Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)
1925-10-29 / 43. szám
2 Feiső-Szabolcs 1925 október 29, csütörtök Alapszabály nélkül működő egyesület nem egyesület, hanem széthúzás, egyéni érdekek melegágya, amelyből virág nem igen nő s a cél harmadrangú kérdés. * Jövőre nem lesz lakáshivatal. Helyes. Legalább mindenkinek lesz megfelelő lakása. Az áll. elemi iskola zászlószentelése. 1925 október 25. Siirü őszi eső hiúsította meg Bán Lajos iskolaigazgató terveit, amelynek keretében olyan szépen beilleszthető lett volna minden, aminek együtt kellett volna lenni. Meghiúsult az udvarra teivezett ünnepély, de csak azért, hogy annál jobban kimutassa ez a fáradhatatlan igazgató, hogy a nagy- közönség miképpen helyezhető el egy aránylag kis méretű tanteremben még pedig úgy, hogy mindenki a nekiszánt helyet elfoglalhassa és akadály nélkül, példás rendben, megfelelő sorrendben teljesíthesse feladatát. A díszes emelvényen Kastaly Ferencné, Czövek Jánosné és Radó Adolfné zászlóanyák és öt egyház képviseletében az illető lelkészek ültek és szép gondolatokban bővelkedő hazafias beszédekben kívántak áldást a zászlóanyák által felszalagozott zászlóra. Ezt követte a zászlószegek beverése, amely szokásos módon szellemes, tömör, de sokat mondó jeligék kíséretében általános érdeklődés mellett történt. Igen hatásos volt az ünnepély azon része, midőn az iskola növendékei a zászlóra felesküdtek s megfogadták, hogy ezt a trikolort soha el nem hagyják. Persze, hogy könnyek csillogtak a nagyok szemében, mikor a kicsik, a fiatalok — a „magyar jövő“ — ily módon tettek hitvallást az integer Magyarország mellett. S mikor felszálltak a „Hiszekegy“ hangjai, úgy éreztük, hogy ennek az eskünek és a megáldás során elhangzott forró óhajtások teljesülésének biztosítására az iskola vezetősége munkatársaival együtt TÁRCA. Az első oroszlánvadászatom. Irta: Debreczeni Gyula. Aki azt hiszi, hogy csak Afrikába kell menni, hogy az ember előtt tucatszámra szaladgáljanak az oroszlánok, az nagyon csalódik. Én már második hónapja, hogy Kelet- afrika forró napsugarával sütettem magamat, de bárhogy kutattam is az „állatok királya“ nyomai után, mindeddig nem találkoztam vele. Már azt hittem, hogy csak mint szánalmas antilop, vagy legjobb esetben is, mint krokodillusvadász fejezem be hitvány életemet, mikor úgy látszott, hogy a szerencse rám is kezd ragyogni. Ez pedig igy történt: Egy nap, mivel fekete katonáim húsra áhítoztak, kimentem két jólövő négeremmel Kofia ^bayával (rossz sapkáju) és nusz Rúpiával (fél Rupia) enti- jop vadászatra. összefogva a hazafias érzésekben eggyé tömörült ünneplőkkel olyan alapkövet helyezett el, amelyre egész biztosan rálehet a „magyar jövő“ pilléreit helyezni. K. hírek ŐSZI LÉGY. Fölrepülne, de visszalankad. Az ablak tetejére szállna, De ólomsulyu most a szárnya És óriási most az ablak. Mégis nekivág a magasnak A régi lendülettel szállva, De meginog; utját nem állja S enged a bénuló in iknak. Él még, de szállni szárnya gyönge, Lehull, mint jalevél a földre, Fölszállni nem tud: érzi sorsát. Őszi szél Juj már be az ajtón, Összeesve hever a padlón És úgy várja, hogy eltapossák. Virágh Ferenc. — Széchenyi István gróf emlékünnepe a kisvárdai kaszinóban nov. 3-án, a nevezetes pozsonyi kerületi gyűlés százéves fordulónapján lesz. — A novemberi országos vásár, amely november 2-án lesz, egyike a leg| látogaíottabb vásároknak. Az idei úgy látszik szintén nagy lesz. ügy az állatfelhajtás, mint az élelmicikkek — főleg káposzta, hagynia, dió, alma — igen nagy felhozatalt Ígérnek. Kész ruhák, felsők, bundák árusi- , tói már helyet biztosítottak maguknak, köztük debreceni és budapesti cégek. Szóval felhozatal esz. Hogy vevő !esz.-e, ez nem egészen bizonyos. — A volt miskolci 10-es honvédek folyó év november 8-án Misko'con ezredj napot 1 utanak. A rendező bizottság meg- ' bízott, hogy a közelemben lakó volt 10-es 1 honvédeket hívjam fel arra, hogy ezen bajfársias összejövetelen minél számosabban jelenjenek meg. Akik ezen ünnepélyen, valamint a közös ebéden megjelenni óhajtanak, szíveskedjenek folyó év október hó 30-ig velem közölni, hogy a rendező bizottságot idejekorán tájékozhassam. A közösebéd személyenként 50.000 korona, mely a jelentkezéssel egyidejűleg akár hozzám, akár pedig Berczy Sándorhoz (Miskolc, Király ucca 7) küldendő be. Bajtársias üdvözlettel Pátrohán, 1925. október hó 20. Újhelyi Iózsef főjegyző, volt t. főhadnagy- — Gyilok ? ! (Történt 1925 október 27-én.) Csoportosul egy nagy ember tömeg és e gyűrű alakú kiváncsiak tömege körülvesz egy megsebbzett, vértől áradozó ifjút, kinek kebléből szökőkút módjára hevesen ömlik a vér. Ingét, mellényét, kis kabátját áttörve büszkén csillog az élénk piros szin. Atyja megjőve, fiat haiálsápadtan látja, majd Ő maga is megborzong egész testében, jajgatva érdeklődik fia iránt, hogy mi történt? Mondani sem keli már neki, hiszen az a vértől átitatott testét fedő ruha mindent tudtára ad. Jön nagy sebbel az első segély- nyújtó, az orvos, majd két csendőr és egy rendőr A főtörzs ur parancsára a kiváncsiak tömegét kiküldik az uccára, közben működik a ceruza, felveszik .a jegyzőkönyvet, ma d az orvos megvizsgálja, mossa, tisztítja, bekötözi a mélyen tátongó nyílt sebet. Te kis gyerkőc gyilkoló szerszámot lobogtatsz ? Te, ki még az életből semmit sem tudsz, mert nincs nevelésed, az iskolát kerülöd, csak azt sajátilod el, hogy lopj és a bicskával való bármi tudást sejdited el s szúrni tudsz. A jövőben javulj, mert ez a kezdetnek eredmé' ye még a hurok lesz számodra. Az utánad eredő csendőrség megtanít a mórtsre s a íévutról a jó ösvény felé fog vezetni. De egyelőre a börtön szűk lakában a helyed, Eredmény: a megsebzett jajgat, nyög, a more szokásához híven, elinalt. A csendőr keresi. Bersán. Nagyobb mennyiségű burgonyás zsákot csobban szállít : Zsákkölcsönző és Kereskedelmi R.-T. Budapest, V. Alkotmány ucca 19. Még sötét volt, mikor útra keltünk Mintegy óriási fekete lepel terült előttünk a végnélküli afrikai pusztaság Embermagas- ságnyi fürengetegében csak üggyel-bajjal juthattunk előre. A reggeli, sűrű köd lassankint oszlani kezd, s a látóhatár szélén a felcsillanó első napsugarakban — egy csapat békésen legelésző antilopot pillantunk meg. Óvatosan közelitjük meg őket, s egy hatalmas hi inet, mely a falka szélén állott, 200 méterről célozva, találunk. Bár lapockára célzok, golyóm kissé lejjebb talál s a vad, bár vérezve, a többiekkel együtt eliramodik. Bosszúsan akarom követni őket, azon reményben, hogy ismét fegyverem elé kapom a sebesült vadai, de ebben a pillanatban egy hátramaradt mpagazin (néger teherhordó) aggodalmas arccal szalad felém, hevesen integetve. „Mwana mkubwa!" Simba! Simba 1 (Uram, oroszlán !) Mi-i-i ? Oroszlán ! ? s szivem hevesen kezd dobogni. Lehetséges volna ? „Ndio ! Simba!“ erősiti a néger s heves gesztikulációk között adja elő, hogy amint ülnek egy csoportban, s várnak a puskalövésünkre, egyszerre csak gyanús mozgás üti meg fülüket. Jól ismerik már ezt a hangot. Simba ! így aztán ő gyorsan idefutott, hogy nekem hirt adjon. Csak lőjjem le azt a bestiát, az Isten — Muungn — is megáld érte. Nosza, nekem sem kellett több. Elfogott engem is az oroszlán-láz, mint minden fiatal oroszlánvadászt, kinek először kerül oroszlán a puskacsöve elé. Futólépésben rohanunk az oroszlán tanyája felé, megvetően futni hagyva az antilopokat. Elől a néger teherhordó, utána én, két fekete katonámmal. Néha meg-megállunk, hallgatózunk s aztán rohanunk tovább. Halt! Ördög és pokol! Mély gurgulázó hang üti meg fülünket. Most már lassan és óvatosan nyomulunk előre. Néger teherhordóm diseréten kerül hátunk mögé. Ő nagylelkűen lemond a dicsőségről elsőnek szemtől-szembe találkozni az oroszlánnal. Most már szinte csúszva mozgunk a hang iránya felé. Sürü nehezen áthatolható
