Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)

1896-10-25 / 16. szám

I_ évfolyam:

1©. sz&m.

189©. olctó'ber 25.

//

FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP

FELSŐBÁNYA VÁROS ÉRDEKEIT FELÖLELŐ

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP.

Szerkesztőség: Felsőbányán.

Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP

Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre i írt. — Egyes számok lo krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöl tétnek.

Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba iutézeudők.

Nyilttér soronkint 10 kr.

Választás előtt.

A képviselő-választási mozgalmak szenvedélyes hullámait látjuk csapongani itt is, mint sok helyen: pedig a nép eléggé érett, erkölcsös és előrelátó, hogy általános érdekét felismerje és azt előtérbe helyezze mindenek felett, alárendelve a magán érdekeket, megvetve a hamis jelszavakat.

Mint alkotmányos nép a világ első nemzetei közé tartozunk. Ázon karakterisztikus politikai helyzet, melyet a magyar külön nemzeti egyediségénél fogva az európai konczertben elfoglal, a magyarnak vérébe oltotta a politikai kiváló egyéniségeinek tulajdonságait. Mióta a magyar alkotmány újból helyreállott, kiváló államférfiaink zsenijének hatása alatt politikai képességünk oly magas nívóra emelkedett, hogy törvényhozó testületünk az utolsó évtizedek alatt egy uj ezerévre kiható alkotást kezdhetett el. mert nincs Európában oly parlament, ! mely ezen idő alatt viszonylag annyi kiváló | tehetségű, bölcs és előrelátó államférfit képes volna felmutatni mint mi. Ily férfiak kormányzása alatt közéletünk folyamának meg kell tisztulnia. Gróf Széchényi ébresztő szelleme, Kossuth lángleike és Deák bölcsészeié harmonizálnak itt együtt. Csak büszke lehet az a vidék, mely képviseletét nagyjaink alakjaihoz kötheti. Mi is büszkeségünknek tartjuk, hogy a mi képviselőnk Wekerle Sándor volt hazánk megbillent pénzügyi sulyegyenének helyreállítója s a nemzeti hitel és pénzviszonyoknak megszi- lárditója.

E kitűnő államférfiu, mint beszámoló beszédében jelezte, a politikai élet küzd- teréröl egyelőre teljesen visszavonul. Beszámoló beszédében a Deák Ferencz-féle politikai bölcsességet látjuk csillogni. A kinek oly higgadt, bölos, mérsékletes politikája van, mint a minőnek parlamenti életében tanúbizonyságát szolgáltatta, az a politikai élettől nem válhat meg végképp, annak még szerepelnie kell. Úgy véljük, hogy Wekerle Sándorra még szükségünk lesz egykor.

Az a beteges áramlat, mely Ausztria polgárságát egy év óta áthatja és ostromolja, az a merev magatartás, melylyel a kvóta-kérdésben szenvedélyes hangon, hallatlan tulköveteléssel lépnek fel velünk szemben, előbb-utóbb gazdasági és pénzügyi külön és önállóságunk kérdését fogja felszínre hozni es előtérbe tolni.

Őszintén fájlaljuk, hogy Wekerle Sándor a politikai élet küzdteréröl visszalép, s benne szeretett képviselőnket, lehet időre vagy örökre elveszitettük; azonban megnyugszunk a végzetben s elfogadjuk búcsúszó gyanánt vidékünk érdekében adott atyai bölcs tanácsát. »A ki felülről néz: jobban és messzebb lát.« Hová kell szebb jele a jó akaratnak, a tiszta, nemes szándéknak, mint az, a midőn egy férfi megkezdett és félbehagyott

munkájának folytatásához önmaga keresi és találja meg s ajánlja az arra méltó és hivatott utódot.

Tudnunk kell, hogy Láng Lajost Wekerle Sándor ajánlotta a képviselői állásra utódjának.

Csak érett, higgadt észszel és a vidék érdekében kell felfognunk feladatunkat, legott megtaláljuk a józan ész világánál azt a helyes irányt, melyet követnünk^és eléréséért mindent elkövetnünk kell.

Városunk egyik-másik szomszédságában annyi a különféle erős befolyású magán érdek, mely érvényesülni akar, hogy ha teljes erővel talpra nem állunk s oly képviselőt nem választunk, ki képes úgy politikai jeles múltja, mint jelenlegi széleskörű összeköttetése és hathatós befolyása által érdekeink felett éber és erős ölt állani, — úgy csak kerületünk s ebben főleg városunk létérdekét teszszük koczkára.

Felsőbánya város polgársága midőn Láng Lajos jelöltsége mellett tömörül és foglal állást, ezt egyedül és kizárólag a város jövőjének jól felfogott érdekében teszi;

, ennek előmozdításáért lép küzdőtérre s onnan nem tántorodik vissza, mert ez annyit j jelentene, mint városunk létérdekét köny- ; nyelmüen feladni, a saját érdekünket alárendelni idegen érdeknek.

Igaz, hogy a vidéki érdekék eltérők is lehetnek: de ezek összeütközők soha nem lehetnek annyira, hogy a helyes és közös érdek képviseletet meg ne találjuk.

Ez idő szerint kerületünk három képviselőjelölttel lépett fel. Ugyanis két kormány- párti és egy függetlenségi jelölt nevét halljuk hangoztatni. A függetlenségi jelölt pártolóit tisztán csak az elvi kérdés merevsége vezérelheti. Erről tehát ttem is szólunk. — Azonban megbocsáthatatlan lenne az, ha közös elvi alapon álló két szabadelvű párti jelöltnek nevével kellene szenvedelyes harczott vívni, mert a szenvedélyek hullámainak felkorbácsolása nélkül döntő ütközetet elképzelni nem lehet.

Elvitázhatatlan tény, hogy a Lovrich- névnek Nagybányán varázsereje van, sokat jelent és Lovrich Gusztáv jelöltsége más körülmények között teljesen indokolt, mert hiszen alig találhatnánk magunk között alkalmasabb, rátermettebb, kiválóbb tehetségű jelöltet: — de a szabadelvű irányzat komoly matadorjai soha se feledhetik el azon fontos körülményt, hogy e vidék érdekei nincsenek kielégítve s igy komoly és nehéz feladatnak megoldását várja attól, a ki e kerület képviselője lesz.

Városunkra nézve a bányaadó kérdés megoldása, keresztülvitele valóságos életkérdés. Ez időt, fáradtságot, összeköttetést, befolyást tételez fel. Ezek nélkül egy egészen uj politikus érdekeinket csak képviselni tndná, de keresztülvinni nem.

Az idők jele arra utal, hogy most, a

midőn a nagy alkotások uj korszaka kezdődik: tekintsünk el a személyi kérdéstől és szívvel lélekkel tömörüljünk tisztán igaz érdekeink alapján. Mielőtt tehát az urna elé vinnök szavazatainkat, a szenvedélyeskedő személyi harcztól, melyet mindenkor csak a magánérdek kielégítésére irányuló vágy táplál és éleszt — ez úttal tekintsünk el, — nehogy késő legyen a bánkódás elhibázott lépésünk felett. Hadd érvényesüljön a magyar költő legszebb szava: »A haza minden előtt.«

Wekerle Sándor búcsúja.

Köztudomású dolog, hogy Wekerle Sándor lelép a politikai küzdőtérről ( és mandátumot ez idő szerint nem vállal. Általános lehangoltságot okozott már hetek óta ez a hir.

Végre csakugyan valónak bizonyult az, s Wekerle e hó 18-án tartotta búcsú beszédét választókerületünk központjában Nagybányán, hol városunkból is számosán megjelentek.

Mondanunk sem kell, hogy Wekerlét az általános szeretet és tisztelet osztatlan nyilvánulása környezte mindenfelé.

Szóba volt, hogy városunkba is ellátogat ezt azonban az idő rövidsége miatt, (mivel már hétfőn elutazott) nem lehetett megoldani.

Nagybányán Wekerle a következő beszámoló beszédet tartotta választóihoz.

Mindenekelőtt visszapillantást vetett két és egynegyed évi miniszterelnöki működésére és szemben ama váddal, hogy Ígéreteit nem váltotta be, utalt az eredményekre, melyeket elért. Ragaszkodott szigorúan az 18ö7-iki alaphoz, melyen sem lazitani, sem szigorítani nem engedett, mégis kieszközölte: a magyar nyelvnek a katona iskolákban való kötelező oktatását, az udvartartás közjogi rendezését, a magyar lobogónak a külföldi diplomácziánál kötelező használatát. Utal azután az egyházpolitikai reformra, mely sikerült s az adminisztráczió reformjára, melyre nem jutott idő. Érdekes ez a nyilatkozata: Nem ismerek nem csak komoly, hanem egyáltalán oly magyar politikust, a ki az egyházak kulturmisszió- ját ignorálná, azt magára vagyis kizárólag az államra vállalni merészkednék, vagy általában olyat, a ki bármilyen legyen is vallási meggyőződése, könnyelmű kézzel merné érinteni, megszorítaná a nép széles rétegének egyedüli szellemi táplálékát, egyedüli poezisát, a vallást. (Hosszantartó lelkes éljenzés.)

A kiegyezésről a következőket mondotta: Orvosolnunk kell azokat a hátrányokat, melyek a gazdasági közösség mellett ma jogtalanul nehezednek rá. Biztosítanunk kell terményeinknek és különösen állatforgalmunknak a közös vámterület eszméjéből folyó beviteli szabadságát, biztosítani a fogyasztási adókból, a fogyasztásunknak megfelelő hányadát, megelőzni a fogyasztási adó restituczióknál további károsodásunkat, szabályozni a bankügyét, nemcsak a politikailag joggal megillető paritás alapján, hanem főleg annak a közgazdasági elvnek alapján, hogy a bank biztos támasza legyen hiteligényeink kielégítésének, biztos elösegitője kész fizetésünk fölvételének és piegtartásknak. , ^zek körül a kérdések körül