Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)

1897-02-14 / 4. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. A közönség szives figyelmébe. A napokban méltóságos gróf Monteccucoli Frigyesné úrnő egy sajátkezüleg irt meleghangú levelet intézett hozzám, melyben felkért, hogy az alább következő értesítést, valamelyik e vi­déken megjelenő — lapban közöljem, s azon magasztos eszmét, melyről az értesítés szól, a müveit közönség becses figyelmébe ajánljam, illetve annak megvalósithatására a müveit kö­zönség támogatását felkérjem. Ezen megtisztelő felszólításnak annál szí­vesebben teszek eleget, mivel azon magasztos gondolatot: az egyedül álló művelt nőknek csa­ládias otthont létesíteni, a müveit közönség ré­széről, a jelen társadalmi viszonyaink szemmel- tartása mellett, a leghumánusabb, elodázhatat­lan kötelességnek tartom. Hiszen alig van na­gyobb család, melynek ne volnának olyan egye­dül álló nő-tagjai, kikre egy ilyen egyesületi élet valódi áldás volna. A kérdésben levő egyesület czéljának bő­vebb fejtegetését ezen alkalommal nem tartom szükségesnek, mivel annak megismerésére vo­natkozólag maga az értesítés elég felvilágo­sítással szolgál. De annál melegebben ajánlom az ügy felkarolását müveit közönségünk becses figyelmébe. Értesítés. »Az emberi művelődés haladásával lépést tart a humanizmus is. Ez neveli, ez fejleszti a nemesebb érzelmeket. A humanizmus főtörek­vése oda irányul, hogy a szenvedők és nélkü­lözők helyzetét könnyítse, enyhítse, javítsa. A művelődés haladása hazánkban is szám­talan jótékony egyesületet hozott már létre, csak a szegény, ez egyedül álló aggmüveit nőkről nem gondoskodott még nemesen érző társadalmunk. Pedig az egyedüliséget, a sors­csapások súlyát, ezek a szerencsétlen müveit nők élesebben, fájdalmasabban érzik, a hasonló helyzetben levő műveletlenebb nőknél. Külföldön már évtizedek óta léteznek ki­zárólag müveit nők részére menházak, otthonok. Csak még mi nem gondoskodtunk müveit, özvegy, egyedül álló nőinkről. Székes fővárosunkban jelenleg erre a czélra j szervezkedett egy urhölgyekből álló bizottság, hogy kezdeményezze hazánkban is a nehezen nélkülözhető intézményt. Müveit nők otthona név alatt meg­tette az első lépést, a kizárólag müveit nők szá­mára létre hozandó családias szellemben veze­tendő nő-otthon érdekében. A szervező bizottság azon biztató remény­ben fogott munkához, hogy hazánk nemesen érző közönsége, ki már annyiszor bebizonyította azt, mily készséggel, mily szeretettel adózik magasztos hivatást betöltő intézmények létre­hozatalában, ezen korszerű eszme is elegendő meleg szivekre és fenkölt gondolkozásu lel- kekre fog találni. A szervező bizottság munkájánál eltért az eddig gyakorolt szokásoktól. A kidolgozott alap­szabályok értelmében az alakulandó egyesület Iáit, ki éppen egy korsót merített tele a kis kút ból. Elkérte hát a korsót a fiútól, ki nem is mert ellenkezni s mikor már jóízűen ivott: megkérdezte a fiút, hogy honnan jött ide vízért. A fiúcska csak annyit tudott felelni, hogy. otthonról a szol­gálóval : de ö elmaradt a falu végén s engem küldött vízért. Ezt a fiúcskát jó lenne magammal vinni gondola a fiatal vadász, nagyon ügyes, ha megnő jó vadász válik belőle.-— Szereted te a kis csikót, — igy kezdte aztán kiváncsivá tenni a kis fiút.-—■ Szeretem, felelt az. A szomszédunkban van és sokszor át fut hozzánk s apa czukrot ad neki, azt mondta, hogy mikor nagy leszek vesz nekem. — Gyere velem; én adok neked; aztán együtt visszajövünk, s elhozzuk a kis csikót. Tetszett a beszéd a kis fiúnak és rá is állt, hogy magával vigye, ha egy kis csikót ad neki. Most a fiatal vadász nem sokat gondolko­zott, hanem megfogta a fiúcska kezét és gyorsan indult vele vissza a vadászokhoz. Oda érve meg­parancsolta, hogy azonnal üljenek lóra és igye­kezzenek gyorsan megkerülni a hegyet, a túlsó völgyben biztosan akadnak vadra. O pedig lo­vára ülve ölébe kérte a kis fiút s azon a hegy­idővel önmagát fogja föntartani, vagyonát gya­rapítani, az egyszer és mindenkorra befizetett tagsági dijakat alaptőkének tekinti, melynek csak kamatait fordítja a kiadások fedezésére. Továbbá elfogja látni az arra utalt tagjait erejök és tehetségüknek megfelelő kézimunká­val, tehát két irányban fog működni, tagjainak jutányos kedves otthont nyújtani és őket mun­kával ellátni. A Müveit nők otthon aa müveit kö­zéposztályon munkaadás által anyagi helyzetén akar segíteni, technikai ügyességüket fejleszteni. Az alapszabályokat legközelebb fogjuk is­mertetni. írásbeli megkeresésekre készséggel vála­szol a szervező bizottság (Budapest Kalap-utcza 12. szám I. em. a. 4.) Kérjük a müveit közönség támogatását e nemes czél felkarolására. Budapest, 1897. január hó. Gróf Monteccucoli Frigyesné a szervező bizottság elnöke.« Közli: Kelemen Katalin. HÍREK. Személyi hírek. Bittsánszky Ede miniszteri tanácsos, nagybányai kir. bányaigaz- gatő a helybeli m. kir. bányaiskola növendékei­nek múlt héten tartott félévi vizsgáján való rész­vétel czéljából városunkban Rónay Gyula bá- j nyatanácsos társaságában megfordult. — Sztán- csek János debreczeni kir. itélő-táblai biró, vá­rosunk szülötte, e hó 7-én városunkat megláto­gatta. •— Pető Lajos debreczeni kir. alerdö- feliigyelö a vármegyei törvényhatóság területén alkalmazott és az erdőőri eskiitételi nyilvántar­tásban előjegyzett erdőőrök létszámának ellen­őrzése és fegyverviselhetési jogosultságának meg­állapítása czéljából folyó hó 8-án a városi ren- dörkapitányi hivatal helyiségében vizsgálatot tartott. Előléptetés. Köss József m. kir. főmérnök, zalatnai m. kir, bánya- és kohóhivatali főnök, czimzetes bányatanácsos, ki egykor városunkban huzamosabb ideig hivataloskodott, valóságos bá­nyatanácsossá neveztetett ki. Gratulálunk! Czímadományozás. Buhl Károly m. k. bányatanácsos- és nagybányai bányaigazgatósági kohóügyi előadónak, ki pár évvel ezelőtt mint az itteni kohóhivatal főnöke városunkban több éveken át köztisztelet és szeretet tárgya volt, saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmá­ból, a fémkohászat terén tett sikeres szolgálatai elismeréséül O Felsége a főbányatanácsosi czi- met díjmentesen adományozta. Hitelszövetkezeti értekezlet tartatott folyó hó 2-án a polgári olvasókör helyiségében Joós Lajos elnöklete alatt, melyen határozatilag kimondatott, hogy a mennyiben igen sokan a hi­telszövetkezet czéliránya felöl tévesen voltak in- tormálva s igy tájékozatlanul azon jó hiszemben jegyeztek elő a részvényekre, hogy a czélbavett 1 szövetkezet üzleti alapra lesz fektetve s önállóan, a központtól függetlenül fog működni, az alap­hasadékon, melyikből előjönni láttuk őket, el­sietett. Jó darab ideig szótlanul ült a kis fin a fia­tal vadász ölében, de végre sírásba tört ki s kérni kezdette a bácsit, hogy vigye vissza, mert már várják otthon. A fiatal vadász vigasz­talta, hogy ne sírjon, mert csak a csikó után mennek s ismét visszajönnek. így sikerült elhal- gattatni a kis fiút s ez még többször ismétlődött mig elért erdei kastélyához, melynek kapuja min­dig zárva volt, de egyetlen dörgetésre felnyi­totta azt egy szolga. Bemenve az udvarra, leszállt lováról; le­emelte a kis fiút; a lovat elvezette a szolga, ö pedig a kis fiúval a kastély felé indult. A kas­tély lépcsözetén a kastély urával találkozott, ki már türelmetlenül várta a vadászokat zsákmá­nyaikkal, mert egyetlen gyönyörűsége volt végig nézni a sorba fektetett tehetetlen állatokon. Most megpillantva a kis fiút, elfelejtette fiának még kö­szönését is fogadni s egész meghökkenve kér­dezte : Honnan hozod ezt a fiúcskát? — Az erdő közt bolyongott s onnan hoz­tam el, nehogy a vadak az éjjel felfalják ■—• fe­lelt Béla, mert igy hívták a fiatal vadászt, ki az uraság egyetlen fia volt. A kastély ura lesütötte fejét s jó darab ideig gondolkozott, azután megint a kis fiúra szabályok felolvasása és megértése után szándé­kuktól elállottak: újabb aláírási iv bocsáttassák ki és mihelyt elegendő számú részvények lesznek előjegyezve, a szövetkezet azonnal kezdje meg működését. Végre felolvastatott Mikola Antal Gyulának az elnökhöz intézett levele, melynek értelmében — hivatkozott bokros elfoglaltatására — a könyvelői állásról, melyre megválasztatott, lemond. A lemondás sajnálattal vétetett tudo­másul. A kaszinó bál, mely január hó 80-án tartatott meg, úgy erkölcsi, mint anyagi tekin­tetben reményen felül sikerültnek mondható. A szó szoros értelmében elite bál volt ez, melyen kizárólag csak a haute volée-t láttuk képviselve. A hölgyek suhogó selyem ruhában, az urak lack, klaque és frakkban, melyet fehér nyakkendő egé­szített ki, jelentek meg. E választékos öltözettel a fénymázolatlan és csak egyszerűen szappano­zott padló nem állott ugyan összhangban, ennek homálya azonban a jó kedv derűjére legkisebb fátyolt sem vont, mert még a 40—50 év között levő urak is nemcsak, hanem ugyancsak rakták a csárdást, és a többi tour tánezokat. Az első négyest 60 pár tánczolta két colonneban. Jó bor­ban, jó kedvben, tánezosokban nem volt hiány. Anti czigány nagyon szépen játszott s igen jól viselte magát. Fokozta a jó kedvet az a körül­mény is, hogy Nagybányáról több megjelent vendéget üdvözölhettünk. Ott láttuk Stoll Béla, Gellért Béla, Moldován László, Raffaj András, Kéméndy Győző, Temesváry stb. urakat, kik jóval éjfél utánig voltak körünkben. Az általános jó kedélyhangulatnak a derengő hajnali órák ve­tettek véget. A polgári olvasókör e hó 6-án tartotta meg szokásos tánczvigalmát, melyen nem csak a polgári elem volt képviselve, hanem számosán az intelligenczia köréből is. Tartozunk az igazság érdekében annak konstatálásával, hogy itt a jó kedv már nem volt olyan általános, mint a ka­szinó-egylet bálján; minek oka egyedül és kizá­rólag azon körülményre vezethető vissza, hogy a közönséges aszta'i bor általában nem volt meg­felelő; mit igazol az, hogy igen sokan, kiket különben borivó embereknek ismerünk, sört fo­gyasztottak inkább, semmint a jó szinti, de bi­zonytalan izti és nem is igen olcsó bort, A mi a konyhát illeti, az ellen panaszunk nem volt, mert az ételek mennyisége és minősége mindenkit ki­elégített. Vájjon viszont a vendéglős meg volt-e elégedve a fogyasztással — nem tudjuk; de ha­tározottan állítjuk, hogy ha a háttérbe szorított bornak nem kellett volna magát a sörrel szem­ben szégyelnie, a jó kedv is általánosabb lett volna, és haszna is több lett volna, mint a mennyi volt. Elvégre is a vendéglősnek egy többé-kevésbbé élvezhetetlen bort, melynek minőségét a fogyasztó közönség van hivatva megbírálni, a mulatni akaró közönségre, mintegy erőnek erejével ráoktroyálni nem lehet és nem szabad. A kör nyers bevétele egyébiránt 95 írton felül van. Kanoníca visitaczió volt folyó hó 8-án és 9-én a helybeli ev. ref. egyháznál. A nagy­bányai egyházmegyei esperes képviseletében Sá­tor Dávid szinérváraljai lelkész és tanácsbiró e hó nézett s végre igy szólt: ma egy vadat sem hoznak szolgáim! Béla, hát mit akarsz a fiúval? Nem is tudom atyám, miért hoztam el; úgy megszerettem, a mint rá néztem, mindjárt az a gondolat villant meg agyamban, hogy ma­gammal viszem, de meg . . . féltem is, hogy megeszik ott a vadak. No csak vezesd a szo­bádba, bizonyosan elalszik, te pedig jer hozzám fontos beszédem van veled. Béla szobájába ve­zette a kis fiút, ki annyira el volt bágyadva, hogy alig ültette Béla fel a díványra, lediilt és elaludt. Nagyon örvendett ennek Béla, mert sietett atyjához kiváncsi volt rá; miféle fontos beszéde lehet véle. Gyorsan odahagyta szobáját és a folyo­són végig haladva megpillantotta atyját, ki már nem győzvén várni utánna indult. Ugyanekkor nagy lódobogás hallatszik; a szolga kinyitja a kaput s a vadászok jönnek be azon. Az öregur kíván­csian siet szolgái elébe, kik félve jelentik, hogy egész nap még egy nyulat sem láttak. Éppen ezt mondták ezelőtt húsz évvel is, dörmögé ma­gában az öreg s azzal vissza-indult szobája felé, hol Béla az ajtónál állva várta öt. Beérve a szobába, intett fiának, hogy üljön le, de szemébe nézni nem mert. Béla észrevette, hogy atyja nem úgy visel­kedik vele szemben mint máskor. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents