Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)

1896-11-08 / 17. szám

megtakarított összeg fogyott, az anyaföld sztrájkolni kezdett s mindannak daczára, hogy hol itt, hol amott fúrták meg kérges oldalbordáját, — a sztrájkot fel nem adta. Kiürült a sötét üregből a határig minden kincs. Üres lett a kincstári és üres a magán­bánya. Kevés foglalkozás, — sok kéz: munkahiányt szült. Családi hagyományánál fogva ragaszkodik népe városához, bár látja, hogy a máról-holnapra való élet neki teher. Kivándorol a bányász, ki az iparos, mert megélhetésének forrása legkisebb ré­szig kiürittetett. Más foglalkozást nem talál, mert ahhoz semmi alappal nem bír, pedig mily sok ága van a gazdálkodásnak, az iparnak és ke­reskedelemnek, mely ott meghonosítható volna. Néhány ily kutforrást felemlitek, hátha az intéző körök figyelmét szerény soraim felkelthetnék. Felsőbányának kiterjedése népességé­hez arányitva a lehető legkedvezőbb. Csak­nem minden lélekszámra 2 kh. mond két kh. terület esik. Mig legtöbb nagyközség és város la­kosának V* hold földterület sem jutna osz­tályrészül. Az igaz azonban, hogy a helyrajzi viszonyokat tekintetbe véve a két hold föld alig er annyit, mint pl. az alföldi i/i hold ; de észszerűen kihasználva, mégis csaknem annyiban értékesíthető. ’ Mit lehetne tehát tenni Felsőbányán a nemzetgazdaság érdekében ? Szerény javaslatom egy * nemzetgazda­sági szövetkezeti alakítása lenne. E szövet­kezetbe vonni minden oly ágat, melyeknek a helyi speczialis termelő viszonyok kellő­képp megfelelnek. Pl. fensikjai és völgyei, mint amúgy is már flórában gazdag terü­lete szarvas-marha által lenne kihasználandó, tej és ennek termékei, tejfel, sajt s a visszamaradt savónak hus-sertésekkel fel­takarmányozása czéljából. A legelők: minden partszakadt domb­oldal vad gyümölcsfákkal beültetendő s ter­mékének s a vidék termékének feldolgo­zása czéljából pótkávé-gyár felállítása. Völgyeinek egy része, mely nagyon könnyű szerrel öntözhető is az amúgy is hüs éghajlaton karfiol termeléssel lenne ki­használandó. Bevonandó a fonó és szövő ipar. A fa és játék ipar. Selyem tenyésztés és ipara. Baromfitenyésztés összekötve hiz­lalással. Méhészét és ipar s végre egy szö- löoltvány telep létesitése. Ezek mellett kultiválható volna a szén i kő és agyag ipar. Élelmes vállalat nyári fürdőt létesítene a magasabb igények kielégítésére nyara­lókkal berendezve. Hisz oly kies a mi vi­dékünk, hogy a fürdő helyeknek bármelyi­két ügyes kezekben követhetné. Sőt nem hiszem, hogy gyógyfürdő is nem volna lé- 1 tesithető. Mindezeknek felkarolásához s ez által Felsőbánya város jövője — alapkövének ! letevéséhez pénz és igen sok pénz lenne szükséges. Ez szövetkezet utján lenne elérhető. Ha egy szövetkezet erős alapon áll s i belkormányzata erős kezekre bízatott, an- I nak élni kell s ha él, meghozza áldásos I gyümölcsét. Lakosai, kiket legközelebb érint a ha­nyatlás lánczolata, tartsák szem előtt, hogy > nem érek reá vissza tekinteni; vájjon ki jő utánam.« Szász József. Választás után. A mily elementáris erővel lépett sorom­póba kerületünkben a külön vélemény, — elke- seresedést vive a választási urna elé, — ép oly higgadt megnyugvás lép fel ma a csilapodó ke­délyekben. Az alkotmányos küzdelemnek ezen józan mérsékletéből azt kell feltételeznünk, hogy az j ellenpárt támadása tulajdonkép nem is a már megválasztott képviselőnk személye ellen volt irányítva, hanem a megbántott önérzet elégté­tele akart lenni. Szép és helyes is, ha a szabad­elvű irány pártja tömör központi vezérlettel szer­vezi választóit, mert ha valaha, úgy most van szükség arra, hogy az államban a teljes lelkiis­mereti szabadság ellen feltámadt elvi nézetekkel szemben erkölcsi diadalt arasson, s hogy végre ismét hazánkban az ipari, gazdasági és pénzügyi fejlődés terére lépve, komoly munkához láthas­son ; hogy azonban a központi irányzat czélját soha se téveszthesse s ne legyen kitéve azon eshetőségnek, hogy a megértés helyett félreértés forduljon elő, melynek legyőzéséhez már nem a szabadelvdiktálta erkölcsi motívumok az irány­adók: igen fontosnak véljük különösen itt végvi­dékünkön, ha a magas kincstár és közigazgatás­intéző főbb tisztviselői úgy a szak, mint a tár­sadalmi téren kiváló tekintélylyel párosult haza­fias népszerűséggel képesek imponálni. Városunkban szintén voltak ellenvélemények, sőt a polgárság körében, Wekerle 10 éves kép­viselősége után is, az ellenzéki hang a kedvesebb, Kossuth Lajos neve sehol az országban nincs na­gyobb tiszteletben, mint e végváros magyar ér­zelmű polgárságában, hanem azért megértette az irányszót s csaknem mint egy test és lélek azon zászló alá tömörült, a mely zászló alatt meg tudta érteni, hogy ezúttal városunk közérdekéről, létkérdéséről van szó. Felsőbánya szabadkirályi bányaváros mindig döntő szerepet vitt a képvi­selő választásoknál; nem hiúságból mondjuk, de úgy volt ez most is, jóllehet ezúttal csak 82 tényleges szavazattal járulhatott az urna elé, szomorú tanúságául azon intrikáknak, melyett magistratusunk eltávozott feje rendizett — vá­rosunk szégyenére —- a legközelebbi múlt pol­gármesteri hajszában. Elvitázhatatlan körülmény azonban, hogy a Láng-párt gerincze itt csontosodott meg s mint egy őrvidék kiterjesztette innen hatáskörét a szom­szédos együtt választó községekre is, innen eredt a bizalom és biztatás a kitartó munkára a nagy­bányai széthúzó szabadelvű akarattal szemben. Belátjuk azonban Nagybánya testvérváros választóinak ingerültségét is. Az ok azonban úgy véljük, ott rejlik, hogy nem volt elég nagy az a tekintély, ki alatt csoportosulhattak volna; hogy nem akadt szemök elé egy láthatatlan erély, mely meg tudta volna előre súgni: veletek, ha lehet, ellenetek, ha kell, de győzni csak egy zászló alatt akarunk. Győzelmünk Láng Lajos nevéhez van fűzve. E vidéknek s ebben különösen váro­sunknak sok kívánni valója van, de magyar nem­zeti hivatása is igen fontos s valamint a képvi­selő megválasztásánál fontos őrvidéknek bizo­nyult úgy minden esetre ha ipari és gazdasági góczpontja lehetne e vidéknek, melyre kiváló égalji és természeti fekvése is ajánlja, úgy őr­szeme maradna hazánk népének is mindenkor. Ma, midőn a szabadelvű kormányzó irányzat oly nagy többséggel kerül vissza az uj ezredév országházába, azt hisszük a szabadelvű ministe- rium elnökének vasakaratával az uj ezredév nagy alkotását teljes erővel fogja megkezdeni, úgy a népnevelési, mint a gazdasági, ipari és a pénz­ügyi tevékenység terén. Termelő iparvárossá kell átalakulni városunknak is a hanyatló fémbányá­szat mellett. Erős a hitünk, hogy Láng Lajos képvise­lőnkben egy erős akaratú, szilárd jellemű és lan­kadatlan tevékenységű barátot nyertünk, ki ér­dekeinket tudásának teljes erejével fogja felka­rolni úgy a népnevelési mint az ipari czélzatok terén. Ezért üdvözöljük öt és teljes sikert kívá­nunk megkezdendő működéséhez. Augur. HÍREK. Szamélyi hir. Dr. Berks Lajos cs. és kir. főtörzsorvos, ki néhány napi szabadságát itthon töltötte, a múlt heten visszautazott állomására Komáromba. Előléptetés. Farkas Sándor városunk szü­lötte, m. kir. honvéd-őrnagy a napokban alezre­dessé léptettetett elő. Gratulálunk. Gyászhirek. Nagy Lajös, helybeli ev. ref. lelkészt súlyos csapás érte a múlt hó 20-án édes­anyjának elhunytával. A család a következő gyász- jelentést adta ki: Nagy Menyhért nyug. ev. ref. lelkész úgy a maga, mint gyermeke Nagy Elek kispaládi lelkész és neje Papp Mária s gyermekei, Nagy Ida férj. Pályi Lajosné s gyermekei, Nagy Lajos felsőbányái lelkész és neje Báthy Teréz s gyermekei, Forrai Borbála férj. Szakái Károlyné Gondolkozásunk hibái. (Dr. B. M.) Nemcsak a, mindennapi életben bukkanunk eme gondolati hibákra. Behatolnak az emberi tudás magasabb régióiba, a művészet és tudo­mány honába. Itt látszik a lényeges különbség a törekvő és alkotó emberi értelem két különböző szintere között. Az igazságra törekvő tudományban ugyanis minden hiba megbosszulja magát, akár ilyen ti­pikus, akár nem; ellenben a művészetben a ti­pikus gondolati hibák szabadon űzik játékukat; mert ez nem kérdi, hogy mi igaz és mi hibás, hanem mi szép és mi csúnya; sőt e hibák sok tekintetben a művészi alkotás és élvezet alapjául is szolgálnak. Ha az építész az erkélyt két vassínre he­lyezi, akárminö szilárdan nyugodjék is, ha számi- tásait a lehető megterhelés huszszorossára alapí­totta is, ha a terhelési próba a legfényesebben sikerült is, szépnek még sem mondhatjuk az er­kélyt. Csúnya ahhoz képpest, melynek kőlapja szép formájú kőtartókon nyugszik, melyek a fal­ból látszanak kiemelkedni, vagy ahhoz képpest, melyet kőoszlopok tartanak, minőket erkélyeken megszoktunk. A tartó és teher közti aránytalan­ság, annak a megítélésére nem a higgadt számi- tás szolgál, mely a legjobb rendben lehet, hanem a szemlélő ösztöne. Ezt az Ítéletet az emberek nagy tömege egyformán végzi; ezt bizonyítja a bádogból vagy gypszböl készült tartók nagy száma, melyek uj építményeinken csupán eszta- tikai szempontból alkalmaztatnak a ténylegesen tartó vassínek alatt.'Korunkban rendszerint akkor történik az épület díszítése, ha már teljesen kész. E tények megérdemlik, hogy lélektani alap­jukat kutassuk. A kő teherbírása keménységéről és szilárdságáról szerzett közvetlen tapasztalatok alapján, még inkább pedig onnan, hogy számos épületen olyan módon alkalmazva láttuk, már is­meretes és szemlélhetövé vált. Minden kihajló sziklafal uj meg uj mértékét nyújtja annak, hogy minő hajlásig képes a kő, mint tartó működni. Ez a szemléletünk hiányzik a vasra vonatkozó­lag. Más esetek nagy sokaságának többé vagy kevésbbé tudatos társítása az, mely a biztosság megnyugtató érzetét idézi elő s a szép benyo­mását lehetővé teszi. A vas különös tulajdonsága, hogy sokkal erősebb, mint a megszokott kő, te­kintetbe nem vétetik. Ha számítással, megterhe- lési próbával még úgy meggyőződtünk is a vas­sínek. teherbírásáról, az erkélyt csak úgy nem szépnek találjuk mint az előtt. Az ítélet, a mit az erkély szépségére vonatkozólag alkotunk, e sze­! rint gondolati hibán alapszik. Itt azonban a gon­dolati hiba nem hiba a szó szoros értelmében J véve; ellenkezőleg, a szemlélő eme hibája iránt minden művésznek érzékkel kell bírnia. Nincs a művészetnek olyan ága, melyből számtalan ilyen példát ne lehetne idézni. Semper, a német gyakorlati esztétikusok egyik legjelesebbike, kinek tudományos téren tett alkotásai tartósságra versenyezni fognak épü­leteivel, azt mondja: »A stilus a művészeti al­kotás megegyezése az ő fejlődése történetével, keletkezéseinek feltételeivel és körülményeivel« és nagy munkája, melyet a stílusról irt, egészen e gondolatnak van szentelve. Már az említett állításban is látható a művészeti alkotás lélek­tani alapja; mett e szerint stilszerü csak az olyan mü lehet, a mely összhangzatban van ama nagy­számú, rendesen öntudatlan társítással, melyek a szemlélőben a keletkezésre vonatkozólag felme­rülnek; már pedig a stilszerüség a szépségnek egyik feltétele. Ez a lélektani alapja annak, hogy a majo­lika-tál egészen más stílust kíván, mint a fém­tál, hogy az öntött tál egészen más mint a ko­vácsolt, hogy a fa, üveg vagy japáni lakkos-tál megint külön fajtát alkot. Vége köv.

Next

/
Thumbnails
Contents