Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-09-27 / 14. szám
I_ évfolyam: 14_ szá.rrx_ 189©. szeptember S’?*FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP FELSŐBÁNYA VÁROS ÉRDEKEIT FELÖLELŐ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 írt. — Fél évre I frt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek. Nyilttér soronkint 10 kr. A közművelődés. Lezajlottak a különböző kongresszusok napjai. Elmondhatjuk, hogy a millenium alkalmával, hála az égnek, a hiresztelt kolera- járvány helyett csak a kongresszus-járvány dühöngött. Nincs az a társadalmi tényező, mely ne akart volna érvényesülni most az ezredik évben. S mintha az ezredik évet önmagunk megjutalmaztatására akarnék felhasználni, ép most álltak elő a kongresszusokon a különböző kenyérkereset módjával elégedetlen emberek, hogy saját zsebeikre orvoslást találjanak. Nem mondom, hogy minden kongresz- szusnak ez volt a czelja, sokan csak mulatni és bankettezni akartak, sokakat pedig a szereplési viszketeg hozott össze kongresszusokba, volt azonban nehány olyan kongresszus is, a mely üdvös eredménynyel járt. Ilyen a tanitó-kongresszus, mely azonban nem mozgott teljesen abban a meder- , ben, melyben mozognia kellett volna, hogy konkrét eredményeket hagyjon hátra, ilyen volt a tűzoltók kongresszussá, hol többet dolgozhattak volna, ilyen most a technikusok kongresszusa és végül ilyen, sőt első sorban ilyen a közművelődési egyesületek országos és nagyfontosságu kongresszussá. Sok kongresszust tartottak és fog még lefolyni egy néhány, de mindnek összevéve se tulajdonithatuuk olyan fontosságot, mint a legutóbbinak. Ép azért első sorban örömmel konstatáljuk a külső sikert. Ott láttuk az összes vármegyék intelligencziájának számottevő küldöttségeit, a nagy magyar társadalom legkiválóbb tényezőit, akik csakugyan hivatvák arra, hogy a közművelődés felkent bajnokai gyanánt felléphessenek. Végig tekintettünk a díszes gyülekezeten, melynek czélját im összefoglaljuk: Mi lehet hivatása a közművelődési egyesületek kongresszussának ? Ápolni kell a magyar közszellemet, terjeszteni kell az általános nemzeti művelődést, egységessé tenni az önálló nemzeti államot. A mit nem lehet keresztülvinni és elérni hatalommal, parancsszóval, fegyverrel, azt el kell érni a nagy magyar társadalom mindent megmozgató és megszilárdítani tudó erejének. Feli kell buzogni az ősi jó magyar vérnek és nem szabad nemzetünknek önönmagát a kozmopolita népek közé dobni. — Ápolni kell a honszerelmet, mely szintén egységesít, ápolni kell az állam nyelvét és társadalmi együttmüködessel egységessé kell tenni magát a nemzetet, mely ma még vallásfelekezeti harczok és nemzetiségi izgatások állandó színhelye. Mik Magyarországon a közművelődési egyletek? A magyar kultúra hathatós terjesztői. És nem-e 97 íd : a bekövetkezett nehéz korszak napjai hózták létre ez egyesületeket? Avagy első közmivelődési egyletünket, az Erdélyrészi magyar közművelődési egyletet nem az idő, a kor teremtette meg.az ö embereit, kiknek lelkében felébredt a hazafias vágy, agyában a nemes öntudat, segíteni e haza soknyelvű társadalmán ? Igen, a feltárult veszélyek hajtották hazánk fiainak ezreit a közművelődési egyesületek ihlett táborába. S ezt a lelkesült tábort harczra és munkára készen ime most itt találjuk az ország szivében, hogy a második ezredév küszöbén határozzon és irányt adjon a jövő nagy problémái felett. Leszálltak Erdély bérczeiröl az ősi sólymok, elzarándokoltak fellegváraikból a felvidékek gyérszinü magyar őrszemei, mint a kikben magyar szív, magyar szellem lakozik, ide- sereglettek a magyar metropolitba, hogy a nagy tényezők, bennük és velük egyesüljenek; tömörüljenek és ezzel akcziójuk kiváló fontosságát is feltüntessék. Az impozáns nagyszámú megjelenés a külső sikert jelenti, a kongresszus határozatai és elfogadott indítványai jelentik a belső sikert, a kongresszus valódi értékét. Ez a siker egy szóval: a magyar társadalom mozgósítása. Mert ez alkalommal vallják be és ismerjék el a nemzetiségiek is, az egész magyar társadalom és igy a magyar nép nevében jöttek össze és határoztak a közművelődési egyletek országos tanácskozásukon. Avagy van magyar ember, ki a közművelődési egyletek nemes czéljával egyet nem értene? Erre nem is kell felelet. Csak a nemzetiségek gondolnak és éreznek mást: féltik nyelvüket, mit a magyar bántani nem akar és azt hiszik, hogy nyelvüktől, szokásaiktól, erkölcsüktől akarják megfosztani őket ez egyesületek. Pedig a mi czélunk nem egyéb, mint egységesítés, erőszak nélkül a tradicziók tiszteletben tartásával. A magyar toleraus, méltányosság, körültekintés, testvéri érzelmek vezetik polgártársainak megítélésében és nem uralkodni akar testvérein, hanem az országot akarja uralni és azt akarja, hogy azok, kik ez országban laknak, mind magyaroknak tekintsék magukat, a kik szintén urai ez országnak. A magyar nem ismer jobbágyot, alattvalót, csak honpolgárt, a magyar nem ismer Nem igaz! I. Arra kérem kedves doktor uramat, Hideg vassal gyógyítsa a fogamat; Hej, nem igaz! de nem biz’ ám! Ravaszkodik az a kis lány. Mert nem vasra fáj a foga, Hanem a szép fess doktorra, II. Nagy esőben ernyő nélkül megy Nelli, Mért nem visz hát esernyőt? tán nincs neki! Hej nem igaz! de nem biz’ ám! Ravaszkodik az a kis lány, Ernyős uraktól reméli, Hogy akad ki élkiséri. III. Hallod babám, csókolom a lelkedet Látom szeretsz, mert levelim elteszed. Hej nem igaz! de nem biz ám! Ravaszkodik az a kis lány, Mert ha sok van egy halmazba Azt a henteshez juttatja. Sas Náczi. Gondolkozásunk hibái. (Dr. B. M.) Nekünk is vannak ösztöneink, melyeket korlátolt czéljuk tesz jellemzetessé. A reflex mozgások ide tartoznak. Ha szemünket megérintik, önkénytelenül megmozdulnak szempilláink. így a szemünk bizonnyal jobban meg van védve, mintha pislogásunk megfontolás eredménye lenne. Ha szemünkön műtétet végeztetünk, nem használ semmiféle erőlködés; nem bírunk magunkon any- nyira uralkodni, hogy ne pislántsunk; inkább az orvost kérjük, hogy tartsa meg szempillánkat, de mi magunk képtelenek vagyunk erre. A mec- hanismus a rendes eseteknek megfeleiőleg működik most is. Hogy ebben az egy esetben működése czéltalan, sőt káros, az nem altirálja. Az ösztönszerü cselekvések említett típusa az emberi idegrendszer működésében is nyilvánul és eme tévedések, vagy magasabb körben a gondolati hibák abból erednek, hogy az általános érvényest specziális esetekre alkalmazzuk. Az érzéki csalódások legtöbbje megvilágítja ez állításunkat. A reczehártyára kívülről történő i nyomás izgatja a hártyát és olyan érzéket kelt bennünk, mintha a tér azon helyén, a melyen általában a tárgynak lennie kellene, hogy recze- hártyánk azon helye izgattassék, most is lenne valamely fényes tárgy. A hatás, mint reflex mozgás, kényszerítő erővel jelentkezik, akárminő erős legyen is meggyőződésünk a tény valótlanságáról ; azon a helyen mégis fényes tárgyat vélünk látni. A tükörképek igen gyakran okoznak csalódásokat, ámbár a müveit ember ritkábban van ennek kitéve, mint a műveletlen. Ha a tükör nem látszik, a csalódás sokkal erősebb, -—- mint ezt a vásári bódékban is láthatjuk, a hol lábnélküli törzseket, vagy törzs nélküli fejeket mutogatnak. Ha azonban a tükör észrevehető, akkor a használatához szokott ember a tárgyat nem az optikai kép helyén keresi, hanem ellenkezőleg — a tükör helyzetéből a tárgy helyét minden további okoskodás nélkül, egész biztossággal megállapítja. Ez a példa is tanúsítja, hogy Ítéletünket nem csak arra a hatásra alapítjuk, melyet valamely tárgy bennünk kelt, hanem a benyomást előbb módosítjuk más régebbi benyomások emlékeivel és ezen régebbi hatásokkal kapcsolatban jelentkezett gondolati tényekkel. A kutyának nem sikerül régebbi emlékeit társasitani a benyomásokhoz : a magasabb intelligencziával rendelkező lénynek azonban sikerül. Az összes benyomásoknak régebbi képek emlékeihez való társasitása óv meg bennünket attól a csalódástól, hogy a látott tárgy a tükör mögött van.
