Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-12-20 / 20. szám
I_ évfolyam. SO. szám. 1896. deczember 20. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP FELSŐBÁNYA VÁROS ÉRDEKEIT FELÖLELŐ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kiadóhivatal Nánnsy István könyvnyomdájában Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 írt. — Fél évre i írt. — Egyes Számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Nyiltlér soronkint io kr. Társadalmi kórtünet A társadalmi közéletnek az utóbbi időben egy sajnos jelensége, sót mondhatni epidémiája egymásután szedi áldozatait; s ha a társadalom maga nem szánja reá magát a radikális operáczióra, a kór továbbterjedése talán feltartóztatható sem leszen. Ha már betegségnek jeleztük e jelenséget, állapítsuk meg tehát annak diagnózisát is, mely nem más, mint az úgynevezett immunitás, sérthetetlenség. Egyes egyének ugyanis a társadalomban elfoglalt pozíciójukat csak egy jól kö- rülsánczolt várnak tekintik, melyből — a viszonttámadások veszélyei ellen magukat biztonságban érezve, — kirohanó támadásokat intéznek a pozioziójuk keretén kívül eső tisztességes polgárok legdrágább kincsére, féltékenyen őrzött magán becsületére. Egy igen sajnos esetről van szó, mely a múlt heteken élénken foglalkoztatta úgy a napi sajtót, mint a székes fővárosi jogász köröket. — 'Ugyanis egy előkelő fővárosi ügyvéd perirataiban a legsúlyosabb rágalmakkal illetett egy szegény, de becsületes polgár embert, mint perbeli ellenfelét elmondván öt lakás- és foglalkozás-nélküli kétes exis- tencziának; természetesen csak azért, hogy e valótlan állításokkal megtéveszsze az ité- löbirónak felfogását a perbeli ügyről, hogy annak consequenciájaként hozassék meg az itelet ügyfele javára s méltatlanul megrágalmazott ellenfele hátrányára. Az ügyvédi szólás szabadság fedező palástja alul a polgári becsület íek ily orvtámadása ellen előbb levélben, majd később személyesen is tiltakozott a megrágalmazott és kérte annak az igazságnak megfelelő kiigazítását. Az ügyvéd azonban hivatkozott az ügyvédi szólásszabadságra s a megrá- galmazottnak még eme, megtámadott becsületének rehabilitálása érdekeben tett kísérletét is, melylyel pedig csak a való igazságnak akart érvényt szerezni, orvtámadásnak nevezte. Hogy a jelenetnek azután csattanós vége lett, az most nem tartozik a dolog érdeméhez, hanem igenis foglalkoznunk kell azokkal a következményekkel, melyek már az igazságszolgáltatás bírói széke előtt folytak le. Az ügyvéd feljelentése folytán az eset az ország első, a fővárosi büntető járásbírósága elé került, hol annak vezetője a panaszos ügyvéd álláspontjára helyezkedett s a becsületében megtámadott polgárt elitélte 100 frt pénzbírságra és egy havi fogházra; viszont ped'gmcg sem engedte, hogy a becsületében erősen megtámadott polgár viszon- vádat emelhessen a rágalmazó ügyvéd ellen. Magával az icélettel jogi és törvénykezési szempontból e czikkünk keretében nem szándékozunk foglalkozni, mert kitűnő jogászok megvitatták már azt a legelőkelőbb napilapok-hasá íjain, hogy az Ítélet maga egy megtestesült törvénytelenség s annak hatályvesztése most már úgy is a felső bíróságok feladata, hanem igenis foglalkoznunk kell az Ítélet által enuncziált bírói felfogás morális consequent iájával. Mert hová jutna a tisztességes társadalom. ha felfogásában e szörnyszülött Ítélet s inctionáltatnék: ha mindenki, aki csak betölt valamelyes pozicziót a közéletben, az immunitás köpenyegét állásában csak arra használná fel, hogy tisztességes polgáremberek becsületében széltében-hosszában szabadon gázolhassanak, még pedig megtoro- latlanul és oly módón, hogy az ártatlanul magtámadottnak védelme, vagy az elkeseredésszülte viszonttámadása az igazságszolgáltatás rosszul felfogott jóvoltából már lőtávolon kívül találja a támadót. Ez ellen tiltakoznia kell a társadalomnak feltétlenül még a bírósági Ítéletekkel szemben is, mert az egyéni becsület, a társadalmi tisztesség absolut értékének megítélésére legfőbb bírói forum maga a társadalom, mely bizonyára ki is fogja mondani megappellálhatatlan Ítéletét, hogy az ártatlan emberek becsületének megtorolatlan megtámadását, ha meg is engedi a hivatali immunitás, de nem engedi meg semmi szin alatt a társadalom igazságérzete. A felsőbányái m. kir. bányamű ismertetése. »A nagybányai m. kir. bányaigazgatósági kerület monográfiájac czimü munkából. A felsőbányái bányászatot egy, a m. kir. bányahivatal által 1873-ban összeállított s levéltárában őrzött » Monographia« után már többször ismertették, a nélkül, hogy a forrás részletesen jelöltetett volna meg. A történeti ismertetés mellett a bányavidéknek geológiai Viszonyait is felöleli ez a leírás s hogy az említett »Monog- raphia« alapvető munka a felsőbányái bányaművelés ismertetésénél, kitűnik abból is, hogy a m. kir. földtani intézet 1891. évi jelentésében »A A7 árva. w lig hogy megcsókolta 1 Gyermekét az anya r ölelő karja lehullt, S nem ébredt fel soha. Nehéz bánat kínjai Leverték az apát. Tört szive sír ölében Nyugalomra talált Sorsa lett a gyermeknek Kettős bus árvaság, Szeretet-harmat nélkül Nőtt, sinlett a virág. »Nem volt ki mondta volna Én kedves gyermekem!« Apját, anyját vesztette, Nem ismerte sohsem. Zugó tenger árjában Széltől ütött sajka Lett a gyermek élete, Bus volt minden napja. Könyörület vizében Hosszú nehéz sebét, Alamizsna enyhité Szomját és éhségét. Árvák sorsát enyhitni Folyton űzte lelke. Sok szenvedő szeméről Szárított fel könnyet, Özvegyeknek, árváknak Hü ápolója lett. Mint súly alatt a pálma Ö is növekedett, Évek múltán gyermekből Felnőtt ifjúvá lett. Az életnek színpadán Mint annyi száz s ezer, Megtalálta ama tért Hol küzdjön kéz s ésszel. Árvák atyja az Isten Úgy viselte gondját, Derék emberré tette A felserdült árvát. Földi kincsben gazdagon Boldogságra jutott. — Hol emelett jó a szív Másoknak is jut ott. Élte legfőbb örömét Nemes tett képezte, Midőn sírba költözött: Kegyelet virága Dusán diszlett hantjain, Öntözé sok árva. Nevét a hálás szivek Megőrizték híven. — Enyészet erőt nem vesz Igaz, nemes szivén! Dombi Lajos. Az esküvő után. — Irta : Pótor Elemér. — Gábor szemei le voltak hunyva, — de nem i aludt, — A kellemetlen visszaemlékezés még i mindig gyötörte lelkét — s folytonosan reme- \ gett feleségének újabb tudakozó kérdésétől. De Ilonka sokkal gyöngédebb volt, — sem hogy tovább zaklatta volna férjét Kermanovszki Belláról való tudakozódása által. Ott ült szótav
