Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-09-24 / 20. szám
Felsőbányái Hírlap. a reform ügyében. Arról van szó, hogy végre megállapittassék, hogy a felmerült reformeszmék közül, melyek fogadhatók el a pénzintézetek üzleti érdekeinek hátránya és önrendelkelkezési joguk sérelme nélkül; minő reformokat igényel a pénzintézetek közgazdasági czélja és mely esz- ' mék azok, melyek eme czéllal összeütközésbe jönnek; végre, melyek a szükséges, melyek a csak ajánlható, melyek valamennyi, melyek csupán egyes pénzintézetek üzleti körében alkalmazható reformtörekvések. Mindeme kérdésekre a gyakorlati élet van hivatva megfelelni, vagyis pénzintézeteink reformja ügyének nem Budapesten a zöld asztal mellett kell eldőlni, hanem a vidéki pénzintézetek gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, a körülményeket ismerő vezetői hi- vatvák arra, hogy a kérdésben döntsenek. — A pénzintézeti reform megoldásának a gyakorlati útra terelése képezi a »Magyar Pénzügy« akczió- jának a föczélját. Mintegy száz előkelő vidéki pénzintézet ve- zotöinek nyilatkozatai feküsznek máris a »Magyar Pénzügy« szerkesztősége előtt, melyek oda konk- ludálnak, hogy a pénzintézetek az országos érdekképviseletet nem nélkülözhetik, de úgy ennek létesítése, valamint a felmerült sokféle reformterv megvitatása, egységes elvek felállitása és a teendőkre nézve történendő megállapodás egy országos kongresszus mielőbbi megtartását teszik szükségessé. A vidéki pénzintézetek közt nem áll fenn semmi oly kapcsolat, mely lehetővé tenné, ha csak az ugyanazon vidéken, vagy ugyanazon megyében székelő pénzintézetek eszméiket kölcsönösen kicserélhessék; a kereskedelmi és iparkamarák e tekintetben megindult akcziója, a mis- kolczi és beszterczebányai értekezletek megtartásával véget ért és a pénzintézetek alig számíthatnak arra, hogy a többi kamara által egybehívandó hasonló czélu értekezleteken adhassanak nézeteiknek kifejezést. A »Magyar Pénzügy« e részben is igyekezett a pénzintézetek érdekében megtenni mindazt, ami tenni módjában áll. Levélileg kereste meg az összes kereskedelmi és iparkamarákat a pénzintézeti reformeszmék megvitatása végett megtartandó értekezletek egybehivása nagyrésze langymelegen fogadta, néhány kamara későbbre odázta el az értekezlet egybehivását, néhány nem tart e tárgyban szükségesnek semmiféle értekezletet. A vidéki pénzintézeteknek az országos kongresszus mielőbbi megtartása tárgyában megnyilatkozó óhajtása tehát jogosult, megvalósítása pedig szükséges, mivel a megtartott értekezleteken felmerült, eltérő véleményeket egyeztetni kell és ez csak országos kongresszus megtartása által lehetséges. Különösen nagy körültekintést és beható megvitatást igényel az országos érdekképviselet tervezetének elökészitése. Egyesek pénzintézeti kamarák felállítását, mások a kereskedelmi és iparkamarák hitelügyi osztálylyal eszközlendö kibővítését javasolják, a vidéki pénzintézetek országos kötelékének egyesületi alapon létesítése felé gravitái. Ennek tervezetét tehát szintén kikeltene dolgozni, hogy a kongresszus dönthessen e kérdésben, esetleg az országos kötelék létesítését elvben kimondva, annak megvitatása végett bizottságot küldhessen ki. A kongresszus tehát — szerintünk — ez évi novemb. havában megtartható, midőn a pénzintézetek vezéregyéniségének figyelmét az évi mérleg felállitása és megvizsgálása még le nem köti. A kongresszus helyére nézve véleményt mondani nem akarunk, de tekintve a főváros kedvező földrajzi fekvését — Budapesten óhajtanánk a kongresszust megtartani, annyival inkább, mert az itt megtartandó kongresszus országos jellege sokkal inkább kidomborodnék és határozatainak erkölcsi súlya is nagyobb lenne A fődolog az, hogy a kongresszus megtartását a pénzintézetek szükségesnek ismerjék fel s abban oly tekintélyes számmal vegyenek részt, hogy semmi kétely se támadhasson aziránt, miszerint a kongresszus határozatai Magyarország pénzintézeteinek közvéleményét és közóhajtását fejezik ki. »Sz. Sz.« Különfélék. Czeglétli Tivadar miniszteri biztos, ki a tejszövetkezetnek városunkban leendő megalakítása végett e hó 17-ére személyes megjelenését helyezte kilátásba, mint sajnálattal tapasztaltuk, a jelzett időben nem érkezett meg. Azt hisszük, valami rendkívüli akadály gátolta meg eljövetelét, s a tejszövetkezet érdekében csakis azon reménynyel vigasztaljuk magunkat, hogy egy másik kitűzendő határidőre valóban üdvözölhetjük majd a miniszteri biztos urat városunk falai között! Köszönet. Mindazon jó'barátaim, kik szeretett nőm elhunyta alkalmából részint személyesen, részint írásban kifejezett részvétekkel igyekeztek nagy veszteségemben vigasztalni, — mivel a résztvevők nagy száma miatt külön-kü- lön nem tehettem, — ez utón fogadják őszinte köszönetemet. Felsőbányán, 1899 szept. 24-én. Lnpán Athanász. — Húsz éves találkozás. A debreczeni főiskolában theologiai tanfolyamot 1879-ik év nyarán végzett ifjak még akkor elkötelezték magukat iskolai pályájuk bevégeztével, hogy 10 évenként összejönnek Debreczenben, hogy ott hol a baráti szeretet összefűzte őket, hova annyi kedves emlék fűződik ott újból találkozzanak pár napi kellemes, édes időtöltés végett. — Tíz éves találkozóra a 30-ból 1889-ben csak 12 jelent meg. A többit az ország különböző részeiben elszórtan megakadályozta egy s más körülmény. Egyik levélben, másik társainak utján tudatta elmaradásának okát. Húsz éves találkán ott voltunk: dr. Erdős József,, debreczeni theologiai tanár; Kürihy Károly, bábonyi lelkész: Nagy Dániel vámospércsi; Nagy Lajos felsőbányái; Nánásy Imre mező- telegdi; Kovács Sebestyén Kálmán dunántulról; Tamás László kraszna-mihályfalvi; Torma Károly köbölkuti; Sarkadé Nagy Imre t.-sassi; Vaiga Lajos majtisi lelkészek. — A baráti szeretet boldog viszontlátásra összejött pályatársak azon ígérettel váltak el egymástól, hogy majd 10 év múltán ismét összejönnek 30 éves találkozóra Debreczenbe. Bármennyire indokolt is az összejövetelnek az *alma mater« kebelébe tűzése, érdekesebb lenne egyik vagy másik volt tanulótárs lakhelyére tétele. — A felsőbányái ev. ref. egyház káplán kérdésében a nagybányai ref. egyházmegye Sziny ér váralján e hó 14-én tartott ülésében újabban határozott. Az egvháztanács évi 200 frtos ajánlatát megfelelőnek találván, e czélra az egyházkerület utján a Főt. és mélt. konvent- től évi 300 frt segélyt kér. Csak türelem azért s kilátás van reá, hogy egyházmegyénk bölcsessége s jóakarata megtalálja az utat e kényes s nehéz kérdés szerencsés megoldására, annyival is inkább, mert a felsőbb egyházi hatóságok is jól ismerik egyházunknak sok részben kiváltságos helyzetét, s méltányolják a fontos hivatás teljesítését. — Nyilvános köszönet. Szilvása József nagybányai lakos a felsőbányi magyar egyletnek az »Üldözött grófné« ez. 2 kötetes regényt ajándékozta. — Fogadja az egylet nevében kifejezett köszönetemet szives ajándékáért. — Nagy Lajos egyl. egyik elnök. — Ötven éves évforduló. Október 6-án — mint tudjuk — 50 éve lesz a magyar sza- badságharcz leveretése után kivégzett hősök vértanuskodásának. E nagy napot a magyar nemzet gyászünnepélylyel üli meg. — Emlékkő Gergely Károlynak. A nagybányai egyházmegye lelkészei Szatmáron e hő U-én tartott értekezletükön, majd az egyházmegye Szinérváralján 14-én tartott közgyűlésében elhatározta egy akarattal, hogy méltányolva ama sokoldalú tevékenységet, melyet Gergely K. kifejtett az egész egyházkerületre kiterjedőleg gyűjtést fog indítani egy, az említett jeles lelkész nevét ez által is megörökítendő emlékkőre. Erős kilátás van, hogy a széles körben munkált kiváló férfiú emlékkövére oly összeg gyűl be a nagy terjedelmű 1 millió reform, hívőnél többet számlált tiszántúli egyházkerületben, melyből még egy nevet örökitő jótékony alapítvány is tehető; az egyházmegyei közgyűlés gyűjtő bizottságot is választott, mely bizottság kis szobácska, csupa keresetlen elegánczia ömlik | el rajta. Duzzadó oársony kereveten nyugszik bájos pongyolában Turóc/.y Teréz, a gazdag főispán egyetlen gyermeke. Szemei vörösek a sírástól. A szemek alatt egy-egy kék karika az izgatottság közt eltöltött éjjelnek csalhatatlan jele. Kis batiszt kendője tele van már sirva keserű könynyekkel.-— Oh Istenem! minek is ismertük meg egymást, ha szerelmünkért örökös boldogtalanság ajutalom?! Nem! Inkább szűnjék meg dobogni szeg ny szivem, mintsem egy egész élet szakgassa izekre. Gyorsan felugrik s kicsinydcd antik inüvü íróasztalához ül és írni kezd : »Kedves Bélám! Apa makacsul ellenzi szerelmünket s nekem még említeni sem szabad nevedet. Mamám vigasztal csak, mert különben már régen meghaltam volna. En rólad nem mondok le soha. Ha ez életben boldogok nem lehetünk, feltaláljuk egymást a síron túl. Jöjj el szombaton a Tar- dossék estélyére, hadd beszéljek veled utoljára. Isten áldjon! Teréz.« Ezután borítékot vett elő s belezárva a levélkét, erős férfias vonásokkal irta rá a czimet. Csengetett és átadta a komoradnak. Midőn ismét magára maradt, kicsiny arczképet vett elő, reá borult és sirt keservesen. • * * *■ Fekete Béla X, megye egyik szorgalmas és nagytehetségü járási orvosa. Erőteljes, fenn- költ gondolkozásu, nagyratörő fiatal ember. Alig működik két éve és már elismert tekintély a vármegyében. A nagyhírű Balassának egyik kedvelt tanítványa s egy évig assistense volt. Özvegy anyjával szerény viszonyok között, de megelégedésben élt. Mikor kinevezték, mindjárt az első megyei bálon ismerkedett meg Terézzel. Rokon leikeik csakhamar megértették egymást s megkötötték azt a szent szövetséget, amelyhez csak a szülői áldás kellene még, hogy őket teljesen boldoggá tegye. És ezt az áldást tagadta meg az őseire és vagyonára büszke főispán egyetlen gyermekétől. O szerinte a házasságnál fökérdés a vagyon, a szerelem mellékes dolog, mely idővel magától is megjön. Fekete Béla, mint a boldogtalan szerelmesek, mindig kedvetlen s csak hivatásának él. Most is komoran beszélgetnek. Édes anyja, egy áldott lelkű, galambősz. öreg asszony puha karos székében ül, Béla a kandalló tüzét szítva, kékes füstgomolyt ereget szivarjából. — Kedves fiam, te egy idő óta olyan zavart vagy, én féltelek. Ne gondolj többé arra a leányra, hisz beláthatod, hogy nem hozzád való. — Anyám, mi Terézzel szeretjük egymást. A többit te érteni fogod, hiszen megboldogult I apámmal ti is szerelemből lettetek egymásé. Én mással boldog nem lennék soha. Értelek, szegény jó fiam. Én ismerem szivedet, mert én neveltelek, de fáj nekem a te örökös komorságod! — Ne búsuljunk anyám, még minden jóra jöhet. Van egy pár ezer forintunk megtakarítva, te abból nehány évig élélsz, ha majd én nem leszek. Csak arra kérlek, ne s rass meg addig, mig azt a levelet el nem olvasod, melyet Íróasztalom fiókjában nevedre czimezve találsz. Ne sírj hát lelkem, jó anyám, hisz nem halok még meg. Az öreg Feketéné még jóformán le sem törölte könynyeit, midin a levélhordó Bélának levelet hozott. — Igen — suttogá félhangon — igazad van Teréz, majd a síron túl, a feltámadás után, akkor leszünk mi boldogok. — Ki ir? — Teréz. Tardossékhoz hiv szombat estére, beszélni óhajt velem. — És te elmégy ? — El anyán, hiszen ő hiv ! * * *A nyitány behízelgő accordjai töltik be a fényesen kivilágított termeket. Tarka vendégsereg hullámzik fel s alá, vígan tereferélve a leghaszontalanabb dolgok felett. A szives házi ur: Tardos Vincze maga a megtestesült mindenütt jelenvalóság. Itt éltes dámának mond fejtetőre esett bókokat, amott fiatal párral vitatkozik azon az alkalomszerű kérdés felett, melyik az egészségesebb táncz, a csárdás-e, vagy a valzer ? Ö maga különben százhúsz kilós termetével a fran- czia négyes tántoríthatatlan hive. Az urak között minden számbavehetö társadalmi osztály képviselve van. Pénzbeli, vérbeli és szellemi arisztokráczia a legszebb látszólagos egyetértésben érintkezik itt a pusztuló félben levő vidám gentry vei. Sőt maga a főispán is ott látható, politikai és személyes barátai mintegy udvart képeznek körülte.
