Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)

1897-03-28 / 7. szám

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. ténelem, legalább »Magyarország azon kedves darabjának« — miként Kossuth nevezé, — kik elmondhatják magukról, hogy látva láttam és hallván hallottam őt. Az örökké kék egü szép Olaszország, a hajdani Piemont gyönyörű fővárosába vezet utunk s megérkezünk hő vágyaink Mekkájába, Tu- rinba, mely örökké emlékezetes minden ma­gyar hazafi keblében, égve a lázas vágytol, hogy ssir.röl-szinre mielőbb láthassuk őt, ki jótékony szellemével milliókat adott vissza önmaguknak, emberi jogaikkal. A lelkes olasz nép páratlan fogadtatása és örömnyilvánulásaik közepette sem feledjük per- czig sem zarándoklásunk föczélját s várva-várjuk a felejthetlen pillanatot, melyet a másnap ho­zandó volt.... A gyors folyású, széles Pó folyam partján vagyunk a Valentino-kertben, Olaszország egyik legszebb parkjában, hol egy nagy oszlopcsarno- kos épület óriási termébe gyülekeznek a Kossuth tiszteletére rendezett diszebédre a zarándokló magyarok. A szemek könnyeznek, az öröm és meglepetés kellemes izgalmaitól — avagy talán az elfogultságtól, — midőn Kossuth Lajos kiadó éljenzés között öltöző szobájából bejön s a város Commendátora és főbb tisztviselőinek kíséreté­ben a részére felállított trónus-szerii díszhelyet elfoglald. Ekkor mondotta el nagyszabásn, két óráig tartó remek beszédét érczes hangon, szónoki és látnoki ihletséggel s oly meggyőző erővel, hogy ha galambösz fürtéit, — arczán a nagy idők ba- rázda-hagyta nyomait s kissé meggörnyedt alakját nem látnok, azt vélnők, hogy a fiatalság valamelyik kitűnősége az, a ki mindenesetre írásból olvas és nem szónokol. És ö nem olvasott írásból, hanem szónokolt, még legnagyobb elle­nei által sem kifogásolható elragadtatással, mely­nek hatása a magyarokat és olasz vendégeket valósággal elbüvölé lángoló varázsával; pedig az utóbbiak nem is értették zengzktes nyelvünket. Bezzeg, nem kellett sem étel, sem ital a gazda­gon terített asztal olasz specziálitásaibél, — csak látni és hallani óhajtottuk öt s alig tudtunk betelni az agg hazafi méltóságteljes arczának nézésével s szív és észhez szóló szavainak kelle- meivel. Hosszas, politikai beszédéből tudtuk meg hogy Nagybánya város öt még az utolsó rend országgyűlés végnapjaiban, 1848-ban díszpolgá­rává választotta, a miről igen hálásan emléke­zett meg, sőt a köszönő választ is elmondotta, mely [azt hiszem nem lesz érdeknélküli] igy hang­zott : »Az isteni gondviselés, mely a népek sorsa fölött őrködik, néha csekély eszközöket használ nagy czélok kivitelére. O ki a pásztor Dávid kezével sújtotta le az óriás Góliátot, kegyelme­sen reám tekintett és megengedte, hogy eszköz lehessek Magyarország átalakításában. És e ke­gyelem nekem oly örömet adott, — minő csak kevés embernek jutott a történelemben. Az öröm rövid és tünékeny volt.« Nagyszabású beszédét e szavakkal végezé: »Jobb jövendőt e sokat szenvedett hazának. Éljen a magyar haza!« Ebéd végeztével a »nagy öreg« mellén ke­zeit összefonva, meghajtja magát a 850 magyar előtt és a teremből való kivonulása alkalmával a ki csak hozzáférhet megcsókolja kezét, ruhája szegélyét, vagy kezét megszorítani igyekszik. Majd kezeit kitárva, arra kéri a jelenvoltakat: adják át üdvözletemet és áldásomat az én ked­ves magyarjaimnak.« Ezt látni és hallani kel­lett, de a hatást leirni nem lehet .... A sikerült lefényképezés után, (melyről szintén igen sokat lehetne mondani) kocsijába ül. Legkevésbé sem volt nagyítás a hírlapok közleményeiben, midőn irák, hogy: a lelkesült fiatalság tagjai folytonos éljenzések között kifog­ták a lovakat kocsija elöl s úgy tolták azt, mit ö akarva nem akarva megengedett s mintegy diadaluton kisérve a nép sokaságától, haladt vé­gig azt utczákon a nevezetessé vált Via dei Miile 22. számú lakására, hol késő estig fogadta a lá­togatók csoportjait. Miközben átadatott ajándé­kunk, mely egy díszes tokba foglalt óriási név- j jegytartóból állott névjegyeinkkel; továbbá: a kirándulók névsorát tartalmazó album, és egy pompás müvü vasszekrény egy maroknyi hazai földdel, hiszen miként mondá, majd jó lesz sí­romban vánkosul.« Dús tapasztalatokkal gazdagodva elhagy­tuk őt örökre, de felejthetlen emlékül elhoztuk a nagy hazafi nemesen érző szivének megnyilvánu­lásait, és kézszoritásának melegét, melyre méltán büszke lehet minden magyar. Vonatunk tova robogott velünk, a világ legszebb városába, a nagy és ragyogó Párisba __ Mi dőn hézagos felolvasásomat befejezem, Kossuth Lajos szavaival élve, kívánom, hogy a sze­retet istene halmozza el szép hazánkat bő ál­dásaival; adjon Isten jobb jövendőt a magyar hazának, hiszen raegbünhödte már e nép a múl­tat s jövendőt. Legyen béke, szabadság és egyetértés, ak­kor lesz boldog a magyar ! Éljen a magyar haza! * * Ezután társasvacsora következett, melyen a városi polgármester és tisztikarból többen vet­tek részt. A vacsora alatt számos hazafias fel- köszöntőt hallottunk. Hogy jó kedvben, jó bor­ban és czigányban nem volt hiány, mutatta az, hogy a társaság csak az éjféli órák alatt osz­lott szét. HÍREK. A foispáni állás betöltésére nézve leg­újabban azt a hirt vettük, hogy vármegyénk fő­ispánjául Rozner Ervin báró, mármarosmegyei főispán van kiszemelve, kinek helyét Vincz Gyula beregmegyei főispán fogja betölteni. Nagygyűlés. Sziegmeth Károly m. á. v. főfelügyelő és a Keleti Kárpátok osztályának el­nöke Purger N. mérnök társaságában e hó 22-én városunkba érkezett és részt vettek az itt ala­kítandó turista egylet előértekezletén, melyen elvileg kimondatott, hogy az egylet Felsőbánya székhelylyel megalakul s Magyar Kárpát-egye­sület Guttini osztálya czimet veszi fel. A Keleti Kárpátok folyó évi, Nagybányán tartandó nagy­gyűlésének programmja következőleg beszéltetett j meg: Aug. 22-én nagygyűlés Nagybányán, aug. ( 23-án kirándulás (szekereken) a fernezelyi völ­gyön keresztül Blidárra, onnan estére Felsőbá­nyára, aug. 24-én kirándulás a Feketehegyre, este vissza Felsőbányára, aug. 25-én esetleges kirándulás a Guttinra s onnan Mármaros&i Brébre, illetve Aknasugatagra. A Kárpát-egyesület Guttini osztálya ala­kuló közgyűlését a mai napon d. e. 11 órakor a városi tanácsteremben fogja megtartani. Molnár Vilmos helybeli ev. ref. tanító ! a nagypaczali állami elemi fi-iskolához tanitó- j nak kineveztetvén, uj állomására elutazott. A képzett és törekvő fiatal ember távozását, ki alig hét hónapot töltött városunkban, őszintén sajnáljuk. Uj állomására szerencsét, megelége­dést és kitartást kívánunk. Utazó halott. Tenky Sándorné, néhai Tenky Sándor volt városi alorvos özvegyének hült tetemét Selmeczbányáról, hol vejénél és leá­nyánál tartózkodott, e hó 19-én reggel 10 óra­kor szállították haza a szülőföldre, hogy a hol bölcsője ringott egykor, itt legyen a sírja is, szeretett férje mellett, ki alig 3 évvel ezelőtt fe jezte be hasznos, sikerekben gazdag és áldásos életét. A vett gyászjelentés különben a következő : Alulírottak mély fájdalommal tudatják, hogy az önfeláldozó édes anya, igaz testvér, szerető anyós és nagyanya özvegy Jenki János né szül. Jeszenszky Riza életének 57-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvé­tele után folyó évi márczius hó 17-én megszűnt élni. A drága halott hamvai folyó évi márczius 17-én Selmeczbányán tartandó rövid róni. kath. szertartás után Felső-Bányára szállíttatnak, hol folyó évi márczius hó 19-én délután 4 órakor a róm. kath. szertartás szerint a köztemetőben lévő családi sírhelyben szeretett férje mellé fognak örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat folyó évi márpzius hó 20-án reggel 9 órakor fog az 'Egek Urának bemutat­tatok Selmeczbányán, 1897. évi márczius hó 17-én. Áldás és béke emlékezetére! Tenki István, Tenki Szalézia, Árkosi Béláné, gyermekei. Jeszenszky Pau'a, özv. Rield Ignáczné, testvére. Arkosi Béla, veje. Ferike, Béla, Ferus, Károly unokái. Nagybányai hir. Mint a testvérváros lap­jából értesülünk, néhány hét múlva 50 festőmű­vész fog Nagybeínyára érkezni, ha a kilátásba helyezett állami kedvezményt csakugyan sikerül a városnak kieszközölnie. Iilobán a nyár folyamán vasúti állomás fog létesülni. E czélból az építkezési előmunká­latokat már meg is kezdették. Leleplezési ünnepély. Cseke község kép­viselő testületé február 23-án díszközgyűlést tar­tott, melynek egyetlen tárgya a Kölcsey Fe- rencz arczképénak leleplezése volt. A hazafias ünnepen megjelent főszolgabíró Jékey Sándor a neki felajánlott elnökséget Paksy György köz­ségi bíróra hárította át, ki a községi jegyzőt Kondor Sándort felszólította, hogy adja elő a kép történetét. A képet a nagy költő és állam- férfiú egyik rokona Kölcsey Gábor csekei föld- birtokos a saját költségén festette meg és aján­dékozta a község tanácsterme részére, kinek ajándékáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. A nagykárolyi irodalmi kör úgy lát­szik a megvalósulás stádiumába lép. Az ügyet Nagy László alispán vette kezébe. Az értekez­letre szóló meghívókat a napokban fogják szét- küldeni. Állami Óvodaépítés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter folyó hó 13-án 58-843. sz. rendeletével a városunkban építendő óvoda czél- jaira szükséges és megvételre ajánlatba hozott telkek hivatalos becslését elrendelte. A sörgyár részvénytársaság alakuló közgyűlése a jövő hét valamelyik napján lesz megtartva. A részvényekre eddigelé történt elő­jegyzés 8000 forinton felül van már. Útépítés. Az állam által átvett, Márma- ros megyébe vezető, felsőbánya-krácsfalusi út­vonal kiépítési munkálatát folyó évi május ha­vában megfogják kezdeni. r Áthelyezés. Fischer, Samu nagyági m. kir. bányamérnököt, lapunk előfizetőjét, ki évek­kel ezelőtt városunkban mint tisztviselő lakott, a pénzügyminiszter a selmeczbányai kerületbe helyezte át. Figyelmeztető'. A hitelszövetkezet ala­kuló közgyűlését a mai napon d. u. 4 órakor a városháza tanácstermében fogja megtartani, melyre az érdekeltek ez utón is meghivatnak. Kó'ipar részvénytársaság. A Kepes- féle kőfaragóműhely és sírkőgyár részvénytár­sasággá fog alakulni; a részvényjegyek jegyzé­sére már aláírási iveket is kibocsátottak. Az alaptőke 200.000 korona, mely 4000 drb 50 korona értékű részvényekből szereztetik be. A részvény értékének befizetése öt egyenlő havi részletben havonta 10 korona befizetésével tör­ténik. A kik részvényeket szerezni akarnak, forduljanak Nagybányán a »Kőipar részvény- társaság« irodájához. Ezen vállalatot, mely kellő forgalmi tőke, szakszerű és becsületes kezelés mellett mig egyrészt vidékünk lakóinak biztos j kenyérkeresetet nyújt, másrészt a részvényesek- í nek szép osztalékot igér, melegen ajánljuk a közönség bizalmába. Márcsius 15-ikét a helybeli magyar­egylet az ev. ref. iskola helyiségében szintén megtartotta. A »Szózat« eléneklése után Nagy Lajos lelkész és Pap Márton egyházi főgond­nok hazafias szellemtől áthatott beszédben ecse­telték e nap jelentőségét. A Hymnus elének­lése, a nemzet és haza éltetése rekesztette be az egyszerű, de lélekemelő ünnepélyt, melyet fényessé az igaz igaz hazafias lelkesedés tett. Gyászhir. Csausz István okleveles gyógy­szerészt és m. kir. postamestert családjával együtt váratlan, megrendítő csapás érte e hó 19-én. Neje ugyanis úgy 10 óra tájban este künn járt az udvaron, hol egy előtte elfutott patkány­tól annyira megijjedt, hogy csak éppen betudott valahogyan menni a szobába, hol eszméletlenül legott összerogyott s minden élesztési kísérlet daczára alig félóra múlva kiszenvedett. Gyászje- leutése igy szól: D. a J. Kr. Alulírottak a leg­mélyebb fájdalommal, de Isten szent akaratán megnyugodva, tudatják a felejthetlen hitvesnek, az édes jó anyának, a szülőt tisztelő leánynak, a szerető nagyanyának, a jó testvérnek és hü ro­konnak néhai Csausz Istvámié szül. Duha Máriá­nak élete 60., boldog házasságának 35. évében e hó 20-án váratlanul szivszélhüdés következtében történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak földi maradványa folyó hó 22-én délután 5 óra­kor fog a rom. kát. egyház szertartása szeri nt a boldog feltámadás reménye alatt eltemettetui s halhatatlan leikéért az engesztelő sz. miseáldo­zat e hó 22-én d. e. 9 órakor fog a rom. kath, templomban az egek Urának bemutattatni. Felső­bányán, 1897. márczius 20-án Az örök világosság fényeskedjék neki! Csausz István mint férje. Csausz Tivadar, Csausz Kornélia férj. Haranth Gyuláné gyermekei. Csausz Tivadarné, Piskolti Klára menye. Haranth Gyula vő. Csausz Etelka, Pista, Mariska, Kornélka, Haranth Dezső, unokái.

Next

/
Thumbnails
Contents