Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-08-27 / 18. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ES VEGYESTARTALMU LAP. Szer kész /6'scg: Fel soká nyán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára : Egész évre 2 frt. — Fél évre i frt. — Egyes számok io krért kaphatók. ............................. I ■ ■ ■ ■ ......... ■■ Ml íli »■ Mi nden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányád a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint io kr. A felsőbányái borkúti fürdő és az aszfaltos járda. Hogy mindkettő hiányzik, sajnos, de igaz, hogy mindkettő lehető az is való. Hogy eddig városunk fejlesztésén, valamint jövedelmünk gyarapításán nem működhettünk, nem csuda. De ma, midőn a 200 ezer forintos bányakárpótlásból már 40,000 forintot megkaptunk, ez év végén a másik 40 ezer forintot fogjuk kapni, véleményem szerint abban a helyzetben van városunk, hogy csak akarni kell. Ugyanis van nekünk egy használható borkutunk, ami bár alig 70 cm. mélységű gödröcske, mégis oly mély bő vize van, hogy folyton kifoly belőle, a mit mint kezdetlegest csak ivásra is használnak. Nézetem szerint, ha a város csak nehány száz forintot áldozna a nevezett kútra: könnyen meghozhatná egy év alatt a befektetett költséget, mert 40—50 méternyi fúrás által nemcsak jó és bő vizet, hanem meleg savanyu vizet is kaphatnánk, a mi olyan vagyon lenne, hogy csak a felfedezett vízért minden befektetés nélkül akadna vállalkozó — a mint gondolom — ki évente 500 forint, esetleg több száz forint haszonbért adna, a mely haszonbért ha mi a járda készítésére fordítanánk 5 — 10 év alatt e régóta érzett hiányunkon is nagyon segítenénk. a jövedelem pedig folytonos és biztos lenne, tehát csak előre ! Egy kis bátorság és jó akarat sokat tehet! Talán már az öszszel megtehetnénk, hogy a satthoz beforduló ut hidjától a bor- kutig, ami alig 300 lépés, egy egyenes utat létesítenénk, nem nézve gödröt vagy hegyet csak az ut egyenességét, mire nézve az a megjegyzésem, hogy ha valamit építünk, költségre nem tekintve, csak a szépséget és czélszerüséget nézzük. A város utczáin lámpák koromsötét 'M, & TARCZA. m pF. -»-ír--"•'Aái Lev elezés. Kedves Barátom! Egy éve múlt, hogy én tehozxád írtam egy levelet, a melyben igyekeztem tolmácsolni baráti érzelmeimet s egyszersmind kifejezést adtam azon óhajnak, hogy vajha válaszodat minél előbb megkaphatnám Gyanakodtam ama levelemben az iránt, hogy szived nem ment minden gyöngéd érzelmektől, s szeretsz va'akit valami módon. A gyanúm nem volt alaptalan, mert itne megnősültél. Jóltetted. De hát a levelemre miért nem válaszoltál ? Miután e lap volt az a tisztességes forum, a melyet érintkezésemre akkor kiválasztottam, ebben vártam válaszodat, de hiába! Te úgy látszik nem vagy embere a levélírásnak, vagy legalább nemoly mértékben, mint a levélolvasásnak. Vagy nem akartad az orromra kötni érzéseidet s gondolataidat ? Hát ez barátom nagyfokú sértés, a melyért, ha tudnék, -— elégtételt vennék rajtad. De hát messze vagy, — sem a kardom, sem a karom nem ér odáig. Hanem elér a pennám. Ezennel lelep’ezlek. Te éjszakában sem égnek. Nemcsak a legkezdetlegesebb kényelmi szempontból, de kivált tüzrendészeti czélból is ez állapot tarthatatlan. Valami sok megtakarítás nem is eszközölhető a világítás ily elhanyagolásával. Ezért is, de kivált a járdák nem gyarapítása végett igen sok jogos panaszt hallani. Nem is csoda, mikor kivált esős időben nem képes az ember szobájából kimozdulni. Mit mond erre a nyaraló közönség, ki a fő vagy más nagy városból ide jőve látják itt eziránybani elmaradottságot? Nem tudom mi igaz van benne, de úgy hallom fülhegygyel, hogy a mi minden szép iránt fogékony derék és tevékeny úrnőink összebeszélés folytán egy kérvényt akarnak beadni a képviselőtestülethez, a városi közgyűlést buzdítani akarván imént említett bajok orvoslására. Hogy e lefőze- tést kikerüljük: legyünk ébren s azt mondom : előre urak ! * L. K. Gergely Károly 1837—1899. Egymás után hullanak a jelesek. Egyik kiváló után megy a másik. Még be se gyepesedbe egyik friss sirhalma, már készítik másiknak sirágyát. Eltemettük alig egy hete Nagybánya tudós ref. lelkészét Gergely Károlyt is immár. Benne sokat, nagyon sokat vesztettünk. Azt se tudjuk mérlegelni, kinek vesztesége a legnagyobb ? Sirhat a család, mely a gyöngéd férjet, a gondos apát, a jó lelkii rokont vesztette, sirhat az egyház, mint hű pásztor nélkül maradt nyáj árván, keresve, kérdezve ki tölti be az üres teret, ki mer vállalkozni a boldogult nyomdokába lépni, hozzá hasonló sikereket elérni? Sirhat az egyházmegye. Leesett a szorgalmas kar, kihullott kezéből a fényes toll. A tudgmánynak is nagy a fájdalma. Egyik barátom egy aljegyző vagy, még pedig járásbi- rósági aljegyző, aki alkalmatos időben megházasodván, olyan napra tetted az esküvődet, hogy én azon meg ne jelenhesse m — s következés- képen dikeziót ne mondhassak s eképen elestem egy jóleső érzéstől, melyért e földön engem ugyan nem kárpótol semmi. Azt gondolod, hogy én olyan szelíd galambtermészettel bírok, hogy mindazt magamon hagyom száradni ? Tévedsz. Mert feltéve, de meg nem engedve, hogy ga- lambszelid természetem volna, vagy épen galambbá változnám, azonnal elrepülnék és a környék galambját összehívnám, hogy együtt pusztítsák el a buzavetésedet. Persze hogy ez csak frázis, hanem a mit mondandó vagyok az nem leend frázis hanem egy prófétia, mely miként a Falb jóslatai beteljesedik és okoz neked azt, a mit érdemelsz. De hát mit is érdemelsz te ? Erre vonatkozólag azt hiszem legilletékesebb bíród a te mélyen megszomorodott szivü nőd, ki annak bizonyos reményével adta gondozásod alá kis kezeit, hogy te a magad kezeivel nem csak rettenetes bírósági Ítéleteket, hanem örvendetes baráti érzelmeket tartalmazó sorokat is irandasz. Mélyen tisztelt biró ur! Immár szomorodott szivü felesége levelet nem iró barátomnak, azon alázatos kérelemmel fordulok önhöz, mint az igazság és méltányosság önzetlen asszonyához és birójához, hogy a levelem főtárgyát képező avatott munkása, szorgalmas, hivatott dolgosa pihent el örökre. Gergely Károly egyike volt ama keveseknek, kiknél szép ész pihenni nem akaró szorgalommal volt párosulva. Mint lelkész, mint tanár egyformán buzgalommal, nagy eredményeket elért sikerrel szolgálta egyházát. Nem csak egyházát, szolgálta egyiránt azt a társadalmi kört, melyben élt. Itt s ott nagy űrt hagyott maga után. Tudta, hogy a dolgok mélyébe hatolni képes, megfigyelő fényes tehetségére nagy szüksége van az egyháznak, melynek hivatott őréül rendeltetett, hivatott az úrtól, azért éber figy e- lemmel, odaadó tevékenységgel állott mindenütt oda, hol ez segítségére, támaszára szorult. De tulemelkedett ama felekezeties irányon, mely sok embert úgy leköt, hogy egyoldalú gondolatvilágán kiviil látni sem akar embert. Ennek volt aztán természetes következése, hogy Gergely Károly egyiránt tisztelt, kedves ember volt nemcsak a református körökben, de a müveit más vallásu társadalomban is, így tudta egyebek közt éveken át a nagybányai ev. ref. egyháznak állandó évi jövedelmet adó szép egyházi bálokat rendezni, hol Nagybánya városának értelmisége évről évre megmutatta, hogy a dogmák elválaszthatnak ugyan bennünket vallásos felfogásban, de egygyé lehetünk a Krisztusi szere- tetben ott, hol az ő parancsai szerint kell élnünk. Ez összetartó kapocs mindenesetre Gergely Károly kedvelt egyénisége volt első sorban. Ritka alkalmazkodni tudó képességgel volt megáldva. Ez nagy szerencséje egy hivatalnoknak. II O bele tudta magát találni az egyszerű földmivesekből álló gyülekezetbe, mint a müveit elemekből álló fényes városi egyházba. Mint a gyülekezetek lelki vezetője, vagy a tudományok templomában haladó ifjak oktatója egyiránt hasznos, áldásos szolgálatot tett a nemzeti közművelődés oltárán. Egyházmegyénk ismerve a tehetséget, szorgalmat, nem is késett felhasználni azok érvényesítésére a kedvező alkalmat. Egyik tiszteletbeli állás után tette reá a másikat. Készséggel hordozta a terhet mindaddig, mig le nem roskadt alatta, miként pálmafa az édes teher alatt. Pár év előtt súlyos betegségben szenvedett. Látszólag kigyógyult belőle, örvendtünk a szelcedves férjét rövid utón nyakon ütni, esetleges ellenkezés vagy csintalankodás esetén a nyakon ütést mindaddig gyakorolni kegyesen méltóztas- sék, mig magát a vád alól elfogadható fontos okkal ki nem menti. Szabad legyen mélyen tisztelt biró ur sz.ves figyelmébe ajánlanom, hogy nevezett vádlott a mentegetödzésben igen járatos, sok és nagy gyakorlatot szerezvén az előtte naponkint megjelenő bűnrészesek mentegetödzé- seiböl. Azért bátor vagyok mélyen tisztelt biró urnák figyelmébe ajánlani, hogyha eféle mentségekkel állana elő: 1. azért nem írtam annak az embernek, mert már akkor fellobbant kebelemben a mennyei szerelem halvány-kék lángu szövétneke; 2. továbbá: epedtem egy hű angyali női szívért, melynek jósága megaranyozza életem napjának szép tányérja szélit; 3. néma voltam, irói görcsökben szenvedtem. Szüntelenül azt az imádott angyalt láttam magam előtt, kit immár a feleségemnek is mondhatok. Mondom, ha eféle mentegetödzésekkel állana elő fentnevezett vádlott, — ne méltóztassék magát, független bírói érzelmét e szóvirágok által meg- tévesztetni, hanem magát a tényt, a hosszas hallgatást tessék az igazság mérőserpenyőjébe vetni, ha az igazság mérlegének ottan is két serpenyője volna, ■—- a másik serpenyőbe hadd potyogjanak a vádlott szeméből aláhulló köny- cseppjei a keserű megbánásnak; mindaddig, mig
