Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-01-15 / 2. szám

künk több legyen, mint az államnak. Azt akarják, hogy mi építsünk az államnak egy ő általa megha­tározott épületet. Jó lenne a közoktatási miniszter urnák előbb pénzről gondoskodni, aztán a tan­ügy államosítását oly különben nemes ambitió- val itt ott sürgetni. Mert államosítani úgy, hogy a kecske és jó lakjék, a káposzta is meg­maradjon, nem mindenütt lehet. Meghívó. A nagybányai katholikus legény­egyesület 1899. évi január hó 28-án téli kiadá­sainak fedezésére saját helyiségében tánczvigal- mat rendez. Kezdete este 8 órakor. Belépti-dij : személyenként 50 kr, családjegy 3 személyre 1 frt 20 kr,. jegyek este a pénztárnál válthatók, felülfizetéseket köszönettel fogad s hirlapilag nyugtáz az egyesület. Figyelmeztetés és kérelem. Egész bizalom­mal kérjük lapunk t. pártolóit, hogy a lapot illető minden reklamációt, vagy lakhelyváltoztatást a kiadóhoz Nagybányára szíveskedjenek intézni. Az expediálás ott történvén, nagyon természe­tesen egyenesebb utón jutnak czéihoz az eltévedt vagy más helyre jutott lappéldányok, a rekla- mácziónak oda intézésével, mintha azok előbb F elsöbányára érkeznek. Sylveszter-estély. Felsőbányán igen kedé­lyes Sylveszter-estély volt a múlt utolsó órái­ban, mely átment ez újévbe is. A kik ott voltak csak részvétüket fejezték ki azok felett, kik akár legyőzhetlen akadályaiknál fogva, akár más okból megfosztották magukat egy kedé­lyesen eltöltött est élvezetétől. A nagybányai ifjúsági kör 30 éves fennál­lása emlékére Nagybányán, 1899. évi január hó 21-én a Nagyszálló dísztermében jótékony- czélu zártkörű tánczestélyt rendez, melyre czim- zett urat és családját tisztelettel meghívják az ifjúsági kör nevében: Komjáthy Cyula elnök. Schönherr Sándor titkár. Harácsek Vilmos pénz- tárnok. Boitner Károly ellenőr. Abrahám Ro­mulus, Beyer Jenő, Bencsik Brúnó, Bilcz István ifj. Bilcz Sándor, Csutor József, Csüdör Ferencz, Drágos Theofil, dr. Ecker József, Facsiuay Sán­dor, Gergely György, Gózsa János, Gyiszálo- vics Veszelin dr. Haftmayer Károly, Herczinger Ferencz dr., Husovszky László, Ináncsy Jenő dr. Kassay István, Klimkő Sándor, Moldován Fe­rencz," Németh József, Rapcsák Elek, Réti Ist­ván, Smaregla János, Stoll Tibor, Tatár János, Thorma János, Vass Gyula, Vass József, Wachsmann Vilmos, Wass Lajos, Zahár Ádám. Belépti dij: Személyjegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók: Hoffmann Árpád és Platthy Géza kereskedéseiben. Csipkeverésnek államsegély. Mint öröm­mel értesülünk a nagymélt. m kir. kereskede­lemügyi minisztérium 300 (háromszáz) forin­tot utalt ki a csipkeverési tanfolyam részére, mi az 1899. évi állami költségvetésnek törvé­G00 strucz-agygyal lepte meg, Aesupus szinész pedig egy tál madárnyelvel. Sok mai ember sze­retné, ha az anyósok nyelvét ily delikatokra használnák. Hogy mily nagy volt régebben az étkezés­ben való fényűzés még csak két példát emlitek. Midőn Lucullust barátjai: Ciceró és Pom- pejus egy Ízben meglepték, az ebéd 22 ezer ta­lentumba került. Midőn Rosenberg Vilmos a cseh nemesség egyik leggazdabbika 1378-ban. Anna Mária badeni hsrczegnővel összekelt, az egy hétig tartó lakadalomban elfogyott: 40 szarvas, 50 dámvad, 50 hordó besózott vadhús, 20 vaddisznó 2130 nyúl, 250 fáczán, 30 fajdrésze, 2050 fogoly, 20-688 rigó, fenyves madár, szalonka és vadga­lamb, 150 hizott ökör, 20 darab esztendős borjú 526 fiatalabb borjú, 1526 kolbász, 456 május, 326 véres-hurka, 150 hizott disznó, 450 tini, 350 páva, 5235 lúd, 3106 kappan, kakas és tyuk, 18.120 ponty, 10-209 csuka, 6380 pisztráng, 350 tőkehal, 600 orsóhal, 300 kövi ponty, 4 viza, 4 tonna hering, 7096 darab füstölt hal, 5200 rák, 780 füstölt hering és 30-947 tojás; 1100 akö ma­gyar, ausztriai és rajnai bor és 903 hordó sör. De lássuk a mai népek étlapját. Minél forróbb az éghajlat és minél tunyább a nép annál csekélyebb az étvágy; minél hide­gebb a lég és minél szorgalmasabb a nép, annál nagyobb az étvágya is. A déli népek majdnem felényit esznek, mint az éjszakiak; és amazok inkább növényi, emezek pedig inkább állati éte­lekkel él. Legnagyobb étküeküek mondják álta­lában a tótfaju népeket és mongolokat. Ezt talán onnan is vették, hogy t. i. az egyszeri Misu azt mondta: »Há én zur vónám, háj ennám, zsir Felsőbányái Hírlap nyé válása után fog a tanfolyam igazgatóságá­nak kifizettetni. Tejszövetkezet alakuh-félben. Legköze­lebb megkezdődött városunkban és közeli vidé­künkön a megalakulandó tejszövetkezet részére megajánlott tehenek összeírására, mi egyébiránt csupán tájékozásul szolgál, minden kötelezett­ség nélkül. Ezen nem éppen könnyű feladat megoldására a közügy lelkes barátja: Szűts Illés ny. bányafőmérnök ur vállalkozott. Ha a tehenek létszáma a feldolgozandó tejmennyi­ség minimumának megfelel, akkor a megalaku­lást a nyilvánuló általános érdeklődés után Ítélve, mi sem gátolja; s az esetben közvetlenül fel fog kéretni az országos tejgazdasági fel­ügyelőség aziránt, hogy egy kiküldendő szak­egyén közreműködésé folytán a tejszövetkezet a törvényes formák szerint megalakittassék. Köszönet. A Csausz István által indítvá­nyozott toaszt-dijból 8írt 20 kr gyűlt a szegény gyermekeket segélyző egyesület részére. Mind az indítványozónak, mind a többi adakozóknak köszönetét mond ezért az illető elnök Szüts Illés. Fonás, szövés. Gábor Józsefné úrnő a múlt évi deczember hó 30-kán értekezletre hivta össze lakására özv. Alexa Tódorné, özv. Báthy Sán- dorné, Süssner Ferenczné, Szüts Illésné és Toma- sovszky Imréné úrnőket, Farkas Jenő polgármes­tert és Mikola Antal Gyula kereskedőt. Az ér­tekezlet czélja voit megállapítani, hogyan lehetne Felsőbányán a fonás és szövés iparágát megho nositani, hogy ez által a városi szegényebb nép­osztály keresethez és jó, olcsó s tartós vászon­hoz juthasson. Hosszabb .eszmecsere után, mely­ben a meghívottak a legnagyobb érdeklődéssel vettek részt, határozatba ment, hogy az előlne- ve'zett úrnő által gyűjtött és a helyb. takarék- pénztárban elhelyezett tőkéből csepü fog vásá­roltatni s a vásárlandó, valamint a tavalyról meg­maradt csepü ki fog osztatni azok között, kik annak otthon való felfonására vállalkoznak ; a csepü fölfonásáért járó dij azonnal ki fog fizet­tetni a munkásoknak a fonal beszolgáltatása után. Azután a fonal föl fog szövetni s a megszött vá­szon elárusitás végett' át fog adatni Mikola A. Gy. kereskedőnek, ki annak a megállapítandó árban leendő eladását minden dij nélkül magára : vállalta. Ha a jelzett munkák iránt a szegé­nyebb sorsú néposztálynál kedv és hajlam mutat- ! kozik, meg fogja az akkor egyesületté alakuló értekezlet kisérleni, hogy a várostól ingyen terü­letet kérjen a kender és len termesztésére s jö- I vöre helyben fogja a kendert és esetleg lent termelni s csepüvé földolgoztatni. Meg fog ki- séreltetni az is, hogy a magas kormánytól egy pár szövőszék fog kéretni a termelendő ‘ anyagok földolgozására. Midőn mindezeket hírül adjuk nem mulaszthatjuk el, hogy őszinte elismerésünket ki ne fejezzük az elöl nevezett úrnő nemes buz- gólkodása iránt, de nem mulaszthatjuk el azt. innám és sárjuba feküdném.« Négy kirgir könnyen j megeszik egy juhoc, egy nogannyi képes azt maga megenni. Az ausztráliaiak nyersen eszik a czápa, víziló és aligátor húsát s azonkívül a csörgő kígyót is, kiszedvén előbb méregfogaikat, megeszik a kro­kodilokat, és a hernyó-levest is. Mi Európában csak a krokodil-könyeket ismerjük és a bélcet- len házasfelek a nyaklevest. Az arab a sózott és füstölt tücsköt igen kedves eledelnek tartja. Dél-Afrikában egy nagy kutyáért egy tehenet lehet cserélni. Ceylon szi- ■ getén igen szeretik az erős pálmaeczettel és cayeni paprikával meghintett elefántlábakat. Khinában kedvelt a patkányleves, melyet dene­vér, szántott hal, csiga és romlott tojás felhasz­nálásával készítenek. A halzsirt ivó eszkimónak, kedvencz eledele az egér-pecsenye. A Khinaiak delikát étele meg a fecskefészekből készült leves. Az angolnak legkedveuczeob étele a félig sült ökörhus, francziának az osztriga, rák és a cáviár; töröknek nemzeti étele a piláf, mely rizsből, malozsából áll juhfaggyuval zsírozva. Olaszé a polenta, óláé a tokány, magyaré a kolbász, gulyáshus és töltött káposzta. Egy franczia szakácsról mondják, hogy oly nagyszerű szószt tudott készíteni, hogy az ember vele még az anyósát is képes lett volna megfa­latozni. Az igaz életbölcsesség azt mondja: »Legjobb szakács az éhség.« Egy magyar fő- urról pedig azt beszélik, hogy egy vendégség alkalmával oly nagy tortát készíttetett, hogy midőn íelvágták, abból egy pirosba öltöztetett czigányfiu ugrott ki a hegedűjével. Hány ember kezdi házaséletét hegedüszóval, és inyenczsége Amiatt hány végzi dobszóval. sem, hogy városunk többi úrnőit is föl ne kérjük, hogy az eszmét azok között, kikkel a szegé­nyebb osztálybeliek közzül érintkeznek terjeszszék. A munka olyan, mit a munkások házuknál egyéb dolgaik mellett elvégezhetnek s azzal mégis tisztességes mellékjövedelemre tehetnek szert. Vegyenek példát a munkásosztály női a falu­siaktól, kiknek a fonás és szövés egyik állandó foglalkozásuk s egyik keresetforrásuk. Az érte­kezlet, illetve a később megalakulandó egyesület mindent el fog követni a jelzett iparág terjesz­tése és fejlesztése érdekében, csak azok, kiknek érdekében a mozgalom megindult, ne mulaszszák el az alkalmat és igyekezzenek maguk és csa­ládjuk részére munkát s ez által tisztességes keresetet biztosítani. A január 8-án tartott tejgazdasági felolva­sás után az ,,Arany-Korona‘‘ egyik termében mintegy fél óráig tartó értekezlet volt azon kér­dés felett, vájjon a tejszövetkezet iránt mutat­kozó nagyfokú érdeklődés után azonnal hozzá lehet-e kezdeni a tejszövetkezet megalapításához, vagy pedig tanácsosabb lesz az eszme érlelödésre időt engedni. Az értekezleten jelen voltak: Süss­ner Ferenczné, Gábor Józsefné, Báthy Sándorné, Lévay Mihályné úrnők, Miskolczy Kamilla k. a, Farkas Jenő polgármester, Poszvék Sándor a „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ titkárra, Szűcs Illés, Magyar László, Miinnich Sándor, Kosztróber György, Májdik N., Smillár Mihály, Almássy János, Lengyák Péter, Imre Károly. Az értekezlet egyhangúlag a szövetkezet minél előbbi megalakítása mellett nyilatkozott. A tejgazdaságról és a tejszövetkezetekről három felolvasást tartott Magyar László hely­beli tanító az »Arany Korona« nagytermében f. hó 1-én, 6-án és 8-áii. A felolvasásokon mind­annyiszor nagyszámú közönség volt jelen és az ügy iránt kiváló érdeklődés nyilvánult. Az első felolvasás tárgya volt a szövetkezetek s különö­sebben a tejszövetkezetek fontossága, a második szólott a tejgazdaság fejlődésének történetéről és a tejgazdaság különféle ágairól, a harmadik fel­ölelte a vajgyártást, a tej és melléktermékeinek értékesítését, a sajtgyártást és a tej minőségének meghatározását. Ezzel kapcsolatban felolvasó kísérletileg mutatott be nehány tej hamisítványt és a hamisítás felismerésére szolgáló eljárást. E felolvasáson jelen volt a »Szatmármegyei Gaz­sági Egylet« titkára. : Poszvék Sándor ur is. A január 6-iki felolvasást pedig Brauner Győző ur a budapesti »Alfa Separátor“ czég gazdasági tanács-adója tette érdekesebbé az által, hogy bemutatta a „Kolibri Separátor“ nevű tej-fölöző gépet, melylyel a helyszínén mintegy 12 liter édes tejet lefölöztek. Kinevezés. Báthy Sándort, városunk szülöttjét, szatmári számtisztet, tart. honvéd- hadnagygyá nevezték ki. Hogy a nők, gyermekek és bornemivók in­kább szeretik a tejes, czukros, édes ételeket, tésztákat és zöldséget, onnan van, mert ezek nyelv bibircsói inkábbb ingerlékenyebbek, mint a borral élő férfiaké, kik e miatt inkább a húsfé­léket, fűszereket és hagymákat kedvelik, A régi iskolás könyvben van egy vers, mely emigyen szól: »Vigyázz az evők számára, Ne egyél teli pofára. Ujjad ne szopd, fogad ne vájd evés előtt. Ha köhögsz, takard el a szád.« Ez annyit tesz, hogy szépen egyél. Mert bizony nemcsak a hangodról ismernek meg, hogy milyen finom gyerek vagy, hanem még azt is következ­tetik, hogy hogymint fogd meg a dolog végét. Általában azt tartják, hogy ki lassan eszik, az lassan is dolgozik, mint a pap cselédje, ki mikor eszik izzad, mikor dolgozik, fázik. II. József császárról mondják, hogy midőn egy vidéki hivatalnokot meglátogatott és csu- dálkozását fejezé ki hogy oly nagy szobái van­nak, míg konyhája oly kicsiny, a hivatalnok igy felelt: »Szobáim azért oly nagyok, mert kis konyhát tartok. Ezt megszívlelhetnék azok, kik­nek a hasok az istenök. Mai világban sokan, kik selyemben és bársonyban járnak a fejebubjoktól a sarkolrigki vannak csipkézve, akár csak egy szemfedő, paszulylyal és tokánynyal élnek, azt mondják: a mi belül van, nem látszik. Legjobb izü azon falat — ha egyszerű is, mit saját munkásságunk, szorgalmunk által szereztünk, mig legszárazabb a kegyelem-, legsósabb az árva-kenyér. E kis szellemi traktácziót a m. t. olvasók kedves egészségére kívánja valaki.

Next

/
Thumbnails
Contents