Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)

1897-02-28 / 5. szám

II_ évfolyam. 6_ szám. 1807\ febr-ÚLéLi* S8. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VÉGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hir­detések a kiadóhivatalba intézendők. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre I írt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Nyilttér soronkint 10 kr. Egy eszme valutánk sikeréhez! Felsőbánya, 1897. február 24-én. Ismeretes a nemzet előtt, hogy az arany­valuta óriási pénzügyi miveletének felvetése és később törvénykönyvünkbe való iktatása által dr. Wekerle Sándor, —- e kimagasló állam-férfi, — egy egészen uj korsza­kot alkotó pénzügyi-politikának adta meg eszméjét. Ettől várjuk, hogy az ezzel járó készfizetések felvétele után -— mindazon korlátok, melyek hazánkat elszigetelték a nagyvilág pénzpiacczával szemben — megfognak dőlni s a nálunknál jóval gaz­dagabb államok pénzfeleslegei — a mai mesterséges és igazságtalanul magas ka­matláb helyett — egészségesebb pénzügyi helyzetet fog teremteni nálunk is, és ez által úgy gazdasági termelő, — mint ipari produktiv képességünk nagyon is rohamosan fog emelkedni s mig egyrészről állami be­vételünk emelkedni fog, — másrészről a nagy mennyiségű állam adósság után fize­tendő kamatok kevesebbednek. Mily szép és világos az eszme: felszabadítani a produk­tiv erőt az uzsora-kényszer alól. Es mégis mennyi fejtörésbe — mennyi akadályba s mennyi előkészítő munkába fog kerülni, mig ez eszme keresztül vihető lesz! A legna­gyobb pénzügyi kapaczitások között akár hányszor egészen ellentétes véleménynyel kell találkoznunk a valuta sikerének bírálatánál, — pedig a lehető legegyszerűbb — rend­szeres számítással biztos következtetést vonha­tunk. Hogy a valuta készpénz fizetése min­den káros utóhatástól teljesen ment lehes­sen, feltétlen kellék, hogy hazánk pénzügyi mérlege, ha nem is activ, de legalább egyen-* súlyban legyen. Aktivitásunknak azonban az államhitel után fizetendő' kamatoknak — és behozatalunk teljes értékének összegét kell meg- semmisiteni; vagyis az idegen pénzkölcsön után járó állami és magánkamát tartozást a beho­zatal értékével összegezve -— kell. hogy a ki­vitel értéke és a bányászati arany fémtermelés értéke teljesen ellensúlyozza. Ha ezen egyenlet nem áll fenn, úgy a készpénzfizetésnek felvé­tele nagy ágió-veszteséget helyez kilátásba; mert az arany csak részben kerül vissza s igy ál­landóan pótlandó lenne; vagy bedig a készpénz- felvételnek nem lenne még értelme. A valuta pénzügyi kérdése nálunk a pénzügyi politika elnevezést valóban meg­érdemli, mert csak számitó pénzügyi politi­kával lehet teljes sikerét -—biztosan — elő­készíteni s érdemes arra, hogy részletesen átgondoljuk. — Eszme eszmét szül s lenne bár eszmém végtelen gyarló is, — abban a ki e kérdéssel szakszerűbben foglalkozik ébreszthet fel magasabb pénzügyi gyakor- latiasb felfogást. Egy azonban bizonyos­nak tekinthető, t. i. hogy az idegen töke után produkált ipari vagy gazdasági haszon csak elönynyel járhat s igy az idegen tökének ér­tékesítése magankölcsőn vagy magánvál­lalati létesítés alakjában használható ki leg­jobban. Egészen máskép áll a viszony, ha ál­lamadósságunk idegen pénzből nyer kielégítést, mert adósságunk arányában %-os adót fize­tünk a külföldnek, még pedig aranyban, mely összeg erejéig minden évben szegényebbek lehe­tünk. Csak az az állam lehet gazdag, mely hitelét állampolgárainak vagyonában feltalálja. — Oly fontos körülmény ez az állam élet­szervezetében, hogy mielőtt a világ-piacz sza­lad vásárterére kilépne, szervezni kell Önma­gát törvényhozásilag, hogy a magánvagyonosodás pénzforrásai az államhitelnek nyitva álljon, mint legbiztosabb magánbefektetés és pénz meg­őrzés. Nagy megnyugtatás az, ha az állam polgárainak fizeti vissza az állam terhe- böl származó kamatokat, mert ez esetben még állam-deficzit mellett is gyarapodnék az államvagyon. — Az európai nagyobb államokban a népek társadalmi intézményei a pénzintézeti vagyon-gyűjtést, magas ní­vóra emelték, a mi takarékosságunk ehez mérten csak csecsemő. — Hogy e téren is utolérjük a nyugati czivilizált államokat — mondhatni állami életkérdésünk. Elmara­dott viszonyaink között, a hitelszövetkezeti intézmény segíthet gyökeresen, mert ez cse­kély megterheltetés mellett azonnal átültet­hető a népélet szokásaiba s rövid idő alatt fillérekből képes tökét kovácsolni, mely idő­vel a helyi pénzintézeteknek alapját képez­heti. Valódi szabad pénzforgalmat azonban csak társulati magánintézményekkel, mint vállalatokkal lehet elérni, ha ezek — egy­öntetű szervezettel, —— szakszerű vezetéssel — s teljes ellenőrzéssel, tisztán a szolid ér­dekek rendszeres perczentuális kielégítése mellett — a hiteligényeket szolgálják. Ily in­tézmények azok, melyek hivatva vannak — bizonyos, a törvényhozás által létesítendő egy­öntetű szervezeti alapszabályzat által meg­adandó arányban felölelni és kielégíteni az ál­lam terhek kölcsön szükségletét, hogy állami terheinknek kamatait ne fizessük a külföldnek adóba. És ez létesíthető! Mert ha nincs is ma kilátásunk, hogy az állami kölcsönt a létező vagy létesítendő pénzintézetek össze­véve is fedezhetnék. — megalapítható mégis a rendszer; — mely mellett rövid évtized alatt is oda fejlődhetnék, hogy azt teljesen ki fogják elégíteni. Lássuk tehát a módot: Hegedős-dal. ól hegedősök bús dala zengett: Felkap a vágy és elvisz oda, Hársan a kürt és nyílnak a terme Készül a nótás, víg lakoma. L Párduczós ifjak, gyérhaju vének, Szűzi leányok, tisztes anyák Gyermeki vágygyal összegyülének Hallani lantos kobza dalát. Hej hegedős-kor! most az imára Nem figyel ngy a templomi nép, Mint'a te véned ifjú daláraj Hogy üde harmat érje szivét. Hol van a lélek, mely befogadja Azt a kitépett szivdarabot, Mit hegedős befoglal a dalba, Melylyel, a mit birt, mind od’adott? Hagyhat-e némán útja időnek, Hogyha nyomába hull a virág? Fészke-rakáshoz a fatetőket Búvja madárka s száraz az ág. Nézzem-e némán nap viradatját, Ej suhanását, hogyha elém Nap sugara s éj azt mutogatják: Hogy fogy a szívből, mint fogy a fény ? ! Hamva a szívnek mint törülödik, Es iidesége mint fakul át? S balga, bolond, ki. véle törődik . . . Hej, hegedősök! rossz a világ. Pap Zoltán. Füstbe ment terv. Teljes három hónap óta gondolkodom azon, hogy felrándulok a deibfalvi kaszinó-bálra, s majd ott régi jó iskolás társaimmal egyet mulatva, le­rázom válIáimról az élet gondjait legalább egy nehány órára. Megvallom, hogy tervemet asszony nélkül akartam keresztül hajtani. Ez volt rám végzetes, e miatt ment gyönyörű tervem füstbe! Rajtam is beteljesült ama régi mondás alapos igazsága: Ha baj van keresd az asszonyt. Mindig azt hittem, mig meg nem házasod­tam, hogy csak a nagy emberi fogyatkozással biró férjek lesznek a papucsnak hü vitézei. Ma­gamat elhatározásaimban erős, tervem rnegvaló- sitásában meggátolhatatlan férfiúnak tartottam. Fájdalom, ma már éri is ama tiszteletreméltó ba­rátaimhoz sorozom magamat, a kiktől eddig né­mileg idegenkedtem, mint a papucs sajnálatra méltó jámbor lovagjaitól. Véghetet] en magasságban trónol már felet­tem feleségem. Én vagyok legengedelmesebb szol­gája. Altatom a kis lányt, rakom a tüzet, terí­tek, palacsintát sütök, tyúkot ültetek.... Azt mondja valaki, hogy ez sok? Kevés! Restellem elszámlálni a többi még általam végzett másod- rangú kötelességeket a nyilvánosság előtt. Igen, három teljes hónap óta lankadatlanul teljesítem feleségem minden kívánságát, s midőn néha a sokféle vedd el, tedd ide munkába kifá­radja tapasztalom, hogy megelégedéssel legel­teti rajtam szemeit, esdő kérelem hangján meg- meg említem előtte az én báli kedvemet, de csak úgy, ha látom, hogy tányér, lábas, fazék nincs közelébe, ilyenkor aztán magam is neki hevülve, de férfiúi önérzettel jelentem ki, hogy el fogok a leibfalvi kaszinó-bálba menni, ő pedig kijelenti, hogy nem fogok elmenni. Végre elérkezett a várva várt, de legfö- képen rettegett nap. Szívesen lemondtam volna már a menetelről, mert féltem az utolsó per- czektöl, különösen p'edig feleségem gyözedelmé- től, Azonban az a meglepő és rendkívüli körül­mény jött közbe, hogy feleségem az utolsó na­pon indulásom előtt egészen megváltozott s egy szóval sem igyekezett utazásomról lebeszélni. — Megvallom, szinte megilletödtem feleségem meg­változásán. Fegyver lerakását annak tulajdoní­tottam, hogy bizonyára ö maga is belátja már. hogy a férfi csak férfi, s a gyönge nőnek en­gednie kell a teremtés remeke előtt. Annak rendje és módja szerint be is cso­magoltunk feleségem semmiben sem ellenkezett. Még a miniszter itt jártakor csináltatott kétsor gombu fehér selyem mellényem pakolásakor sem

Next

/
Thumbnails
Contents