Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-08-27 / 18. szám

rencsés felépülésnek. De meggyengült egészségi állapota, nem bírta a nagy munkát.

Talán a munkálni vágyó nagy lélek nem látta a testét emésztő veszedelmet. Dolgozott tovább, mintha semmi baja se volna. Neki életeleme volt használni, — az emberiség javára tenni, élni.

Mint lelkész, mint tanár fáradhatatlan a munkában, mint ember a szeretet, a jótékonyság gyakorlásában.

A halálával ért nagy veszteség közepette vigasztalásul lehet, hogy 32 éven át dolgozhatott, tehetett igen sok jót. Ha nem áldotta meg Istenünk annyi évvel, mennyit neki mi szerettünk volna adni, megáldotta öt annyi jóval, oly jeles kiváló tehetséggel, oly nemes szívvel, oly sok jóakarattal, szorgalommal, melyek a leghosszabb életre is elégségesek.

Reá is illik a költö szava:

»Mint a kétes tengerpálya,

Változandó életünk !

Gyarló sajkánk majd vígan száll,

Majd örvény közt sülyedünk.- De ki tiszta öntudattal Jár veszélyes ulain,

Arra béke, fény világit Felhőn, ég villámain,

Annak lenge csolnakát

Isten-kéz vezérli át.» Bajza.

Gergely Károly az 1837-ik évben született Ugocsa- megyében, Halmiban. Atyja uradalmi tiszttartó volt. Vallásos meggyőződése szentebb volt előtte, mint kenyere; állását vesztette azért a róni. kath. egyházba átlépni nem akarása miatt. Az élet gondjaival küzdő édes anya földművelőnek szánta fiát. 19 éves korában a nagy tehetségű fiúnak más gondolata támadt. Tanulni akart s szeretett. A gymnasium 1—3 osztályairól magánvizsgát tett. Majd Szatmárra ment s ott 18ö2-ben letette az érettségi vizsgát. Aztán a debreczeni főiskolában hittan, bölcsészet és jogtudományok hallgatója lett, mindenütt kitűnő sikerrel végezve tanulmányait. Iskolai pályája végével Ugocsamegyében, Tivadaron lett lelkész 1873-ban Szatmáron, 1877-ben Debreczenben lett gymnasiumi tanár. Innen 1881-ben Krassóra, 1887-ben Nagybányára ment lelkésznek. A nagybányai ev. ref. egyházmegyében tanács- biró, egyházmegyei főjegyző s pénztárnok. Tanügyi bizottsági elnöki tisztségeket végezve, mindenütt szellemi nagy erejéhez mérten vette ki a részét a reá bízott munkából.

Temetése igen nagy számú közönség jelenlétében f. hó 19-én d. u. történt.

Lelkésztársai közül is sokan gyűltek egybe a derék tiszttárs végtiszteletére. Koporsójánál a templomban a nagybányai egyházmegye esperese Bencsik István nagypaládi lelkész mondott megindító szép imát. Erre a dalárda bús éneke után alsószabolcs-hajduvidéki esperes, tiszántúli egyh. kerületi főjegyző Zsigmond Sándor, hajduszoboszlói lelkész tartott tartalomdus, remek beszédet, gyönyörű szónoki előadással.

Majd Révész János nagybányai ág. hitv. lelkész ment találóan jellemzett felolvasásában végig a boldogult élete történetén. A sírnál Sátor Dávid szinérváraljai tanácsbiró-lelkész tartott könnyekre indító búcsuimát.

Végül dr. Miskolczy Sándor szívből fakadt beszéde után eltakarták a hideg göröngyök portestét annak a jó léleknek, ki maga előtt tartotta a költő tanácsát:

»Hogy boldoggá tedd a halálodat — élni — tanulj meg,« Hogy holdoggá tedd éltedet — halni tanulj.«

Gyászjelentést nem csak szeretett övéi, de az egyháztanács is adott ki.

A család által kiadott gyászjelentés a következő : Alulírottak az összes rokonság nevében

Felsőbányái Hírlap.

is mély fájdalomtól megrendült szívvel tudatjuk, hogy Gergely Károly a nagybányai ev. ref. egyház lelkipásztora, életének 62-ik, boldog házasságának 31-ik s lelkipásztorkodásának, illetőleg tanárságának 32-ik évében, e hó 17-én d. u. 2 ' és fél órakor, rövid szenvedés után, sziv- szélhüdésben, hirtelen elhunyt, a legnagyobb családi boldogság után, mérhetlen gyászt és vigasztalan bánatot hagyva mireánk. Drága halottunk földi részeit e hó 19-én délután fél 4 órakor helyezik a templomban tartandó gyászistentisztelet után a helybeli egyházi sirkertbe örök nyugalomra. Nagybányán, 1899. aug. 17-én. Béke hamvaira! özv, Gergely Károlyné sz, György Ilona neje, Gergely György fia, Gergely Pál, özv. Illyés Ferenczné sz. Gergely Éva, Farkas Mihályné sz. Gergely Ilona testvérei, György Aladár, György Endre. Farkas Mihály, Nagy Gyula sógorai, Jaskó Károlyné sz. György Etelka sógornője, családjaikkal együtt.

Az egyház hivatalos gyászlapja következőleg hangzik: A nagybányai ev.ref. egyház gyászba- borultan a legmélyebb fájdalommal jelenti szeretett lelkészének Gergely Károly urnák, a nagybányai egyh.-m. főjegyzőjének, a tiszántúli egyház- kerület képviselőjének, Nagybánya város képviselőtestülete választott tagjának, Krassó község díszpolgárának, Tivadar és Krassó községek volt lelkészének, a szatmári ev. ref. gymnasium, majd a debreczeni ev. ref. főiskola volt tanárának f. hó 17-én, délután fél három órakor történt gyászos elhunytát. Megváltónk hűséges megdicsőült szolgájának földi részeit folyó hó 19-én, d. u. fél négy órakor fogjuk a templomból temetni. Nagybányán, 1899. évi augusztus 17. A nagybányai ev. ref. egyház tanácsa. Az igaznak emlékezete áldott.

Nagy L.

Turista-gyűlés.

A magyarországi Kárpát-egyesület keleti kárpátok osztályának Guttin-vidéki választmánya folyó évi augusztus 20-án d. e. 11 órakor Kapnikbányán az állami iskola helyiségében tartotta évi rendes közgyűlését.

Jelen voltak : Farkas Jenő ügyvivő alelnök, Kovács Pál titkár, Szabó Adolf, Szmik Gyula, Színik Lajos, Pemp Antal, Bencsik János, Mün- nich Sándor, Kondor Sándor, Vagányi Kálmán, Bradofka Frigyes, Baltai János, dr. Barcsi Lajos, Hullán János, Raffai András, Székely Kálmán, Kompoíthy Ágost r. tagok és Spissák Béla, Pap Sándor és Szaucsek Dániel vendégek.

1. Miután elnök a maga, Bradofka Frigyes pedig a kapnikbánvai tagtársak nevében üd- vözlik a közgyűlést, illetőleg a megjelenteket.

2. Felolvastatott a Guttinvidéki választmány 1898. évi működéséről a nagy gonddal és ügyesen összeállított titkári jelentés.

Határoztatott, hogy a titkári jelentés úgy a Nagybánya és Vidékében mint a Felsőbányái Hírlapban egész terjedelemben közöltetni fog. (Lásd lapunk más helyén.)

3. Majd a Mikola Gyula, Konczvald András és Münnich Sándor számvizsgálók által felül vizsgált 1897. évi pénztári számadások olvastattak fel, mely szerint a választmány bevétele 192 frt 56 kr, kiadása 69 frt 22 kr és igy tiszta jövedelme 123 frt 34 kr volt.

Ezután felolvastatott az 1898. évi pénztári számadás 629 frt 85 kr. bevétellel, 619 frt 52 kr kiadással s igy 8 frt 33 kr tiszta jövedelemmel, a mi tudomásul vétetett s melynek megvizsgálására a múlt évi számvizsgálók választattak meg.

4. Farkas Jenő elnök, illetőleg alelnök ajánlatára társ-alelnökül Szabó Adolf erdőtanácsos választatott.

5. Határoztatott, hogy a jövő évi közgyűlés Nagybányán fog tartatni.

6. Felolvastatott Siegmeth Károly elnök üdvözlő sürgönye, kit közgyűlés szintén sür- gönyileg üdvözölt. A két sürgöny szövege következő :

Bradofka Frigyes főmérnök urnák

Kapnikbánva.

A Gutin-vidéki választmány közgyűlésének további sikeres munkásságához szerencsekivá- natai és szívélyes üdvözletét küldi Siegmeth.

Siegmeth Károly Debreczen.

Szives tisztelettel és őszinte ragaszkodással üdvözöljük Benned mai közgyűlésünk alkalmából turistaságunk nagy bajnokát, szeretett vezérünket. Gutin-vidéki választmány

Farkas.

7. Münnich Sándor v. tag javasolja, hogy Guttinon jövő évben menház építtessék a központ segélyének igénybe vétele mellett. Elnök előadja, hogy az indítvány az ajánlott módon nem lesz kivihető, mennyiben a jövő évi gö- möri hadgyakorlatok folytán a Kárpát-egyesület az aggteleki barlangnál további építkezéseket akar eszközölni, s igy a guttini menházra nem áldozhat, de reméli, hogy a menház 1901. évben felépíthető lesz.

8. Dr. Szmik Lajos indítványára Farkas Jenő alelnöknek eddigi buzgó és sikeres munkálkodásáért jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott s egyúttal a választmány ügyeinek további lelkes vezetésére felkéretett.

9. Végül elnök a kapniki tagtársaknak a szives vendéglátásáért fejezte ki a válaszmánv köszönetét.

Ezután társasebéd következett, melyen több felköszöntö mondatott. — Farkas Jenő Bradofka Frigyes kapniki ügyvezetőt, Baltai Jánost és a kapniki tagtársakat, Bradofka Frigyes pedig Farkas Jenő ügyvivő alelnököt éltette. Bencsik János az egyletért és Pemp Antal a hazáért mondottak lelkes és remek szónoklatokat. Farkas Jenő a Szmik családért s különösen annak jelen volt két tagjáért, majd később Bencsik János tanárért, az egylet lelkes turista tagjáért toasztozott. Szabó Adolf Pemp Antalért mint lelkészért, Vagányi Kálmán pedig Szabó Adolfért mint uj alelnökért emelt poharat, Münnich Sándor Gábor József elnököt és az egyletet, Pemp Antal pedig Münnich Sándort, mint a nyaralás és turistaság magvetőjét éltette. Szmik Lajos és Szmik Gyula a kapnikbányai

mélyen tisztelt biró ur igy nem szóland: elég' Ha e szót kimondani méltóztatott, kérem a vádlottat az ebédlő melletti kis szobába zárni, de egyedül. Ha pedig az ebédlő melletti kis szoba nem volna, megfelel e czélra maga az ebédlő is. A vizitszobát azért nem tartanám alkalmasnak, hogy ott az asztalon levő szépirodalmi munkák búvárlásában s a modern szép készítésű bútorok szemlélésében, melyeket tudom, hogy nem vizsgált még meg eléggé, — igen kellemes szórakozásra találhatna.

Hogy vádlott mennyi időt töltsön ez elkülönített helyen, én magam szeretném meghatározni, de mivel most haragszom, nem igen volnék igazságos, másfelől meg úgy vélem, hogy ezzel nagy mértékben a birói függetlenség jogkörébe vágnék. — FJzt a dolgot tehát egészen Nagysádra bízom.

Majd elfelejtettem! A külön helyre helyezett vádlottnak, hogy hibáját némileg helyre hozhassa, jó volna véleményem szerint egy iv papirt, tintát és pennát adni be.

Fia az elkülönítés idején úgy alakulnának a körülmények, hogy nevezett vádlottra a hivatalba szükség volna s őt a főnöke kerestetné, — tessék valami alkalmas mentséget találni, p. o. a nagyanyja temetésére hirtelen el kellett utaznia, vagy sürgönyt kapott hazulról, hogy a legkö' zelebbi vonattal okvetlen haza utazzon. Azt hi- , szem különben, hogy a nők a leleményességben j minket férfiakat jóval megelőznek s Nagysád is jobb és alkalmasabb kifogásokat tud majd a vádlottat kereső hivatalszolgának mondani. Hogy a büntetés kitöltése után miképen méltóztassék a vádlottnak tudtára adni bírói méltóságának megszűnését, —- azt hiszem felesleges utasításokkal szolgálnom. Egyet azonban nem hallgathatok el, azt nevezetesen, — hogy nevezett vádlottal a szép szóval és kérelemmel való bánásmóddal el lehet fogatni a nyulat is. Engedékeny egész a csókolózásig.

Most jut eszembe, mikor levelemnek csaknem végére jutottam, hogy mi lesz az egész dologból, ha e levél legelőször is a vádlott kezébe kerül f . . Akkor az igazságszolgáltatás fentebb vázolt folyama végképen kiszárad. Mert feltételezem vádlottról, hogy nem lesz hajlandó ily kemény eljárásnak magát alávetni s az újságnak azon számát, melyben e levél foglaltatik, benn fogja felejteni mindörökre a hivatalos helyiség asztalának a fiókjában.

Kedves barátom 1 Ha te volnál az a szerencsés, a ki e levelemet előbb elolvasnád, ezennel felkérlek, hogy azt a bíróddal (nőddel) közöld, mert ha engem hallgatásoddal és az igazságszolgáltatás alól magad vonogatásával még

soká boszantasz, megteszem a lépéseket a sörcsarnok felé, bánatomban olyat iszom, a mi egy tiszteletes pályán munkálkodó embernek előnyére nem válik, de nem válik előnyödre neked sem, a ki barátodat busitva, korcsmái rósz életre kergeted s kiteszed magad annak a veszedelemnek, hogy a lelkedre issza magát agyon egy megszomorodott szivü barát.

Azt hallom különben, hogy készülsz haza. Ajánlom, hogy ne egyedül jöjj, mert egymással bajunk leend. Hozzad szived, lelked minden tűrését, szerelmét, mert csak ez lesz képes várakozásaim hullámverését lecsendesiteni; s ez lesz képes a szemrehányások keserűségét megédesíteni. Már most megígérem, hogy mátul fogva szorgalmasan tudakolódom a menet és jövet-rend felől, — s amennyi oen időm engedi kisétálok a vasúti indóházhoz. Ismertető jeleim: az orrom alatt gyér veres bajusz, az államon veresbe játszó tömött szakái. A ruhám ugyanaz, a melyet rajtam utoljára láttál. Mindezeket pedig nem azért irom, mintha már nem tudnád, hanem azért, hogy J tudjad még jobban.

Válaszodat várva, vagyok Szatmárnémeti, 1899. julius 13.

lanáld ki hogy hívnak f