Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)

1925-11-12 / 45. szám

Néhány szó a tiizoitónapról.

(Beküldetett.)

Az október hó 18-án megtartott tüz- oltónap, mint értesülünk, igen csekély anyagi eredménnyel végződött s a testület sok fáradozása nem hozta meg a remélt anyagi sikert. Kétségtelenül része volt ebben a rossz időjárásnak és az általános gazdasági helyzetnek, de bizonyos, hogy a közönség és különösen a tehetősebbek nemtörődömsége és a közérdekért való áldozat- készség hiánya is okozója volt az anyagi sikertelenségnek.

A nagyszámban meghívott urhölgyek közül bizony nagyon kevesen vettek részt az yccai gyűjtésben, pedig ez a dicső múltú testület megérdemelné a kisvárdai nők támogatását. A legnagyobb elismerés és köszönet nyilvánittassek e helyen azon keveseknek, kik dacára a bántó időjárásnak, egész délelőtt fáradságot nem kiméivé munkálkodtak a nemes cél érdekében, igy elsősorban a testület szeretetben álló fővédnöknője Angyalossy Pálné s a köréje sereglő Kovács Samu ié, Kastaly Ferencné, dr. Varga Lajosné, Lovászy Emma, Berger Jakabné és dr, Lukács Ignácné urhölgyek, kik nehéz munkájuk mellett még a sátrakba hozott süteményekkel és itaKkkal is csökkentették a testület kiadásait. A többiek — nagyon sokan — nem találták érdemesnek azt, hogy egyszer egy évben eegitségére legyenek annak a testületnek, melynek tagjai 53 év óta önzetlenül szolgálják ennek a községnek tűzbiztonságát.

Az esti táncmulatságról is elmaradtak kereskedőink, iparosaink s az értelmi osztály, pedig valamikor ezek kötelességüknek ismerték, hogy egy ilyen alkalommal legalább jegyeiket megváltsák. Mint tudjuk a testület ezen nap jövedelmét elsősorban a tervbevett autólocsoló kocsi beszerzésére kivánta fordítani, — ne panaszkodjon azután a nyáron a mindent kritizálni tudó, de áldozatot nem hozó közönség a por miatt ha nem találta érdemesnek azt, hogy az önk. tüzoltótestületet ezen közérdekű és a közegészséget szolgáló nemes törekvésében

2

TÁRCA.

Megtérés.

Nem messze a keresztuttól, ott, hol a szőlők már magaslaton feküsznek, a kápolna mellett, a pádon ült az asszony, mellette a friss virággal -megkoszorúzott vasrácsos kápolnaajtóhoz támaszkodva állt a férfi csendesen ; mélyen járó panaszos szemei kíméletesen simogatták az asszony haját, aki tekintetét a kápolna szobrán pihentette.

Nem voltak fiatalok. Az egyik szép, érett gyümölcs volt, a másik dércsipte levél, amely még színes, de egy erősebb szél mozgásra lehull és elsodorja az ősz nyomtalanul örökre.

Az októberi napsugár melegen sütött. A kápolna mellett lévő virágok kacagtak s ez bántotta a férfit, azt hitte őtet kacagják.

— Pedig úgy van az, ahogy én mondom, maga megbánta, hogy otthagyta pap; hivatását, szólalt meg az asszony hosszabb hallgatás után s most ez a gondolat busitja. Térjen vissa; a megtért bárány mindig kedves az Urnák.

Felső-Szaboics

támogassa, úgy amint azt más városok közönsége egészen természetesnek találja. Itt úgy látszik még az előkelőség sem kötelez.

Az esti táncmulatságon a következők | fizettek felül, illetve váltották meg jegyeiket: - Ipar és Kereskedelmi Bank 250.000, Angya- : lossy Pálné 200.000, Kopácsy István 200 000, Diner Istvánná 100.000, dr. Barta ; Samu 100.000, dr. Rézler Gábor, dr. Pöppl ] Sándor, Fried Testvérek . (divatáru keres- [ kedők), Lefkovits Miksa, Lefkovits Bernát f (pék) 50—50.000, dr. Barkóczy Elemér, N. N., N. N. 20—20.000 korona.

Fogadják a nemesszivü adakozók az önk. tűzoltó testület hálás köszönetét.

HÍREK

Dr. Virág Ferenc.

t

Minden jóért, szépért hevülő, mély hazafias érzésű, tiszta vallásos életű komoly munkás férfi hagyott itt minket élete delén fértikorának javában. Nemcsak közjegyzői állásának volt mindenkor kifogástalan reprezentánsa, de társadalmi életünknek is soha nem fáradó, agilis munkása volt, aki a közért szívesen fáradt, dolgozott. A róni. kath. egyház munkás, törhetetlen hitü, türelmes, krisztusi szeretettel ékes tagját vesztette a korán elhunyt, őszintén siratott tagjában. S midőn mélyen meghatva körülálljuk ennek a férfinek gyászos ravatalát, a feltörő érzések közt messzire kiragyog a kereszt, amely nemcsak szenvedést jelképezi ezen a földön, de feltámadásnak s a hitnek erős, vonzó, megnyugtató szimbóluma, mindenkor azok számára, akiknek megadatott a hit.

Az elhunyt dr. Virág Ferenc kir. közjegyző régebben, különösen kisfiának halála óta panaszkodott szivgyengeségérői, sőt az utóbbi hónapokban gyakran említette, hogy rövidesen meg fog halni. Hogy ezt a sejtelmet mire alapította nem árulta el, azt mondta : érzem. Betegsége rövid volt, annál megdöbbentőbb halála, amelyet családján és rokonain kívül több egyesület, számos jóbarát őszintén gyászol és fájlal.

— Halálozás. Jármy Imre a régi Szabolcs egyik tipikus földes ura elhunyt Eper- jeskén 76 éves korában.

— Nagyságos asszonyom, ha ösmerné mi inditott erre a lépésre nem beszélne velem ezen a hangon. Bizonyára azt hiszi, hogy nő van a dologban, pedig a nő csak későbben kapcsolódott bele az én sorsomba.

— Kiváncsivá tesz. Mondja el nekem a valódi okot. Kérem szépen kedves barátom. No jöjjön üljön ide mellém és beszéljen, gyónjon, ha úgy tetszik, nem leszek szigorú a bünbánat kiszabásánál.

A férfi ösmerte már ezt a meleg, kérő hangot, amelynek nem lehet ellenállni. Engedelmeskedett. Leült a kápolna lépcsőjére,, szemben az asszonnyal, nem mellé.

— Szerettem hitemet jobban az életemnél. Férfikorom ifjabb éveiben ez a hit vak engedelmességen épült fel; alázatos voltam és fegyelmezett, a lelkivilágom derűs, megelégedett volt, a külvilággal nem sokat törődtem. Véletlen folytán rájöttem, hogy rendfőnököm — mintaképem — nem úgy él, mint mutatja Figyelni kezdtem és olyan dolgokat tapasztaltam, amelyek úgyszólván egy óra alatt rombadöntötték, amit két évtized épített fel lelkemben. Ez a ember észrevette, hogy én megösmertem az ő igaz belső képét s ettől kezdve nem volt

T " 7” " —

— Eltávozásom alkalmával ezúton

veszek búcsút minden jó barátomtól és ösmerősömtől. Friedmann Sándor.

— A Felsőszabolcsi Tiszaármen- tesitő Társulat folyó hó 8-án megtartott budapesti országos Széchenyi ünnepélyen háromtagú küldöttséggel képviseltette magát és pedig Megyery Géza, Kriston Ferenc és Bolgár László által.

— Nagy hazafias és vallásos estélyt rendez a Mária Kongregáció november 20-án az Apolló mozgószinházban a szegény gyermekek javára. Előadásra kerül a többi közt Magyar Szent Erzsébet legendája színmű 5 felvonásban, Ezenkívül ének, zene és szavalat fogja az előadást élénkké és változatossá tenni. Az érdeklődés már is nagy. Helyes. A szegények napja közeledik.

— Piszkol az autó. Több kisvárdai háztulajdonos azzal a panasszal jött hozzánk, hogy vasárnap egyik bérautó a Rákóczi uccán sebesen haladva a hig sarat a házak falára és az emberek ruhájára csapta és emiatt kártérítéssel kivannak élni. A panasz jogos. A nagy forgalmú, szűk uccán esős időben csak csendes menetben volna szabad közlekedni. A panaszt illetékes helyre juttattuk.

— Hatalmasan megáradt a Tisza.

1 annyira, hogy a medret sok helyen elhagyta és kilépett az ármederbe. Ez a szokatlan rakoncátlankodása a szeszélyes folyónak több helyen gazdasági károkat okoz ameny- nyiben a benem takarított termény, széna, répa stb. viz alá került. A felsőszabolcsi ármentesitő társulat a hirtelen áradásról gyorsan értesítette a tiszamenti községeket és felhívta, hogy esetleg még kint lévő terményeiket a legsürgősebben takarítsák be. de ez aligha sikerült mindenkinek, mert a viz úgyszólván pár óra alatt hat méteren felülemelkedett a hegyekből lezuhanó vizek folytán. A belvizeket az összes szivattyútelep, napok óta szorgalmasan szállítja a Tiszába s ha a csapadék kevesbedni fog a belvizek gyorsan lefutnak a csatornákon.

— Társas vacsora. A KSE kiváló

marathoni futójának Galambos Józsefnek I tiszteletére e hó 6-án, péntek este a Zakár- féle vendéglőben sikerült bankét volt, me- 1 iyen mintegy 40 sportbarát jelent meg. Az első felköszöntőt dr. György Sándor tar1&25 november 12, csütörtök

nyugalmas percem ; üldözni kezdett, védekeztem és feljelentettem. Minden bizonyítékom megvolt. Utálatos, de nyomós volt mindegyik. Felhasználtam, nem kíméltem s megkaptam az elégtételt. Nem a megtévedt gyenge férfit, a bűnös szerzetest láttam ebben az emberben, hanem ellenségemet s kéjelegve hallgattam az egész életét megbélyegző szigorú Ítéletet. Nem telt el két nap s nem kereszténymódon való eljárásom felett lelkifurdalások kezdtek gyötörni. Társaim pedig feltűnően elhidegültek és kerültek, ami még elviselhetetlenebbé tette helyzetemet.

Kezdtem észrevenni az embereket, a társaság szórakoztatott. Megösmertem egy asszonyt. A másé volt s nem adott rá okot soha, hogy azt tegyem fel felőle, hogy az enyém akarna lenni s mégis minden hitem ebben a gondolatban összpontosult. Ez a hit csak lökést adott annak a gondolatnak, amely paptársam elitélése után érlelődött meg bennem: kiválni a rendből s elhagyni vallásomat. Ez is megtörtént s várom mikor fog lelkiegyensulyom helyreállni. Ennek a várakozásnak tetőpontján kapom magától azt a tanácsot, térjem vissza, az Ur szereti