Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)
1925-01-15 / 3. szám
2 Felső-Szabolcs 1925. január 15 csütörtök. A képviselőtestület bizottságai. A virilisták névjegyzéke. — A képviselőtestület gyűlése. Kisvárda, jan. 10 (Saját tudósítónktól.) Kisvárda képviselőtestülete ma délután tartott gyűlésén választotta meg a folyó évre bizottságait, állapította meg ugyancsak a folyó évre a virilisták névsorát. A bizottságok névsora a következő : Jogügyi bizottság: Dr. Varga Lajos, Dr. Reizman Z. Dr. Szmrecsányi László, Já- vorszky A. Dr Virágh Ference. Pénzügyi bizottság : Halasi Mór, Diner Gy. Dr. György Ferencz, Kálmán Sándor, Diner I., Radó Adolf, Sümegh Béla, Kovács Lajos Tóth János, Pallai Endre. Gazdasági bizotság: Reizman Samu és László, Pallai Endre, Diner B., Klicsu 1., Pundrák István, Illés János. Egészégügyi bizottság: Dr. Lukács Vilmos, Dr. Kovács Mihály, Dr. Mosánszky Jenő, Dr. Bartha Sámuel, Dr. Fried Sámuel, Dr. Zsidai Dáuiel, Dr, Szőke Sándor, Dr. Hajdú Leó, Dr. Szabó Károly. Rendőri bizottság: Kopácsy István, Kun M., Milhoffer E., Kálmán L, Hartmann J., Kálmán Samu, Bakajsza Gy., Bacskay M., Somogyi B., Dicső F„ T. Varga I. Tanügyi bizottság : Petheö József, Werner Gyula, Tóth János, Kovács Lajos, Széli Mihály. Építkezési bizottság: Virágh László, Moskovics Jenő, Molnár K., Tutkovics J., Mácza Endre, Szinügyi bizottság : Dr. KastalyL ászló, Sabján János, Teremy Ferencz, Dr. György Sándor, Dr. Bozsán Endre, Dr. Szilágyi József. A képviselőtestület tagjai lettek az 1925. évre virilis jogon : Magyar Földbirtok és Mezőgazdasági rt., Záhonyi gőzfürészlelep, Dr. Hajdú Leó, özv, Reizmann László- né, Kopácsy István, Ipar és keresk. bank, Dr. Varga Lajos, Reizmann Lajos, Radó Adolf. Közgazd. népbank, Kun Menyhért, Milhoffer Ernő, Dr. Smrecsányi László, Kisvárdai Takarékpénztár, Szölőgazdák rt., Dr. Virágh Ferencz, Vulkán rt., Hartman József, Diner Béla, György Ferencz dr., Póttagok : Kálmán Samu és Ignácz, Vadász Mór és Dezső, Dr. Scliönvald Miklós. Több jelentéktelen tárgy letárgyalása átán végződött a gyiiiés. MMMMMMMMMMMMMMMMI MEG ÉRTI-E ? Fogyó hold fehér bus sugarai, Kik rám barangolóra lestek, Mit olvas ő belőletek ki most, Ha ablakán beestek ? Fogyó hold fehér, bus sugarai, Mit láttok, elmondjátok néki? S a ti fehér sugár-beszédetek Vájjon ö most megérti ? Megérti az én kósza vágyamat, Mely holdsugáron száll el hozzá ? Megtudja-e, hogy nincsen pillanat, Melyben nem gondolok rá? Debreczen. Végh István. Megveszi-e a község a Eladási hírek keringenek. — Milhoffer-féle házat ? Pipcsák főbíró nyilatkozata. Kisvárda, jan. 12. (Saját tudósítónktól.) Kisvárda képviselőtestületének tudvalévőén dec. 27-án kellett volna véglegesen dönteni a Milhoffer fé e ingatlan megvételéről. Szomorú fotográfiája a képviselőtestületi tagok buzgóságának az, hogy erre a dátumra nem jött össze határozatképes ülés. A paragrafusok szerint erre harminc nappal később kell összehívni a képviselőtestületet, ami meg is történt, Közben azonban a Milhoffer-féle ház újra az ügynökök ajánlatainak tárgyává lett. Megkérdeztük a Milhoffer-ház ügyéről Pipcsák főbírót, aki a következőket mondotta : A Mihoffer-ház letárgyalásra összehívott gyűlés határozatképtelen lévén jan. 28. ára kellett uj gyűlést összehívnunk, mely határozatképtelenség esetén újabb 15 nappal eltolódik. Ez az újabb határozatképtelenség károsan befolyásolhatja a község ügyeit. A Milhoffer-féle ház eladási híreiről mit sem tudok. A községnek a vevő szándéka továbbra is fenn áll. Az Iparfejlesztő rt. bukásának záróakkordjai. — A péntek dél- eiőttr ekifügeszteít árverés elmarad. Kisvárda, jan. 14. (Saját tudósitónktól.) Az Iparfejlesztő rl.-nek, Kisvárda egyik legnagyobb vállatatának csődje az egész vonalon éreztette hatását. A helyzet a napokban az volt, hogy a cég adó hátraléka miatt pénteken a községháza udvaron árverés tartatod volna, azonban dr. György Sándortól a cég jogi képviselőjétől nyert értesülésünk szerint az árverés nem fog megtartatni mivel a cégnek időközben sikerült adó hátralékát árverés nélkül kifizetni. Sodorjon JANINA papirt! TÁRCA Ifi Irta : Berecz Ottó. A föld legrémesebb tájának tartottam sokáig Szibériát azok után, amiket felőle ifjú koromban olvastam és hallottam. Ki hitte volna, hogy a világháború forgataga oda sodor pár százezer társammal együtt és évekig ott fogok élni. Az 1919. évben az oroszok nem tudván többé eltartani a hadifoglyokat, azzal az utravalóval bocsátottak bennünket szabadon, hogy mindenki igyekezzék munkájával keresni meg a kenyerét. Nem sokáig kellett törnöm a fejemet, hogy mihez fogjak a hangszerek hazájában, naponta jártam Nikolsk-Ussurisk városát szerszámtáskámmal s benne a zongorahangoló kulcsai. Pogorjelov ezredes zongoráját hangoltam. A másik szobából egy német Kamerád jött be. ki az ezredes leányának adott orosz nyelven francia órát. Felkért, hogy másnap menjen el Kalugin nőgimnáziumi tanárhoz a Puskinszkája-ulica 12 szám alá zongorát hangolni. A következő reggel megvártam, mig a hőmérő — 20 R. fokra emelkedett s elindultam a helyet felkeresni. Meg is találtam a város külső részén. Egyszerű, de csinos orosz ácsmiivészet szerint készült családi faház volt, Az egyik szobában megtaláltam a háziasszonyt. Szívélyesen fogadott és bevezetett a szomszéd szobába, miközben odakiált valakinek : „Sztori sztoráty, vöt Nosz- tiojscsik“ ! (Kelj föl öreg itt a hangoló !), A szobába lépve, látom, hogy a kanapén nagy, prémes kaftánba burkolt alak fekszik, aki medve forma dörmögést hallatva a másik oldalára fordult és tovább aludt. Körülnézek a szobában : egyszerű szegényes berendezéséből rögtön megállapítottam, hogy a tanítás az oroszoknál sem tartozik a vagyonszerzésre alkalmas foglalkozások közé. A sarokban megpillantom hangszeremet : jó drezdai pianinó, alaposan lehangolt állapotban. — Átesvén a hangolás nehezebb részén, akord próbákat vettem. Madame Kalugina behozza a szamovárt; kedélyes keltésben megcsájázunk és folytatom a munkát. Kész a hangolás. Ilyenkor valami zenedarabbal szoktam kipróbálni a zongorát, mely az egész hangszert zengésbe hozza, Belevágok a Rákóczi-iudulóba, de alig hangzik el annak nehány üteme, megmozdul a kanapén heverő prémtömeg s kiugrik belőle egy 55 év körüli, termetes orosz. „Kakája prekrásznája Muzika". (Mily gyönyörű zene ? !) kiáltja felém lelkesülten. Elmagyarázom a darab eredetét s kénytelen vagyok még 3-4-szer eljátszani a fárasztó darabot, Ezután fájlalva említi, hogy magyar vendégéhez méltó itallal — borral — nem szolgálhat, de jóféle vutkit tett az asztalra^ A szeretetre méltó /endéglátás után munkámért semmit sem akartam a derék háziaktól elfogadni, Kaluginné azonban nem tágított. Néhány tyúktojást akart rám erőszakolni, ha már mást nem fogadok el. A- mikor látta, hogy a tojásokat sem váialom, egy alkalmas pillanatban, mikor nem figyeltem oda, bő téiikabátom zsebébe csúsztatott néhány darab tojást a bucsuzáskor. De azt nem sejtette Kaluginné őnagysága, hogy a zsebemnek csak nyílása volt meg, a zsákja azonban hiányzott. A tojások a feneketlen űrben a vonzási erő következteben egyenes vonalban repüi-ek a d szka padló felé, hol nyers rántotta alakjában terültek el. Volt kacagás! . . . Bucsuzáskor kárpótlásul meghívtak a közelgő „Rozdesztvó“ (karácsonyi) ünnepekre, melyet aztán a legjobb hangulatban töltöttünk el együtt. i
