Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)

1896-11-22 / 18. szám

A tárgyalás során, miután a határozat t.- iigyész elleninditványával szemben kimondható nem volt, elnöklő polgármester a névszerinti sza­vazást a kérdést következőleg feltéve elrendeli: »néhai Kunczly Lajos örökösei ellen megítélt összegek fejébe megelégszik-e a képviselő-testü­let 214 frt 20 krral vagy sem ?« igennel szavazott 8, nemmel 11) és igy szavazattöbbséggel folya­modók kérelmeikkel elutasittatni határoztattak. 9. Jegyzőkönyv hitelesítőkul Veres József, Nagy Lajos, Kerekes Sándor képviselők kérettek fel s a hitelesítés ideje e hó 24-ének d. u. 4 órájára kitüzetetL HÍREK. A városi tisztikar Farkas Jenő polgár- mestert folyó hó 18-án volt névnapja alkalmá­ból a tanácsteremben, a tanácsülés végén, testü­letileg kereste fel, hogy kifejezést adjon iránta táplált tisztelete-, szeretetének és ragaszkodásá­nak. A tisztikar ezen érzelmeit a város legidő­sebb tisztviselője Miskolczy Márton tisztiügyész tolmácsolta. A polgármester meghatott szavak­ban fejezte ki köszönetét a tisztelet-, szeretet- és rokonszenvnek tanúsított megnyilatkozásáért s biztosította a tisztviselőket egyenkint és összesen, hogy a mint eddig is tévé, ezentúl is főtörekvése oda fog irányulni, hogy ezt a szívélyes viszonyt mindvégig fentartsa és ápolja. Szolgabirák beosztása. Vármegyénk fő­ispánja i’échy István szolgabirót a nagybányai, Sepsi Sándor szolgabirót pedig a szatmári fő­szolgabíró mellé rendelte be szolgállattételre. Tanári minősítés A vall. és közokt. mi­niszter Bodnár Gáspár szatmári képezdei tanárt, ki városunkban néhány évvel ezelőtt, mint róm. kath. segédlelkész működött, tekintettel ama kö­rülményre, hogy a paedogiai tárgyakkal már hosszabb idő óta foglalkozik, figyelembe véve hat évi tanári működését és azon tevékenységét, a melyet az irodalom terén kifejtett, — múlt hó 27-én kelt elhatározásával polgári iskolában való tanításra képesítettnek nyilvánította s megengedte, hogy a nevelés és oktatási módszertant a hazai tanítóképző intézetekben is taníthassa. Csirik József városi állatorvos, tekintet­tel aggkorára, utóbbi időben történt gyakori be­tegeskedésére, melyeknél fogva szolgálatának megfelelni képtelen már, beadta kérvényét nyug­díjaztatása iránt. Szinmükedvelői előadás. Városunk szét­tagolt, megzsibbadt társas élete, lassú vérkerin­gése feléiéhkitése czéljából Farkas Jenő, fiatal polgármesterünk, azon szép és nemes eszmét pendítette meg, hogy a néhány év óta működé­sét részint közönyből, részint meghasonlásbái meg­szüntette szinmükedvelő társulatot, mely a hatva­nas és hetvenes években szerzett fényes erkölcsi sikereken felül nem éppen jelentéktelen vagyonnal rendelkezett és dicsekedhetett, mert több mint 600 frt értéket képviselő szinpadot épített és csinos ruhatárt alapított, — a feledés homályá­ból előrántani, hamvából uj életre kelteni lehet és kell. A szép és nemes eszme ma már meg­testesítve van, a mennyiben Farkas Jenőnek, ha­ladásunk, társadalmi és közművelődési törekvé­sünk lelkes zászlóvivőjének, sikerült a jelzett czél szolgálatára több hivatott erőt megnyerni és a társulatot, mely legközelebb megfogja kezdeni működését, újból szervezni. Midőn örömmel üd­vözöljük a kezdeményezést, — azon óhajunknak adunk kifejezést, miszerint negyon szeretnék, ha a buzdító példára a befagyott dalárda is — a lelkesedés lángjánál felolvadva a jégközönyből, megszólalna, életjelt adna magáról és szintén megkezdené működését. Flogy e két társulatnak lelkes közreműködése felolvasások, szavalatok, hangversenyek stb. előadása által elszigetelt, ri­deg társas életünk lendületére, élénkítésére, a családi körök közelebb hozására és összébb fű­zésére a magunk és mások szórakoztatására mily üdvös kihatással volna, azt felesleges is monda­nunk. Bontakozzunk ki tehát a közöny, a sem­mivel nem törődő blazirtság ölelő karjai közül, és lépjünk a cselekvés terére, melyen érvényesítse magát kiki adatott tehetségéhez képpest, de se álszégyénből, se nagyképűsködésből ne vonjuk ki magunkat a szép és nemes czél szolgálata alul, mert a közérdeket szolgálni soha se lealázó, sőt éppen felemelő valami, sőt a haladásért a köz­művelődés — és a közjóért nemcsak erkölcsi, de — ha kell — anyagi áldozatot is hozni egyene­sen tartozó kötelességünk. Avagy mi czélja van életünknek ha nem ez? Mivel rójjuk le a társa­' j dalom irányában emberi tisztünk adóját ? Az em­ber élete jog, de egyúttal kötelesség is, A királyné ő Felsége névnapja alkal- ; mából e hó 19-én reggeli 9 órakor a róm. kath. j : templomban hálaadó isteni-tisztelet tartatott, ! melyen a városi és kincstári bányahivatali tiszti­kar a polgármester, illetve bányatanácsos hiva­tali főnök vezetése mellett teljes számban vett részt. Esküvők Nagybányán. Majzik Miklós kataszt. mérnök e hó 10-én lépett házasságra Nagy Ilona kisasszonnyal, Nagy János köztiszteletben álló városi alorvos kedves és müveit leányával. — Platthy Géza jóhirti kereskedő e hó 21 -én ve- j zette oltárhoz Almer Lajos kedves és müveit leá­nyát, Erzsikét. — Ugyanezen napon esküdött J örök hűséget Pap Zsigmond körjegyző Gébcl Ilona kisasszonynak. Áldás és boldogság kisérje J frigyüket 1 Meggyűlt kakát ujj. Hogy a kőolaj­lámpa megtöltésénél mily tudatlanul, sokszor könnyelműen járnak el némelyek, daczára a foly- j ton hallható intő példáknak, igazolja a következő eset. Pável József helybeli pékmester 9—10 éves kis leánykája a mint a minap este petróleumot öntött az égő lámpába — véletlenül a karjára is ömlött belőle s hogy, hogy nem ? azonnal lán­got fogott a kabátja ujja. Szerencse, hogy a kis leány nagyobbik nővére otthon volt s látva a fenyegető veszedelmet, nem vesztette el lélek­jelenlétét. Azonnal egy kabátot terített a nővére karjára, kinek az ijedtségen kívül nem történt [ egyéb baja. Baleset. Klein Herman helybeli szikviz- f gyárosnak talyigába fogott lova a napokban, a | mint egyik utczából a másikba fordult volna, j egy, az utcza sarkán letett bölcsőtől, melyet j egy asztalos inas éppen hazavinni szándékozott s nehézsége miatt egy pár perezre letett, meg­ijedt és elragadt, miközben a talyiga felfordult és fedele leszakadt s valami 100 darab szikviz- zel telt üveg széttörött. A tulajdonos legény fia, ki a lovat hajtotta, a veszélyt látva, idejekorán leugrott üléséről, azonban úgy megütötte bokáját, hogy nehány napig alig birt lábra állani, A lovat még mielőtt a népesebb utczára száguldva emberbe vagy magába könnyen kárt tehetett volna, si­került feltartóztatni. A száj- és körömfájás a szarvasmarhák között még mindig grasszál. A napokban két tehén is megdöglött. Ezek azonban a bonczolási leletjegyzőkönyv tanúsága szerint nem ebben a betegségben hullottak el. E körülmények páran- csolólag követelik, hogy a lemondás következté- j ben üresedésbe jött állatorvosi állás kérdése bár mi módon, még mielőtt a járvány terjedése na- j gjmbb mérvet öltene, a gazdaközönség érdekének megóvása czéljából, mielőbb sürgősen megol- I dassék. Adófizetők figyelmébe. A mennyiben a folyó évi IV. negyedére fizetendő államiadó, út­adó és vármegyei pótadók és egyéb köztartozá- j sok esedékessége e hó 15-én elavult, — felhivat­nak az érdekelt hátralékosok, hogy tartozásaikat ] minél előbb, legkésőbb azonban az év végéig be- j fizetni el ne mulaszszák. Városi adohivaial. Nyilvános számadás- Támsics Mihály \ iró síremlékére következők adakoztak: F. J. Mis- kolczy, Nyisztor, Kovács, Spáczay, Háder, Ber- novics, Pap 10—10 krt, összesen 80 krt. — A mezőőrményesen építendő templom építésére: H. S. 25 kr. N. N„ F. J., Nyisztor I., Miskolczy M. Kovács P., P rohászka A., Iláder F., Berno- vits Emil 20-20 krt, P. M., L. S 10—10, Lő- kös Jánosné 50 krt, összesen 3 frt 00 krt adó- | mányoztak. A népfelkelők szemléje városunkban e lió 20-án tartatott meg. Rendelet. A nagyváradi posta és távírda igazgatóság 11144—1896. számú rendelete alap­ján felkéri a levelező közönséget, hogy a gyor­sabb kézbesithetés végett a Budapestre szóló le- \ velekre nemcsak az utczát, hanem a kerületet is Írja reá. Vármegyénk számokban. A férfiak számát a nőkével egybevetve az j országos átlag szerint 1000 férfire 1015 nő jut, j vármegyénkben 1033, Szabolcsban 1045, Mára- Marosban 997. A felnőttek közt van vármegyénk­ben nőtlen férfi 27.62, nem férjes nő 17.00, nős 6855 férfi, férjhez ment 05.96 nő, özvegy férfi 43.6, nő 16.92, elvált férfi 0.07, nő 0.12 °/0. A hitfelekezetek szaporulata a következő (a zárjel közt levő számok az országos átlagot tüntetik fel): 1870—80-ig. 1880—90-ig. 1. róm. kath. —3-98 ( 4-60) +11.58 (11-67) 2. gör. kath. —8.47 (—5-79) +10-20 [11-37] 3. gör. keleti —15.07 [—6 19] +10-27 ( 6-59) 4. reform. — 4-97 ( 0 20) +10-61 ( 9-36) 5. zsidó +14-81 [ 15-23) + 9-32 (13-24) a szaporodás 10 év alatt róm. kath. +7 14 (16-87) gör. kath. +0'88 ( 5-94) gör. keleti +4T7 (-0-12) reform. +5*37 { 9-68) zsidó +26-17 [30 49] Volt pedig róm. kát. 23713 '< férfi, 25895 nő, gör. kath. 67437 5> 67457 » gör. kel. 935 « 987 « reform. 47438 « 48895 » zsidó 9253 » 10160 » ágostai 451 » 420 » Ezen adatok szerint a gör. keletiek várme­gyénkben fogytak 4.17%-kal, azonban figyelembe kell vennünk, hogy az 1869. évi adatok semmi esetre sem oly megbízhatók, mint már az 1880. éviek s ez évtől számított 10 év alatt a szaporo­dás 10.27%, továbbá azon sajátságos jelenséget tapasztaljuk, hogy mig a zsidók 1870—80-ig, mi­dőn minden egyéb hitfelekezet fogyott, még pe­dig nagy arányban vmegyénkben, a zsidók nö­vekedtek, a mi szerintem szintén az 1870. évi adatok megbizhatlanságát bizonyitja. A vmegyében az összes népesség százalék­ban kifejezve az egyes hitfelekezetek következő­leg állottak: róm. kath. gör. kath. gör. keleti ágostai reform, zsidó róm. kath. gör. kath. gör. keleti ágostai reform, zsidó 1880-ban 16-37 (47-22) 42-88 (10 83) 0-60 [14-11) 0-30 (8.07) 32-69 (14-74) 7 13 (4-55] 1890-ben 16 42 (47-84) 42-78 (10 74) 0 60 (13-64) 0-30 [7-80) 82 73 (13 63] 7 06 (4-67] 1860-ben 16 17 (45-79) 44.45 (11-64) 0-65 (15-24) 0-30 (8 08] 32-54 (14-88) 5-86 (4-00) A zárjel közt levő számok az országos át­lagot mutatják s ebből látjuk, hogy vármegyénk­ben a róm. katholikusok nem szaporodtak az or­szágos átlaggal arányban, a reformátusok dacára, hogy az átlag csökkent, nálunk számuk növeke­dett, a gör. katholikusok fogytak s a zsidók az utóbbi tiz év alatt szintén. Nemzetiség szerint vármegyénkben követ­kezőleg állottunk, {Zárjel között az országos át­lag száma.) Magyar Német Tót 1880 56.66 (46.65) 4.97 (13-62) 0-35 [13-52) 1890 50 01 (16-61) 4-49 (12-53] 0-12 (12-53) Oláh Ruthén 37 00 (17-50] 0-32 (2-57) 35-39 (17.11] 0-43 (2-51) Ezek szerint azt lehet mondani, hogy vár­megyénk lakosságának 60%-a magyar s tiz év alatt ezek szaporodtak majd 3°/0-\ial s a ruthén 0 09°/o*kal de tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a magukat más nemzetiségűnek vallók mily arány­ban beszélték a magyar nyelvet s úgy találjuk, hogy 60"96, az oláhok 17-60, a ruthének 80 92%-a beszél magyarul, mig Szilágyban az oláh 11-37, Ugocsában 6-24, Biharban 12‘82%-a beszél ma­gyarul. Vége köv. Szózat A »F'elvidéki Magyar Közmüvelődési-Egye- sület« százezer forintnyi milleniumi nemzeti ala­pítványt akar gyűjteni az ezeréves magyar nem­zet körében, a mely tárgyban meleg hangon tar­tott szózatot intéz a nemzethez. Midőn most so­rát ejtjük e szózat közlésének, azt oly megjegy­zéssel adjuk egész terjedelmében, hogy szerkesz­tőségünk a hozzá beküldött gyiijtöiven készségesen elfogad adományokat a nagy nemzeti czélra s ezt rendeltetési helyére juttatja. A felhívás, melyet gr. Károlyi István egye­sületi elnök irt alá tiszttársaival együtt, a kö­vetkezőleg szól: Ezer esztendeje, — tűzzel, lánggal, vihar­ral és vérrel teli ezer év, — hogy Árpád leszállt

Next

/
Thumbnails
Contents