Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-09-24 / 20. szám
IV. évfolyam. SO. széim.. 1899. szeptember 24. // FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP Szerk észt Őség: Felsőit á nyán. Kiadóhivatal Nánnsy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VÁSÁR NAP. Előfizetési ára : Egész évre 2 frt.— Fél évre 1 frt. — Egyes számok 10 krért kaphatók. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányáia a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soi‘onkint io kr. Főorvos választás előtt. Itt az idő s pár hét múlva az üresen maradt városi főorvosi állást be kell tölterv, s a képviselő-testület tagjai népünk által reájuk ruházott ama joggal élhetnek, hogy szavazatot adhatnak arra, kit az állásra legméltóbbnak tartanak. — Nem tudhatjuk még most — hisz a pályázati határidő le se járt — kik lesznek az aspiránsok. De annyi bizonyos, hogy van olyan pályázó, kinek működése elég garantiát nyújt, hogy méltatlan nem foglalja el azt a tért, melyet az a férfiú hagyott el, ki magának képzettségével, sok évi gyakorlatával országos jó i evet szerzett. Kevéssel a választás előtt nem lesz felesleges, ha elmondunk valamit, hogy mire ügyeljünk a választásnál. Mint minden hivatalnál, úgy itt is fődolog a tudományos képzettség. Csakhogy ezt igen nehéz nekünk e téren laikusoknak megítélnünk. Nehéz különösebben az orvosoknál. Megesik, hogy egy-két betegnek szerencsés meggyógyitása annyira felkapottá teszi az orvost, mivel egész életére megvan alapítva erkölcsi és anyagi exis- tentiája, mig egy másik bár talán semmivel sem áll társának utánna, nem lévén »Fortunát-nak kedvencze, rósz orvos hírében áll. -— Na de itt nincs ilyenről szó. S ha volna is, a látottak, hallottak, tapasztaltak után tudunk e részben is ítéletet mondani, < ligazodni. Aztán ott a törvény, mely ahoz értők véleménye, tanácsa alapján határt vet, ami gyakran rokon, vagy ellenszenv sugalta véleményeink szerte esapongásának. Az 1883—ik évi I. t.-cz. 9. $-a nevezetesen kimondja: Járási orvosokra és rendezett tanácsú városok orvosaira nézve orvostudori oklevél és két évi orvosi gyakorlat kimutatása szükséges. A kinevezésnél vagy válasz'cás- tásnál előnynek tekintendő a belügyminisztérium közegészségügyi osztályában, vagy a kerületi orvosi működésben való szolgálat. — A városi főorvosi állás betöltésénél tiszti-orvosi vizsgálat is kivántatik. Akinek enemü bizonyítványa van, az pályázó társai ' felett előnyben van. Akinek nincs, egy év alatt megszerezni köteles. E törvény által is követelt tudományos kvalifikáczió mellett aztán ha valakiben épen egy orvosban főkövetelmény a jó modor, humánus bánásmód. Egy egészséges ember sok érdességet eltűr. Nem igy egy beteg, kinek minden fáj, ha csak egy tagja szenved is. A beteget szenvedései, kínai meghasonlásba hozzák az élettel, mindennel. Ez ha látaj, hogy egy ember áll mellette, ki tanulmányival, egész tudásával igyekezik az ő súlyos kinain enyhíteni, őt Isten segedelmével az életnek, övéinek visszaadni, gyorsan minden kényelemről s számításról lemondva : úgy érzi jóltevő orvosa előtt magát, mintha minden jó szóval, vigasztalással enyhülne sorsa, állapota egy F-jj**1Még akkor is, ha már nincs remény, nincs emberi segítség e földön, még akkor is egy kedves modorú, humánus orvos puszta látása, segíteni akaró készsége életet lehelni látszik a szenvedő, fájó tagokba. Éppen ezért is, de meg azért is, mert gyakran egy percznyi késlekedés életveszéllyel jár, az orvosnak a lehető leggyorsabban, lemondva minden kényelmeteske- désröl s számításról segíteni kell ott, ahol arra képes, a hol arra szükség van. Aki át van hatva ennek érzetétől, az méltó, hogy őt is előre törekvésében segítsék elő, akik arra hivatva vannak. Aztán, mint mindenkinek, minden hivatalnoknak, úgy az orvosnak is természetes kötelességei vannak testületével szemben, igy tegyük a városi orvosnak városával szemben. Ha van valakinek múltja, a múltnak kell garantiát nyújtani a jövőre, ha pedig nincs, akkor jelenlegi viselkedésének kell jóreményt nyújtani arra, hogy az a választandó hivatalnak, azon testületnek, melynek szolgálatára állott mind anyagi, mind erkölcsi jólétére munkálni, minden kitelhető módon, mint a múltban igyekezett, úgy a jövőben is ez képezi életének főfeladatát. Ezeket elmondani nemcsak feleslegesnek nem tartom, sőt inkább helyénvalónak Htom. N_ L' Vidéki pénzintézetek kongresszusa. A pénzintézeti reform-ügye nem uj kérdés. Csak fel kell ütni a pénzintézetek elismert közlönyének, a «Magyar Pénzügy«-nek évfolyamait és tapasztalni fogjuk, hogy másfél évtized óta szinte megszakítás nélkül folyik a hozzáértők közt a vita a pénzintézetek szervezetének reformálásáról a kereskedelmi törvény a pénzintézetekre vonatkozó határozmányainak revíziójáról Tagadhatatlan azonban, hogy a vita még sohasem vert akkora hullámokat s a revízió kérdése még sohasem volt annyira aktuális, mint körülbelül egy év óta abból az alkalomból, hogy csaknem egyidejűleg több pénzintézetnél jöttek malverzácziók nyomára. Tudvalevő dolog, hogy a kormány érdeklődését is fölkeltette a reform, kérdése. A vidéki pénzintézetek folyton hivatkoznak arra, hogy autonómiájukon nem engedhetnek csorbát ütni, De vájjon nem a legnagyobb sérelem-e az autonómiájukon, hogy a kormány esetleg az egész ügyet a »de nobis sine nobis« elve szerint fogja elintézni ? Ezt meggátolni érdekében áll minden vidéki pénzintézetnek. De megakadályozni csak úgy lehet, ha a pénzintézetek maguk veszik kezükbe a reform ügyét s maguk állapítják meg, hogy mit és hogyan kell megreformálni. A »Magyar Pénzügy« vállalkozott arra, hogy hazai pénzintézeteinket kongreszusra gyűjtse egybe TARCZA. Feltámadás után. — Elbeszélés. — A Tisza hullámai harsogva rohannak tova szükk-é vált kavicsos medrükben. A hullámok tetején foszló szélű, piszkos, kékes táblák úszkálnak. Ha az égen volnának, felhőknek gondolnék könnyedén, pedig ki tudná, honnan elszakadt jégtáblák azok. A három hatalmas fenyöszálból összeállított kabola, melyhez a drót csigakötél van erősítve, már félölnyire a vízben áll. A túlsó parton csalogatólag füstölög a révészek vastag deszkából összetákolt kunyhója. Elenyésző távolban, kéklő hegyek alján terül egy igénytelen városka, melyből mélabusan hangzik az esteli harangszó. Most vadul lélegzi fel a zordon észak, esővel vegyült olmos havat seper végig a mezöségen a metsző, hideg szél. Akit csak az éhenhalás réme nem üldöz, most otthon ül a meleg tűzhely mellett. De ime mégis van valaki, a ki ilyen átkozott időben is útra kél. A füzek közt kanyargó országúton kényelmes utazó kocsi közeledik, melyet az elébe fogott izmos mokány lovak a széllel versenyezve röpítenek a rév felé. Csakhamar megállanak közvetlen a part mellett. Ekkor a kocsi belsejéből deres szakállu, piros arczu férfi ugrik ki, majd szelíd angyalfö hajlik ki utána. — Vigyázz, meg ne hütsd magadat apuskám ! A férfi a gyöngéd figyelmeztetésre semmit se szól, hanem bundája zsebéből hosszú karabélyt von ki s a túlsó parton levő révház felé tartva, elsüti. Kiáltás úgy sem hal lile át. Pikkor a révész gazda kíváncsian dugja ki fejét az ablakon s meglátva az urasági fogatot, nyomban eloldja a kompot s kezdi átterelni a jeges hullámokon, ami úgy látszik, derekas munka, bár ketten is vannak hozzá, mert a sikkanytyu csak néha-néha csúszik egy keveset a kifeszitett csigakötelen. Ez alatt a kocsis leszáll a bakról s ide-oda topongva melegíti atfázott lábait. ■—- Megint álmodozol kis leányom? Ha mondom, verd ki már a fejedből azt az árva doktort, úgy sem lesztek egymásé soha — Oh apuskám, de kegyetlenül beszélsz! Hát a miért téged Turóczy Pálnak hívnak és méltóságos ur vagy, azért kell lenézned őt, mert ö csak P’ekete Béla és nincs egyebe a diplomáján kiviil ?! Lásd, én azért mégis szeretem! — Mondtam már, hogy semmi sem lesz belőle. Punktum. A komp kikötött. Miután nagy erőfeszítéssel belehajtottak, lassankint megérkeztek a túlsó partra, hol a méltóságos ur egy ropogós bankót nyomva a révész gazda kérges tenyerébe, hazafelé vették utjokat. — De lásd apus, ő még fiatal ember, sokra : viheti. Hány szegény emberből lesz idővel or- I szágos hirü tudós, vagy gazdag tőkepénzes. — Biztosítalak édes bárányom, hogy ő belőle egyik se lesz. — Igazán elfogult vagy édes apa! — Ne beszéljünk erről, jobb lesz. Nem is beszéltek. Mindketten gondolataikba inélyedve, hangtalanul ültek. Turóczy főispán ur bizonyosan e megyegyülésen tartandó megnyitó beszéden törte a fejét, mig az ö aranyos kis báránykájának hol kiderül* az arcza, hol könnyek csillogtak buzavirágszin szemeiben, Végre megérkeztek. Sötét este volt már. Az ut fáradalmaitól kimerülve csakhamar nyugodni tértek. Másnap derült, csikorgó idő köszöntött be. A verebek fázva bújtak össze a pajta szalmás I ereszében, a .ludak pedig ősi szokás szerint féllábon állva dideregtek. Odabenn, a kastély balszárnyában van egy
