Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-06-04 / 12. szám
Felsőbányái Hírlap. állónak azt mondá: »nincsen szükségem semmire, csak a napsugárra, a világosságot, az életet, a mit nem adhatsz, ne vedd el tőlem;« mire Nagy Sándor kénytelen volt megvallani: »hogyha Nagy Sándor nem volnék, Diogenes szeretnék lenni !« Bodnár János. ■ A „Tanítók háza“ ügyéhez. Az általános felfogás szerint — igen helyesen — minden ország emelkedése a jó törvényektől, azoknak kellő végrehajtásától s azok mellett a társadalom tevékenységétől függ. Ha a társadalom egyes osztályai, vagy az egy munkakörbe tartozó egyénekből alakított egyesületek tagjaiknak anyagi és szellemi haladásáért a törvény korlátain belül más társadalmi osztályok vagy más egyesületek nemes irányú törekvését nem érintve, nem csorbítva dolgoznak s igy az általános jólét- és műveltségnek elömozditójai lesznek, akkor ezen munkásságukkal az ország fejlődését segitik elő. Mennél finomabb érzékük van az ilyen szellemű munkához, a társadalom osztályainak, vagy az egyesületeknek annál általánosabb ott a jólét. Hazánk tásadalma az általános jólétért eleget tesz. Bizonyítja ezt a humanismust és kultúrát szolgáló egyesületeinek nagy száma. Ezen nagy, nemes munkában a tanítóság is részes, az volt, és az akar lenni. Mikor a többek közt anyagi helyzetének javítását sürgette, azért tette, hogy nagyobb módja és több ereje legyen abban, hogy könnyet törülhessen s hogy a haza műveltségét emelje. Ebből a czélból alkotta a tanítók árva gyermekeinek házát az »Orsz. Eötvös alapot« és tett annyit, mennyit a körülmények között tenni módjában volt. Most — a mint ismeretes — meg akarja alkotni a »Tanítók házát.« A tanítók egyetemén vagy valamely szakiskolában tanuló gyermekei számára mint legalkalmasabb helyen, hol a különböző iskolák a legnagyobb számban vannak, B.- pesten otthont akar teremteni. A tervezet szerint ezen otthonnak czime «Tanitók háza« lenne s 150 tanulót fogadna be. A telket adná a főváros, az állam évről-évre bizonyos összeggel járulna az intézet fentartásához s az alapot gyűjtés utján összehordaná az ország tanítósága. Ezen mozgalom már nemcsak a tanügyet szolgáló emberek előtt ismeretes, tud róla a közönség is. Tudjuk azt, hogy a magyar tanítóság egyetemét képviselő »Országos bizottság« 2 gyűlésen foglalkozott ezzel a tárgygyal s egyik tanügyi lapban felkérte a tanítóegyesületeket, hogy ezen eszmével foglalkozva, annak megvalósításáért tegyenek meg mindent. Ezért vette fel közgyűlésének tárgyai közé ezt a szatmármegyei tanitó-egyesület is. Mivel az eszme eléggé érett s az »Orsz. bizottság«-nak erre vonatkozó véleményét már a tanítóság ismeri s a tekintélyes többség helyesli, nézetem szerint a megyék tanítóságának röviden azt kell megbeszélni mit és hogyan tegyenek, hogy ennek a gyönyörű czélnak megvalósításában részük legyen. Tenni kell ezért az ügyért! Gyüjtsünk, adjunk készséggel,lelkesedéssel, mert a tanítóságnak adunk s a közjó előmozdításáért a hazának adnak. A gyűjtés és adakozás módjait pontokba szedve a következőkben foglaltam össze: 1. Minden megyei hivatalos tanítóegyesület keresse meg és kérje fel azon vármegyét, melynek területén működik, hogy a megyéjébe tartozó tanitók gyermekei számára egy tanulónak alapítványt tegyen. 2. Az ország területén levő minden tanitó- egyesület adjon a »Tanító házára« legalább 100 frot. 3. Mondják ki az egyesületek, hogy az »Orsz. bizottság« által javasolt 10 ftros részvények kibocsátását helyeslik s a részvényekre gyűjtsenek aláírásokat. 4. Az egyesületek azon tagjai, kik részvényeket nem akarnak venni, tetszés szerint adakozzanak. 5. Mondják ki az egyesületek, hogy tagjaik erre a czélra a lehető legnagyobb körre kiterjeszkedve gyűjtést rendezzenek. 6. A gyűjtés módjai közül a kéregetés (felszólítás) mellett, kisértsék meg erre a czélra hangversenyt, iskolai mulatságot, isk. ünnepélyt rendezni, melyen a szülők, érdeklődök tetszés szerinti belépti díjjal vehetnének részt. 7. A gyűjtött pénz a lehető legszélesebb körben legyen nyugtázva, hogy a kezelés tiszta-^ ságában a közönségnek lekisebb félreértése ne •lehessen. Másoknak lehetnek jobb gondolataik, hiszen a gyűjtésnek többféle módját lehet találni, elő vele s aztán nyúljunk a zsebünkbe és fáradjunk a czélért. Kiváncsi vagyok rá, mit tesz Szatmár- megye tanítósága s különösen azok, kik a megyei egyletnek kebelében melegednek! Székely Árpád. Jegyzőkönyv. Felvétetett Eeisőtíánya szab. kir. rend. tan- város képviselő testületének 1899. évi május hó 29-én tartott rendkívüli közgyűlésében. Jelen voltak Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt: ! Spáczay Gyula jegyző, Nyisztor István tanácsos. [ Pap Márton számvevő, Háder Fer;ncz pénztárnok, Bernovics Emil ellenőr, Kovács Pál erdőtiszt, Süszner Ferencz, dr. Szokol Pál, Roth Salamon, Szűcs Illés, Pemp Antal. Kremniczky Albert, Roth Lázár, Lendeczky János, Zazula Béla, Han- zulovics Kristóf, Kerekes^ Sándor, Delhányi Zsig- mond, Máriás György, Adámcsik Péter, Almásy János, Münnich Sándor, Túri Ferencz, Szalai László, Tersztyánszki Ferencz, Szigyártó József képviselők. 40. Elnök üdvözölve a megjelent képviselő testületi tagokat, a gyűlést megnyitja és a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére Szűcs Illés, Mikola A. Gyula, Szalai László képviselőket kéri fel s a hitelesítés idejét május 30-ának d. u. 3 órájára tűzik ki. 41. A tanács beterjeszti Felsőbánya sz, kir. rend. tan. városnak a hús, bor, szesz és szeszes italok után szedendő pótadó behozataláról alkotott szabályrendeletet. A képviselő testület a bizottság véleményével megegyezöleg az 1899. évi VI. t. ez. 3. §-a alapján kivethető városi adópótlék szedési jogot igénybe venni határozza s a bemutatott s e tárgyban alkotott szabályrendeletet egyhangúlag változatlanul elfogadja s ezt jóváhagyás végett a vármegyei törvényhatóság utján a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztériumhoz felterjeszteni határozza. 42. A tanács beterjeszti a tűzrendészed szabályzatot a 6243/eln. 57. sz. földmivelésügyi rendeletnek megfelelőleg módosítva. A képviseleti közgyűlés a beterjesztett tűzrendészet! szabályrendeletet a tett módosítással, hogy a petróleumnál egy hordón felüli mennyiség nagy mennyiségnek tekintendő és az a szabály- rendeletben előirt tiizmentes helyen tartandó, egyhangúlag elfogadtatott s 30 napi közszemlére kitétel után 3 példányban letisztázva jóváhagyás végett a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztetni határoztatott. 43. Csepregi István épités iránti kérelme, melyben a 30-ik sorszámú ház után elterülő kert vonalát Kiss Sámuel féle telek felöli oldalon egyenes vonalba kihozni és a 32-ik sorszámú háztelek mentén vonuló szűk utcza-teret feladni kéri és az erre vonatkozó bizottsági javaslat. A bizottsági javaslattal megegyezöleg a kert kerítés vonalnak a bizottság által a helyszínen megjelölt módon egyenes vonalba hozatala megengedtetik, mi által a Dorogi Istvánné háza felé eső szeglet 85 cmnyire kihozandó s az igy a város teréből befoglalandó tér díjtalanul átengedtetik azzal, hogy nevezett kérelmező a -ik sorszámú háznál az építkezést a bizottság által mogjelőlt téren úgy tartozik teljesíteni, hogy a kertből az utcza mentén a megjelölt fáig a feladandó területnek megfelelő nagyságban az utczá- hoz átengedni tartozik, mely kérelmének azon részével, melyben az utczateret feladni kéri, elu- tasittatni határozta 44. Perchy Sándor földtérfeladási és a kert kerítés vonala megállapítása iránti kérelme. A képviselő testületi közgyűlés a kérelem azon részét, melyben a kert déli oldalán elvonuló utczateret feladni kéri, elutasítani határozza, mivel a közlekedési terek elzárását a . lakosok érdekében méltányosnak nem tartja; mig a kerítésvonal megállapítása ügyében további illetékes akart lépni, mikor önkéntelenül vissza kellett húzódnia: csekély távolból énekhang ütötte meg füleit. A hang tiszta vala, a dal ártatlan. A magos fenyők alatt, a fölkelő nap fényében s a patak csobogása közepette igen kedves, sőt mondhatni, poétikus benyomás volt ez . . . Egon óvatosan haladt előre s a lombokon át egy ifjú leánykát vett észre, aki könnyű ruhácskába öltözve, mezítelen lábait fíirösztötte a vízben. Czipők és harisnyák a harmatos fűben feküdtek. Kék kartonruhát viselt és belemosoly- gott a viz tükrébe. Úgy tetszett, mintha a habok megszöktetni iparkodtak volna lábait, melyek hófehérek voltak, mint ama virágok, az egykori Helikon nimfa forrásai körül. Szőke haja szabadon ömlött váliaira, két oldalt jázminokkal teletüzve. Barna szemeit hosszú szempillák övezték, homloka körül aranyszöke. hunezutkák játszadoztak. Elmélázva hallgatta a fákon idestova ugráló madarak csicsergését és midőn mosolyra iakadt, piros ajkai közül gyöngyházként csillogtak elő fehér fogai. Hirtelen megrezzent a közeli bokor lombja. Meglepetve fordult hátra s ekkor észrevette Egont, ki idáig visszafojtott lélekzettel bámulta öt. Haragos sikolylyal fölugorva, végigszaladt a füvön, és villámgyorsan húzta fel czipőit. Két orczáját bíboros pir égette. Egon udvariasan, levett kalappal lépett elébe. — Szép kisasssony, — szólt mélyen meghajolva, — bocsássa meg nekem, hogy oly szerencsétlen voltam önt megzavarni. Nevem Egon gróf a kastély vendégeinek egyike és eljöttem hogy czipellőjét visszaadjam. — Ah, valóban f — válaszolt a leány zavartan hálával tartozom önnek, uram! — De hogyan lehetett az kisasszony, — folytatta Egon, — hogy czipő nélkül tért vissza a kastélyba? A hosszú utón bizonyosan megsebezhette lábait. —- Nem a kastélyban lakom, uram, hanem abban a pavillonban, melyet innen jaz ágakon keresztül kivehet. Egy szalmaföd :les házra mutatott, melyett Egon csak most vett észre, — Szüleinél lakik, kisasszony ? — Nem, — felelt zavartan, — a dajkámnál. — Szabad nevét tudnom ? — Mária. — Édes anyja bizony szomorkodhatik, hogy oly messze van leányától, Mária kisasszony !• — Oh, mama, nincs messze: ott lakik a kastélyban, Valentin nővéremmel. A fiatal ember magába fojtotta a meglepetés kitörését. — Uram! —beszélt tovább a leány összekulcsolt kezekkel miközben, vastag könycseppek gördültek ki szeméből, — ön a kastélyból jön ? Beszéljen valamit a mamáról? Kérje meg mamát, hogy jöjjön ismét a dadához, mint azelőtt ? Semmi, igazán semmi rosszat nem tettem, — higyje el. Semmi okot nem adtam a haragra! Oh, mint szeretném megölelni megcsókolni mamát! — Kedves kisasszony, — szólt Egon meg- illetödve, — szívesen megteszem a mit kíván. De nem fél-e, hogy a mama meg talál haragudni, hogy egy idegen a család ügyeibe beleavatkozik ? — Igaza van, — felelt Mária szárnyásze- getten. — Ne szóljon mamának, mert haragudni fog reám. — Testvérével azonban beszélhetek, úgy e? Valentin nagyon boldog, számos udvarlója van. — Oh, Valentin meg is érdemli szerencséjét, — kiáltott föl Mária önzetlenül. — Nővérem szép, igen szép. Igaz-e, hogy nemsokára férjhez megy. A környéken úgy beszélik. — Lehet, — szólt Egon gondtalanul. Hát ön, folytató tréfásan, mikor gondol ön is erre ? — Én? — felelt szánalmas mosolylyal a leány. — Ugyan ki venne el engem szegény teremtést . . . hozomány nélkül ? Nem, uram. Ha Valentin beleegyezik, hogy háztartásában segédkezzem neki, majd felvigyázók gyermekeire, mert én szeretni fogom őket. Egon meghatva szemlélte ezt az egyszerűséget, ezt a bájt. A leány a beszélgetés alatt mezei virágokat kötött csokorba. Kartonruhája gyönyörű alakot takart el, egészséges, kecses testálhatott. Minden pillanatban hátra kellett simitania szőke fürtjeit, melyek szemébe hullottak. Hirtelen hangok hallatszottak a közelből és a szétváló lombok közt előtűnt Valentin haragtól földult arcza. Anyám, — kiáltá a gyűlölet hangján, — lássa csak, mit miivel a kisasszony! Mária holthalvány lett; kezéből kihullottak a virágok s egy fatörzshöz támaszkodott, hogy el ne essék. Az összes vendégek Valentin köré gyűltek. — Mama! — hebegett Mária... mama! Anyja feléje rohant, de Egon feltartó őt. Aztán Mária elé lépett és meghajolt: — Ne féljen, — szólt erős határozott hangon. — A mesebeli elátkozott királyfi megfogadta, hogy csak azt veszi feleségül, akinek a barnavörös papucs a lábaira illik.
