Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1987-10-24 / 22. szám
gyúzsinórral csavart körül, helyezett a szájába. A [ felrobbant dynamit teljesen széjjelzuzta az életuntnak koponyáját. Páin János világlátott mesterember volt. Bejárta Német-, Franczia-, Angol- és Olaszországot s folyékonyan beszélt ezen országok nyelvén. Az utóbbi időben nagyon neki adta magát a pálinkaivásnak, mit csak fokozott az a körülmény, hogy feleségével folytonos viszályban élt. Valószinü, hogy ez ok miatt menekült a halálba. Megégett asszony. Giródtótfaluban egy oláh asszony a múlt napokban saját vigyázatlanságának esett áldozatul. Ugyanis az égő lámpába kőolajat akarván tölteni, az lángot, ruhája pedig tüzet fogott. Pár perez alatt az asszony teljesen lángban állott s iszonyú kínok között meghalt. Gondolat-olvasó. Ezen a czimen produkálja magát egy hét Qra az »Aranykorona« fogadóban Farkas József mármarosmegyei fehéregyházi, zsidó polgártársunk. Hogy a köznép körében mily sokan vannak, a kik a jövő titkos fátyolát gyarló emberi kezek által fellebbentetni akarván, részint babonás hiszékenységből, részint csupa kíváncsiságból sürii rajokban felkeresik ezt a jámbor, bá- ránybörbe bujt Farkast, arról alkalmunk volt meggyőződni, valamint arról is meggyőződtünk, hogy Farkasnak a korlátolt köznép hiszékenységére alapított jóslása nem is rossz kenyérkereseti forrás; mert 20 kr-on alul nem is adja olcsóbban »tudományát.« Valóban nem tudunk mit csudálni inkább: azt az egy embert-e, aki nem fél a lelep- j lezéstől s vakmerőén merészel arra vállalkozni, | hogy népeket ámítson, bolonditson, avagy a népeket, hogy egy még helyesen se írni, se olvasni nem tudó, közönséges alacsony értelmi színvonalon álló embernek hokusz-pokuszában hisznek s bolonditani hagyják magukat — nem is ingyen, hanem drága pénzért. Felvilágosodás! vájjon mikor jön el a te országod?! Ellenőrzési szemlék. E hó 11-én volt-a honvéd-, lG-án a csász. és kir. közös hadseregben szolgált legénységé; az előbbit tartotta Csics Ödön százados, az utóbbit Ciontianiu százados. E hó 18-án a népfölkelők ellenőrzési szemléjét Sztricskó János m. kir. honvédszázados tartotta. Rendőri hir. özv. Dácher Károlyné szül. Csiszár Krisztina azzal volt vádolva, hogy újszülött gyermekét, bűnös szerelmének gyümölcsét elemésztette. A vád alapján megtartott hatósági bonczolás azonban a múlt héten minden kétséget kizárólag megállapította, hogy a gyanú teljesen alaptalan, mert a gyermek halva született s mint ilyen vétetett el a szülésznő által. A gazdasági és pénzügyi bizottság e hó 20-án reggel a városháza tanácstermében újból árverést tartott a város tulajdonát képező haszonbérleti tárgyak bérbeadása tárgyában, meFELSOBÁNYAI HÍRLAP. lyek iránt a folyó évi szept. 17-én tartott árverés kedvezőtlen eredménynyel végződött. Az árverés eredménye ezúttal is kedvezőtlen s meszsze mögötte maradt az eddigi haszonbéreknek. Ezen másodszor is sikertelennek bizonyult árverés eredménye félreismerhetlenül azt igazolja, hogy itt egy érdekszövetkezettel van dolgunk, mely a városi hatóságot abba a kényszerhelyzetbe akarja hozni, hogy a bérleti tárgyakat leszorított árak mellett adja haszonbérbe nekik. Miért is a város jól felfogott érdekében figyelmeztetjük a közgyűlést, mint a melytől a tett ajánlatok elfogadása vagy el nem fogadása függ, hogy a kedvezőtlen ajánlatokat hagyja figyelmen kívül. A vásárvámot és a lisztelö malmokat, ha 'azokért az eddigi haszonbér nem adatik meg, vétesse inkább házi kezelés alá bárcza-rendszer behozatala mellett. A boltokat pedig, melyeknek eddigi haszonbérét nem kapja meg — inkább zárassa be, maradjon üresen. Majd meglátjuk, hogy hol fognak hát árulni azok á csupán csak az önhasznukat tekintő urak, a kik a város megrövidítése révén akarnak olcsó boltbérlettrez jutni. A mi itt rég nem volt: most már ismét van. Van fényképészünk: Vagányi Kálmán főta- nitó a tavaszszal abból a nemes intentióból, hogy a maga és számos tagú családja existentiáját tisztességes mellékfoglalkozással jövedelmezőbbé tegye, arra határozta el magát, hogy megfogja tanulni a fényképészetet. A helyes gondolatot tett követte. A nyár folyamán Szatmáron Berks Dezső jeles fényképész oldalánál annyira elsajátította a fényképezést, hogy már ott, mielőtt hazajött, önálló felvételeket eszközölt. Azóta itthon folytonosan képezvén magát e szakmában, olyan gyakorlati jártasságra tett szert, hogy öt most már a t. közönség szives pártfogására teljesen méltónak tartjuk és mint jó fényképészt tzennel melegen ajánljuk. Kálió Gyula okleveles táneztanitó, ki pár évvel ezelőtt városunkban már tanított, a jövő hó második felében városunkban táneztanfolyamot nyit, melyre felhívja a közönség figyelmét. Anyakönyvi közlemények. Halálozás: 127. Lévay Mihály rcf. 74 éves szept. 24. — 128. Májercsák Pálné g. k. G3 éves, szept. 2G. — 129. Rácz János r. k. G8 éves, szept. 2G. — 130. Sipos Jánosné r. k. 78 éves szept. 27-én. — 131. Kiszner István r. k. 2 éves szept. 30-án. — 132. Bodenlosz Juliánná r. k. 9 hónapos okt. 1-én. — 133. Fehér András g. k. 10 hónapos okt. 4-én. 134. Dicsük Mihály g. k. 2 éves, okt. 4-én. — — 135. Dongó Juliánná r. k. 5 hónapos, okt. 5. — 136, Szilágyi Mária g. k. 4 éves, okt. 5. — 138. Gudász János r. 1$. 1 éves okt. 5. — 139. Theisz Anna r. k. 3 hónapos okt. 7. — 140. Szilágyi Gábor g. k. 1 éves okt. 8. — 141. Serbán Vazul g. k. 8 hónapos okt. 12. — 142, Kovács Katalin Erzsébet Etelka r. k. 7 hónapos okt. 14. — 143. id. Rákás István r. k. 62 éves okt. 13. — 144. Papp Veronka ref. 6 eves okt. 15. 145. Juhász Mária r. k. 1 hónapos okt. 20. Házasság: Brezoczki Ferencz Kosztrober Matilddal okt 9. Hirdetés alatt: Bodenlocz József Rusiczky Rozinával. — Mihálcsik Ferencz Pál, Barthos Bertával. — Kozma Sándor Naprogyán Ágnessel. Születtek: Juhász Mária r. k. szept. 21.— 171. Borsa Mihály r. k. szept. 28, — 172. Tőkés Mária r. k. szept. 28. — 173. Gálkó Mihály r. k. okt. 3. — 174. Kandó Rózába r. k. okt. 3. — 175. Golovánszky Teréz g. k. okt. 3, — 176. Oravecz László András r. k. okt. 2. — 177. Krompáczki Erzsébet r. k. okt. 6. — 179. Fries László r. k. okt. 7. — 180. Sóvágó Sándor g. k. szept, 8. — 181. Adámc ik Ferencz r. k. okt. 10. — 182. Ferencz Herman izr. okt. 10. — 183. Broda Márton r. k. okt. 11. — 184. Brudi Terézia r. k, okt. 15. — 185. Bányik Erzsébet r. k. okt. 14. — 186, Mihálcsik Márton r. k. okt. 15. — 187. Csepregi Mária ref. okt. 13. — 188. Kucserik Márton r. k. okt. 17. — 189. Nebella Gábor g. k. okt. 17. — 190. Nagy Teréz r. k. okt. 18. Emléksorok a nyaralóktól. A ritkás Guttin, a tömeges Rozsály és az erdős Feketehegy csudálkozva néznek a mosta- nig oly csendes bányavárosra; csudálkozva nézik a mpstani vidám életet. Egész sereg turista vándorol a Feketehegyre fel és gyönyörködve nézik az eléjök táruló remek panorámát; leszállnak az erdős magányban fekvő Bóditóhoz. Az átfúrt hegyek belsejét is megtekintendő — lemennek a föld gyomrába és bámulva nézik a bányászok nehéz munkáját. Mindannyian felfrissülnek az ozondús levegő és kristályforrás hős vizétől. Mindezen élvezetet az itt meghonosult kárpátegyesületi Guttin vidéki választmánynak köszönhetik, melynek én további felvirágoztatásához csak sikert kívánok. Felsőbánya városnak pedig kívánom, hogy mint vigadóhely rövid idő alatt olyan előrehaladott legyen, mint a hogy azt remek vidéke és lakosainak páratlan szívessége által megérdemli. Siegmeth Károly m. á. v. főfelügyelő, a M. o. Kárpát- egyesület k. k. oszt. ügyvivő alelnöke. hű szív, a tömeges erő letiporta az igaz ügyet. A szabadságharcz fénylő csillaga homályba veszett, lehullott, daczára a nemzet halált megvető hősiességének. A kiszorított osztrák hadaknak az orosz jön segitségére s uj erővel ront neki a szegény hazának. Hiába való minden erőlködés, hiába való a magyarság elszánt, végső elkeseredéssel vívott küzdelme. Egymás után vesztenek csatát legjobb hadvezéreink. Halál vár a nemzetre, iszonyú halál. Mindenki menekül a szeretett hazából ki — idegenbe. Már csak Görgey áll hadseregével, de nemsokára ö is lerakja fegyverét az orosz előtt — Világos mellett. Egy fájdalmas jajkiáltás hangzik végig a hazán s megrettenti milliók szivét. A világosi fegyverletétellel véget ért a mi szabadságharczunk, következnek a megtorlás napjai. Az oroszok a fegyvertől megfosztott magyar sereget az osztrákoknak adták át, kik aztán gúny, durvaság között útnak indították azt Aradra. Itt kiválasztották a. sereg javát, a tiszteket besorozták közlegényeknek a császári hadseregbe, a tábornokok pedig a börtönbe kerültek. Majd a hadbíróság elé állították őket, hol az elég udvarias bánásmód reményt keltett bennük a szabaduláshoz. De keserűen csalódtak. A hadbíróság felségsértés s a császárnak tett eskü megszegése miatt mind a tizenhármat halálra ítélte. Kisst, Schveidelt, Dessewffyt, Lázárt golyóra, a többit pedig kötélre, mert ezek nagyobb bűnt követtek el, hiszen nem magyar létükre merészelték az ügyet szolgálni. Az ítéletek felolvasása után visszavezettettek a börtöneikbe. Ott látjuk őket, a mint néma, büszke daczczal készülnek az utolsó órára. Nem törte meg őkét a csapás, nem is a közeledő halál tölti el szivüket fájdalommal, de remegnek hazájukért, övéikért, mi lesz az elhagyatott szegény árvákkal? Hosszú fájdalmas sorokban búcsúznak el övéiktől. Végre megvirradt a gyászos nap reggele október 6-ika. Szombat volt, ködös borús idő, mintha a nap is elrejtőznék, nem akarva látni az ártatlan vér kiontását. 6 órakor kivezették a tizenhárom hőst börtöneikből, hogy elkísérjék őket a halál kapujához. Elöl megy a négy, golyóra ítélt, büszkén, méltóságteljes léptekkel, fekete ruhában. A kivégzés színhelyére érkezvén, röviden imádkoztak az őket kísérő lelkészekkel s Zinner hadbíró felolvasta a halálos ítéletet. Egyszerre hangzott a vezényszó, tizenkét katona válik ki a sorból, a parancsnok jelt ad, tizenkét fegyver egyszerre dördül s a haza négy fia e pillanatban éllettelenül arezra borul. Majd rákerül a sor a hátralévő kilencz áldozatra. Kivezették őket a várból Uj-Arad felé. Ott álltak már készen az oszlopalaku akasztófák. Megérkezvén a gyászos menet, Tixhy ör- nagy jelt ad az Ítélet felolvasására, a tábornokok sorban csókolják meg egymást s nyugodtan várják a halált. Egyenként lépnek a bitófa alá. Utoljára maradt Damjanich, a magyar hadsereg bálványa, aki mindenütt elöl járt a csatában, s most ő az utolsó. Ezzel a rémdráma be lett fejezve. Ott függnek a bitófán a legnemesebb szivek, melyek valaha a haza szabadsága és boldogságáért dobogtak ; ott függnek ők a dicsők, csúf halált s*enved- tek a honért, melyet annyira szerettek. S mintha a természet is gyászolná a tizenhárom vértanút, olyan bus, lehangolt minden. A tizenhárom közül csak hatot sikerült családjainak eltemetnie, a többi ismeretlen sírban porladozik, talán a gyászos emlékű aradi vár sánczaiban. Meghaltak ők, de emlékük örökké él a nemzet szivében. A magyar Golgotha helyén ott diszlik a szabadság szobra, emlékeztetve a múltra, a hősökre s arra buzdítva az uj nemzedéket, hogy szeresse hazáját úgy, mint a tizenhárom magyar vértanú. • Emlékük él a nemzet szivében s évenkint ezrek zarándokolnak a magyarok szent Golgot- hájára s »Egy imát mond az egész hón Őket áldva, Hogy haláluk fényt árasztott Szent hazánkra* S kérve Istent, hogy a dicsők Bitó fáj a Legyen a jog és szabadság Örök fénylő Golgothája.« Kollár András. IBpig,r,eLm.in.éLls:_ Piroskához. Szárnyaimon az egekbe törék, megnézni: van-e ott Angyal olyan szép, mint barna Piroska! te vagy? Láttaih az angyalokat; de azok közt nincsen olyan szép; Mert a pirositót még nem ismerik ők. Tűzön a gally . . . Tűzön a gally recseg, ropog; De csakhamar ellobog, — Nézem hamvát, —■ s a leányok Szerelmére gondolok. — ' Kapitány Zsigmond.
