Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-12-17 / 26. szám
Felsőbányái Hírlap. Színmükedvelöi előadás. Mint közelebb jeleztük, a műkedvelők e hó 10-én előadást rendeztek. Az »Apósok« czimü vígjátékot adták elő kivánt erkölcsi s anyagi sikerrel. A szövevényes darab szereplői tehetségüket s buzgalmukat kifejtve, élvezetes pár órát szereztek az előadásra sietett szép számú közönségnek. A most szerepelt műkedvelők nagyrészben már ismert játékosok közönségünk előtt, kik teljes megelégedésre oldották meg feladatukat. Az uj műkedvelők, Dimand Károly, Schmid Jenő, Puskás Ferencz és Perczián Károly, méltán sorakoztak társaik mellé. A közönség a jótékony czél érdekében is csak köszönettel tartozik a fáradhatlan műkedvelőknek a mostani előadásban kifejtett ügybuzgalom s szorgalomért. — Szerepeltek a darabban a következő szinmükedvelők: Dimand Károlyné, Harant Gyuláné úrnők, Báthy Ilona k. a., Bar- thos Mariska k. a., Háder Ferencz, Pap Márton, Csausz Tivadar, Dimand Károly, Smid Jenő, Perczián Károly, Puskás Ferencz urak. A bevétel 66 frt 70 kr. Felülfizetett: Török Lajos ur 20 krt. Tiszta jövedelem a költségek levonása után mintegy 30—35 frt, mit a Nagybányán állítandó Lendvay-szoborra ad a felsőbányái szin- mükedvelö társaság. A nagybányai ev. ref. egyház közönsége által ez évi november hó 28-án megválasztott lelkész Soltész Elemér választási ténye jogerőre emelkedvén, az esperes az uj lelkész meghívására az egyházat felhatalmazta, a választó egyház kebeléből dr. Makray Mihály aljárásbiró, Szerencsi József, Vásárhelyi Gyula presbiterek, Takács Lajos gondnok csütörtökön utaztak el Ombodra, magukkal vivén az egyház meghívólevelét. — Az uj lelkész szombaton, a délelőtti vonattal érkezett meg díszes kísérettel és szülei társaságában. A vasútnál a hatóság nevében, a polgármester betegsége folytán, Egly Mihály városi főjegyző üdvözölte s hosszú kocsisor kisérte a lelkészi lakra. A vidéki vendégek magán-családoknál szállásoltattak el. Az ünnepélyes beiktatás vasárnap reggel lü órakor lesz, az ünnepélyen résztvesznek: Bencsik 1st - ván esperes, Zsigmond Sándor egyházkerületi főjegyző, h.-szoboszlói esperes, dr. Bartók Jenő nyíregyházai lelkész, Sátor Dávid szinérváraljai lelkész tanácsbiró, az ünnepelt szülei s az összes hivatalok küldöttségei. D. u. 1 órakor nagy ebéd lesz a díszteremben. Hymen. Barthos Mihály szegszárdi m. kir. pénzügyigazgatósági irodatiszt és Báthy Ilona k. a. a közelmúlt napokban jegyet váltottak. — Szerencse és Isten áldása kisérje a tervbe vett házassági frigyet! Az óvoda felügyelő bizottsága ülést tartott c hó 3-án Szüszner Ferencz elnöklete mellett. A gyűlés tárgya volt az állami óvoda részére telek kerítése. A helyi intézőség már pár éve kerített alkalmas telket, a hol egy minden kívánalomnak megfelelő óvoda-épület emelhető lett volna. Az idő telt. A viszonyok változtak. Egy telektulajdonos elállóit eladási szándékától. Pedig itt nem minden bokorban található oly telek, hol nagyobb- mérvü épület lebontás nélkül emelhetne az állam ccélirányos épületet. A megyei tanfeliigyelöség- nek azért minden erejét súlyra kellene tenni, hogy végre-valahára épülne fel már itt is az állami óvoda, A felügyelő bizottság utoljára telket sem kap. Ki áll szóba, ha tudják, hogy az itteni felügyelőségnek hatásköre az alkudozáson túl nem terjed!? A minisztérium alapos informálására a m. kir. tanfelügyelőség hivatott. Baurnerth Károly m. kir. bányatanácsos, uj bányahivatali főnök városunkba érkezett hivatalának átvétele végett. Véglegesen azonoan kedves családjával csak a karácsonyi ünnepek után telepszik meg. A tejszövetkezet igazgatóságra szemelt tagjait Farkas Jenő polgármester e hó 12-én értekezletre hívta. Az értekezlet mindenekelőtt az egyesület megfelelő tagjainak összegyűjtését mondotta ki. Gyászhir. Részvéttel közöljük e városunkban is ismert úrnőnek halálát tudató gyászjelentést. Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk Sztanaczky Rózának folyó évi deczember hó 2-án délután 3 és fél órakor, életének 51-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek fölvétele után j történt gyászos elhunytét. A kedves halott tetemei folyó hó 4-én délután 2 és fél órakor fognak a rom. kath. anyaszentegyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 5-én reggel 7 órakor fog a helybeli rám. kath. ' templomban a megboldogult lelki üdvéért az Egek Urának bemuttatatni. Munkácson, 1899. deczember 2-án. Áldás emlékére! Somlyay Teréz unokahuga. Szentmariay Márton, Somlyay Mihály, Somlyay Kálmán, sógorai. Sztanaczky Lotti, férj. Szentmariay Mártonné testvére. Uj kaszinó tag. Az olvasó-egylet tagjai közé a napokban lépett be Lilekor Károly nyugalmazott kincstári erdészeti számvevő. Ruzitska Armin világirodalmi antiquariuma, könyv és zenemükereskedésének 25. sz. időszaki értesítője, Budapest, IV. Muzeumkörut 3. Tartalmaz dús választékban kiválóbb irodalmi munkákat, melyek teljesen uj példányokban és mélyen leszállított áron kaphatók. A terjedelmes, különféle irodalmi termékeket felölelő értesítő méltó a megtekintésre. Ajánljuk az érdeklődők szives figyelmébe. Borzasztó családi dráma járta be a közelebbi időben az országot, közelebb Szatmárme- gyét. Pap Elemér VII. gymn. o. tanulót orozva meglőtték. Ez volt a novemberi szerencsétlen hir. Ez is elég a leirhatlan fájdalomba vinni a szerető szülőket. S aztán egyre borzasztóbb lett a rém- séges valóság, mihezképest elenyészőnek tűnik fel az ártatlan, szegény ifjú halála. — Előbb egy elzüllött unokatestvért gyanúsítottak az orvgyilkosság tervezésével, talán végrehajtásával. Ez is megdöbbentő a gyászbaborult előkelő állású szülőkre. Egy családbeli unokaöcsnek kellett a gyalázatos orvgyilkosságba keveredni. Jött aztán, a minél már fájdalmasabb alig lehet a földig suly- tott apára s anyára. Testvérgyilkosság forogna fenn. Tehát egy Kain támadt az úri családban. Nem szólunk idő előtt semmit ehez. Hátha nem úgy történt, ahogy a rémhír szárnyra kelt, mely már apamérgezésröl, többszöri gyilkosságról is beszél. Óvja is Isten e csapástól a szülőket, hitvest, ártatlan gyerekeket s előkelő rokonokat ! Gyászjelentés. Özvegy Péchujfalusi Péchy Mihályné szül. gróf Degenfeld Schömberg Mária, a maga és néhai férjének első házasságából származott Árpád fia nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja forrón szeretett férje Péchujfalusi Péchy Mihály nyug. kir. honvéd huszárőrnagynak, vármegyei bizottsági virilis- tagnak és szilágy-szolnoki reform, egyházkerületi képviselőnek élete 65-ik, boldog házasságának 22-ik évében, szivszélhüdésben történt gyászos elhunytát. A drága halott földi maradványai folyó hó 12-én déli 12 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint a monoi családi sirkertben elhelyeztetni. Béke hamvaira! Czikó, 1899. évi deczember hó 10-én. Id. Péchy István és családja, Péchy Zsigmond és neje, özv. Péchy Lászlóné és gyermekei, gróf Dégenfeld Sándor és családja és az elhunytnak összes rokonai nevében. Anyósok Könyve. Sirisaka Andor, kinek nevét ,,A babonáról-1 szóló népkönyve és a „Magyar Közmondások Könyve“ ez. nagy munkája után már sokan ismerik, legközelebb uj és gonoszbitott kiadásban adja ki az 1888-ban első kiadásban megjelent s rövid pár hónap alatt elkapkodott s azóta folyton keresett: „Anyósok Könyve“ ez. humoros és szatirikus művét 12—14 Ívnyi (192—224 o.dal) terjedelemben, igen díszes kiállításban, kerek 5 ezer példányban. Tekintve a sok boldogtalan vő helyzetét, valószínű, hogy ezek anyósaik megtréfálására és bosszantására meg fogják rendelni ezt a munkát, melyre tiz év óta folyton érkeznek a megrendelések s melyben számos heszélykék és versen kívül sok-sok jó és rosszanyós-viccz lessz képekkel i'lusztrálva, meg örökítve. Egy fűzött példány ára két lármás korona, bekötött díszpéldány pedig négy korona, mely csekély összeg szerző-kiadó nevére Bogdása (Baranya-m.) községbe (posta helyben) küldendő. Gyűjtök minden hatodik példányt ingy :n kapják. A könyv 1900. április elején Pécsett fog megjelenni s onnét bérmentesen szétküldetni. E munkában hirdetések is lesznek mellékelve, melyre vonatkozólag szintén Sirisaka ad bővebb felvilágosítást. Szerző e könyvét szívesen ajánljuk az irodalom e nemét pártolók figyelmébe. Czim: Sirisaka Andor, Bogdása. Nyugtázás. Boldogult Erzsébet királynénk emlékére Budapesten építendő Örök imádás templomra Szatmármegyében a róm. kath. templomokban folyó év szeptember hó 10-én és 11-én befolyt összegek kimutatása. (Folyt, és vége.) Felsőbánya 58 frt 74 kr, Nagykárolyi esperesi kerület 136 frt 89 kr, Erdőd 3* frt, Sándorfalu 9 frt, Nagybánya 102 frt, Sárköz 33 frt, Mezöterem 14 frt 11 kr, Mezőcsenger 2 frt 62 kr, Felsőbánya 7 fi t, Szatmári rom. kath. tanító és tanítónő képezdék 54 frt, összesen 1641 frt 65 kr. Ehhez jönnek a szatmári egyházmegyéből a templom- gyűjtés előtt befolyt összegek u. m. Visk 8 frt S ugyanő egy másik kérdésére: »S tulajdonképen Mi a boldogság?« azt felelte, hogy: »Hisz minden ember azt másban leli.« A »boldogság«-ról értekezvén azonban, mi nem ezen relativ, viszonylagos, hanem a viszonyoktól és mellék-körülményektől nem feltételezett, tehát a feltétlen, az absolut boldogság fogalmát kívánjuk megállapítani, — ezt pedig rövid határozottsággal igy definiálhatjuk: A boldogság az egyén absolut megelégedésének öntudatos érzete. Ezért nem lehet képzelni boldogságot föl- tétlen megelégedés nélkül, ezért nem lehet boldogság a megelégedés öntudatlan érzése az álom vagy a szellemi élet elhomályosodásának állapotában. S van-e öntudatosan érzett egyéni absolut megelégedés ? A jelen állapottal való feltétlen megelégedés érzetét némelyek a léleknek azon gond nélküli nyugalmában vélik feltalálni, melyet az ily szerencsés temperamentummal biró egyének Petőfi magyar nemeseként a teljes tétlenség állapotában élveznek, akik igazat adnak a költőnek, hogy: »Gonddal jár a gondolat, — Gondtalanság nyugalommal.« De hát ezen gond nélküli nyugalom tespedt tétlensége magában foglalja-e az öntudatos megelégedettség minden feltételét ? S ha igen, absolut boldogságot nyujt-e ezen tétlen nyugalom, ezen gondtalan megelégedettség? Korántsem! — Az ilyen állapot kizárja a múlt minden örömeinek felidézésében s a jövőre irányuló minden vágy felmerülésében nyilvánuló gyönyör érzetét, s épen azért, mert gondtalan, nem lehet öntudatos, és akkor nem is lehet szó a definitiónk szerinti eszményi boldogságról. Mások a jóllét öntudatos érzetében keresik a feltétlen boldogságot. Igen, de az ember gyarló természetében rejlik, hogy a jóllét további vágyakat ébreszt; ahol pedig vágy van, ott megelégedésről nem lehet szó. S mi következik mindezekből ? Az, hogy a boldogság, az egyéni föltétien megelégedés öntudatos érzése, puszta chimaera! Pedig ez mégsem úgy van; — mert mégis van az ember, mint egyén életének két szakaszában eszményi boldogság, csak aztán az a baj, hogy ez a boldogság igazán csak eszményi. Elenyészöleg csekély ugyanis az olyan embereknek a száma, akik a meglevővel, a jelen állapottal, megvannak elégedve s az emberiség legnagyobb contingensét az elégedetlenek szolgáltatják, akik Jeremiás prófétaként szünetlenül csak letűnt multjok boldogságának romjai fölött keseregnek s e romokból maguknak egekig nyúló fellegvárat építve, annak ragyogó csillagára függesztik vágyó tekintetöket, s ezek mindannyian a múltban és a jövőben érzik magukat boldo- gaknak. A jelen sorsával so ia meg nem elégedő, hanem szünetlenül múltja letüntén kesergő s jobb jövőjében reménykedő emberiség földi életének ezen két szakában: a múltban és a. jövőben találjuk mi fel az emberi élet azon révpartját, hová az élet ezernyi küzdelmei közt vergődő lélek mindenkor megtérhet pihenni s hol biztosan megtalálja mindazon feltételt, amelyet az emberiség legnagyobb része a boldogság fogalmához szokott fűzni. Kimondhatjuk tehát végső conclusióképen hogy az emberi életben egyedül csak a múlt örömeire való visszaemlékezés és a jövőben való reménykedés nyújthat boldogságot; de mivel az élet ezen két szakasza a jelenben, tehát a valódi életben nem létezik, hanem csak mint kódfátyol- kép tűnik föl szemeink előtt; mivel mind a kettő csak eszményi fogalom és igy csakugyan chimaera : in ultimo analysi mégis a költőnek van igaza, mikor azt mondja, hogy: „A boldogságért születünk s nélküle halunk meg,“ s igy igaza van az ókor bölcsének is, hogy: «Nemo ante mortem beatus.«
