Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)
1896-10-25 / 16. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. én kettőre gyakoroltam közvetlen befolyást.— Fölvetettem azt a kérdést, hogy a fogyasztásunknak megfelelő adót hogy megkapjuk, s a szeszadóra nézve meg is oldottam ezt a kérdést, elismertetve ezáltal nemcsak az elvnek önmagától érthető jogosultságát, hanem azt is, hogy a fogyasztási adóknak a kvóta kérdéssel semmi ósz- szefüggése, semmi kapcsolata nincsen. Igazi és evvel kapcsolatos gazdasági érdekeink megóvása végett e szeszadóval együttesen fölvetettem a szeszmonopolium kérdését is, a mint hogy ma is az a nézetem, hogy e nélkül csak idöre-órára vagyunk képesek e fontos érdekeket dédelgetni, de biztosan és maradandóan megvédeni képesek nem leszünk. A második kérdés, melyre szintén közvetlen befolyást gyakoroltam, a kvóta kérdése volt, midőn mint a kvóta-bizottság tagja, minden jogosulatlan emeléssel szemben állást foglaltam. Nem szól a jövőről, mert nem tartaná helyesnek programmot adni akkor, a midőn a politikai téren a közelben szerepelni nem kíván. Lemondását a miniszterelnökségről igy adja elő: Visszaléptem ama politikai vezérszerepről, melyet betöltöttem, — röviden megokolva — azért, mert a hagyományos magyar politikának azt a históirailag annyiszor igazolt nagy igazságát, hogy a király (éljenzés) és a nemzet közötti meleg együttérzés alkotta meg múltúnk legnagyobb eredményeit, én szem elöl nem téveszthettem és daczára annak, hogy ama kitűnő erők közreműködése mellett, kikkel szerencsés voltam egy kabinetben lenni, politikai programunk sikerét biztosítottnak tekinthettem, egyéni érdeket félretéve, visszaléptem akkor, midőn elveimnek diadalát biztosítva arra a meggyőződésre jutottam, hogy az igazi együttérzésnek, ennek az arany köteléknek biztosítására más alkalmasabb lehet, mint én leendettem. Végül Láng Lajost ajánlotta a nagybányaiak figyelmébe. Küldöttség ment Lángért, a kit kikiáltottak a szabadelvüpárt jelöltjének. Wekerle azután látogatásokat tett, s délben nagyszabású bankett volt az ö és a Láng tiszteletére, hol Wekerle városunktól is elbúcsúzott külön egy remek beszédben. Hat órakor fáklyászenével tisztelték meg, 8 órakor megjelent a színházban a tiszteletére rendezett díszelőadáson s másnap délelőtt Gábor Józsefet, mint ö maga mondá az ő * kedves szőlőbarátját« látogatta meg Sikárlón, honnan visszaérkezvén, Bitt— sánszky Ede min. tanácsosnál rendezett fényes ebéd után, választói szeretetétöl környezve s többek által elkísérve, visszautazott Budapestre. Adja Isten, hogy mielőbb viszont láthassuk körünkben. Láng Lajos. Folyó hó 20-án szokatlanul élénk mozgalom és lelkes éljenzés zavarta fel városunk máskülönben néma csendességét. Ünnep volt e nap a város lakosságára nézve, mert ódon falai közé várta azt a jeles készültségü, országos és európai hírnévnek örvendő szaktudóst, kipróbált munkaerejű és szilárd jellemű államférfiut, akit a választó közönség Wekerle Sándor mandátumáról lemondott szeretve tisztelt képviselőnk örökébe osztatlan lelkesedéssel óhajt léptetni. Láng Lajos volt államtitkár ez, akinek személyébe összpontosul a nagybányai választó kerület túlnyomó részének és Felsőbánya város polgárságának teljes, osztatlan bizalma. A város intelligencziája küldöttségileg vonult a város határkövéig Láng Lajos képviselő- jelölt elé, aki Nagybányáról a szabadelvű párt elnökével Bittsánszky Ede miniszteri tanácsos, Schönherr Antal főkapitány, Dienes Dezső főszolgabíró és számos párthivek kíséretében lelkes ováczió között d. e. 11 órakor érkezett meg. A határkőnél Farkas Jenő polgármester következő lendületes beszéddel üdvözölte a rokonszenves megjelenésű képviselőjelöltet: Méltóságos uram! Nem lennénk őszinték, ha tagadni akarnánk, hogy mélyen lehangoló hatással volt e kerületre az a hir, hogy a kerület előbbi nagynevű képviselője legalább egyelőre visszavonul a politikai élettől s mandátumot nem vállal. Lehangoló hatással volt e hir, mert előbbi képviselőnket a kerület pártkülönbség nélkül tisztelte és szerette s mert a lemondó hir vételekor rögtön előállott az az aggodalom, váljon lesz-e olyan jelölt, ki méltó utódként lép örökébe s ki a kerület meglehetősen széthúzó elemeit újra egyesíteni képes lesz? Megnyugtató hatással jött azonban az a másik tudósítás, mely szerint méltóságod lett e kerület képviselő jelöltjévé kiszemelve. Méltóságod, kit mint egy kiválóan nemes jellemű magyar embert, egyenes őszinte politikust és Európa- szerte nevezetes tudóst ismerünk mi, ismer az egész ország. Őszinte lelkesedéssel s teljes tisztelettel fogadjuk tehát Méltóságodat városunk határán. Tudjuk mi azt Méltóságos uram, hogy az országgyűlési képviselőknek az a hivatásuk, hogy első sorban az országos közügyeket intézzék, de miután egy ország kisebb részekből áll, szükséges, hogy e kisebb részek, a kerületei érdekeit is képviseljék. Hiszen úgy lehet csak erős egy test, ha annak részei is egészségesek és erősek. Engedje meg azért Méltóságod, hogy nagybecsű figyelmébe és hathatós jóakararába ajánljuk városunkat s annak érdekeit. Ezt a várost, mely a magyar haza őrszemeként áll e (végvidéken és ezt a hivatását mindig büszkeséggel s teljes kötelességérzettej. teljesítette; — ezt a’várost, mely még a közelmúltban is gazdag és virágzó volt, de a legutóbbi időben — önhibáján kívül — a bányaerek apadása folytán, hanyatlásnak indult. Teljes tudatában tehát annak, hogy Méltóságod mint eddig is úgy a jövőben is egyik legkiválóbb tagja lesz a magyar országgyűlésnek s ezenkívül szivén fogja viselni úgy ezen kerület, mint a mi városunk érdekeit is, ismételten őszinte magyar szívvel üdvözöljük Méltóságodat. Szivünkből óhajtjuk, találja jól magát Méltóságod szerény körünkben. Éljen! Mire Láng Lajos következőleg válaszolt: Tisztelt uraim! Fogadják őszinte szívből fakadó köszönetemet szives megjelenésükért. Az a körülmény, hogy itt künn a város határkövénél ily őszinte igaz lelkesedéssel fogadnak: zálogául szolgál annak, hogy benn, szép városukban is hasonló őszinte örömmel várnak, szívesen és lelkesedéssel fognak fogadni. A rövid válaszra felhangzott többszörös éljenzések után a mintegy 20 kocsiból álló küldöttség behajtatott a teljes lobogódiszben állott városba, melynek föutczáján és piaczán impozáns közönség hullámzott, lelkesen éltetve a képviselő- jelöltet, Mig Láng Lajos folytonos lelkes éljenzések között a kincstári bányászzenekar által játszott Rákóczy-induló akkordjai mellett a kincstári bányahivatal épületében megszállt, addig a kíséretében volt küldöttség a városi Aranykorona-fogadóba hajtatott, melynek tágas tánczterme zsúfolásig megtelt a programmbeszéd meghallgatására összegyűlt választó közönséggel. Itt Farkas Jenő polgármester 4 tagból álló bizottságot jelölt ki és kérték fel oly czéiból, hogy a képviselőjelölt kéressék fel és hivassák el programmbeszéd- jének megtartására. A tisztében eljárt bizottság kíséretében megjelent képviselőjelöltet útjában és a teremben lelkes éljenzés fogadta, a mi látszólag kellemes hatást gyakorolt reá, mit (fokozott még az a váratlan meglepetés is, hogy dr. Szo- kol Pál kis fia egy pompás, szingazdag virágcsokrot nyújtott át neki. Erre Nagy Lajos ev. ref. lelkész következő beszédet intézte hozzá: Méltóságos ur! Midőn ezelőtt néhány héttel értésünkre jutott, hogy Wekerle Sándor őnagyméltósága a politikai élet küzdteréről magánkörülményeinél fogva visz- szavonul és sem itt, sem másutt többé mandátumot nem vállal, megváltjuk őszintén: megdöbbenve kérdeztük egymástól: ki legyen jövőre képviselőnk ? A feleletet erre nemsokára ugyancsak ö maga, szeretve tisztelt képviselőnk adta meg, azzal, hogy örökébe Méltóságodat ajánlotta, melylyel őnagyméltósága félreismerhetetlenül azt dokumentálta, hogy Méltóságodat tartja legméltóbb utódjának. Méltóságodnak eddigi társadalmi és politikai szereplése és mint kiváló tudósnak országos hírneve, teljes garantiát nyújt nekünk arra nézve, hogy e kerület és ebben főleg városunk legméltóbb képviselőjét birandja majd méltóságodban. Isten hozta méltóságodat körünkbe s engedje, hogy a választási urnánál becses neve jusson majd diadalra. Éljen sokáig! Erre Láng Lajos főbb vonásokban a következő programmbeszédet mondotta: Tisztelt uraim! Mindenekelőtt fogadják szives köszönetemet a kitüntető bizalomért, melyre oly fényes tehetségű előd, minő Wekerle Sándor engemet érdemesítenek s annak örökébe óhajtanak helyezni, a ki kiváló szakismeretével és számitó zsenijével állandó rendbe hozta Magyarország zilált pénzügyeit s a rendezett viszonyok alapján korszakos reformalkotásokban mutatta be az ö s a nemzet teremtő erejét. A szabadelvű párt hive vagyok, melynek, mint különben minden pártnak e hazában, egy végczélja van: az egységes, nagy gazdag és hatalmas Magyarország. A kiegyezésnek nem azért vagyok hive, mert nem tudnánk oly függetlenek lenni, mint a szomszédainkban levő kis államok, hanem azért, mert ez a függetlenség csak látszólagos lenne s válságos időben drága áron kellene szövetséget szereznünk. Ausztria, a mióta Németországtól elszakadt, már nem fenyegeti Magyarországot. A nem- zetfés dynasztia érdeke azóta egy lett. Nagy hatalmi állásunkat csak az Ausztriával közösség utján őrizhetjük meg. Ebben a kapcsolatban Magyarország a kiegyezés évétől hatalmasan gyarapodott. Ami a vámszövetség megújítását illeti, ez egy fontos irányban nem kicsinylendő előnyökkel jár, melyeket az ellenzék vezérférfiai kicsinyéivé, oly hiányokat igyekeztek a kiegyezésben felfedezni, melyek a szerződést károssá, egyenesen elfogadhatatlanná tennék. E részben az alapot az osztrák pénzügyminiszter beszéde szolgáltatta, melyből ldssé szabad következtetéssel két fővádat akartak kiolvasni. Az egyik az, hogy a magyar kormány megigérte volna, hogy minden állami szállításnál kötelezi magát a legolcsóbb ajánlatot elfogadni, amiből azt a további következtetést vonták, hogy ennek folytán az erősebb osztrák ipar még az állami szállításoknál is ki fogja szorítani azt a magyar ipart, melyet sok esetben éppen az állami szükséglet fedezése teremtett meg, vagy legalább az fejtette ki mai virágzására. Szóval az uj kiegyezés szerintük a magyar kormány ezen állítólagos Ígérete folytán a szép fejlődésnek indult magyar ipart egyenesen alapjában támadná meg. Ez az egyik fővád. A másik fövád az, hogy az uj kiegyezésben a két állam a vasúti díjszabások képzésével a kölcsönösség elvét fogadta ugyan el, s ez magában még nem volna kifogásolható, csakhogy e mellett egy kivétel megadatott az osztrák kormánynak, a mi nem egyéb mint az, hogy a magyar kormány beleegyezett abba, hogy az osztrák államvasutak az orosz gabonát olcsóbb díjszabás mellett szállíthassák Galiczián át Németországba. Értelmetlen a közös vámterületnek a magyar mezőgazdaság érdekében való megtámadása. Igaz ugyan, hogy Ausztria érdeke a közös vámterület iránt nagyobb, mint a miénk, de a magyar mezőgazdaságnak piaczot biztosit ez a vámközösség, mindazonáltal csak oly vámközösséget vagyok hajlandó elfogadni, a melynek előnyei a hozott áldozatokat meghaladják. Ami a külön bankot illeti, azt a mai viszonyok között a valuta rendezésre való tekintettel időszerűtlennek tartom, jogosultságát azonban elismerem, sőt ha a megegyezés nem sikerülne, az önálló jegybank felállítását pártolnám. Helytelennek tartom az ellenzéktől, hogy a kormánypárt jelöltjeit abba a kényszerhelyzetbe akarják hozni, hogy feltétlenül kössék magukat a mai kvótához. A kvóta tekintetében Horánszky képviselő által kidolgozott javaslatot nem látom czélravezetőnek, mert a nemzeti jövedelmet, mely az adófizetők önkéntes bevallásán alapul, nem tartom biztosan megállapíthatónak. Az osztrák követelőzést vissza kellett utasítani, de ezzel a kérdés megoldva nincsen. Nem szabad a koronát abba a kényszerhelyzetbe hozni, hogy egy pénzkérdésben az egyik államnak adjon igazat. Üj alapokat kell keresni a megoldásra és én a fogyasztási adók terén keresvén és találván a megoldás kulcsát, mert azok a két államban egyforma elvek szerint kezeltetnek. Akármi lesz a megoldás, meg fogjuk találni, ha nem a szenvedély keresi, hanem a nagy érdekek kiggadt mérlegelése. Ami Felsőbánya város helyi érdekét illető jóllehet egykor virágzó bányásziparát visszavarázsolnunk többé nem lehet, tőlem kitelhetöleg azonban teljes erőmmel igyekezni fogok e szép városnak minden jogos és igazságos érdekét szivemen hordozva az országos érdekek keretén belül előmozdítani. A lelkes éljenzéssel fogadott programmbeszéd utén dr. Szokol Pál bányaiskolai igazgatótanár következőleg üdvözölte a képviselőjelöltet:
