Felső-Szabolcs, 1924 (5. évfolyam, 2-43. szám)
1924-06-05 / 23. szám
2 Felső-Szabolcs 1924. junius 5. csütörtök. A képviselőtestület a szokottnál nagyobb érdeklődés mellett ■ tartott gyűlést május hó 31-én Elnöklő főbíró meleg szavakkal emlékezett meg a nemrégen elhunyt Bumbera Antal képviselő testületi tagról, akinek emlékét jegy- könyvileg megörökitendőnek mondotta ki a testület. A napirend előtt dr. György Sándor szólalt fel a sérelmes rósz menetrend miatt, amelyik jun. 1-én lépett érvénybe. Erről lapunk más helyén Írunk. Főjegyző ezután a Felső-Szabolcs előbbi számában megjelent vezető cikkre válaszolva kijelenti, hogy a cikkben felhozott mulasztások miatt az elöljáróságot hiba nem terheli, mert neki senki sem ajánlott fel 300 milliót kis lakások építésére, a Szt. László-utcai csatorna kiépült, a vasút felé vezető ut világítása és az oda vezető ut melletti csatorna beburkolása pedig nem az elöljáróság hibájából késik, a szükséges anyag idejében be lett szerezve. Dr. György Ferenc szerint a sajtó kritika nemcsak jogosult, hanem szükséges is, azonban a cikkíró nem ismerte eléggé a körülményeket, ha volna is kesedelem a közügyek elintézése körül, az az elöljáróságot nem terheli. A főjegyző működésével a legteljesebb mértékben meg van elégedve, kiváló, önzetlen munkássága minden dicséretet megérdemel, kéri, hogy munkásságában ne zavarják hasonló tartalmú újság- közlemények. A községi főbíró is érintve érzi magát, amennyiben a közrendről is szó van cikkünkben, ennek az az oka, mert nem rendelkezhetünk eléggé a szolgálatot teljesítő csendőrséggel. A gazdag tárgysorozat kiemelkedőbb pontjai a tűzoltó testület kérelme, melyben az elavult felszerelésének a kijavításához a község hozzájárulását kérte, ezzel kapcsolatban a locsolás kérdése is elintézést nyert. Itt merült fel az az óhaj, hogy Kisvárda község egy állandó fogatot tartson, amelyik a locsolást is végezné. A jég árát 600 K-ban állapította meg a gyűlés kg-ként. A telepedési dijakat aranykoronában a következőképen állapította meg: napszámos, (3 ^első-Szabolcs tárcája. Vármegye. ni. A díszterem százszemii csillárja hinti rá pazar fényét az aranyozott oszlopokra, márvány falakra és a régi századok vezető íérfiainak magyarruhás, nyílt nézésű alakjai bizonyos megnyugvással tekintenek ki a hatalmas képkeretek által határolt otthonokból. A zsinóros attillás hajdú gondosan törülgeti a tanácsterem asztalát s óvatos körültekintés után egyet-egyet szippant cigarettájából. A nagyterem főajlaja nesztelenül tárul fel s az alispán után belép rajta hatvankét férfi: a vármegye tisztikara. Alig vegyül beszéd az elhelyezkedés zajába. Az alispán int a hajdúnak az gyorsan távozik. Aztán kezdődik a tiszti értekezlet, amelynek egyedüli tárgya: a tisztviselői kar megélhetése. Az alispán hangja nyugodt. Tekintete I napidijas részére 2-20 K, kéztnüiparos 20- ■ 100 K, kisbirtokos, földbérlő, iparos, szel- j lemi foglalkozásúak 50-500 K, tőkés, föld- j birtokos stb, részére 100-1000 K. Két községi irnoki állás szervezéséhez hozzájárul. Heltai színtársulata részére az egész szezonra 3 millió K hozzájárulást adott. Végül főjegyző bejelentette, hogy az OFB Ítélete jun. 2-án kerül teljesülés elé. Ezután a telepedési engedélyek tárgyalására került a sor. HÍREK. Reflexiók ety képviselőtestületi áyülésre A „Felső-Szabolcs múlt számában vezetőhelyen, hozott s a képviselőtestületet élénkebb tempóra, ellenőrzésre buzdító cikkünknek örvendetes hatása mutatkozott abban, hogy a járási főszolgabíró nyomban erélyes vizsgálatot rendelt el, amely már befejezést is nyert s melynek következtében uj, határozott irányú intézkedések és utasítások adattak ki az ellenőrzésre hivatottaknak s a közrendészetet gyakorló közegeknek. Szóvá tette az elöljáróság a cikket a május 31-iki közgyűlésen is, ahol bizonyítani igyekezett, hogy ha vannak mulasztások. azok rajtok kívül álló okból erednek. Mi, dr. György Ferenc képv. testületi tag felszólalására, amivel e tárgyban nézetét kifejezte, csak azt jelentjük ki, hogy minden közérdekű ügyben véleményünket és kritikánkat ezentúl és mindig nyilvánítani fogjuk, annál inkább, mert ez nemcsak a ini tapasztalatainkból szűrődik le, de igen sok, érdeknélküli, komoly polgártársunk gondolkoz.ásánakhli tükre. Ebből pedig nem kell érzékeny jeleneteket inscenirozni, hanem férfiasán, erélyesen odahatni, hogy a felvetett kérdés közmegelégedésre gyorsan megoldassák. Mi nem akarunk személyeskedni, nem akatunk senkit megbántani, csak az igazságot, békés haladást, a közérdeket tartjuk szem előtt. A menetrend javítását mi állandóan sürgetjük s ezt a kérdést felszínen tartjuk, azonban épen ezért tudomásunk van arról, hogy képviselőnk ebben az ügyben sokat fáradozott s Így nem felel meg a valóságnak dr. György Ferenc az az állítása, hogy képv. nem lesz semmit ebben az ügyben. Szonett. * - ■*: Ha még egyszer vissza térne hozzám, Egy mámoros tavaszi alkonyon, .... Telehintném rózsákkal szobámat — Miut egykor rég ! Szerelmes asszonyom ! Ha még egyszer vissza térne hozzám, S ha még egyszer jönne óh velem! . . . — Kék szeme varázsa szállna a szememre - Megejtő, . . . lázas, forró szerelem! Ha még egyszer vissza térne hozzám, Egy percre csak, az Ifjúság, a Múlt! S átélném még egyszer azt az órát, Mikor az ajkunk édes csókba’ fűit i S mindent feledve, úgy simulna hozzám, — A csókja még ott égne ajkamon, Szivem ! újra, a lába elé dobnám — Mint akkor rég I Szép szőke asszonyom. Egy mámoros, tavaszi hajnalon ! ............ Bp est, 924. Várnai Tibor. Csicseri Orosz Miklós _____dombrádi fö ldbirtokos, cs. és kir. kamarás, Szabolcs- vármegye törvényhatósági bizottságának ♦agja, vasárnap Budapesten 66 éves korában elhunyt. Egyike volt a régi nagy Magyarország urkocsisainak és lótenyésztőinek. Ügető versenyistállót is tartott fenn és állandóan részt vett a budapesti és bécs versenyeken. Temetése szerdán délután volt Dombrádon. — Iskolai találkozó. Felkérjük mindazon osztálytársainkat, akik a kisvárdai m. kir. áll. polg. fiú iskola IV. osztályát az 1913-14-ik tanévben végezték, hogy junius hó 29-én d. u. 4 órakor a polg. iskola rajztermében tartandó 10 éves találkozónkra megjelenni szíveskedjenek. Erdélyi Barna, Hegedűs András, Vadas Miklósgyógyszerész. — Felkérjük mindazon osztálytársainkat, akik a kisvárdai m. kir. állami leány iskola IV. osztályát az 1918-19-ik tanévben végezték, hogy junius hó 29-én délután 4 órakor a polg. iskola rajztermében tartandó 5 éves találkozónkra megjelenni szivesked- jenek. Fekete Lenke, Klein Alice, Tutko- vits Györgyi. elárulja, hogy ismeri társait s már az értekezlet eredményét is előre tudja. Nem a szokott bizalmas eredménj ez, valami komolyság, ünnepélyesség ömlik el az egész jeleneten. Nincs zugás, nincs helyeslés, nincs vita, megjegyzés. Az alispán alig őt percig tartó beszédét be is zárja: „Beláthatjátok, hogy ilyen nagy horderejű, szorosan az életbe bekapcsolódó kérdés felett elsiklani nem lehetett. A megélhetés nehézségeivel járó gondok nagyban befolyásolják a hivatalos teendők ellátását. Az a csendes aknamunka, mely rajtunk kívül folyik és formális sztrájkba kívánja bele vinni a tisztviselőket, a mi embereinket is megfogja környékezni. Nekem tudnom kell, milyen állásponton vagytok. Kérlek tehát, ne hamarko'fjátok el a dolgot; vessen kiki számot magával s háromnap leforgása alatt értesítselek engem. Természetes, ügyeteket szorosan, rezerváitan fogom kezelni.“ — Méltóságos alispán ur! — kezdi beszédét egy a hatvankettőből — ennek a törvényhatóságnak tisztikara nagy kérdésekben nem szokott habozni, nem szokott tétovázni, hanem egyöntetűen határoz úgy, amint érez. Én nem beszéltem kartársaimmal, hiszen nem is tudtuk miről lesz szó itten ma, de nyugodtan felmerem tenni, nem három nap múlva, de ma a kérdést, hogy ki akar minden feltétel nélkül, esküjéhez híven, megyéjének s ezzel hazájának érdekében, a? anyagi kérdés teljes kikapcsolásával, hűségesen tovább dolgozni. A hatvanegy ember egy mozdulattal pattant fel helyéről s határozott hangon kiáltották : mindnyájan. Az alispán pedig megtörülve könnyben úszó szemeit, kissé vibráló hangon csak ezt mondta: „Köszönöm nektek. Tudtam előre, de mégis megindít. Az értekezletet bezárom. Aztán kiürült a nagyterem. A régi vármegye nagyjai aranykeretbe szorított otthonokból jelentősen intettek egymásra s a teremben még ott rezgeti a magyar őserő, mint mikor hatalmas nyári vihar után az összegyűlt villamosság ott rezeg-lobog a távozó felhők peremén s bele világit olykor-olykor a sötét magyar éjszakába. Antik.
