Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1897-02-28 / 5. szám
II_ évfolyam. 6_ szám. 1807\ febr-ÚLéLi* S8. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VÉGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre I írt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Nyilttér soronkint 10 kr. Egy eszme valutánk sikeréhez! Felsőbánya, 1897. február 24-én. Ismeretes a nemzet előtt, hogy az aranyvaluta óriási pénzügyi miveletének felvetése és később törvénykönyvünkbe való iktatása által dr. Wekerle Sándor, —- e kimagasló állam-férfi, — egy egészen uj korszakot alkotó pénzügyi-politikának adta meg eszméjét. Ettől várjuk, hogy az ezzel járó készfizetések felvétele után -— mindazon korlátok, melyek hazánkat elszigetelték a nagyvilág pénzpiacczával szemben — megfognak dőlni s a nálunknál jóval gazdagabb államok pénzfeleslegei — a mai mesterséges és igazságtalanul magas kamatláb helyett — egészségesebb pénzügyi helyzetet fog teremteni nálunk is, és ez által úgy gazdasági termelő, — mint ipari produktiv képességünk nagyon is rohamosan fog emelkedni s mig egyrészről állami bevételünk emelkedni fog, — másrészről a nagy mennyiségű állam adósság után fizetendő kamatok kevesebbednek. Mily szép és világos az eszme: felszabadítani a produktiv erőt az uzsora-kényszer alól. Es mégis mennyi fejtörésbe — mennyi akadályba s mennyi előkészítő munkába fog kerülni, mig ez eszme keresztül vihető lesz! A legnagyobb pénzügyi kapaczitások között akár hányszor egészen ellentétes véleménynyel kell találkoznunk a valuta sikerének bírálatánál, — pedig a lehető legegyszerűbb — rendszeres számítással biztos következtetést vonhatunk. Hogy a valuta készpénz fizetése minden káros utóhatástól teljesen ment lehessen, feltétlen kellék, hogy hazánk pénzügyi mérlege, ha nem is activ, de legalább egyen-* súlyban legyen. Aktivitásunknak azonban az államhitel után fizetendő' kamatoknak — és behozatalunk teljes értékének összegét kell meg- semmisiteni; vagyis az idegen pénzkölcsön után járó állami és magánkamát tartozást a behozatal értékével összegezve -— kell. hogy a kivitel értéke és a bányászati arany fémtermelés értéke teljesen ellensúlyozza. Ha ezen egyenlet nem áll fenn, úgy a készpénzfizetésnek felvétele nagy ágió-veszteséget helyez kilátásba; mert az arany csak részben kerül vissza s igy állandóan pótlandó lenne; vagy bedig a készpénz- felvételnek nem lenne még értelme. A valuta pénzügyi kérdése nálunk a pénzügyi politika elnevezést valóban megérdemli, mert csak számitó pénzügyi politikával lehet teljes sikerét -—biztosan — előkészíteni s érdemes arra, hogy részletesen átgondoljuk. — Eszme eszmét szül s lenne bár eszmém végtelen gyarló is, — abban a ki e kérdéssel szakszerűbben foglalkozik ébreszthet fel magasabb pénzügyi gyakor- latiasb felfogást. Egy azonban bizonyosnak tekinthető, t. i. hogy az idegen töke után produkált ipari vagy gazdasági haszon csak elönynyel járhat s igy az idegen tökének értékesítése magankölcsőn vagy magánvállalati létesítés alakjában használható ki legjobban. Egészen máskép áll a viszony, ha államadósságunk idegen pénzből nyer kielégítést, mert adósságunk arányában %-os adót fizetünk a külföldnek, még pedig aranyban, mely összeg erejéig minden évben szegényebbek lehetünk. Csak az az állam lehet gazdag, mely hitelét állampolgárainak vagyonában feltalálja. — Oly fontos körülmény ez az állam életszervezetében, hogy mielőtt a világ-piacz szalad vásárterére kilépne, szervezni kell Önmagát törvényhozásilag, hogy a magánvagyonosodás pénzforrásai az államhitelnek nyitva álljon, mint legbiztosabb magánbefektetés és pénz megőrzés. Nagy megnyugtatás az, ha az állam polgárainak fizeti vissza az állam terhe- böl származó kamatokat, mert ez esetben még állam-deficzit mellett is gyarapodnék az államvagyon. — Az európai nagyobb államokban a népek társadalmi intézményei a pénzintézeti vagyon-gyűjtést, magas nívóra emelték, a mi takarékosságunk ehez mérten csak csecsemő. — Hogy e téren is utolérjük a nyugati czivilizált államokat — mondhatni állami életkérdésünk. Elmaradott viszonyaink között, a hitelszövetkezeti intézmény segíthet gyökeresen, mert ez csekély megterheltetés mellett azonnal átültethető a népélet szokásaiba s rövid idő alatt fillérekből képes tökét kovácsolni, mely idővel a helyi pénzintézeteknek alapját képezheti. Valódi szabad pénzforgalmat azonban csak társulati magánintézményekkel, mint vállalatokkal lehet elérni, ha ezek — egyöntetű szervezettel, —— szakszerű vezetéssel — s teljes ellenőrzéssel, tisztán a szolid érdekek rendszeres perczentuális kielégítése mellett — a hiteligényeket szolgálják. Ily intézmények azok, melyek hivatva vannak — bizonyos, a törvényhozás által létesítendő egyöntetű szervezeti alapszabályzat által megadandó arányban felölelni és kielégíteni az állam terhek kölcsön szükségletét, hogy állami terheinknek kamatait ne fizessük a külföldnek adóba. És ez létesíthető! Mert ha nincs is ma kilátásunk, hogy az állami kölcsönt a létező vagy létesítendő pénzintézetek összevéve is fedezhetnék. — megalapítható mégis a rendszer; — mely mellett rövid évtized alatt is oda fejlődhetnék, hogy azt teljesen ki fogják elégíteni. Lássuk tehát a módot: Hegedős-dal. ól hegedősök bús dala zengett: Felkap a vágy és elvisz oda, Hársan a kürt és nyílnak a terme Készül a nótás, víg lakoma. L Párduczós ifjak, gyérhaju vének, Szűzi leányok, tisztes anyák Gyermeki vágygyal összegyülének Hallani lantos kobza dalát. Hej hegedős-kor! most az imára Nem figyel ngy a templomi nép, Mint'a te véned ifjú daláraj Hogy üde harmat érje szivét. Hol van a lélek, mely befogadja Azt a kitépett szivdarabot, Mit hegedős befoglal a dalba, Melylyel, a mit birt, mind od’adott? Hagyhat-e némán útja időnek, Hogyha nyomába hull a virág? Fészke-rakáshoz a fatetőket Búvja madárka s száraz az ág. Nézzem-e némán nap viradatját, Ej suhanását, hogyha elém Nap sugara s éj azt mutogatják: Hogy fogy a szívből, mint fogy a fény ? ! Hamva a szívnek mint törülödik, Es iidesége mint fakul át? S balga, bolond, ki. véle törődik . . . Hej, hegedősök! rossz a világ. Pap Zoltán. Füstbe ment terv. Teljes három hónap óta gondolkodom azon, hogy felrándulok a deibfalvi kaszinó-bálra, s majd ott régi jó iskolás társaimmal egyet mulatva, lerázom válIáimról az élet gondjait legalább egy nehány órára. Megvallom, hogy tervemet asszony nélkül akartam keresztül hajtani. Ez volt rám végzetes, e miatt ment gyönyörű tervem füstbe! Rajtam is beteljesült ama régi mondás alapos igazsága: Ha baj van keresd az asszonyt. Mindig azt hittem, mig meg nem házasodtam, hogy csak a nagy emberi fogyatkozással biró férjek lesznek a papucsnak hü vitézei. Magamat elhatározásaimban erős, tervem rnegvaló- sitásában meggátolhatatlan férfiúnak tartottam. Fájdalom, ma már éri is ama tiszteletreméltó barátaimhoz sorozom magamat, a kiktől eddig némileg idegenkedtem, mint a papucs sajnálatra méltó jámbor lovagjaitól. Véghetet] en magasságban trónol már felettem feleségem. Én vagyok legengedelmesebb szolgája. Altatom a kis lányt, rakom a tüzet, terítek, palacsintát sütök, tyúkot ültetek.... Azt mondja valaki, hogy ez sok? Kevés! Restellem elszámlálni a többi még általam végzett másod- rangú kötelességeket a nyilvánosság előtt. Igen, három teljes hónap óta lankadatlanul teljesítem feleségem minden kívánságát, s midőn néha a sokféle vedd el, tedd ide munkába kifáradja tapasztalom, hogy megelégedéssel legelteti rajtam szemeit, esdő kérelem hangján meg- meg említem előtte az én báli kedvemet, de csak úgy, ha látom, hogy tányér, lábas, fazék nincs közelébe, ilyenkor aztán magam is neki hevülve, de férfiúi önérzettel jelentem ki, hogy el fogok a leibfalvi kaszinó-bálba menni, ő pedig kijelenti, hogy nem fogok elmenni. Végre elérkezett a várva várt, de legfö- képen rettegett nap. Szívesen lemondtam volna már a menetelről, mert féltem az utolsó per- czektöl, különösen p'edig feleségem gyözedelmé- től, Azonban az a meglepő és rendkívüli körülmény jött közbe, hogy feleségem az utolsó napon indulásom előtt egészen megváltozott s egy szóval sem igyekezett utazásomról lebeszélni. — Megvallom, szinte megilletödtem feleségem megváltozásán. Fegyver lerakását annak tulajdonítottam, hogy bizonyára ö maga is belátja már. hogy a férfi csak férfi, s a gyönge nőnek engednie kell a teremtés remeke előtt. Annak rendje és módja szerint be is csomagoltunk feleségem semmiben sem ellenkezett. Még a miniszter itt jártakor csináltatott kétsor gombu fehér selyem mellényem pakolásakor sem
