Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)

1925-09-17 / 37. szám

í ff FELSO-SZABO 71 Kir• ügyészség Debreczen ELŐFIZETÉSI ÄR: Negyed évre .... 25.000 K. Tisztviselőknek . . . 20.000 K. Egyes szám ára . . 2000 K. TÁRSADALMI HETILAP Az Ált. Ipartestület hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ Megjelenik minden csütörtökön SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIV. Kisvárda, Szt László-utca 28 0303 Telefonszám 55 cd cd VI. évfolyam Kisvárda :: 1925 szeptember 17, Csütörtök 37. szám. IA háztielyeli problémája. Szociális szempontból is elsőran­gú kérdés az egészséges, rendes lakás biztosítása. A mindennapi élet fára­dalmai közepeit az otthon az, hol a kenyérért csatázó, küzdő ember meg­pihen s testi, lelki felfrissülését keresi, ßs hozzátehetjük, hogy a jó lakásban meg is találja azt. Nagyon alkalom­szerű e kérdés fejtegetése most, ami­kor a kiosztandó lakóhelyekről van szó. Nagy előrelátást, helyes szociális érzéket, megfelelő humanitást kiván annak megállapítása, hogy e lakó­helyek hova helyeztessenek. Felnőttek, fejlődő gyermekek, anyák, küzdő, dol­gozó emberek jólétéről, egészségéről, nyugalmáról van szó. A lakóhely-kér­dés helyes elintézésének első feltétele a jól megválasztott hely. (E tekintetben a szőlők melleti vagy a vasút közelében fekvő területet javasolhatja a célszerű­ség), Másik nagyon fontos feltétel, ta­lán még az elsőnél is fontosabb az,^hogy az a sok szegény, minden­esetre korlátolt anyagi helyzetű ember, akik lakhelyet kapnak, a nyert helyen higiénikus és szociális követelmények­nek megfelelő épületet, lakást emel­hessenek, amit csakis úgy valósíthatnak meg, ha megfelelő tőkével rendelkez­nek. E tőkéhez kell hozzájuttatni őket, ha komolyan lakáshoz óhajtjuk segíteni őket. Tőkehiány folytán hiába jutnának alkalmas lakóhelyhez, mivel az elégte­len anyagi eszközök elégtelensége foly­tán legfeljebb a higiéniát csúfoló put­ri^ disztelenkedhetnek majd a kiosz­tandó telkeken, őszintén hiszük, hogy az e kérdés megoldására hivatottak nemes emberbaráti érzéssel fognak mindent elkövetni s minden áldozatot meghozni, azért hogy az arra jogosult és érdemes szegény embereknek bol­dog családi otthont teremtsenek. V A burgonyakrach. Mindenki emlékszik még arra, hogy nehány évvel ezelőtt Szabolcsvármegye gazdaközönségének fő jövedelmi forrását a burgonya képezte. Ez a terményeik, bár­milyen időjárás volt elég bőven termett ná­lunk s emellett az ára sokkal magasabban állít, mint a háború előtti időben. A jó módott a burgonya hozta a gazdának, álla­tot vett, kistafirozta háza népét, sőt házat épített. Nagyot fordult a világ azóta. Az idei esős időjárás nagyonkedvezett a kapásoknak, mindenhol nagy mennyiségű burgonya ter­mett, nincs szükség a vasúti fuvarral drágí­tott szabolcsi krumplira többé. Az óriási készletek itt hevernek és reménytelenül vár­ják a vevőket, akik ha egyáltalán akarnak, olyan árat Ígérnek a gazdának, hogy elmegy annak a kedve a kiszedéstől. A külföldre való szállítás sem lehet­séges, mert az ezzel járó költségek oly nagyok, hogy nem versenyképes a máshon­nan szállított áruval. A burgonya üzlet megszűnését min­denki érzi különösen nálunk, ahol ebből élt a kereskedő, az ' iparos, az ügyvéd és orvos. Az amúgy is súlyos gazdasági hely­zetet még súlyosabbá teíte a csalódás, amely a gazdát érte, aki a burgonyatermésből re­mélt pénz csinálni. Nagy értékek mennek így veszendőbe, aminek a megmentése országos érdek volna. dr. Fill Mi naiyküi. (Kaptuk az alábbi sorokat:) A közelmúlt napokban üzleti dolgaim Dombrád nagyközségbe vittek, fdolgaim végeztével, vonatom indulásáig tanulmá­nyoztam a község kultúráját s városiasságot utánzó fejlődését. Örömmel hallottam s vettem tudomá­sul, hogy Dombrád község ma már két (2) osztályból álló polgári iskolában oktatja a község és vidéke tanuló ifjúságát. Keleme- sen hatott a városias villanyvilágítás s az önnáiló villanytelep, valamint a kellemes helyen s szép helységben elhelyezett mozi. A szépen fejlődő község rovására íran­dó azonban rettenetesen elhanyagolt uccái, amelyek kővezeílenek, járda nélküliek s ha az ember az egyik oldalról a másikra aKar illetve szeretne átjutni úgy magasszáru gumi­csizmát húzzon föl, vagy egy fél óra hosszat keressen egy átjárót, mely a jóságos gond­viselés kegyeiből talán kettő akad az egész községben. Úgy hiszem s gondolom hogy Dombrád nagyközség elöljárósága karöltve a lakoság­gal csak kissé is fontolóra fogja venni ezen TÁRCA. SZABOLCSI VÉR. Ahogy Csergeő Kund a kezébe vette a négyesgyeplőt, a válogatott négy ló azt se tudta többé van-e a világon bánat, busulás, renyheség, légy, szúnyog s más vérszivó ál­lat. Összerezzentek, fülük idegesen mozgott előre, hátra és szikrázott a kövezet ha rá­ütött az acélpatkó a melyen tizenhat formás száraz lóláb táncolt ide-oda s az ostorhe­gyes próbálgatta, hogy kell a hátsó két lábán kecsesen ringatózva magát kellemeztetni. Csíphetett az őszi szél, szúrhatott a szúnyog annyira sem méltatták a nemes állatok, hogy hosszú selymes farkuknak egy megvető su­hintásával leseperték volna a tolakodó élős- dieket. Tudták, hogy most vigyázni kell, most szépén kell járni, mert Kund ül a bakon a kemény marku, biztos szemű, erőskaru Kund akinek úgy csapdos a susogó a kezében mint az istennyila s aki úgy oda csip selyem csapóju suhogójával a bámész ló fülére, hogy kicsattan mint nedves ősszel a ham­vas szilva. Tudták, hogy másképpen kell menni ha főispán installáció van, másképpen ha szép asszony ablaka előtt kell elröpiteni a homok­futót és másképpen ha a nagy fedeles ko­csival kell vinni szép, egyenletes menéssel a bérmálni jövő érseket. Tudták, hogy leges­legszebben, legbüszkében,szett nyakkal úszó lépéssel akkor kell menni, ha virág van az ellenzőn, ezüst csengettyű a hámon s ha a cifra sallangot csatolják az üstökre — mikor menyasszonyt kell röpíteni a boldogságba vagy talán a bánatba — — — — —­És Kund, Csergeőék Kundja a jótermetü, markos, izmos, biztos szemű, biztos kezű, tipikus szabolcsi nem akarta észre venni, hogy suhannak az évek, úgy tett mint sok más egészséges férfi: bízott magához. — Elfelejtette, hogy sok minden másképpen van már mint volt akkor mikor Eperjestől Litkéig íehajtani gyerekjáték volt embernek — lónak egyaránt, hogy hetven év felé még a legjobb szem Is hibázhat s hogy a régi ember ke­zébe fiatal csikók kerülnek nem a régiek. És Kund a hetven év felé ballagó sza­bolcsi, dzsentri vérétől űzetve ott ül a ba­kon, kezében a négyes gyeplőszár és a selyemcsapós suhogó. Táncol a négy ló, csattan az ostor, gördül a Kölber hintó, ölében a boldog menyasszony röpül a boldogságba. Kund hajtja a négy csikót. „Kund bácsi" A kúria kapuján merész Ívben kanya­rodik be a fogat. Az első kerek a kupufélbe ütközik. Szerszám szakad, hatalmas zökkenés s Kund a rudasló patái közt hever ............. Komoly abb baj nem történt. A szem, a kéz, a kar, a végzet, a hid . . . találgatják az emberek — — — — — — — — Hát most már mi lesz velem ? Kinevetnek az emberek, talán még a lovak is —-------­Engem 1 Meglepi az idegesség, ennek be­folyása alatt egy pillanat s gyötrő gondola­taitól megmenti egy golyó melyet szivének szánt s mely nem tévesztett irányt. K. 1 Eladás 8 Vétel G É Csere P Kölcsönzés PROTOS. HEGEDŰS ÉS BORY írógép vállalat DEBRECZEN, Klrály-ucca 4. Telefon 8-75. PROTOS. i § G E P javítás Karbaotartás Kellékek

Next

/
Thumbnails
Contents