volt akaratodból végzetük, hogy kiszenvedjenek, hogy tőlök a szenvedések, a nyomorok tüzpróbáját ki- állott nemzet fiai tanuljanak hamisítatlan honszerelmet, életet nem kímélő, haláltól nem félő lelkesedést, hősi bátorságot.

Oda Írtad nevöket a hazaszeretetei méltányolni kész nemzet minden fiainak szivébe Szivünk virágaiból készítünk most is koszorút, ! le tesszük sírjukra, hogy az még őszszel is zöldülve hirdesse a reménységet, táplálja lelkűnkben a jobb, szebb jövendő iránti reményt, hogy az a nemzet, mely a századok sorában annyi hőst számlált, az nem enyészhet, nem veszhet el, annak fontos hivatása, nagy jövője van a nemzetek életében, a müveit államok sorában, annak haladni virágozni, élni kell a messze jövőben.

Éltesd is kérünk e sok viharon, megpróbáltatáson keresztül ment nemzetet. A hősök vérével áztatott föld hadd legyen a boldog megelégedés tanyája.

Aidd meg e nemzetnek mostani jó, atyai bölcsességgel uralkodó királyát. Adj ennek időről-időre bölcsességben tündöklő fejedelmeket, adj a hon jogait védő, igazaiban segítő, ezt atyai szeretettel övedző királyokat; adj tántorithatlan hűségű tanácsosokat az uralkodó király mellé, hogy e magyar haza, mely a múltban annyi, oly sok keserű megpróbáltatást élt át, jövőre ne lásson annyi sötét napot, fejlődésében, virágzásában ne álljon oly sok nehéz gát.

Engedd, hogy e téged félő nép mentve minden bajtól, jóságodat áldva, magasztalhassa nagy nevedet. Cselekedd, hogy a »merre zugnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai felvirágozzanak« Amen.

Nagy L.