Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-12-03 / 25. szám
Felsőbányái Hírlap indokai alapján hilyt ad s néhai Lévay Mihály, volt városi tanácsos kiskorú árvái, u. m. Lévay Mihály és Endre részére tanittatási idejükre, illetve a nyugdijszabályzat 32. §-ában az árvapótlék adásra negáüapitott életkorig, azaz 20 éves korukig nov. 21-tő! kezdödöleg fejenkint 50 —50 és így a két árva részére együtt 100 frt kegydijat megszavaz s kiutal, felhívja kérelmező özvegyet, hogy a Lét kiskorú születési anyakönyvi kivonatát pótlólag mutassa be. Local-patriotismus. Minden emberben kell lenni egy kis local- patriotismusnak, némi szeretetnek a sógorság, komaság iránt, mert ha ez nem lenne igy, már rég elveszett volna a világ. Azok az emberek, kik az egész világot óhajtanák keblükre ölelni s állításuk szerint minden élő lényt szeretnek, kezdve a svábbogártól föl egészen a Mikádóig, azok rendszerint senkit rém szeretnek. Az embernek kicsiny a szive, szűk, igen korlátolt a lelki világa s fizikailag is nagyon a földhöz kötött, ezért azon kel! igyekeznünk, hogy a közvetlen környezet iránt viseltessünk melegebb érzelmekkel. Részemről senkire sem haragszom, a ki szereti a családját, szereti a községet, melyben lakik, vagy a vidéket, melyben mindennap gyönyörködhetik , mert beszéljen akármit bárki is, mégis csak az érdekel legjobban minket. Ilyen magasabb elvi szempontokból helyeslem, hogy újabban helyi és vármegyei naptárakat adtak ki, melynek tartalma nem átalános- ságokban vész cl, Írói nem ismeretlen nagyságok, hanem barátaink, testvéreink. Már nemcsak Szabolcs és Szolnokdoboka megyének, de Szatmárvármegyének is megvan a maga naptára és pedig két év óta. A második évfolyam most jelent meg, Molnár Mihály jóhirii nyomdája adta ki bő és változatos tartalommal. Ezelőtt még csak pár évvel is egy ilyen vaskos kötetet nem tudtak volna 2 frtorr alul kiállítani, s ma megkaphatjuk 50 krért. Értékessé teszi a naptárt első sorban is az a bő tiszti-czimtár, mely huszonhat fejezetben közli mindazokat a hivatalokat, melyekre a szatmár- megyei embernek szüksége lehet és a melyek a megye területén léteznek. Még az ügynökségeket és hírlapokat sem hagyva ki. A szépirodalmi rész meg annyit tálal fel, hogy úgy a nyájas, mint a nyájatlan olvasónak egész télen át lesz mit olvasnia. Költeményeket hoz Kótay Lajos, F. Varga Lajos, Lackner Antal, Imre Lajos, Lenki, Ábrá- ! nyi Emil, Fosa Lajos, Nagy László, Armand, Baróti Lajos, Fiién Henriktől, Hegyi és más költőktől. 22 képe közöl felemlítem a Nagy László I alispán jól sikerült kabinetképét, továbbá Aranyos- | Medgyes, az ecsedi láp, a bajfalusi fürdő, Kapóik s egyéb helyek illusztráczióit. Értékessé teszi a kötetet Nagy László alispánnak gyönyörű életrajza, mely sehol ily terjedelmesen és kimerítően nem jelent meg. Továbbá magának Nagy Lászlónak munkái. »Társadalmi bajok« czimmel valóságos bölcsészeti tanulmányt közöl Nagy László, mely reámutat korunk minden gyarlóságára és bűnére. Rendkívül sokat tanulhatunk belőle. A megyében lezajlott Petöfi-ünnepélyeket bő részletességgel közli a naptár, minden jelesebb beszédet és költeményt megtalálhatunk benne, miket az ünnepélyeken mondtak. Reánk felsöbányaiakra nézve azért is érde- j kés e kalendárium mert Felsőbányáról, mint nyaraló helyről, minden évben a legnagyobb rokon- szenvvel emlékezik meg. Ezúttal a felsőbányái csikket Münnich Sándor irta meg az ö avatott ! tollával. Tudományos szempontból is kiváló figyelmet érdemel Szellemy Geyza czikke a bányászat haladásáról, mely érdekes adataival a myira lebilincseli az olvasót, hogy még a laikus sem tudja a könyvet letenni, mig ezt a közleményt egészen végig nem olvasta. Dr. ülsavszkynak orvosi tanácsadó, továbbá »Egy orvos naplójából« czimü müvei vidéki kiadványokban valóságos eseményszámba mennek, Egyébiránt bajos mindazt csak kivonatosan is elsorolni, amit a naptár tartalmaz, csupán egyet legyen szabad még megemlítenem, hogy a tréfás rovatnak vezetője Felsőbányáról kaczag- tatja meg a vármegyét, ki is nem más, mint Va- gányi Kálmán. Legokosabb az ilyen irodalmi terméket megvenni (kapható Molnár Mihály könyvkereskedésében Nagybányán 50 krért), kiolvasni és az- í után önálló bírálatot mondani felőle. Részemről nem fclelc, hogy a bírálat rosszul üt ki, sót ellenkezőleg mindenki összecsapja a kezét és igy kiált fel: — Ennyi szépet és jót adni egy koronáért, no már ez valóban a könnyelműséggel határos. Dr. Rósz Feri Különfélék. Nagy László vármegyei alispán 10 éves jubileuma nagy ünnepségek között csütörtökön, múlt hó 30-án Nagykárolyban ment végbe. Nagy, előkelő közönség részvételével banquett, este fényes tánczmulatság volt. Ref. papválasztás Nagybányán. Nagybányán az ev. ref. egyház közönsége e hó 28-án töltötte be a kiváló egyházi iró és pap Gergely Károly halálával megüresedett lelkészi állást. A lelkészválasztás iránt óriási nagy érdeklődés mutatkozott s a közbizalom Soltész Elemér debreczeni püspöki segéd-lelkész mellett nyilatkozott meg, kit is nagy többséggel választottak meg Kovács Zsigmond tassi és Szendi Lajos pacséri lelkészek ellenében. — Az uj papnak jeles képzettsége, rokonszenves modora » rendithetlen hazafias érzülete teljes garantiát nyújtanak arra nézve, hogy Nagybányának nemzetiségileg exponált vidékén teljesen meg fog felelni ama várakozásnak, melyet hívei jövendő működéséhez fűznek. A választást nagytiszt. Széli György avasujvárosi lelkész és Böszörményi Zsigmond aranyosmed- gyesi lakos nagybirtokos, egyházi tanácsbirók kiváló tapintattal vezették. A választás eredménye a város müveit közönségét kellemesen érinti. Bimbóhullás. Végtelen csapással és fájdalommal sújtotta Nagybánya város köztiszteletben álló családjait a kedves ifjúság beczézett tagjának, Csüdör Erzsikének váratlan elhunyta, kinek haláláról a következő gyászjelentést kaptuk: Csüdör Lajos és neje Engelhardt Teréz mély bánattól megtört s Krisztusban vigasztalást kereső szív vei tudatják úgy a magok, valamint gyermekeik : Gyula, Marcsa, Rózsika és Gizella, a jó nagyszülők: Dr, Lovrich Gyula és Puskás Gizella, továbbá Csüdör Mária, Béla, Ferencz, Lovrich László és Sándor, Engelhardt Lajos és neje nagybátya s nénjeik nevében, hogy rajongásig szeretett leányuk, a hűséges, odaadó unoka, jó testvér és húgok, Erzsiké, folyó év és hó 27-én esti fél 11 órakor rövid szenvedés után élte virágjában, 14 éves korában visszaadta lelkét Te- remtöjének. Az elköltözött kedves halott hült tetemét folyó hó 29-én d. u. 2 órakor kisérjük a temetőbe, a jövő feltámadás reményében, lelkének nyugalmáért pedig deczember 1-én d. e. 9 órakor esdjük a Mindenható irgalmát. Nagybánya, 1899. november 28. Isten adjon neki örök nyugalmat, nekünk pedig, kik oly sokat veszítettünk benne, adjon fáj© szivünkre gyógyító vigasztalást. Nyugalomba vonulás. Süssncr Ferencz m. kir. bányatanácsos, helybeli bánya- és kohóhiva1868-ban. Hangos lett az öröm a budai várban, mert magyar herczegnő született : Mária Valéria. Magyar dajka altatta öt, magyar tanító tanította; „édes kis magyar lányomnak“ hívta felséges anyja. A királyné kívánságára az egyes tantárgyakat is magyarul tanulta a kis föherczegnö, nemkülönben meghagyta a kis föherczegnö tudós nevelőjének azt is, hogy ugymond : „Leányommal naponkint magyarul imádkozzék. Azt akarom, hogy vallásos legyen, mert a vallás vigaszára az elet folyamán mindnyájunknak nagy szüksége van.“ Ezt jól jegyezzétek meg ti is kedves gyermekek! Még csak egy esetet kívánok felemlíteni jellemzéséül. A jobb időkben, midőn még nem nehezült a bánat és a fájdalom sötét fellege felséges asszonyunk lelkére, az udvari ebédre volt hivatalos a többek közt gróf Ráday Gedeon gödöllői szolga- biró is. O felsége a király, mint házi-gazda, maga kínálta vendégét e szavakkal: Igyék gróf ur, hisz egy pohár bor a hazáért meg nem árt. A gróf meglepetve nyúl poharához s igy szól: „Felséges uram, engedje meg, hogy a költő szavait tovább fűzhessem: A legelső magyar ember a király. Éljen a király!“ S már-már üríteni akarták a poharat, a midőn a királyné lelkesült mosolylyal közbeszól: „Hadd folytassam én is: Addig éljen, inig a honnak él.“ Ha soha egyébbel nem is, de ez egyszerű, szívből tett kijelentésével is eléggé bizonyította a mi nemes lelkű fejedelem-asszonyunk, hogy a mig csak élt s körünkben megfordult, a mienk volt ö egészen, szivének s lelkének minden nemes gerjedelmével. Hálásak akarunk lenni mi is .........Felséges királyunk t iz szobrot készíttetett Magyarország egykori nagyjai emlékének megörökítésére. A nemzet pedig felállítja szivében a tizenegyediket hőn szeretett királynéjának, az ércznél maradandóbbat, melyet az idő vas foga el nem pusztít, mely soha el nem enyészik, hanem örök időig él és élni fog a hálás nemzet kegyeletes emlékezetében ! Volt. Elvesztettüköt szelleme örökké élni fog közöttünk . . . Nincs szó, mely méltán kifejezze gyászunkat, nincs kifejezés, mely érdeme szerint sújthatná e hanyatló század legundokabb gaztettét. Egy aljas elvetemült férfi, idegen országban, éles tört döf a bánatos fejedelmi szívbe, ki gyémánt helyett tövis koronát hord szivében s meggyötörtén a fájdalmak nagyságáról nyugalmat nem találva bolyong s a jótékonyság oltáráná keres való enyhülést. Ott nyugszik ö már a bécsi kriptában, de emléke itt él közöttünk és soha el nem fog enyészni a magyar földön. Apa fiának, öreg apa az unokájának róla fog mesélni s öt fogja emlegetni ; s a hagyomány ilyenformán fog szájról szájra járni: volt egyszer egy királyné, egy tündérszép, jóságos királyné, kin^k nemzetünket senki jobban nem szerette, ki pártfogónk volt, mikor mindenki elhagyott; ki Magyarországnak visszaszerezni segítette szabadságát és kinél szive hűséggel, szeretettel lángolt hazánkért. Ez volt Erzsébet királyné. Fent az angyalok között most is Magyarországért imádkozik. Áldott legyen emléke! Nagy a mi veszteségünk tagadhatlan. . . . De könnyes szemünk az ősz királyra tekint s megborzad lelkünk, ha visszagondolunk a leggyászosabb sors üldöző kezére, mely felséges királyunkat évek során át sújtotta. Agyonlőtték Miksát, Mexikó császárját; megölték egyetlen fiát. Rudolf trónörököst; .elégett húga, Albrecht kir. herczeg leánya; lóról lebukva nyakát szegte fivére Vilmos kir herczeg ; tengerbe veszett Orth János kir. herczeg nyomtalan; vadászaton vesztette el ' életét az ifjú László kir. herczeg, s végezetül ; megjelen a gyilkos halál s elragadja a Habsburg család fejétől magát a királynét, feleségét. Az uralkodás nehéz gondjaihoz ennyi csapást és ily borzasztót mért egy emberre az élet! Adjon a mindenható neki erőt e lelki fájdalomnak elviselésére s azoknak leküzdésére! * * * Ha végig tekintünk hazánk történelmén, azt fogjuk tapasztalni, hogy a lelkesedés és a haza- szeretet volt erénye minden időben a magyarnak ; a legsötétebb korban is ott élt a szivek mélyén a nép lelkében, érzésében. És ha eljött az ideje, ha szükség volt rá, akkor föllángolt ez a lappangó tűz, hogy csaknem az egekig ért s elsöpört mindent, mi útjában álott. Trónokat forgatott fel, ellenséget letiport, hazaárulókat meg- ! büntetett. Az elmondottakból vonjátok le a hasznos következtetést, kedves gyermekek. És arra kérlek benneteket, hogy különösen jegyezzétek meg eme szavaimat: Szeressétek a szép magyar hazát, mely minket szült s ápolt; s melyben élnünk és halnunk kell: és mint a haza leendő polgárai büszkék legyetek arra, hogy magyarok és a magyar haza fiai vagytok. De ne feledjétek" azt sem, hogy rajtatok lesz majdan a sor, hogy ezt i az ezredéves szép hazát, melyet a szent kereszt oltalma alatt a kard szerzett meg számunkra, be isö vallásosságtok s haza-szeretetetek által továbbra is megvédelmezzétek. És ha méltó képpen zárjátok sziveitekbe a magyarnak eme j szentháromságát: „Isten, király és haza“, bizton remélhetjük egy szebb kor hajnalának felvirradá- sát, a midőn valóban boldog lesz a magyar. Magyar László.
