Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-01-01 / 1. szám

// KV, évfolyam. KxrWi 1_ szám // TXap: 3 3t<]$~r LSOBANYA! TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ES VEGYESTARTALMU LAP. F/l _____ ____________________: K> S zerkesztőség: Felsőkdnyáit. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VÁSÁRNÁL* * *. Előfizetési ára: Egész évre 2 írt. — Eél évre 1 írt. — Egyes számok 10 krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Minden a lap Szellemi részét illető közlemények élkelő fizetések Felsőbányái a a szerkesztőhöz küldendőké r 03 00 rt\C m % Nyilttér soronkint 10 kr. Boldog újévet! Ezer meg ezer ajakról hangzik ma e szó: »Boldog újévet!« Mi ennek oka? Hiszen a szakadatla­nul folyó időben semmi változás, olyan ma minden, mint tegnap. Olyan komor a tél ábrázatja most, mint néhány órával előbb. S mégis tegnap estve valami szokat­lan, megható érzések közt temettük el az időnek s igy életünknek is egyrészét, s ma mintha uj időben élnénk, járnánk s kelnénk. Nekünk úgy tetszik, mintha a múlt kapuja bezárva, a jövőjé nyitva lenne. Pedig ellenkezőleg áll. A múltat jól ismerjük, a jövő le van zárva. Halandó szem oda nem tekinthet. Kezdjük meg hát mi is az újévet, ál­dás, szerencse kívánással. Mi e kis lap szerény munkásai, pár­toló- s olvasó-közönsége egy kis szellemi társaságot, családot képezünk. Üdvözöljük egymást életünk ez uj határdombjánál. Vajha ne zavarná meg semmi azt a kevés összeköttetést, mely minket egymás­hoz köt a beállott esztendőben. Bárcsak tehetnénk ha csak mustár- magnyi jót nemcsak egyesek, de főleg a közjó érdekében! Bárcsak eltudnánk némitani egyesek érzékenykedését is akkor, mikor azt egy kisebb kör java kívánja ! Áldja meg azért Isten szellemi rugé- konysággal, lelki erővel e szerény kis téren mozgó dolgozótársakat, hogy egyesült erő­vel készíthessük, az ezt éhező pártolóink­nak, olvasóközönségünknek, ha nem is va­lami válogatott, kiváló, de legalább élvez­hető szellemi eledelt. Áldja meg Istenünk e kis lap pártfo­góit oly anyagi bőséggel, hogy a »Felső­bányái Hírlap «-ra előfizetett 2 forint évi dij számba se jöhessei évi budgetjében. Áldja meg Istenünk ennek olvasó- közönségét jó gyomorral. Ne olvasson eb­ből senki rosszat, olvassa mindig a leg­jobbat. Boldog esztendeje .egyen a kiadónak is. A lap kiállításában ne legyen soha semmi akadálya. Szaporodjék napról-napra az előfizetők száma. De az újévi áldáskivánatok után lás­sunk a munkához. ügy tetszik, mintha az ujesztendei ün­nep nemcsak imára, isten segedelmének kikérésére hívna fel bennünket, hanem a komoly gondolkozásra, irányunk, teendőnk meghatározására is sarkalna. »Segits magadon, Isten is úgy segit,« Régi igazság ez. Itt és ott teendők várakoznak reánk. A család, egyház, váró;, haza egész erőnket kívánja. A munkakör nem uj, a teendők is­meretesek. — Haladjun; lankadatlan szor­galommal, ugybuzgaiommai a reánk" bízot­takban. Városunk a múlt évben nagy anyagi erővel gyarapodott. — Oly erővel, mit mi együtt se tudnánk emelni. Ismerjük el a kitartók érdemét, s hasz­náljuk jól a kinyert erőt. Egyesek s társadalmak haladjanak mindig csak előre! így aztán majd e kezdet végén is is nyugodtan érezzük : »Boldog, kinek nem kell szánni, Elvesztett idejét s bánni.« ^ r Karácson utáni gondolatok. A karácsom ünnepet, az összes keresztyén- ség megváltójának, a Krisztusnak emlékünne­pét ültük- közelebb. Nagy jelentőségű esemény a Krisztus szü­letése a világtörténetben, mertha Krisztus nem születik 1898 évvel ezelőtt, nincs evangyéliom, nincs újszövetség, testvérisülés, hit, reménv, szeretet, szabadság és igazság, az emberek kö­zött békesség és jóakarat! Az emberiség mai napig, Krisztus hite, re­ménye, szeretet vallása nélkül pogány, ember­evő, rabszolga vagy zsarnok, a sötét eszmék : tudatlanság, tévelygés, babona, bálványozás, vakhit és rajongás szerencsétlen áldozata, a szeméi} - és vagyonbiztonság, haza, egyház, csa­lád, társadalom, szenvedő emberiség ellensége lenne, mint az indiai, ázsiai barbár népek éle­tében, történetében szemlélhető. Sötét éjnek idején indult el a hajós töré­keny sajkán, zivataros tengeren a vészes hul­lámtól ide s tova hányatva, életczélját : a kikö­tőt keresni ; de minden perczben elsülyedés, végveszély, hajótörés fenyegette a vakéjben a zivataros tengeren, és sokáig hasztalan kiálto­zott, sirt imádkozott segítségért, mert csak az ég fekete felhőjének árnya, átkos viharának zú­gása, az istenítélet tombolása felelt csengése­ire. Azonban nagy hirtelenséggel megszűnt a tomboL/ vihar, hasadt a hajnal, a kelő nap rezgő fénysugár! hintett a sötét pályára, s el­oszlott a vakéj, lecsendesült a zivataros tenger hulláma, s a megrémült hajós szerencsésen meg­látta a kikötőt s elérte czélját. Az élet zivataros tengerén, a vakhit sötét éjjelében erkölcsi hajótörést szenvedő, életha­lállal küzdő és kétség habjai közt hánykódó emberiség is több évezredig kiáltozott segít­ségért ; kikötőért, mígnem végre mennyei szó­zat hangzott; »ez az é'n szerelmes fiam !« az est­hajnalcsillag ragyogása, az evangyéliom vilá­gossága, Krisztus születése által feltűnt a szen­vedő embriség egén. Es ma már keleten, nyu­gaton, délen és északon millió meg millió "ke­resztény karácsom ünnepet szentel a názáreti Jézusnak, egyedül az ő evangyéliomát tartja | TÁRCZA. I» Újévi üdvözlet barátaimhoz!*) — 1899. január 1. — Lelkem darabjai vagytok a távolban . . . Hozzátok, felétek szállók gondolatban ; Ha mind együtt vagytok tesztek egy' egészet. Műremeket, minőt Phidiás se vésett. Barátság, szeretet, költészet, szerelem, Húzódnak fölénk, mint derű a kék egen; Tündéri fényt áraszt e négy égi nemtő; A gond tova illan, e gyász vándor felhő. Míg epedő vágygyal hozzátok olvadok, Ringat a boldogság, mint hab a csolnakot; Együtt ringtok velem, érezvén az élvet, Elvét a szellemi egység örömének. Szellemem, s emlékem körötökben fészkel Telő bánatával, s fogyó örömével; Tinálatok lévén, dicsfényt nyer homlokom; Örömeiteknek egyrészét hordozom. Bodnár János. *1 Bídnár János kakszentmártoni ev. ref-lelkész 40 éves házass gi jubileuma alkalmából. Újévi gondolatok. Bölcső és koporsó ! Sokszor mily közel áll­tok egymáshoz. Tegnap, a lehunyó pap fényénél egv ko­porsóba zárt fáradt vándort temettünk, ma a fölkelő nap arany sugárinál bölcsőt állunk kö­rül, melyben egy kedves gyermek szendereg. Múlandóság sötét koporsója benned nyug­szik a visszajöhetlenül eltemetett idő, a múlt év-. Sebzett szivü gyermekek állják körül a ravatalt: a könyező szeretet, a sóhajtozó bá­nat, a törött ábránd, a tépett remény, a meg­tiport jog, a szivén döfött igazság, az elrabolt hit s a szirmait vesztett liliom. Te bölcsőben nyugvó, feslő rózsabimbó, reményteljes újév, örömmel köszörűnek váro- mányossaid, kis játszó társaid ; sziveket betöltő angyali szerelem, megszentelt önérzet, vágy, ábránd, képzelet. Ravatalnál sirók vigasztalódjatok, hisz az elmúlt idő többé vissza nem jő. Mint vízre szórt virágot a rohanó folyó messze, tova vi­gye omló könyeteketa hitnek hajója, mit bölcs kézzel vezet az égi Szeretet. Bölcső körül állok kérlek vigyázzatok! Mesz- sze ne szálíjatok, hogy lengő szárnyatok a csa­lódás napja össze ne égesse. ■* * ajt Pénzcsengés, harangkongás, mily különbö­zők vagytok ti, s mily messze álltok ti egy­mástól. Pedig egy »húsból« egy »vérből« álltatok, mig az emberi ész és emberi sziv kü­lön nem választott. Mint anyagok, együtt pi­hentetek anyátok ölén - a föld méhében. Együtt éreztétek az átalakulás fájdalmait: a kohónak izzó, forró tüzét. Es most egyitek arra szolgál hogy az embert lekösse a göröngyhöz, melybe a test, az anyag visszatér ; másikotok a szi­vet magasra emeli a csillagokon túl, a honnan származott s hová visszavágyik. Az idő-mérő gép egyik 365 fokos kereke most ér fel mozgásában az utolsó fokhoz: ma van az év utolsó napja. A reális ember, a tőr zsér, a bankár, a részvényes, az üzletembe- könyvei felé hajol, csinálja a mérleget; a zsu­gori most számlálja kincseit; a vérszipó, uzso­rás reszkető kézzel rendezi a váltókat, a köt­vényeket s számlálja az évi 80 és 100 perczen- tes kamat által felgyűlt »vagyon-szaporulatot«. Mind perczentet számol, mind pénzét olvassa. Hisz a mai kornak pénz a valódi istene ; más istent nem ismer. — összetört sziveket, kin- sujtolta könyet nem lát a bölcs század prak­tikus gyermeke. A hatalmasakról áteredt e bál­ványimádás a nagy sokaság nagy részére is. Ma az előiránvadó: használni a jelent, gyűj­teni a pénzt: az uj istent, mely mindenre ké­pesít, azon lehet venni hatalmat, hivatalt, gyer­meket, szeretőt, barátot, tisztelőt, élveket, ké­jeket. Lélekre, jellemre, becsületre, Istenre a balgák agyrémeire, mint divatból kiment öcs

Next

/
Thumbnails
Contents