Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-12-06 / 19. szám
szerepet juttat neki a közéletben és társadalomban, megvédi vagyonát, igen, biztosítja tokéjét és őrzi azt. De ez egy alkotmányos államban nem is lehet másképp A vagyonbiztonság adja , meg az ország ipari és kereskedelmi felvirágzását és jaj annak az államnak, hol a ; vagyonbiztonság megrendül, pusztulásnak indul az az ország. De ez államban viszont, mert hisz mi ! mindig alkotmányos állam voltunk, a jog- ; egyenlőségnek is kell uralkodnia. Ha a gazdag- ember százszor és százszor több adót j fizet és terhet ró le, mint a szegény ember, azért ne gyakorolhasson több jogot, mint az a másik. Ép ezért az adórendezés kapcsán okvetlen leszállítandó a census. De e tehintetetben óvatosaknak kell lennünk és úgy kell leszállítanunk a cen- sust, hogy az ne képezzen kész szerencsétlenséget az eladósodott államra. A külöm- bözö nemzetiségek arányához képest kell e kérdést megoldani és pedig úgy, hogy az állambontó czélzattal izgágáskodó huzafiat- lan nemzetiségiek a leszállított census által többségbe ne jöjjenek. Most még csak egyet. Álljon jogában minden szegény embernek, földmivesnek, munkásnak, bárkinek, úgy fizetni részletekben és akkor fizetni adóját, mikor azt legkönnyebben bírja. Persze az állam kárán; úgy kell e nehéz kérdést megoldani, hogy ezért az államháztartás menete és gépezete meg ne akadjon és az adóhátralékok veszedelmes nagyságban fel ne gyűljenek. Úgy kell elrendezni az adó fizetéseket, hogy a munkás, ki hetenként kapja bérét, 52 heti részletben fizethessen, a hivatalnok havonkint kapja fizetését, tehát 12 részletben, a földmives aratás után lát pénzt, tehát akkor, mikor eladta búzáját és igy tovább. És vájjon akad-e munkás, ki pár forintnyi adóját meg nem fizetné, mikor azt j hatosonként róhatná le és igy volna ez minden rangú és állású polgárnak is. Ez újítás eredménye meg vagyunk ar- ról győződve megfelelne a várakozásoknak. Nagyobb lenne az adójövedelem, kevesebb a behajthatatlan adó és nem kellene annyi szerencsétlen embert földönfutóvá, hajléktalanná tenni az állam nevében és az állam követeléséért. Az adónak részletenként befizetése möst is fennáll, de ez rendszertelen, rossz és meg kérelmezni is kell. E kedvezmény ma már áldatlan s többé nem állhat fenn és úgy rendezendő, mint azt itt kifejtettük. Késedelmi kamat persze fenntartandó, de viszont okvetlen le kell szállítani 4—áWVo-ra. Ezeket akartuk elmondani adórendezésünk ügyében és érdekében, mert megvagyunk győződve, hogy az adóreformálás küszöbén van; megoldását égető szükséggé tette az általános panasz és a nép feljaj- dulása ezer és ezer ajakkal. A felsőbányái m. kir. bányamű ismertetése. »A nagybányai m. kir. bányaigazgatósági kerület monográfiája» ; czimü munkából. Felsőbánya sz. kir. bányaváros Nagybányá- í tói 9 km. távolságban keletre fekszik, a Kapnik- bányán át M.-Szigetre vezető ut mellett. Éjszakról és keletről meglehetős magas begyek környezik a tenger szine felett 329 m.-ben fekvő városkát; délről egy alacsony dombvonulat veszi körül, mig nyugoti oldala a Szamos menti alföld nyúlványa. A város alig néhány évvel ezelőtt j még 6000 lakost számlált, ez időszerinti népessége mintegy 4500 lélek; a magán bányászat j folytonos csökkenésének következménye a na- i gyobbrészt bányászokból álló lakosság számának | feltűnő apadása. A város északi oldalán emelkedik, kezdet- 1 ben csekélyebb lejtőséggel, azután pedig megle- I hetös meredeken a 729 m. magas u. n. »Nagy- I bányahegy«, mely magába zárván a bányászkodás tárgyát képező érczvezetö ereket, már évszázadok óta folyó bányászat tanyája. A Nagybányahegyet délről a Zazar fővölgy határolja, keletről és nyugatról a városon átfo- I lyó és mély medret 'mosó zavaros patak és a mély pataki völgy határolja; csak éjszaki részével áll a Nagybányahegy egy hegylánczolattal — mely a keleti Kárpátokhoz csatlakozik — összeköttetésben. eme hegylánczolatnak legmagasabb ; csúcsai az 1398 m. magas Gutin, az 1307 m. ma- j gas Rozsály és az 1213 m. magas Feketehegy. A 729 m. magas »Nagybányahegy« már messziről elárulja, hogy évszázadok munkáját végezte ott a bányász; a kiterjedt hányok, földszinti művelések sejtetni engedik azt a nagy mu- kát, melyet a föld ölébe rejtett kincsek napfényre hozásánál kifejtett. A felsőbányái m. kir. bányamű fémtermelésének mennyiségére, értékére, valamint a munkások számára való tekintetből a hazai fémbányavállalatok között első rendű helyet foglal el: a nagybányai kerületnek pedig legterjedelmesebb bányászata. Közgazdasági és nemzetgazdasági fontosságát emeli még az a körülmény is, hogy a Nagybánya vidéki bányaterményeket feldolgozó fernezelyi kir. kohót ellátja az ólmos ér- czekkel és szinporokkal, melyeket a kerület túlnyomóan ezüst-aranyos terményeinek olvasztásánál a kohó nem nélkülözhet. A felsőbányái bányavidéken a kincstár mellett magánosok is folytatják a bányászkodást; a kincstár csak a 17. század utolsó tizedében jutott a felsőbányái bányászat birtokába s ezen idő óta a magánbányászat egész a legújabb időkig szoros kapcsolatban állott a kincstári bányászattal. A magán bányászat egészen a legújabb időkig, ha változó szerencsével is, de nagyobbrészt jövedelemmel folytattatott; a változott viszonyok, és az ezüst értékének csökkenése azonban nagyon mélyre ható következményeket vontak maguk után; az eddig jövedelemmel dolgozó vállalatok veszteségbe jutottak, egy részében ezen kis bányáknak már most is szünetel a művelés, más része küzd a mostoha viszonyokkal, jövedelmet alig egy-két vállalat ad; csak rövid idő kérdése s a virágzó magán bányászatnak már csak múltjáról fogunk megemlékezhetni! Elnémulnak a völgy mentén épült kicsiny, kezdetleges zuzómüvek és ezen szomorú időszak beálltával veszíteni fog jelentőségéből az egész bányászat s e tekintve a nemzetgazdasági károsodástól: nemzetiségi szempontból is káros leend e vidékre a magánbányászat megszűnése, mert a bányászok magyarsága jó és balsorsban, hosszú évszázadokon keresztül vtdö bástya volt a nemzetietlen törekvések ellen! A magán munkások nagy része állandó munkát találna ugyan a kincst. bányaműnél, de a fegye'emhez nem szokott s eddig önállóan a saját számlájára dolgozó bányász itt nem igen vállal állandó munkát; az erdélyi aranyvidék és a szénbányászatnál remélt magas kereset kivándorlásra késztetik, könnyen válik meg kis telkétől, házától; de rövid idő múlva reményeiben csalódva, megtörtén tér vissza szülőföldjére s a panasz hangos kifejezésével másokban keresi szomorú sorsának okát. Még viradhatna ezen számos apró vállalatra jobb idő, ha egy tekintélyes bányatársulattá tömörülve s rendelkezve az anyagi eszközökkel, az egységes vezetés és czélszerü berendezések létesítésével a mai kor követelményeinek megfelelő bányaművelés volna folytatható; erre azonban a jelen körülmények között kilátás nincs a szétforgácsolt erők és a beruházási tőke teljes hiánya sietteti a végelpusztulást! A felsőbányái bányászat keletkezésének ideje ismeretle*, nem is tartozik a legrégibb hazai bányavállalatok közzé, de miután a 14. századból már Írott emlékével találkozunk, ez legbiztosabb jele annak, hogy már azon időtájt virágzó bányászat székhely e volt. [Folyt, köv.] kém, még tán most is van a sok ezukros skatulyából ! Folytatta , . . — Ott volt Bella Nagyfám! — Kicsoda Bella ? — Kermanovszky Bella. Itt elvesztette Gábor a higgadt előadási modort. Fejét felemelte a kis feleség öléből s arczán bizonyos színváltozás volt észrevehető, a melyet az Ilonka figyelme nem került el, sőt erősen megragadott s az estély többi személyei iránti érdeklődést egészen megszakítva, |tüzete- sebben kérdezősködött Kermanovszky Bella felől. A setét gyanú azt súgta Ilonkának, hogy ez a Kermanovszky Bella nem egészen közömbös személy az ő férje előtt s neki ösmernie kell azt a hölgyet. Gábor igyekezett higgadtságot mutatni elbeszélése foly'amán, de az a túlságos őszinteség, a melylyel az estély történeteit elbeszélte, csak megerősítette, sót fokozta Ilonkában a gyanút. — Én nem látok benne semmi különöset, hogy ha egy fiatal ember az éjféli óra után, egy házi mulatságon ösmerős leányt megcsókol. Ezen szavakkal igyekezett Ilonka kimenteni a zavarból férjét, a ki ezúttal igen boldogtalannak érezte magát, mert felujult emlékezetében egy szerelmi viszony, melyet a szülei zsarnokság nem engedett a házasság szent szövetségévé alakulni. Gábor szivének első szűzies szerelmével Kermanovszky Bellának áldozott. De Kermanovszky Pál s még inkább a felesége, kiben az arisztok- rác/.ia kedélységi teljes mértékben megvolt, kicsinyeitek nagy'műveltségű leányuknak a falusi jegyzőt, s a leány sem szerette ugv Gábort, a mint szerette öt Gábor, kinek nem volt gondolata, a mdyben Bella benne ne lett volna, nem volt cselekedete, a melynek véghezvitelére ne abból merített volna erőt, hogy Bellát egykor feleségének mondhatja. Eszébe jutott Gábornak az a mély' fájdalommal, szégyennel teljes óra, melyben az imádásig szeretett Bellától kosarat kapott. Eszébe jutott a j a szülőkhöz való felebbezés, a lesújtó, elutasító j válasz. Eszibe jutott minden rossz, a melyet hiába i akart belesodorni abba a kis vékony czigarettába, melyet ujjai között gyűrt, nem sikerült, a cziga- | retta-papir elszakadt, s rágyújtott egy szivarra s | nagy füstöket eresztve szólt: — Kedves Ilonám! én e pillanatban rosszul érzem magam, megbocsát, ha felkérem, hogy hagyjon magamra! — De hogy Gáborkám! Hogy is ne! Az volna ám a női hűség, hogy magát rosszul érző férjünket magára hagyjuk. Itt maradok oldalad mellett. Parancsolsz orvost? Mid fáj? — A fejem szédül, reszket az egész testem. — Jöjj csak a hálószobába, megvetem ágyad, feküdj bele. Az oldalszobába mentek, s Ilonka megvetette az ágyat s kiment és a cselédet elküldte a doktorért s ismét visszament a szobába. Már az ágyban fekve találta a férjét! Folyt. köv. Keser-édes labdacsok.“1') Beadja : dr. Ködvágó Tóbiás. Rendjelkór. Hajdan a honfi — ha tett— £íá/éá<’«hordtajutalmát. Most keblére kíván kétszínű — rendjeleket. Jubilálási mánia. Hogyha kiszolgált már pár évet mint megy'eszolga: Uczczu! siet szaporán ülni — jubileumot. Antik és modern Kornéliák. Gracchusok anyja előtt legfőbb ék volt - fiúgyermek, Mig ma sok úrnőnek szebb, becsesebb az — öleb. Közügyek. A fontos közügyek — kérded — hol fúlnak az árba ? Ankétnél az egyik, bankettnél meg a más. A mai ifjúság. Iskolapadjától csak imént szabadult meg azifjoncz, | S már hivatalra les és parthie-vadász leszen ő. Agglegényi nyilatkozat. I Hymen rabságát örömest venném ma magamra, Hajh! csak e börtönnek őre ne lenne —- anyós. *] Ezen labdacsok közül egy pár ugyan már régebben | beadatott a t. publikumnak, de miután hatásuk el tagadhatatlan ' volt és tetszett is: jónak láttuk azokat újból praescribálni, ille- j tőleg ajánlani, tartván a klasszikus latin szálló igével: »Haec | piacúit semel, decies rcpetita piacebit.« Szerk.
