Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-09-27 / 14. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. »jogtalan népet*, hanem csak kötelességtelj esitést kiván haza és király iránt egyaránt minden nyelvű polgártársától. És ezt jogosan kívánhatjuk meg és kívánhatják meg a közművelődési egyletek, melyeknek missziója persze nem lehet más, mint a magyar kultúra és a magyarság fejlesztése. Mi arról nem tehetünk, ha vannak oly elfogult túlzó irigyeink, kik ezt tölünk rossz néven veszik. Az állam hivatalos nyelvét az állam iránti tiszteletből is meg kellene tanulnia minden embernek, legyen az szerb, tót vagy akár román. A többséghez kell alkalmazkodni a kisebbségnek, a kisebbség feltételeit pedig tiszteletben kell tartani a többségnek, azaz a kisebbség magyarosod- jék, a többség pedig követelje a magyarosodás mellett a tradicziók, a régi erkölcsök és szokások elpusztulását is. A magyar többség ezt nem is kívánja, nem akarja lerombolni a házi tűzhelyeket, csak azt akarja, hogy legyen egy oltár, hova mindnyájan mehessünk áldozni — és ez az oltár legyen:a haza Ez oltár szentségét emelni és hogy e szent oltár csakugyan 16 millió ember közös áldozó helye legyen — ez képezi a közművelődési egyletek nemes, nagy feladatát. Ép azért üdvözölve legyenek a magyar közművelődés és kultúra minden apostolai az ország fővárosában s hazatérve, legyen megáldva otthon folytatott működésük lépésröl-lépésre. Korunk zsarnoka. Napjainkban — amidőn a modern czivili- záczió — mondhatni gőzerővel halad; amidőn korunk utóbbi évtizedének vívmányait századok irigyelhetnék: egy oly dispota, egy oly hatalom uralma tartja bilincsek alatt az érzéki ember Ítélő tehetségét, — mely mint fékevesztett ár magával sodorja a czivilizált népek jó és szép iránti benső érzékét, — sőt a fizikai egészség föltételeit is megsemmisítéssel fenyegeti. Engedjék meg tehát e lap nyájas olvasói, ha én saját egyéni nézetem szerint megemlékezem egy oly emberi gyöngeségről, melynek aggasztó jelensége a gyermek szellemi és fizikai nevelését szivén viselő szülőt érdekelni fogja. Nem vitathatja azt el előttem senki sem, mert tapasztalatokon alapuló tény, hogy fiatal nemzedékünk nagy része fizikailag a romlás felé siet; (tisztelet az oly ritka kivételeknek) mert hiszen az úgy nevezett házi nevelés hibás felfoEbben az esetben még egészen világos előttünk a mechanizmus. Mindenki, akár fizikus, akár nem, pontosan megkülönböztetheti az érzéki benyomást attól a gondolati képtől, ami emlékezetünkből hozzájárult, hogy az érzéki benyomást akár tudatosan, akár öntudatlanul átalakítsa. Ez az éles válaszfal azonban eltűnik, minél magasabb régióiba lépünk, a lelki élet tüneményeinek. Huzzunk egy vonalat és fedjük be a papírlapot egy másik lappal, úgy, hogy a húzásnak csupán csak a vége fedessék el. Ha valaki a fedőlapot fölemeli, első pillanatra meghökken; nem várta, hogy a vonalnak itt már vége legyen, hosszabbnak képzelte! Miért ? Mert legtöbb esetben a véletlenül odajutott fedőlap a vonalat vagy idomot ketté szokta vágni és szokatlannak találja, hogy csakis a végső pont fedessék el. A mi esetünk határesetét alkotja azon nagyszámú észleleteknek, melyek mindenikében a vonalat hosszabbnak találtuk. A valószínűségi számítás szerint az észlelt esetekről majdnem teljes biztossággal következtethettünk arra, hogy most is hosszabb leend. ítéletünk az általában érvényes szerint alakult: azért csalódtunk. Ez a csalódás már közelebb áll a gondolati hibához mint a puszta érzéki csalódáshoz. Lényegükben hasonlók ehhez ama csalódások, melyeknek lépten-nyomon ki vagyunk téve. A bűvészek mutatványai mind ezen alapulnak. Mind felhasználják lelki életünk eme folyamatait. Ha a bűvész szemét hirtelen egy pontra irányítja: az egész közönség oda tekint s ez elég neki arra, hogy az alatt olyast tegyen, a mi a legéberebb szemlélő figyelmét is kikerüli. Arra sz mit, hogy gása, különösen az első években elkövetett hibás fizikai nevelési módszer az oka, — a gyönge testi fejlődésnek, a hosszas betegeskedésnek és a rövid életévek számának, sőt — mondhatni — nagyrészt a szellemi fejlődés hiányos voltának is. Én — ki hivatalos állásomnál fogva, mint egyházi hivatalnok figyelemmel kisérem e gyermeki halálozások szomorú statisztikai adatait: a bajok keletkezését sok esetben a szülök igen gyakran pedig egyedül az anyák hibás házi nevelési rendszerének — és helytelen — mondhatni észszerütlen eljárásának tulajdonítható. Van egy ártalmas kor, a modern czivilizá- cziónak egy vad hajtása ez, mely oly sok szép és egészséges gyermeket megfosztott már egészségétől és normális kifejlődésétől; mely nemcsak a kis gyermekeknél észlelhető, hanem a felcseperedett korba lépő ifjaknál, különösen pedig a leánykáknál mutatkozik a maga valódiságában; e veszedelmes kór, mely rósz fekély gyanánt elterjedt már a társadalom minden rétegében, különösen pedig a »módosabb osztályban« a divat kórság. — Ez az a hatalmas despota, mely fantasztikus Ízlésével ront, bont és emészt. — Ez az a hatalmas uralom, melynek már sok ifjú nemzedék (és sok szerencsétlen apa) lett áldozata, és a mely sok szép reményteljes bimbót hervasz- tott el már idő előtt s tépett le vadul törzséről. A kis baba, a midőn még jóformán létezéséről sem bir fogalommá', már ki van téve e veszedelmes kór hatalmának. A mama pedig, kifeslő bimbóját édes gyermekét féltve őrzi: talán öntudatlanul, egyéni érzéke ellenére is, hódol ez uralomnak, és kis ked- venczét vétkes könnyelműségen alapuló czélelle- nes öltöztetés által megfosztja egészségétől, fizikai erejének normális kifejlődésétől. No de ennek igy kell lenni! A világ szemében hódolni kell a divat uralmának, s a hiúság pompázni készti a mamát is kedvenczével! Iparkodik a világ előtt felmutatni nemcsak magán, hanem kis gyermekén is mindazon ferde típusokat, melyek holmi divat-piperkőcz, vagy esetleg valamely fantasztikus Ízlésű párizsi hölgy agyrémének szüleményei. Node ez a divat s uralmának hódolni kell! A mama — csupán* a »világ« következményének felel meg ........... Ma jd — midőn már a baba nőni kezd, — a mama még inkább piperézi, öltözteti kedven- czét — s valóságos divatbábot öltöztet gyermekéből, és ezt már zsenge korában rabjává teszi a divat hóbortjának s veszedelmes uralmának. És később mi történik ? Rohamos folytatása a kezdetnek, mely méginkább sietteti a fiatal nemzedéket, ■— mind testileg, mind szellemileg a végromlás felé. A satnya kis gyermek, a leányka felcseperedik és ismét divathóbortos nyűge, zsarnoki hatalma tartja bilincsei alatt. ez a hirtelen mozdulat, fejének, szemének vagy csak szempillájának hirtelen való mozgása a legtöbb emberben azt a tudatot ébreszti, hogy ott valami érdekesnek kell lennie, érdekesebbnek, mint a mit addig szemlélt és követi a mozgást, de rendszerint úgy, hogy nem tudja: miért tekintett oda, sőt hamarosan azt is feledi, hogy egyátalában oda tekintett. A lélek műveletei úgy folynak le, hogy rendszerint a legegyszerűbbek; a képzetek közönséges sorozata követi Mill Stuart volt az első, aki itélet-alkotásaink leggyakoribb módjait feltüntette az analógiában. Helmholtz ismerte fel először, hogy az érzékek működésében is ugyanezen eljárás nyilvánul. Az érzékek analógia szerint való működése nem választható el élesen az ösz- tönszerü működéstől és ez nem választható el élesen az öntudatos gondolkozástól. Mindenki észreveszi önmagán, hogy a gondolkozás leginkább társasitáson alapszik. A közönséges társasitásoknak meg van a maguk szaktikus jelentőségük; jóllehet igen gyakran gondolati hibát szülnek. Gazdag, terjedelmes társasitások olyan lelki működések, melyek csak bizonyos idő tartama alatt végezhetők. Az az anya, aki gyermekét a folyam gátjáról gurulni látja, utána rohan, nem társasitja a működéshez azon veszély tudatát, melyben forog; nem gondol arra a veszélyre sem, hogy esetleg többi gyermekeit is megfosztja anyjuktól; nem gondol általában a lehető következményekre. Ha a tár- sasitást előbb befejezte volna, — a gyermek elveszett volna. [Folyt, köv.] A mama hiú érzéke, öntetszelgő, fitogtató ruhaviselet utáni vágyódása: elvakitja, elkényezteti gyermekét; sőt olykor még követelőleg is fel merészel lépni a kis hamis,'nem gondolva vele, ha talán a család anyagi jóléte néhány fokkal és néhány forintocskával alább száll, vagy esetleg megsemmisülésre juttatja is az apát. E társadalmi kór bajait, valamint okait részletesen fejtegetni korántsem czélom, csupán csak azt jegyzem meg, hogy a szülök amit e tekintetben tesznek, azt rosszul teszik! és e vétkes könnyelműség elkövetésére: vagy a majomszeretet, vagy pedig a tudatlanság készti őket. Innen van aztán az, hogy amidőn a legtöbb leányka kikerül az iskola falai közül, vagy kiszabadul a nevelő-intézet kötelékei alól, komolyabb dologra, tanulmányra a világ minden kincséért sem gondol, minden tudni vágyódása: egyedül a veszélyes divat és öntetszelgésben összpontosul. Szivvel-1 élekkel rajong a szép, divatos uj ruha után. Eleinte csak megelégszik a rövidke viganóval, de biz azt mihamarább elveti, egyedüli vágya: a nagy lányok sorába lépni, s ekkor jönnek aztán a lebernyeges, czifrábbnál czifrább ruhák különféle poziturákban, (mint a divat követelményei kívánják] melyek által a mamák valóságos szemfényvesztői játékot űznek a természet valódiságával szemben, így áll a dolog sok esetben a fiúgyermekeknél is. És a divatkórság miatt, — manapság már annyi ferdeséget és gyarlóságot konstatálhatunk, hogy a baj orvoslása múlhatatlanul szükségeltetik. A mamák egész házi nevelési rendszere — sok esetben — csupán a külsőségek, a divat-hóbortok után való hajsza (tisztelet a kivételeknek] és ami reális, ami magasabb, ami léleknemesitő : azt szükségtelennek, vagy esetleg mellékesnek tekintik. Egy jó nevelésű, házias leányka, a maga valódi naivságában, nekem sokkal inkább tetszik, mint egy vasabroncsokkal és fűzőkkel idomított divatbáb. És miért? Megmondom őszintén. Az egyik — a mint a tapasztalat bizonyitja — kitűnő, egészséges házi nő leend, kinek egyedül a szorgalmas munkálkodás a családi gyönyöre, mert nem tartja bilincsei között a divat. Ez ismerni fogja háztartási és anyai magasztos kötelességeit. És a másik? Üres czifraságokkal felékesitett csecsebecse és sok esetben valóságos házidoromb. Miért ? mert unatkozik szüntelen. A házi munkásságtól s a lélek nemes irányú foglalkoztatásától irtózik, egyedül ^hóbortjának él, az összes gondolkodási képessége, csupán a divat határain belül téve- lyeg. — És ha pártájából kibontakozva, egy szánalomra méltó férj felesége lesz: jön a sok koz- más étel, melytől aztán a szegény férj egész élete kozmás lesz. E mellett is a tapasztalat bizonyít ! Szóval, -— a házias, valódi észszerűen családias nevelésnek olyannak kell lennie, mely ép lelkű és testű anyákat adjon a társadalomnak. Síig lies Albert ev. ref. kántortanitó. Előfizetőink figyelmébe. Lapunk jelen számával a f. év 3 -ik negyedét kezdjük, tisztelettel fordulunk lapjárat óink- hoz, hogy előfizetéseiket megújítani és a kik az előfizetési dijakkal hátralékban vannak, ezeket kiegyenlíteni szíveskedjenek. A mi erőnk azon támogatás mértékétől függ, melyben olvasóink részesítenek; az a czél pedig, mely felé törekszünk, olyan közös czélt képvisel, melynek lobogója alá sorakozni mindenkinek egyaránt hazafias kötelessége. Felsőbányán lakó előfizetők előfizetései a szerkesztőhöz a vidéki előfizetők előfizetései a kiadóhoz Nagybányára kéretnek küldetni. HÍREK. Személyi hírek. Simontsits Béla főispán e hó 17-én Nagybányán időzött. — Süssner Ferencs bányatanácsos helybeli bányahivatali főnök négy heti szabadságot nyert; mielőtt ezt meg-
