Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-02-12 / 4. szám
Felsőbányái Hírlap sonló példán okulva) nem szabad elhanyagolni a mezőgazdaságot s nagy súlyt kezdenek fektetni a tejgazdaság meghonosítására, mint annak egyik igen fontos ágára. Tejgazdasági szövetkezetek alakulnak e széles nagy hazaban ; mi tehát csak tétlen nézői legyünk a szemmel látható haladásnak ? ! Nem. Ha már kiléptünk a cselekvés terére, nem lehet visszalépnünk, sőt inkább az akadályok leküzdése végett mindent elkeli követnünk, ha boldogulni akarunk ............. Me gkezdettük s folyamatban van a tehenek összeírása város és vidékszerte. Az eredmény eddig is reményen felüli. Több mint 200 tehén lett felajánlva a létesítendő' tejszövetkezet részére. Természetesen, ez még készpénznek nem veendő, mivel az ajánlat nem kötelező. Legközelebb meghivatnak az érdekelt tehenes gazdák egy bizalmas összejövetelre, hol mindenki előadhatja kételyeit s kölcsönös felvilágosítás után magunk között egyöntetű megállapodásra jutunk közös czélunk elérésére és az aláírás csakis ezután válik kötelezővé, mi egyébiránt még megbeszélendő lesz. Ha ez megtörténik, a magas földmi- velési kormány országos tejgazdasági felügyelősége fel fog kéretni egy szakegyén kiküldésére, ki a még megkivántató felvilágosításokat megadva, a tejszövetkezetet városunkban a törvényes formák szerint, lehetőleg mielőbb megfogja alakítani. A berend< zéshez szükségelt gépeket és eszközöket a világhírű Alfa-Separator részvénytársaság igen előnyös feltételek mellett — hitelbe — megküldi s azokat berendezi, a magas földmivelési kormány pedig gondolkodni fog egy sajtmester kiküldéséről, ki hat hétig ingyenesen bevezeti a kezelő-személyzetet a szükségesek megismerésére, a gépek és egyéb eszközök mikénti alkalmazására. Maga a kezelés pedig oly egyszerű, hogy bárki is gyorsan elsajátíthatja. Falukon az egyszerű parasztgazdák teljesítik a kezelés körüli szolgálatokat. Fontoljuk meg tehát a dolgot alaposan, nehogy készületlenül találtassunk ; és ne szalaszszuk el kezeinkből a kínálkozó alkalmat, mely a mostaninál kedvezőbb nem lehet. A czél nemes és hasznos ; az érdek és érdem közös; az elérendő kiszá- mithatlan haszon pedig általános ! Magyar László. Jegyzőkönyv. Felvétetett Felsőbányán 1899. febr. hó 6-án a gazdasági s pénzügyi, továbbá az épitési bizottságnak üléséről. Jelen voltak: Farkas Jenő pol- pármester, mint elnök, Spáczay Gyula, jegyző, Miskolczv Márton, tiszti-ügyész, Kovács Pál, erdőtiszt, Pap Márton, számvevő, Háder Ferencz, pénztárnok, Bernovits Emil, ellenőr, Münnich Sándor, v. gazda- — Szüszner Ferencz, Gábor József, Pemp Antal, Konczvald András, Lévay Károly, Túri Ferencz, Veress József, Delhányi Zsigmond. 1. Özv. Herchenrötter Józsefné kérelme, melyben hosszas erdőőri szolgálatot teljesített néh. férje, volt városi erdőőr után végkielégítést kér. A bizottság tekintettel hosszas, mintegy 30 évi szolgálatára, nevezett özvegye részére végkielégítésül három havi fizetésének megfelelő összeget, 36 frtot kiutalni javasol. 2. Olvastatott a nagybányai járási főszolgabírónak 359—1899. sz. végzése, melylyel a kisbánya-felsőbányai útvonal hozzájárulási aránya megállapításához 3 tagból álló utbizott- ság kiküldését s annak a tárgyalás határnapján leendő megjelenését kéri. Az utbizottságba Farkas Jenő, polgár- mester, Kovács Pál, erdőtiszt, Münnich Sándor, v. gazdát ajánlja a bizottság megválasztani s kiküldeni azzal, hogy a tárgyaláson, amennyiben Kisbánya községnek más közlekedő útja nincs s egyedül ezt kénytelen minden alkalommal használni, Felsőbánya város a szóban levő útvonal összes kiépítési költségeinek — ideértve a serházi hid kiépítési költségeit is, — egyharmadát kéri ez alkalommal elvállalni avval a megjegyzéssel, hogy az esetben, ha a Kisbánya területén levő bányavállalatok megnyílnak s jövedelmezők lesznek, uj hozzájárulási arány lesz megállapítandó. 3. A M. O. K. E. Guttin vidéki 'választmányának indítványa a vendéglő kiépítése ügyében, ezzel egyidejűleg polgármester elő| terjesztése a többi városi középületek renová- I lása iránt. A bizottság ezúttal — tekintve a városi | pénztár kedvezőtlen helyzetét — egyedül az „Arany Korona“ vendéglő kijavítását óhajtja s ennek elvileg leendő elfogadását s elhatározását javasolja a képviselő-testületnek, egyidejűleg pedig a szükségesnek mutatkozó javítások, Kis Pál szerelme azonban valóságos kaszatöm- löcz volt. Végre, midén már nem bírta tovább viselni szivének iszonyú kínjait, merész lépésre határozta el magát. Klára a patak partján lu- daiban gyönyörködött. Pál lopva, mint a tolvaj, keresztül sompolygott a nyírfa kartámláju kis hídon és halkan szólitá meg az asszonyt: — Klára ! Klára ijedten fordult a hang felé, azután elnevette magát. — Ejnye, szomszéd, nem illik ám az embert ijeszteni. — Klára, nekem sok a mondani valóm, mikor beszélhetnék magával négyszemközt? — Akár most is, kedves szomszéd, szívesen hallgatom. — De most nem lehet . . . Nem merek . . . A kis menyecske mindjárt gyanította, hogy a kedves szomszéd nem jóban töri a fejét. Kevés gondolkozás után igy felelt: — Hát tudja, kedves szomszéd, a maga kérését épen rém illik meghallgatnom, annyival kevésbé arra feleletet adnom, mert hát négy- szemközt . . Tudja, izé ... . Hanem mivel nagyon kiváncsi vagyok a szavaira, hát nem bánom. Holnap estére egyedül leszek, az uram megy a cserhalmi vásárra. Mint a ki eszét vesztette, úgy rohant e szavak után haza Kis Pál, a pitvar ajtóban, ‘mit évek óta nem tett, feleségét is megcsókolta. Szóval, madarat lehetett volna fogatni vele. Szivdobogva várta a másnap estét. Az is elérkezett. Napszálltakor Nagy Péter érzékeny búcsút vett az ő szerelmetes Kláriczájától és könnyű kis futó szekerére vetvén magát, indult a cserhalmi vásárra. Kis Pál pedig váltig hangoztatta az asszony előtt, hogy neki ma este a Mózes zsidóval számolni valója van. — Menjen hát ! — Unszolá az asszony, ne várja, mig setét lesz. — De éppenséggel, hogy azt várom, mivelhogy a Mózsi csak későn jön haza Cserepesről. Szép nyári este volt. A mezőkön már sok volt a kereszt. Javában folyt az aratás. Midőn az éjszakának éber őrei a 9-et is elkiabálták, Pál gazda nyakába kerité vékony köpenyegét és dobogó szívvel megindult. A szomszédasszony gyertyavilágnál várta. Halk köszönés után Pál a kanapéra telepedett, de szólani nem szólott egy igét sem. Klára piru'va kért engedelmet, hogy a konyhára kinézhessen. Midőn visszajött, a szerelmes szomszéd bátorságot vett magának egy szelíd kis ölelést megkísérlem, persze, hogy a kezére koppantott a menyecske. — Ugyan édes Klára, ha tudná, milyen kínokat állok ki, mióta ébren és álmomban mindig csak magát látom; Istenbizony megszánna mert magának jó szive van. Lássa, csak egyszer hadd öleljem át karcsú derekát, csak egy csókot adjon, azután, ha kell, szívesen meghalok. — Lám csak, lám ! Ki hit' e volna, hogy az én kedves szomszédom ezért jött én hozzám, szólt Klára nevetve. Ugyan, hova gondol ? Most is félek, mit szól a világ, ha megtudják, hogy itt járt . . . — De nem tudják meg Klára ! Ekkor szekérzörgés, csengő csilingelés hallatszott az utczán. Jézusom ! Az uram ! Hamar szomszéd, itt a átalakítások megvizsgálására polgármester, Szüszner Ferencz, Pemp Antal, (iábor József, Veres József, Kovács Pál, Münnich Sándor, Kerekes Sándor, Lévay Károly és Spáczay Gyula jegyzőből álló bizottságot küldi ki azzal, hogy a helyszíni szemle megejtése után a szükségesnek mutatkozó átalakításokat összegezve, jelentést tegyen és költségvetést terjeszszen be, hogy igy az esetleg szükségesnek mutatkozó kölcsönösszeg felvevése iránt az intézkedés megtehető I legven. 4. Olvastatott Lévay Károly indítványa.* **)) A bizottság az indítvány 1. és 2. pontjára nézve teendő véleményadással az épitési bizottságot megbízni javasolja, valamint azzal is, hogy az erdőtiszt által a tárgyalás folyamán felvetett azon eszmét, hogv a Nyires erdő-részben is a legközelebb bekövetkező revízió alkalmával park mi módon lenne létesíthető? tegyen javaslatot; s a polgármester azon kijelentését, hogy a felsőbányái takarék a sorházhoz vezetendő sétaút költségeihez hozzájárulni kész, örvendetes tudomásul veszi. Mig a 3. pontját napi-rendről levenni javsolja, mert a kolomp a város bányászati jellegének feltüntetésére szolgál."*) Jelen bizottsági javaslat február hó 7-én tartott közgyűlésen határozatba ment a 4. pontjára nézve pedig polgármester elő- j terjeszti, hogy az erre vonatkozó üzemtervek már a minisztériumhoz felterjesztve vannak s igy a jóváhagyás már soká nem kés- : hetik, mit a bizottság tudomásul vesz. A bizottság egyszersmind az ezen legelőül átengedni kért erdős rész ritkításával kikerülő faanyag árán a legelő nagyobbitása végett a fővölgvi égerfát részt kitisztittatni javasolja, mivel a kiirtás után a marháknak e rész jó legelőül szolgálna. Kmf. *) Lásd lapunk múlt számában. **) Ugyanezen jelleget tüntetné fel a karámnál is. Ha pedig már a piaczon akar bányászati jelleget feltüntetni, tehetné azt legalább tisztességesebb mundérban! Különben egyelőre haladást jelez a bányatanácsos urnák a bizottság előtt kifejezett azon Ígérete is, hogy ezután nem 2, hanem 3 órakor ébredünk fel a kolomp hangjaira. Imt. Különfélék. Halálozás. Nagy részvéttel hallotta városunkban múlt hó utolsó napján mindenki, hogy a jeles ifjú Szüts József Selmaczen bányászati akadémiai segédtanár, Szüts Illés nyug. zúzda felügyelőnek a legszebb reményekre jogosított nevelt fia ifjúsága kora tavaszán meghalt. A törekvő, szorgalmas ifjú felhasználva Istentől nyert minden adományát, összeszedve lelkikincseit képezni magát sok töredelemmel, hogy kincses tárházából világítson másoknak, szolgáljon az emberiségnek, öröme legyen érette nagy áldozatot hozó szüleinek, reményei közepette terveket alpitvaron keresztül a gabonásba mehet, mondja az uramnak, hogy őrölni jött ! Hamar, hamar ! ! Kis Pál tántorogva ment a gabonás felé, mint a kit a paradicsom előszobájából dobtak ki. Ott hamarosan meggyujtá a mécsest és tompa megadással őrölni kezdett a kézi malmon egy zsák búzát. Odakünn pedig hangzott a hangos szedte- vette. — A farkasnak való ! Csak képzeld lelkem Kiáriczám, alig megyek a Kopogó csárdáig, a Tündér elkezd sántítani, valami vasba lépett. Kénytelen voltam visszatérni. Hát a gabonásban ki van ? — Kis Pál szomszéduram, örni valót hozott.-— Na derék, majd elbeszélgessünk. Azzal oda is telepedett a gabonás ajtajába, még Klárikát is maga mellé ültette. — Magad jöttél szomszéd ? — Kénytelen voltam. A cselédség künn a mezőn, nincs itthon egy ö.lömnyi béres se. Estére mondja a feleségem, hogy holnap sütés lesz, a liszt meg elfogyott. A kézi malmunk elromlott, azért hoztam ide ezt a zsák búzát. Folyt a szóbeszéd. A kakasok már éjfelet kukorikoltak, mire Kis Pál verejtékező homlokát törólgetve, megőrölte a zsák búzát. Épen vállára akarta venni, hogy majd haza viszi. — Ne fáradj, szomszéd, hisz az én zsákom, nem látod ? ! Köszönöm a fáradságodat ! Hát elromlott a malmod szomszéd ? Látod, látod, miért vettél olyan ócskát ? Szerencsés jó éjszakát adjon Isten ! * * * Morál: Ne őrölj a más malmán. Imre Károly
