Felső-Szabolcs, 1925 (6. évfolyam, 2-46. szám)
1925-10-29 / 43. szám
ff FELSO-SZAE T. Kir. ügyészség Debreczen ELŐFIZETÉSI ÁR: Negyed évre .... 25.000 K. Tisztviselőknek . . . 20.000 K. Egyes szám ára . . 2000 K. TÁRSADALMI HETILAP Az Ált. lpartestiiíet hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: dr. KASTALY LÁSZLÓ Megjelenik minden csütörtökön SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓH1V. Kisvárda, Szt László-utca 28 cd cd Telefonszám 55 cdcd VI. évfolyam Kisvárda :: 1925 október 29, Csütörtök 43. szám. Halottak napján. Ezen a napon, mikor mindenki elhunyt kedvesei emlékének áldoz, hadd essék szó a nemzet halottairó! is. Ma, mikor friss koszorúk kerülnek a sírokra és uj gyertyák fénye világítja meg a temetők szomorú virágos kertjeit, hadd tegyünk egy szál virágot a nemzet halottainak fejfájához, hadd gyújtsunk egy szál gyertyát a nagy közös sir fölött és boruljunk némán oda a képzeletbeni hatalmas kripta főié, melyben hosszú pihenésre megtértek az értünk hadakozó névtelen fiaink. Különösen aktuális ez a szomorú ünnep nekünk magyaroknak, akik a legtöbbet és legdrágábbat vesztettük el a vérzivataros háború hosszú esztendei alatt s akiknek a legkevesebb maradt meg abbói is, amit még meg lehetett menteni. De ebből a kevésből telik még egy szál gyertyára. Locarnőban most kötötték meg az egyezményt, mely a hatalmukban túlzottan biző nagyhatalmak szerű t, a világ békéjét fogja meghozni Halot- taink napján, mikor fájdalommal teii szívvel álljuk körbe elhunyt hőseink hatalmas sírhelyét, ennek az egyezménynek jogos bizalmatlansággal vetjük fejünket arra felé, ahonnan az egyezmény hírét hozzánk felénk. Igenis kívánjuk, hogy szűnjön meg a további vérontás és hogy több halottja ne legyen sem a magyar, sem más nemzetnek, de ugyanakkor kérdezzük a konferencián résztvett bölcs államférfiaktól: hogyan képzelik el ennek a kérdésnek megoldását egy olyan nemzetnél, melynek testéből élő, hatalmas tagokat nyestek le az erőszak fegyverével. 4 És kérdezzük: hogyan képzelik el az elnyomottak vészkiáltásának elfojtását, hogyan képzelik el a kétség- beesés jajszavainak elnyelését és milyen alapon kívánják a halálra üldözött nyugalmas béketürését ? Mi nem akarunk több háborút. De mit akarnak azok az államok, melyek állandó leshellyel vették körül ezt a megtépve is virágzó földet és fegyvereik csillogtatásával figyelmeztetnek bennünket a „békés szándékaikra“. Vájjon mit akarnak? A mi halottaink nekünk szentek és mi most itt állunk őrt a nagy sir előtt. És ennél a sírnál, halottaink kegyeleles ünnepén fogadalmat teszünk békés szándékainkról, de arról is, hogy mindenkor készen állunk kisebbségeink és területi épségünk védelmére. (y.) Mózer Ernő nemzetgyűlési képviselővel e sorok Írója az országház egy gyűlése alatt beszélgetett s megtudta, hogy a főgimnázium részére a jövő évi költségvetésben nagy összeg van felvéve, amelyből nagy arányú a teljes befejezést megközelítő munkálatok lesznek eszközölhetők. Igen érdekes hir, hogy a kisvárdai választókerületből a üszaTjárást alkalmasint elveszik és abbói a csonka Ung- és Bereg- megyék községeivel uj kerületet alakítanak. Kisvárdához pedig Pátroha, Nyírtass, Ajak, Nyírkárász községeket kapcsolnák hozzá. Ez a terv — ha valóra válik — nehéz feladat elé állítja annak idején nem csak a képviselőt, aki járását megismerte, megszerette, érte dolg07ott, hanem a két kerület választóit is, akik nem szívesen engednék át egymásnak a ritka agilitással dolgozó férfiút. Ez a kérdés e pillanatban nem aktuális ugyan, de ügyes, előrelátó emberek nem az utoisó percben cselekednek. Üj város Szabolcsban. írhatnám igy is: Kisvárdán. Meií a kisvárdai telekoszíássai kapcsolatban hallott dolgokról lesz itt szó. Nagyszerű dolog — mondja nekem egy ur — gyönyörű perspektíva a jövőbe és mindez csak a közeljövő kérdése : szép villákat fogunk építeni, nyaralunk a saját villánkban és nem keil idegenbe mennünk, még hozzá ott, ahol télen is lakunk, tehát a költözés sem fog pénzbe kerülni. De azért nem fogjuk a kisvárdai port szívni, mert jó messze lesz a várostól. — És a piac ? Óh az nem akadály, hisz az uj város közepére piacot is mértek, lesz ott kérem piac is. — Hát a hivataltól nem lesz messze? Nem, mert villanyosok fognak onnan ! bejárni: áthidalják a vasutat, kocsiút és villanyos fog a robogó vonat felett vezetni, Persze ez még a jövő zenéje, de addig is lesznek autóbusz-járatok. Szebb város lesz az, mint Kisvárda, meglássa akárki, de meg Nagyvárdának fogjuk nevezni, (össze nem tévesztendő Nagyváraddal, mert akkorára az is felszabadul.) Még nagyobb lett a meglepetésem, mikor azt hallottam egy másik úrtól, hogy már két pénzintézet is vetekedik azért, hogy Nagyvárdán, nevezzük most már csak igy a tisztvise ők építkezését fiuancirozhassa. Kár, hogy a kettő közül egyiknek se tudhattam meg a cimét, mert most elárulnám. De hát úgy látszik, hogy titokban megy városunkban a dolog, hogy a többi pénzintézetek veszedelmes konkurenssé ne váljanak. Aztán meg kulturális központ is lesz az uj város: építeni fognak oda templomokat, iskolákat, sőt még ultramodern színházat is emleget a fáma. Egyesek meg már azt is tudni vélik, hogy az újabb középületek, és hivatalok (pl. városháza, csendőrlaktanya, adóhivatal, városi közkórház, fiupolgáriiskola, sóhivatal stb,) ott fognak felépülni. Hallottam már olyan hirt is, hogy az uj gimnázium befejezése is azért késik, mert az épület áttelepítése foglalkoztatja az illető tényezőket. Hogy mindebből mi igaz, mi nem, nem tudom. Vigasztalja azonban Kisvárdát az, hogy Nagyvárda igazán a jövő zenéje. Ha pedig a jövő igazolná az előbbieket, nagyon szeretnénk neki örülni, mert most még attól félünk hogy még dédunokáink is fantazmagóriának fogják tartani. De azért a reménnyel ne hagyjanak fel a nagváradiak se, hátha igazolni fogja őket a következő két évtized. Hiszen a repülőgépek Jókainak igazat adtak, a Jövő század regénye már félig majdnem teljesülésbe ment. Ez meg nem látszik annyira lehetetlennek most, mint az annak idején. rth. Ssörfölőclés. Csúnya hely ez a Pest, még zsörtölődni sem ér rá az ember. Az élet olyan, mint a nők lábán a testszin harisnya. Azt akarja elhitetni, hogy ami nincs, az van, vagy, hogy ami van. az nincs. # A hiúság az emberek hibája, amit más mindig lát, a hiú maga soha. Fiataloknak megbocsátják, öregnél kinevetik, véneknél betegségnek minősitik. * Egymagában az a körülmény, hogy egy iskola ötvenéves fennállását ünnepli, még nem teljes bizonyíték arra, hogy régibb tanítványainak életkora szintén a félszázad körül van. (Vigasztalásul...)
