Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)

1924-06-05 / 23. szám

2 Felső-Szabolcs 1924. junius 5. csütörtök. A képviselőtestület a szokottnál nagyobb érdeklődés mellett ■ tartott gyűlést május hó 31-én Elnöklő fő­bíró meleg szavakkal emlékezett meg a nemrégen elhunyt Bumbera Antal képvi­selő testületi tagról, akinek emlékét jegy- könyvileg megörökitendőnek mondotta ki a testület. A napirend előtt dr. György Sándor szólalt fel a sérelmes rósz menetrend mi­att, amelyik jun. 1-én lépett érvénybe. Erről lapunk más helyén Írunk. Főjegyző ezután a Felső-Szabolcs előbbi számában megjelent vezető cikkre válaszolva kijelenti, hogy a cikkben felho­zott mulasztások miatt az elöljáróságot hiba nem terheli, mert neki senki sem ajánlott fel 300 milliót kis lakások építé­sére, a Szt. László-utcai csatorna kiépült, a vasút felé vezető ut világítása és az oda vezető ut melletti csatorna beburkolása pe­dig nem az elöljáróság hibájából késik, a szükséges anyag idejében be lett szerezve. Dr. György Ferenc szerint a sajtó kritika nemcsak jogosult, hanem szükséges is, azonban a cikkíró nem ismerte eléggé a körülményeket, ha volna is kesedelem a közügyek elintézése körül, az az elöljáró­ságot nem terheli. A főjegyző működésével a legteljesebb mértékben meg van elégedve, kiváló, önzetlen munkássága minden dicsé­retet megérdemel, kéri, hogy munkásságá­ban ne zavarják hasonló tartalmú újság- közlemények. A községi főbíró is érintve érzi ma­gát, amennyiben a közrendről is szó van cikkünkben, ennek az az oka, mert nem rendelkezhetünk eléggé a szolgálatot telje­sítő csendőrséggel. A gazdag tárgysorozat kiemelkedőbb pontjai a tűzoltó testület kérelme, melyben az elavult felszerelésének a kijavításához a község hozzájárulását kérte, ezzel kapcso­latban a locsolás kérdése is elintézést nyert. Itt merült fel az az óhaj, hogy Kisvárda község egy állandó fogatot tartson, ame­lyik a locsolást is végezné. A jég árát 600 K-ban állapította meg a gyűlés kg-ként. A telepedési dijakat aranykoronában a követ­kezőképen állapította meg: napszámos, (3 ^első-Szabolcs tárcája. Vármegye. ni. A díszterem százszemii csillárja hinti rá pazar fényét az aranyozott oszlopokra, márvány falakra és a régi századok vezető íérfiainak magyarruhás, nyílt nézésű alakjai bizonyos megnyugvással tekintenek ki a hatalmas képkeretek által határolt ottho­nokból. A zsinóros attillás hajdú gondosan törülgeti a tanácsterem asztalát s óvatos körültekintés után egyet-egyet szippant ci­garettájából. A nagyterem főajlaja nesztelenül tárul fel s az alispán után belép rajta hatvankét férfi: a vármegye tisztikara. Alig vegyül beszéd az elhelyezkedés zajába. Az alispán int a hajdúnak az gyorsan távozik. Aztán kezdődik a tiszti értekezlet, amelynek egyedüli tárgya: a tisztviselői kar megélhetése. Az alispán hangja nyugodt. Tekintete I napidijas részére 2-20 K, kéztnüiparos 20- ■ 100 K, kisbirtokos, földbérlő, iparos, szel- j lemi foglalkozásúak 50-500 K, tőkés, föld- j birtokos stb, részére 100-1000 K. Két köz­ségi irnoki állás szervezéséhez hozzájárul. Heltai színtársulata részére az egész sze­zonra 3 millió K hozzájárulást adott. Vé­gül főjegyző bejelentette, hogy az OFB Ítélete jun. 2-án kerül teljesülés elé. Ezután a telepedési engedélyek tárgyalására került a sor. HÍREK. Reflexiók ety képviselőtestületi áyülésre A „Felső-Szabolcs múlt számában vezetőhelyen, hozott s a képviselőtestületet élénkebb tempóra, ellenőrzésre buzdító cikkünknek örvendetes hatása mutatkozott abban, hogy a járási főszolgabíró nyomban erélyes vizsgálatot rendelt el, amely már befejezést is nyert s melynek következtében uj, határozott irányú intézkedések és uta­sítások adattak ki az ellenőrzésre hivatot­taknak s a közrendészetet gyakorló köze­geknek. Szóvá tette az elöljáróság a cikket a május 31-iki közgyűlésen is, ahol bizo­nyítani igyekezett, hogy ha vannak mulasz­tások. azok rajtok kívül álló okból erednek. Mi, dr. György Ferenc képv. testü­leti tag felszólalására, amivel e tárgyban nézetét kifejezte, csak azt jelentjük ki, hogy minden közérdekű ügyben véleményünket és kritikánkat ezentúl és mindig nyilvání­tani fogjuk, annál inkább, mert ez nemcsak a ini tapasztalatainkból szűrődik le, de igen sok, érdeknélküli, komoly polgártársunk gondolkoz.ásánakhli tükre. Ebből pedig nem kell érzékeny jeleneteket inscenirozni, hanem férfiasán, erélyesen odahatni, hogy a felvetett kérdés közmegelégedésre gyor­san megoldassák. Mi nem akarunk személyeskedni, nem akatunk senkit megbántani, csak az igaz­ságot, békés haladást, a közérdeket tartjuk szem előtt. A menetrend javítását mi állandóan sürgetjük s ezt a kérdést felszínen tartjuk, azonban épen ezért tudomásunk van arról, hogy képviselőnk ebben az ügyben sokat fáradozott s Így nem felel meg a valóságnak dr. György Ferenc az az állítása, hogy képv. nem lesz semmit ebben az ügyben. Szonett. * - ■*: Ha még egyszer vissza térne hozzám, Egy mámoros tavaszi alkonyon, .... Telehintném rózsákkal szobámat — Miut egykor rég ! Szerelmes asszonyom ! Ha még egyszer vissza térne hozzám, S ha még egyszer jönne óh velem! . . . — Kék szeme varázsa szállna a szememre - Megejtő, . . . lázas, forró szerelem! Ha még egyszer vissza térne hozzám, Egy percre csak, az Ifjúság, a Múlt! S átélném még egyszer azt az órát, Mikor az ajkunk édes csókba’ fűit i S mindent feledve, úgy simulna hozzám, — A csókja még ott égne ajkamon, Szivem ! újra, a lába elé dobnám — Mint akkor rég I Szép szőke asszonyom. Egy mámoros, tavaszi hajnalon ! ............ Bp est, 924. Várnai Tibor. Csicseri Orosz Miklós _____dombrádi fö ldbirtokos, cs. és kir. kamarás, Szabolcs- vármegye törvényhatósági bizottságának ♦agja, vasárnap Budapesten 66 éves korá­ban elhunyt. Egyike volt a régi nagy Ma­gyarország urkocsisainak és lótenyésztői­nek. Ügető versenyistállót is tartott fenn és állandóan részt vett a budapesti és bécs versenyeken. Temetése szerdán délután volt Dombrádon. — Iskolai találkozó. Felkérjük mind­azon osztálytársainkat, akik a kisvárdai m. kir. áll. polg. fiú iskola IV. osztályát az 1913-14-ik tanévben végezték, hogy junius hó 29-én d. u. 4 órakor a polg. iskola rajztermében tartandó 10 éves találkozónkra megjelenni szíveskedjenek. Erdélyi Barna, Hegedűs András, Vadas Miklósgyógyszerész. — Felkérjük mindazon osztálytársainkat, akik a kisvárdai m. kir. állami leány iskola IV. osztályát az 1918-19-ik tanévben vé­gezték, hogy junius hó 29-én délután 4 órakor a polg. iskola rajztermében tartandó 5 éves találkozónkra megjelenni szivesked- jenek. Fekete Lenke, Klein Alice, Tutko- vits Györgyi. elárulja, hogy ismeri társait s már az ér­tekezlet eredményét is előre tudja. Nem a szokott bizalmas eredménj ez, valami komolyság, ünnepélyesség ömlik el az egész jeleneten. Nincs zugás, nincs he­lyeslés, nincs vita, megjegyzés. Az alispán alig őt percig tartó beszédét be is zárja: „Beláthatjátok, hogy ilyen nagy horderejű, szorosan az életbe bekapcsolódó kérdés felett elsiklani nem lehetett. A megélhetés nehézségeivel járó gondok nagyban befo­lyásolják a hivatalos teendők ellátását. Az a csendes aknamunka, mely rajtunk kívül folyik és formális sztrájkba kívánja bele vinni a tisztviselőket, a mi embereinket is megfogja környékezni. Nekem tudnom kell, milyen állásponton vagytok. Kérlek tehát, ne hamarko'fjátok el a dolgot; vessen kiki számot magával s háromnap leforgása alatt értesítselek engem. Természetes, ügyeteket szorosan, rezerváitan fogom kezelni.“ — Méltóságos alispán ur! — kezdi beszédét egy a hatvankettőből — ennek a törvényhatóságnak tisztikara nagy kérdé­sekben nem szokott habozni, nem szokott tétovázni, hanem egyöntetűen határoz úgy, amint érez. Én nem beszéltem kartársaim­mal, hiszen nem is tudtuk miről lesz szó itten ma, de nyugodtan felmerem tenni, nem három nap múlva, de ma a kérdést, hogy ki akar minden feltétel nélkül, eskü­jéhez híven, megyéjének s ezzel hazájának érdekében, a? anyagi kérdés teljes kikap­csolásával, hűségesen tovább dolgozni. A hatvanegy ember egy mozdulattal pattant fel helyéről s határozott hangon ki­áltották : mindnyájan. Az alispán pedig megtörülve könny­ben úszó szemeit, kissé vibráló hangon csak ezt mondta: „Köszönöm nektek. Tud­tam előre, de mégis megindít. Az értekez­letet bezárom. Aztán kiürült a nagyterem. A régi vármegye nagyjai aranykeretbe szorított otthonokból jelentősen intettek egymásra s a teremben még ott rezgeti a magyar ős­erő, mint mikor hatalmas nyári vihar után az összegyűlt villamosság ott rezeg-lobog a távozó felhők peremén s bele világit olykor-olykor a sötét magyar éjszakába. Antik.

Next

/
Thumbnails
Contents