Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)
1925-04-02 / 14. szám
1925 APR. FELSŐ-SZAB Kir. ügyészség Debreczen ELŐFIZETÉSI ÁR: Negyed évre .... 25.000 K. Tisztviselőknek . . . 20.000 K. Egyes szám ára . . 2000]K. VI. évfolyam TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ megjelenik minden csütörtökön SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV. Kisvárda, Szt László-utca 28 cncn Telefonszám 55 cncn Kisvárda :: 1925 április 2, Csütörtök 14. szám. egyesületünk van vagy négy. Számra nézve elég tekintélyes. Vannek állítólag Leventéink is de ezeknek működését nem ismerjük még eddig valószínű, hogy most folynak az alapvető munkálatok. Ezekben az egyesületekben a fiatalság megtalálja helyét. Nincs panasz, be is iratkoznak ezek a fiuk, kiki a maga foglalkozása, hivatása, sőt mondhatjuk vallása szerint. A baj csak ott van, hogy nem minden tag vesz tényleg részt a sportban. Ez azonban nem az ő hibájuk, hanem a vezetőségé amely, engedve a divatnak, egyoldalú működést fejt ki midőn a sport-egyletek munkáját a labdarúgás — nem mindig fair mulatságával bevégzettnek gondolja. Pedig aki csak kissé figyeli ezeket a dolgokat azonnal rájön, hogy a labdarúgás nemcsak ügyességet, nemcsak jó izmokat és jó szemet kíván hanem bizonyos egyéni rátermettséget, támadó természetet, erőszakosságot s igen sokszor bizonyos fokú durvaságot is ha baj van s más segítség már nincsen. Ezek a tulajdonságok pedig — Istennek hála — nem minden magyar fiúban nyilvánulnak meg. A szelidebbek tehát megérezve ezen fogyatékosságukat(?) szépen félreállnak. A labdarugó sport izgalmai, a versenyek, az utazgatások, a trénning aztán annyira igénybe veszik a vezetőségeket, hogy más sport kultiválására idejük alig, kedvük pedig egyáltalában nem marad. Ez pedig hiba. De még ennél is nagyobb hiba az, hogy a futball bizonyos egyesületeknek egymás közötti vetélkedését annyira kiélezi, tehát elválasztja egymástól éppen azokat az ifjakat akiknek mint a sportegyesületek tagjainkak egy szép nagy gondolatban — hazánk jövőjének — gondolatában egyesülniük kellene. Az kell, hogy a sport minden irányban fejlessze, edze, acélozza, ügyessé, találékonnyá, rugalmassá, önmagában bízóvá tegye az ifjúságot s hogy ezek az ifjak tudják, érezzék meg mindannyian, hogy ezt a tudásukat érvényesiteniök kell egykor — lehet nem sokára — egy szent cél érdekében, amely széthúzást nem tűr. Egy osztályt a földműves fiatalságát nem látjuk sehol, pedig ezt az értékes anyagot bűn elhanyagolni s éppen ezek vannak legjobban ráutalva arra, hogy valaki foglalkozzék velők, leikökkel testökkel 'egyaránt. Ezt célozza a Levente egyesület is, amely az elhaszontalanodott vasárnapok szünidejét igen helyes irányban rendeli felhasználni. Eztszeretnők nem csak papiron látui, hanem az életben is, mint ahogy más helyen már régen, igazán szép eredménnyel meg is történt. A közsÉiel fii®. Hagyjunk fel azokkal a megvalósíthatatlan tervezgetésekkel, amelyek egyes egymáshoz közel fekvő községek közigazgatásilag leendő egyesítését szándékoznak keresztül vinni. Már a háború előtti időkben is ismételten felvetődött ily és hasonló kérdés. Akkor leginkább kulturális és gazdaság szempontokból érintkező érdekek voltak azok, amelyeket két-két egymáshoz közel fekvő községnek az egyesítését a napirendre dobták, manapság azonban a takarékosságnak nagyon is viszonylagos értékű fogalma az, ami egyeseket igen könnyen arra késztet, hogy az egyesítés gondolatával csak hamar megbarátkoznak és e gondolatnak mindenáron propagandát csinálnak. Megvaljuk mi az egyes községek egyesítéséből közigazgatási téren semmiféle megtakarítást nem várunk. Itt csak azt kérdem miért indítanak mozgalmat az egyesitett vár megyék önállóságának a visszaállítása iránt? Amint a vármegyék egyesítéséből a takarékosság szempontjából — a „Mosonvármegye,, hasábjain olvastuk — semmiféle eredményt nem értünk el, sőt ellenkezőleg az egyesülés töblet kiadásokat eredményezett, ép úgy a községek egyesítése is hasonló csalódott eredménnyel járna. Az az irányzat, amely az egyes községek közigazgatásilag egyesíteni törekszik ellenkezik egész közigazgatási rendszerünk hosszú múltjával. Hisz a múltban a közigazgatásilag egyesitett több-több községet— körjegyzőségeket — épen közigazgatási érdekből a közigazgatási teendők eredményesebb és gyorsabb vitele, elvégzése szempontjából szétválasztani törekedtek és ott, akoi ez ethárithatatlan anyagi vagy egyéb nehézségekbe, akadályokba nem ütközött, a szétválasztás, az esyes községek önállósítása meg is történt. Amikor a trianoni békeszerződést ránk nézve semmiféle vonatkozásaiban jogalkotónak elismerni nem akarjuk és nem fogjuk, akkor minden olyan" mozgalomtól, minden olyan iránytól, amely a trianoni béke halga- tag elismerésének nug csak a legkisebb látszatával is bírna, távol kell magunkat tartani és nem szabad ily törekvésekkel a csak vélt takarékosság címere alatt megbarátkoznunk. Nem elég csak társadalmi utón a „nem, nem, soha“ jelszavakkal tiltakozunk a ránk erőszakolt béke ellen, hanem mindenekelőtt nemzteti közéletünk minden megnyilvánulásában, tehát a közigazgatásban is a régi,— hogy úgy mondjam — történelni állapotoknak tentartásával minden szónál hangosabban dokumentálnunk kell, hogy a trianoni béke ránk erőszakolt intézkedéseibe sohasem fogunk belenyugodni. Mióta a pénztelen világ ránk köszöntött, szaklapok és más újságok hosszú kimutatásokat hoznak azokról, akik ebben a modern betegségben szenvednek. Ez a baj azonban sajnos nem mindig komoly, súlyos tünet, hanem sokszor arra való, hogy a jó- hiszetnü hitelezőket kijátsza. Viszont ez pedig tiszteséges kereskedőknek jóhirnevét és becsületét ingatja meg, mert ez a nemtisztességes kényszeregyezkedés ragadós nyavalya, amely megtámad minden gyengébb embert, aki a mások pénzén szerzett hitelét ezen az utón is hajlandó volna megmenteni. Az ilyen tágbecsület érzésű emberek feltűnően fogékonyak erre a modern betegségre. Elvégre nem bolondság az, ha egykét milliárd vagyonból külömböző fogással csak 30—40%-kot kell kifizetni a hitelezőknek a többi meg megmarad valahol előre kiszemelt biztos helyen. Az a szegény paraszt, hivatalnok, özvegy vagy bármely más jóhiszemű, hosszú fülü, akit a busás kamat reménye az ilyen gyanúsan „kényszer“-egyezkedő karjaiba I Eladás $ Vétel ^ Csere P Kölcsönzés P R 0 T 0 S. HEGEDŰS ÉS BORY Írógép vállal DEBRECZEN. Király-ucca 4. Telefon 8—75. Kisvárda! képviselet: KRU P R 0 T 0 S. 1 a t PPA JÁNOS, Rákóczi u. 54. I javítás ^ Karbantartás ^ Kellékek P Leírások f i ^ vp o* CT* § 90 Gqh MWhbWl
