Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-12-17 / 26. szám
I"V_ évfolyam. 26. szám. 1899. déczember X7TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára : Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. — Egyes számok 10 krért kaphatók. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és e fizetések Felsőbányái a a szerkesztőhöz küldendők. lő Nyilttér soronkint 10 kr. Válasz lek. Nyisztor István városi tan-esős urnák. Kedves Barátom ! Nagyfontosságu, megszivlelésre felette érdemes tárgyról Írtál közelebb nyílt levelet hozzám. Nekem szól, de a nagyközönségnek, kivált az itteni városi képviselö-testü- letnek kell értenie belőle. Okát adtad, miért intézted nagyérdekü nyílt soraidat hozzám. Nagyon köszönöm a baráti bizalmat. De szerénységemnek tiltakoznia kell becses leveled némely része ellen. Némely dolgot csekélységemmel szemben nagyitó üvegen néztél. Nem baj. így egyenlítődnek ki sokszor az ellentétes — jó vagy rósz — vélemények. Majd megkísérlem válaszom tartamán ti ékére szállítani túlzottan Írott tevékenységi vagy befolyási körömet. Annyit szerénytelenség nélkül mondok, hogy a jóakarat nem hiányzik, a hol a közügy érdekében valamit lendíteni lehet. Felfogásom szerint még akkor is, hol valamely dolog személyes, magánügy színét viseli magán, magasabb szempontból nézve az közjó érdeke. Hogy hamarosan rámutassak állításomra, veszem nyílt leveled czélját, a városi tisztviselők fizetésének rendezési ügyét; ez sokak előtt privát, egyéni érdeknek látszik, pedig határozottan a város közérdeke, mely elől ha megoldatlanul kitér, a városnak tesz vele legtöbb kárt. Minden újabb időben megürült tisztviselői állás betöltésekor látta, érezte azt a képv.-testület, hogy megfelelőbb javada'om nélkül még csak embert se tud kapni az állásra. Ember alatt olyat értek, ki állását betölteni kellő tehetséggel s jóakarattal bir. Ezért nemcsak az általad említett adótiszt-végre- hajtoi állás betölteni akarásakor határozott közelebb a közgyűlés magasabb javadalmat, de igy emelte más tisztviselők fizetését is Nevezetesen: az erdész, polgármester, számvevő évi javadalmát. Tagadhatatlan, a régi, tehetséges, tevékeny és szorgalmas tisztviselőkre, mint a minő vagy te is, kedves barátom! elnemithatlan sérelem van abban, hogy az újabb tisztviselő azonnal magasabb fizetésbe lep, a régi, érdemes hivatalnok marad ott, a hol volt. Ha az igazságot veszszük: nem igazság, nem méltányosság. Ha lélektani alapon indulunk: nincs javára a városnak, mert nem emeli az ambitiót, nem fokozza a munkakedvet. Hidd meg, kedves barátom, hogy az ilyenek tapasztalásakor főleg jut eszembe, miszerint az én gondolatvilágom nem is illik e részben be a mostani törvényes keretbe. Ha rajtam állana, én egy hivatalnok fizetésének megállapítását se biznám soha azon közönségre, melynek szolgálatában közvetlenül áll az. Teszem fel, most a városi hivatalnokról szólunk. Hidd el, egy városi képviselő sincs azon helyzetben, hogy képes legyen annak a hivatalnoknak munkáját megítélni, kinek pedig ő hivatva van fizetését emelni, vagy évek hosszú során, a fokozottabb igények növekedtével is, egy állapotban hagyni Aztán épen nem lehet csodálkozni rajta, ha az élet ezer gondjai alatt küzdő, nehezebben élő képviselő a maga csekélyebb jövedelmi köréből nézvén a világot, fél a reá nehezedő újabb meg újabb tehertől, elégnek tartja egy közhivatalnok részére is azt, miből ő a maga egyszerűbb viszonyaihoz képest tisztességesen meg- élhet. Én a városok autonomikus jogainak egyébként megsértése nélkül megengedhetőnek, sőt szükségesnek, üdvösnek, sok, bizony a tisztviselők kedvét, önérzetét nem emelő kellemetlenség kikerülése czél jából jónak látnám a közigazgatási tisztviselők fizetésének állami törvényhozás vagy közigazgatási határozat utján való rendezését. A törvény meghatározza a rendezett tanácsú városok hivatalnokainak számát. Lásd, édes barátom! ezen is lehet rést ütni! Meg kellene határozni aztán a tisztviselők fizetését is. Ezen rést ütni nem volna szabad A minimumnál kevesebbet adni nem lehetne 'séftől. A hói kepesek nem volnának a törvényes minimumot megadni, ott nincs miért erőlködni, rendezni kell a dolgot, úgy a mint lehet. Sok koldus, rendezetlen tanácsú város lehetne egy közművelődési, szépuészeti igényeinek derekasan megfelelő, a maga fejlesztésére törekedő, jóllétnek örvendő község. Nekem is az azért a nézetem, teljesen egyetértek veled : számot kell vetni a város anyagi viszonyaival, megnézni van-e pénz vagy nincs? Ha a város a kitűzendő, elodázhat- lan fejlődési követelményeknek — fizetések rendezését első sorban értem — képes megfelelni, akkor ne várjon a képviselőtestület, ne kényszerítse az érdekeit munkáló tisztviselőit, hogy azok önérzete leg- ! kisebbet is szenvedjen ezzel. Mert a mint I egy testület érdekeit szolgáló tisztviselő ön- j érzete vész, alászáilott, aláhanyatlo:t azon város tekintélye, becsülete. Ez meggyőződésem e részben. Becses soraidra ezt őszintén elmondtam. De hát te tőlem azt kívánod, hogy én álljak a fizetés-rendezési mozgalomnak élére s bontsak zászlót e tekintetben, nem várva, halogatva semmit. Nagyon köszönöm a bizalmat. Csak azt nem tudom, mire alapítod te ezt a különben jóleső, kedvesen vett kitüntetést. Lévay Mihály volt városi tanácsos két gyermeke részére, igaz, indítványoztam évi ■ segélyt, ezt a közgyűlés el is fogadta. Egyéb szerepem nem is volt a közgyűlésen. Csirik József nyugdija megadásánál, az adótiszt fizetése megállapításánál annyit tettem, mint akárki más. Hidd el, kedves Barátom! a te baráti ragaszkodásodban nagyobbnak látod befolyásomat. Azért azt mondom : tartsuk felszínen e kérdést; mint hallottam, egy esztendő kell még e kérdés megérésére, addig szóljunk hozzá különböző oldalról megvilágítva. Elmondhatja a lapban is kiki nézetét. Úgy a hogy te kívánod vezérszerepet ez ügyben vinni nem is tudok, nem is tehetem. Lásd, édes barátom! egy ilyen magam- forma »beköltözött«-féle embernek a tisztviselők fizetésének javítása által melyebben belenyúlni a városi pénztárba nem tanácsos, könnyen visszatetszést szülne. S lehet, többet ártanánk vele az ügynek, a- helyett, hogy valamit használnánk. Aztán tudod, még más is a baj. Egy ilyen ügy vezetésénei nagy lelkesültségre van szükség. Ez aztán nem néz semmire, megy előre a czél felé Meg küzd elfogultsággal, meg félreértéssel, meg minden, az ügy útjába gördített aka- dálylyal. Egy ilyen bizalmas levél képessé tett volna csak néhány hónappal előbb is sokra. De most . . . Tudj’ Isten . . . Hogy igazán megvalljam: Nincs kedvem. Lehangolt, levert vagyok. Arra sok idő kell, hogy egy seb begyógyuljon. Érted te a többit. Felesleges bővebb magyarázat. De mindamellett annyic mondok: szivesen veszek reszt a mozgalomban én is, mint olyan, ki a fizetés-javítást főleg az eddig semmi méltánylásban nem részesült tisztviselők részére 1 lodázhatatlan szükségesnek tartom. A mi azon kérdésedet illeti, hogy sa- . ját lelkiismeretem szerint a kor magaslatán áll-e a város tisztikara? képes-e munkakörét lelkiismeretesen beLöiceni? — mert a tisztikar alatt annak minden tagja értendő: ennek elbírálására magamat jogosítottnak, képesítettnek nem érzem. Engedd meg azért édes barátom! hogy erre ne feleljek. Hogy el ne felejtsem, reflektálnom kell még az általad emlhett tisztviselő-családok sérelmeire. Özv. Nyisztor Sándorné, özv Puskás Antalné ügyeire nem emlékezem, főleg az előbbi régebbi időben történt. Jól emlékezem azonban özv. Báthy Sándorné nyugdíj-ügyére. Sokkal mélyebb belátásu embernek ismerlek téged, hogy keresztül ne láss ezen. Lásd, Lévay Mihályné kérvénye tárgyalásakor nem volt a közgyűlésen senki, a ki ellenezte volna. Az indítvány egyhangúlag el lett fogadva, daczára, hogy a bizottság elutasította kérvényével. Báthy Sándorné kérvényénél elég volt egy képviselőnek pár elrettentő, fenyegető szava: »aki majdan fizetni akar, szavazza meg,« úgy megijedt az egész közgyűlés, hogy félelmében elfelejtette, miszerint azzal a néhány elvont forinttal nem lehet azt a sok ezret megmenteni. Pedig tudhatta volna a közgyűlés .... De nem folytatom ezt. Lehet, majd máskor kénytelen-kelletlen úgyis felszínre kerül ez... Aztán az is bizonyos, azt tapasztaljuk, hogy az ilyen kérvények elintézésénél nem is a rokon, vagy ellenszenv dolgozik egyik, vagy másik iránt, hanem csak a véletlen esély játszik szerepet. Egyszer
