Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1987-08-01 / 16. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. telt, nagyon szeretett férfiú példája mily vonzerővel bir, a jó Isten a megmondhatója. Az, ki oly lelkesedéssel vonzódott ide, az olyan reklámot csinál minden erőltetés nélkül önként, minek előre nem látott következései lesznek. Mennyit vesztett az itteni társadalmi élet, azon férfiúban, ki leereszkedő, de méltóságát azért megtartó, szivekbe lopódzó, kedves modorával egészen lekötötte az embert. Istenhez távozott nemes lélek! Jól esett szellemeddel társalognom egy-két perezre. — Úgy látszik, mintha most is itt volnál, itt tisztelhetnénk szerény körünkben, mintha gyönyörködném feleségem s gyermekeimmel, a te gazdag tapasztalatokkal, ékes, felejthetetlen társalgásodban. Megőrzőm a halálod előtt kevéssel irt s azután jött nemes szivedből tanúskodó nagybecsű leveledet, megőrzik gyermekeim is a nekik, névszerinti megjelöléssel küldött, páratlan figyelemről szóló, szives ajándékidat. Megőrzi e város minden lakója jó emlékedet. itt legédesebb számításunk daczára sem találkozhatunk, majd ott viszont látjuk egymást. Nagy Lajos. hírek. Személyi hírek. Sztáncsek János debre- czeni kir. Ítélőtáblái biró a múlt héten városunkba érkezett s pár napig itt időzött, mig a rom. kath. temető kertben levő családi sirbolt kibővítési munkája befejeztetett. — Lengyák Péter h. városgazda szabadságáról, melyet Mármarosban töltött, visszaérkezett és átvette hivatala vezetését. — Gál János volt m. kir. bányagyakornok, a boszniai kormány által a varesi vaskőbányászathoz bányatisztté neveztetvén ki, uj állomásának elfoglalása végett városunkból elutazott. Hivatal vizsgálat. Barthos Zsigmond nagykárolyi m. kir. pénzügyigazgatósági titkár múlt hó 21-én a városi adóhivatalnál vizsgálatot tartott. Az adóhivatali ügyvitellel és ügykezeléssel megelégedését fejezte ki, Művészi hírek. Csók Istvánnak, a nagybányai festőművész kolónia kiváló tagjának »Báthori Erzsébet, Csejthe vár úrnője« czimü nagy történeti képe az idei müncheni nemzetközi mükiállitáson az első osztályú aranyéremmel lön kitüntetve. A nagyszabású festményt tudvalevőleg már előbb a m. kir. kormány megvásárolta a nemzeti muzeum számára 12,000 forintért. Meleg szívvel gratulálunk a jeles ifjú művésznek. — Pállik Béla, a kitűnő állatfestő művész családjával együtt a nyári saisont körünkben tölti el. Mint értesülünk, városunk és környéke igen megnyerte tetszését. Elme beteg. Nagy József marosvásárhelyi vas- és füszerkereskedö, városunk szülötte, mint őszinte részvéttel halljuk, megörült és gyógykezelés czéljából beszállittatott a nagyszebeni tébolydába. A polgári olvasókör. Julius hó 11-én választmányi értekezletet tartott, melyen határo- zatilag kimondatott, hogy a kör fenállásának negyedszázados örömünnepét folyó évi augusztus hó 22-én fogja megtartani. Halálozások. Lendvai Lintner Imre nyug. miniszteri tanácsos, ki körünkből múlt hó 17-én utazott el Balaton-Földvárra,leánya Chyzer műegyetemi tanár nejének látogatására, a Balatonban fürdés közben kapott szivszélhüdés következtében hirtelen meghalt. A végzetes eset ugyanis úgy történt, hogy jul. hó 20-án déli 12 órakor fürödni ment a Balatonba 12 éves unokája kisé- retében. Az erőteljes, hatalmas testalkatú Lintner kitűnő úszó volt s unokájával jó messze beúszott a Balatonba. Úszás közben azonban hirtelen rosszul lett s mire unokája segitségkiáltásaira az úszómester segítségére sietett, elmerült a vízben. Kimentették és azonnal megtették a szükséges mentő kísérleteket; de mig a gyorsan előhívott orvosok megérkeztek, az alatt már meghalt. Holttestét e hó 21-én Budapestre szállították a vöröskereszt Erzsébet kórházának kápolnájába, hol másnap temették el a vízivárosi temetőbe. Lintner különösen a magyar vöröskereszt egyesület szervezése alkalmával fejtett ki figyelemre méltó tevékenységet. Itt szerzett érdeme elismeréséül kapta a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, a magyar nemességet, a miniszteri tanácsos ságot és a német lovagrend Mariani keresztjét. A veszteség, mely a kiterjedt családot és rokonságot váratlanul sújtotta, városunkat is, melyet nagyon megszeretett, mindnyájunkat, kik vele érintkeztünk igen érzékenyen érinti, ugyanis e jeles, kiváló buzgalmu, tevékeny és közhasznú férfi volt az, aki városunk kies fekvését megkedvelvén, itt mint első nyaralónak alkalmas telket örökáron vett s azon az első villát fellépittetni akarta, a ki a városunkban való nyaralásnak széles körű összeköttetésénél fogva hatalmas lendületet tudott volna adni. A vállalkozó már az alapozás munkáját végezte, midőn a szomorú hirt hozó távirat városunk polgármesteréhez megérkezett, jelezve egyúttal az építkezés beszüntetését, melyet a váratlan halál vont maga után. A megboldogult családjától egyébiránt a következő gyászjelentést vettük: Dr. Lintner Sándor, özv. Csáky Gézáné szül. Lintner Gizella, Lintner Géza és dr, Chyzer Béláné szül. Lintner Ilona mint gyermekei, Lintner Sándorné szül. László Viola és Lintner Gézáné szül. Molnár Sarolta mint menyei, dr. Chyzer Béla mint veje, Lintner Viola, Csáky Piroska és Ibolyka, Lintner Imre, Géza és László Chyzer Ilonka és Juliska mint unokái megtört szívvel jelentik felejthetetlen jó édesatyjuknak, nagy atyjuknak, illetve apósuknak: mélt. lendvai Lintner Imre urnák, czimz. min- tanácsos és nyug. m. á. v. üzletvezetőnek stb. e hó 20-án déli 12 órakor, életének 60-ik évében, szivszélhüdés folytán, Balaton-Földváron hirtelen történt elhunytát. A megboldogultnak h űt tetemei e hó 22-én délután 5 órakor fognak a vörös-kereszt egyesület budai Erzsébet kórházának halottas kápolnájában a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a vízivárosi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat az elhunytnak lelki üdvéért e hó 23-án délelőtt 10 órakor fog a tisztelendő kapucinus atyák vízivárosi templomában az Urnák bemutattatok Budapest, 1897. évi julius hó 21-én. Áldás, béke hamvaira! Lovag Berks Nándorul, m. kir. nyug. bányatanácsos özvegye, a szelíd jó lelkű anyák mintaképe, dr. Berks Lajos csász. és kir. fötörzs- orvos, Berks Leó m. kir. főmérnök aranyidkai hiv. főnök és dr. Berks Aurél orvos édesanyja julius 24-én hunyta le örök álomra szemeit. Temetése juh 26-án d. u. 4 órakor ment végbe kiterjedt rokonság, a család számtalan tisztelői és barátai nagy részvéte mellett. A család a következő gyászjelentéssel tudatta a nagy veszteséget: A legmélyebb fájdalomtól áthatott szívvel jelentjük az összes rokonság nevében is, hogy forrón szeretett édes jó anyánk és anyósunk, gyöngéden szerető nagymamánk és testvérünk s igazi jó rokonunk özv. lovag Berks. Nándorné szül. Báthy Petronella 1897. évi julius hó 14-én déli 1 órakor, áldásdus életének 78-ik évében végelgyelgyengülés következtében csendesen elhunyt az Urban. Az immár megboldogult kedves halottúnk drága hamvai f. hó 23-án délután 4 órakor fognak az evang. reform, egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Felsőbányán, 1897. julius hó 24-én. Örök emlékezetünk legyen áldott hamvaival! Dr. lovag Berks Lajos és kir. főtörzsorvos, lovag Berks Leó m. kir. főmérnök, dr. lovag Berks Aurél, gyermekei, b. Báthy Zsigmond m. kir. dohány beváltóhivatali főnök, b. Báthy Karolina, testvérei, özv. lovag Berks Vilmosné szül. Antonovics Dragina, lovag Berks Leóna született Bartl Mariska menyei. Berks Mariska, Berks Lajoska, Berks Emmuska unokái. gása megbabonázta az ember lelkét. Dús haja ráfeküdt vállára s a napfény azon gyönyörűen játszott, ragyogott, kaczagott .... Eleinte közömbös dolgokról beszélgettek, majd valami ösztönszerü érzés folytán áttértek arra a themára, a mely meggyorsítja a szív dobogását. Az a szép szőke fiú, a ki máskor oly bátran, minden habozás nélkül beszélt, most hebegni kezdett, a mondatnak, amit elkezdett, elveszett az értelme, de hangjának fátyolozott rezgése belé simult annak a ragyogó barna leánynak szivébe. A fiú szive mindinkább összeszorult, hangja halkabb lett, halántékában mind jobban érezte azt a kellemes feszültséget, a bájos leány ar- czába felszökött a pir, a tiszta szem édes zavara kényszerűé, hogy többé-kevésbé burkolt és nyílt szavakba adja tudtára a leánynak azt az érzést, mely egész lényét hatalmába kerité. Az az érzés, mely szivét elfogta, nem valami emésztő, lázas vágyakozás, sem az érzékek valami csodás ingere volt, hanem rajongás, imádás az a tiszta, ártatlan szemű leány iránt, a ki a tavasz viru- lását hozta a szivébe és megértette vele az élet, a küzdés czélját .... A leány derült szemében meglátta lelkének tiszta mélységét és a szivjóság, mely egész lényét uralta, meghódította a szép, szőke fiút, imádójává tette nem öntudatlan rajongással, hanem állandó, mély, igaz szerelemmel. És mikor meg- szoritá ezt a remegő, finom kezecskét, nem volt erő, mely azt meleg ajkai elöl elvonhatta volna. A leány engedte s arczát rózsapirosra festé a szívből felszökkenö vér, A leány nem szólt semmit, de az a delejes erő, mely a kezén keresztül eljutott a fiú szivéig, megértette vele, hogy az is szereti. A leány szive a szétpattanásig vert, óh mennyire sóvárogta, vágyta ezt a pillanatot ......... A fiú pedig ott ál lt reszketve, nézte a leány varázsos szépségét, most látta igaziban a szeméből felcsillámló mélységes sugarat, a szerelem izzó lángját, mely a szív közepébe hat és virágot fakaszt. * Csendes, mosolygó őszi est volt, amikor utoljára találkoztak. — Ott sétáltak a kis kertben. Az esti szellő végig suhant a gyönge lombok közt, s a selymes levelek egymáshoz si- ; múltak s halkan suttogni kezdtek egymás közt egy kis regét, melyet messze napvirágos keletről hozott magával az alkonyi szellő. A fiú és a lány úgy érezték, mintha megértenék a levelek halk zizegését, hirtelen egymásra tekintettek, nem tudtak többé megválni egymás tekintetétől, szemeik mintha mágnesek lettek volna, vonzották egymást. A kezük mind szorosabbra fűződött, önkéntelenül, öntudatlanul közeledett ajkaik egymáshoz. Egymásra, tapadt a két forró ajk s mintha nem éreztek volna semmit, csak fülökbe zugott- bugott egy furcsa, andalító zümmögés, szivük egymásba olvadt és ez a pillanat nagyon boldoggá tette őket. A búcsú csókban már benne volt a viszonlátást édes, türelmetlen vágya .... Mikor elváltak, az a szép fiú leikébe zárta a leány szép, nyúlánk termetét és szivébe véste mosolygó, rózsás arczát. Nem tudta többé feledni azt a tavaszi délutánt, a mikor egy pillanatra megvillant előtte a jövő bűbájos képe, a mikor lelke valóban fürdőit a gyönyörűségben, s igaz, férfias vágyódás égette szivét. Nem volt többé nyugta, öröme a világban, egy gondolata sem volt, mely azé a szép, barnaleányé ne lett volna, egész valóját az az érzés uralta, mely erős és és mindenre kész, mely küzd, a lehetetlent is megkísérti, csak az övé legyen az a leány egészen, osztatlanul. . . . Tüzes, sóvár vágya volt a leány után, mintegy forró nyáréji sóhajtás. Látta csöndes éjszakákon, ha levelet irt neki a kis hónapos szobából. S azok a levelek milyen édes szerelemtől duzzadok voltak s a mint irta azokat a szívből fakadó sorokat, mintha némi áhítattal borultak volna össze felette a hófehér falak, mint valami jó angyalnak fehér, megőrző szárnyai. De hiába várta az a szép barna lány azt a szőke fiút, elment az oda, ahol örökre álmodunk, ahol nincs többé ébredés. . . . Nyugodtan hunyhatta le az a fiú szempilláit az örök pihenésre, mert annak a lánynak szerelme nem fog másra ragyogni soha, ajkainak rózsáit nem fogja leszakasztani más soha és sze- retete ott fog gyászolni sírjánál örökre. Többször láttam azt a leányt, halvány, nagyon szomorú volt, szép arcza és azok a ragyogó barna szemek mintha égni, könnyezni látszottak volna. A ragyogás, a melyet álmodott, elhomályosult, a láng, mely éltette, kialudt, de megmaradt a könny, megmaradt s visszatér mindig. Mit sirat ? Siratja az eltűnt reményeket, a foszlányokká szakgatott boldogságot, fáj a szive, de nagyon fáj, mert elvesztette azt a szép, mosolygó, szőke fiút. Egy egész romba dőlt világot sirat. . . . * A gyepes halomra, mely rád borul te szép fiú, rózsákat ültet a bus emlékezet drága keze, s ha ott a kereszteden egy kis madár fájón dalol, vegyed úgy, mintha az én dalom lenne az, annak a szép barna leánynak siró fájdalmától áthatva.
