Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1897-02-14 / 4. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. A közönség szives figyelmébe. A napokban méltóságos gróf Monteccucoli Frigyesné úrnő egy sajátkezüleg irt meleghangú levelet intézett hozzám, melyben felkért, hogy az alább következő értesítést, valamelyik e vidéken megjelenő — lapban közöljem, s azon magasztos eszmét, melyről az értesítés szól, a müveit közönség becses figyelmébe ajánljam, illetve annak megvalósithatására a müveit közönség támogatását felkérjem. Ezen megtisztelő felszólításnak annál szívesebben teszek eleget, mivel azon magasztos gondolatot: az egyedül álló művelt nőknek családias otthont létesíteni, a müveit közönség részéről, a jelen társadalmi viszonyaink szemmel- tartása mellett, a leghumánusabb, elodázhatatlan kötelességnek tartom. Hiszen alig van nagyobb család, melynek ne volnának olyan egyedül álló nő-tagjai, kikre egy ilyen egyesületi élet valódi áldás volna. A kérdésben levő egyesület czéljának bővebb fejtegetését ezen alkalommal nem tartom szükségesnek, mivel annak megismerésére vonatkozólag maga az értesítés elég felvilágosítással szolgál. De annál melegebben ajánlom az ügy felkarolását müveit közönségünk becses figyelmébe. Értesítés. »Az emberi művelődés haladásával lépést tart a humanizmus is. Ez neveli, ez fejleszti a nemesebb érzelmeket. A humanizmus főtörekvése oda irányul, hogy a szenvedők és nélkülözők helyzetét könnyítse, enyhítse, javítsa. A művelődés haladása hazánkban is számtalan jótékony egyesületet hozott már létre, csak a szegény, ez egyedül álló aggmüveit nőkről nem gondoskodott még nemesen érző társadalmunk. Pedig az egyedüliséget, a sorscsapások súlyát, ezek a szerencsétlen müveit nők élesebben, fájdalmasabban érzik, a hasonló helyzetben levő műveletlenebb nőknél. Külföldön már évtizedek óta léteznek kizárólag müveit nők részére menházak, otthonok. Csak még mi nem gondoskodtunk müveit, özvegy, egyedül álló nőinkről. Székes fővárosunkban jelenleg erre a czélra j szervezkedett egy urhölgyekből álló bizottság, hogy kezdeményezze hazánkban is a nehezen nélkülözhető intézményt. Müveit nők otthona név alatt megtette az első lépést, a kizárólag müveit nők számára létre hozandó családias szellemben vezetendő nő-otthon érdekében. A szervező bizottság azon biztató reményben fogott munkához, hogy hazánk nemesen érző közönsége, ki már annyiszor bebizonyította azt, mily készséggel, mily szeretettel adózik magasztos hivatást betöltő intézmények létrehozatalában, ezen korszerű eszme is elegendő meleg szivekre és fenkölt gondolkozásu lel- kekre fog találni. A szervező bizottság munkájánál eltért az eddig gyakorolt szokásoktól. A kidolgozott alapszabályok értelmében az alakulandó egyesület Iáit, ki éppen egy korsót merített tele a kis kút ból. Elkérte hát a korsót a fiútól, ki nem is mert ellenkezni s mikor már jóízűen ivott: megkérdezte a fiút, hogy honnan jött ide vízért. A fiúcska csak annyit tudott felelni, hogy. otthonról a szolgálóval : de ö elmaradt a falu végén s engem küldött vízért. Ezt a fiúcskát jó lenne magammal vinni gondola a fiatal vadász, nagyon ügyes, ha megnő jó vadász válik belőle.-— Szereted te a kis csikót, — igy kezdte aztán kiváncsivá tenni a kis fiút.-—■ Szeretem, felelt az. A szomszédunkban van és sokszor át fut hozzánk s apa czukrot ad neki, azt mondta, hogy mikor nagy leszek vesz nekem. — Gyere velem; én adok neked; aztán együtt visszajövünk, s elhozzuk a kis csikót. Tetszett a beszéd a kis fiúnak és rá is állt, hogy magával vigye, ha egy kis csikót ad neki. Most a fiatal vadász nem sokat gondolkozott, hanem megfogta a fiúcska kezét és gyorsan indult vele vissza a vadászokhoz. Oda érve megparancsolta, hogy azonnal üljenek lóra és igyekezzenek gyorsan megkerülni a hegyet, a túlsó völgyben biztosan akadnak vadra. O pedig lovára ülve ölébe kérte a kis fiút s azon a hegyidővel önmagát fogja föntartani, vagyonát gyarapítani, az egyszer és mindenkorra befizetett tagsági dijakat alaptőkének tekinti, melynek csak kamatait fordítja a kiadások fedezésére. Továbbá elfogja látni az arra utalt tagjait erejök és tehetségüknek megfelelő kézimunkával, tehát két irányban fog működni, tagjainak jutányos kedves otthont nyújtani és őket munkával ellátni. A Müveit nők otthon aa müveit középosztályon munkaadás által anyagi helyzetén akar segíteni, technikai ügyességüket fejleszteni. Az alapszabályokat legközelebb fogjuk ismertetni. írásbeli megkeresésekre készséggel válaszol a szervező bizottság (Budapest Kalap-utcza 12. szám I. em. a. 4.) Kérjük a müveit közönség támogatását e nemes czél felkarolására. Budapest, 1897. január hó. Gróf Monteccucoli Frigyesné a szervező bizottság elnöke.« Közli: Kelemen Katalin. HÍREK. Személyi hírek. Bittsánszky Ede miniszteri tanácsos, nagybányai kir. bányaigaz- gatő a helybeli m. kir. bányaiskola növendékeinek múlt héten tartott félévi vizsgáján való részvétel czéljából városunkban Rónay Gyula bá- j nyatanácsos társaságában megfordult. — Sztán- csek János debreczeni kir. itélő-táblai biró, városunk szülötte, e hó 7-én városunkat meglátogatta. •— Pető Lajos debreczeni kir. alerdö- feliigyelö a vármegyei törvényhatóság területén alkalmazott és az erdőőri eskiitételi nyilvántartásban előjegyzett erdőőrök létszámának ellenőrzése és fegyverviselhetési jogosultságának megállapítása czéljából folyó hó 8-án a városi ren- dörkapitányi hivatal helyiségében vizsgálatot tartott. Előléptetés. Köss József m. kir. főmérnök, zalatnai m. kir, bánya- és kohóhivatali főnök, czimzetes bányatanácsos, ki egykor városunkban huzamosabb ideig hivataloskodott, valóságos bányatanácsossá neveztetett ki. Gratulálunk! Czímadományozás. Buhl Károly m. k. bányatanácsos- és nagybányai bányaigazgatósági kohóügyi előadónak, ki pár évvel ezelőtt mint az itteni kohóhivatal főnöke városunkban több éveken át köztisztelet és szeretet tárgya volt, saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából, a fémkohászat terén tett sikeres szolgálatai elismeréséül O Felsége a főbányatanácsosi czi- met díjmentesen adományozta. Hitelszövetkezeti értekezlet tartatott folyó hó 2-án a polgári olvasókör helyiségében Joós Lajos elnöklete alatt, melyen határozatilag kimondatott, hogy a mennyiben igen sokan a hitelszövetkezet czéliránya felöl tévesen voltak in- tormálva s igy tájékozatlanul azon jó hiszemben jegyeztek elő a részvényekre, hogy a czélbavett 1 szövetkezet üzleti alapra lesz fektetve s önállóan, a központtól függetlenül fog működni, az alaphasadékon, melyikből előjönni láttuk őket, elsietett. Jó darab ideig szótlanul ült a kis fin a fiatal vadász ölében, de végre sírásba tört ki s kérni kezdette a bácsit, hogy vigye vissza, mert már várják otthon. A fiatal vadász vigasztalta, hogy ne sírjon, mert csak a csikó után mennek s ismét visszajönnek. így sikerült elhal- gattatni a kis fiút s ez még többször ismétlődött mig elért erdei kastélyához, melynek kapuja mindig zárva volt, de egyetlen dörgetésre felnyitotta azt egy szolga. Bemenve az udvarra, leszállt lováról; leemelte a kis fiút; a lovat elvezette a szolga, ö pedig a kis fiúval a kastély felé indult. A kastély lépcsözetén a kastély urával találkozott, ki már türelmetlenül várta a vadászokat zsákmányaikkal, mert egyetlen gyönyörűsége volt végig nézni a sorba fektetett tehetetlen állatokon. Most megpillantva a kis fiút, elfelejtette fiának még köszönését is fogadni s egész meghökkenve kérdezte : Honnan hozod ezt a fiúcskát? — Az erdő közt bolyongott s onnan hoztam el, nehogy a vadak az éjjel felfalják ■—• felelt Béla, mert igy hívták a fiatal vadászt, ki az uraság egyetlen fia volt. A kastély ura lesütötte fejét s jó darab ideig gondolkozott, azután megint a kis fiúra szabályok felolvasása és megértése után szándékuktól elállottak: újabb aláírási iv bocsáttassák ki és mihelyt elegendő számú részvények lesznek előjegyezve, a szövetkezet azonnal kezdje meg működését. Végre felolvastatott Mikola Antal Gyulának az elnökhöz intézett levele, melynek értelmében — hivatkozott bokros elfoglaltatására — a könyvelői állásról, melyre megválasztatott, lemond. A lemondás sajnálattal vétetett tudomásul. A kaszinó bál, mely január hó 80-án tartatott meg, úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben reményen felül sikerültnek mondható. A szó szoros értelmében elite bál volt ez, melyen kizárólag csak a haute volée-t láttuk képviselve. A hölgyek suhogó selyem ruhában, az urak lack, klaque és frakkban, melyet fehér nyakkendő egészített ki, jelentek meg. E választékos öltözettel a fénymázolatlan és csak egyszerűen szappanozott padló nem állott ugyan összhangban, ennek homálya azonban a jó kedv derűjére legkisebb fátyolt sem vont, mert még a 40—50 év között levő urak is nemcsak, hanem ugyancsak rakták a csárdást, és a többi tour tánezokat. Az első négyest 60 pár tánczolta két colonneban. Jó borban, jó kedvben, tánezosokban nem volt hiány. Anti czigány nagyon szépen játszott s igen jól viselte magát. Fokozta a jó kedvet az a körülmény is, hogy Nagybányáról több megjelent vendéget üdvözölhettünk. Ott láttuk Stoll Béla, Gellért Béla, Moldován László, Raffaj András, Kéméndy Győző, Temesváry stb. urakat, kik jóval éjfél utánig voltak körünkben. Az általános jó kedélyhangulatnak a derengő hajnali órák vetettek véget. A polgári olvasókör e hó 6-án tartotta meg szokásos tánczvigalmát, melyen nem csak a polgári elem volt képviselve, hanem számosán az intelligenczia köréből is. Tartozunk az igazság érdekében annak konstatálásával, hogy itt a jó kedv már nem volt olyan általános, mint a kaszinó-egylet bálján; minek oka egyedül és kizárólag azon körülményre vezethető vissza, hogy a közönséges aszta'i bor általában nem volt megfelelő; mit igazol az, hogy igen sokan, kiket különben borivó embereknek ismerünk, sört fogyasztottak inkább, semmint a jó szinti, de bizonytalan izti és nem is igen olcsó bort, A mi a konyhát illeti, az ellen panaszunk nem volt, mert az ételek mennyisége és minősége mindenkit kielégített. Vájjon viszont a vendéglős meg volt-e elégedve a fogyasztással — nem tudjuk; de határozottan állítjuk, hogy ha a háttérbe szorított bornak nem kellett volna magát a sörrel szemben szégyelnie, a jó kedv is általánosabb lett volna, és haszna is több lett volna, mint a mennyi volt. Elvégre is a vendéglősnek egy többé-kevésbbé élvezhetetlen bort, melynek minőségét a fogyasztó közönség van hivatva megbírálni, a mulatni akaró közönségre, mintegy erőnek erejével ráoktroyálni nem lehet és nem szabad. A kör nyers bevétele egyébiránt 95 írton felül van. Kanoníca visitaczió volt folyó hó 8-án és 9-én a helybeli ev. ref. egyháznál. A nagybányai egyházmegyei esperes képviseletében Sátor Dávid szinérváraljai lelkész és tanácsbiró e hó nézett s végre igy szólt: ma egy vadat sem hoznak szolgáim! Béla, hát mit akarsz a fiúval? Nem is tudom atyám, miért hoztam el; úgy megszerettem, a mint rá néztem, mindjárt az a gondolat villant meg agyamban, hogy magammal viszem, de meg . . . féltem is, hogy megeszik ott a vadak. No csak vezesd a szobádba, bizonyosan elalszik, te pedig jer hozzám fontos beszédem van veled. Béla szobájába vezette a kis fiút, ki annyira el volt bágyadva, hogy alig ültette Béla fel a díványra, lediilt és elaludt. Nagyon örvendett ennek Béla, mert sietett atyjához kiváncsi volt rá; miféle fontos beszéde lehet véle. Gyorsan odahagyta szobáját és a folyosón végig haladva megpillantotta atyját, ki már nem győzvén várni utánna indult. Ugyanekkor nagy lódobogás hallatszik; a szolga kinyitja a kaput s a vadászok jönnek be azon. Az öregur kíváncsian siet szolgái elébe, kik félve jelentik, hogy egész nap még egy nyulat sem láttak. Éppen ezt mondták ezelőtt húsz évvel is, dörmögé magában az öreg s azzal vissza-indult szobája felé, hol Béla az ajtónál állva várta öt. Beérve a szobába, intett fiának, hogy üljön le, de szemébe nézni nem mert. Béla észrevette, hogy atyja nem úgy viselkedik vele szemben mint máskor. (Folyt, köv.)
